A Reneszánsz osztály jelenlegi nevét 1970 óta viseli. Elődjének tekinti mindazokat a formációkat, amelyek a régiség feltárására az 1956. január 2-től működő Irodalomtörténeti Intézetben jöttek létre. Már abban az évben megalakult a Régi Magyar Irodalmi Osztály, Gerézdi Rabán vezetésével, a középkortól a 18. század közepéig terjedő időszak kutatására. Az új intézet első és legfontosabb feladata a magyar irodalomtörténet új, minden korábbinál részletesebb, a jelenkorig terjedő összefoglalásának elkészítése volt. Az előkészítésben és a fejezetek megírásában a régi magyar irodalom kutatói is rész vettek. A korszak tudománypolitikája nem támogatta a múlt felé fordulást, így 1962-ben megszüntették a Régi Magyar Irodalmi Osztályt. Mindazonáltal az osztály és a külső közreműködők munkája megtestesült a hatkötetes szintézis 1964-ben megjelent első két kötetében. A régiség kutatására az évtized végén sikerült ismét szervezeti keretet teremteni. Az 1969-ben Klaniczay Tibor vezetésével megalakult Reneszánsz-kutató Csoport 1970-től működik Reneszánsz Osztályként. Klaniczay 1974-től Varjas Bélával közösen vezette az osztályt Varjas nyugdíjba vonulásáig, 1981-ig. Klaniczay halála (1992) után Jankovics József lett az osztályvezető; miután nyugdíjba vonult, 2015-től Kecskeméti Gábor.
Osztályvezetők és meghatározó jelentőségű munkatársak
Gerézdi Rabán (1914–1968; a Régi Magyar Irodalmi Osztály vezetője 1956–1962)
1929-től papnövendék, 1933-tól a veszprémi hittudományi főiskolán tanult. 1937-ben belépett a bencés rendbe, szerzetesi neve Rabán. 1938-tól a budapesti egyetem hallgatója, Horváth János tanítványa. 1941-ben kilépett a rendből; 1942-ben magyar–latin szakos tanári, 1943-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1945-től az Országos Széchényi Könyvtárban, 1948-tól a Budapesti Egyetemi Könyvtárban dolgozott, a kézirattár vezetője. 1956-tól az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa. Kandidátus (1963).
Fő kutatási területe a középkori és a reneszánsz kori magyar irodalom. Kiadta Janus Pannonius válogatott verseit (1953), Székely István világkrónikáját (1960). Számos fontos tanulmánya mellett (Egy magyar humanista: Váradi Péter, 1942; Az erazmista Komjáti Benedek, 1944; Aldus Manutius magyar barátai, 1945; Irodalmi nyelvünk kialakulása, 1948, Nagyszombati Márton, 1958…) monografikus formában dolgozta fel a Mohács előtti magyar nyelvű világi költészetet (A magyar világi líra kezdetei, 1962). Utolsó éveiben Balassi Bálinttal foglalkozott, de a tervezett szintézisből csak az életút vázlatát adhatta közre (Kritika, 1967).
„Régi és legújabb egyformán érdekelte. A költészet, az irodalom folyamatát kezdetektől máig egységes egésznek tudta. Sohasem tévesztette szem elől, hogy az irodalomtörténész feladata ennek a folyamatnak valósághű kibontása, tudatosítása és továbbadása. Ezért izgatták a legapróbb részletkutatások is: a nagy összefüggések feltárásához bennük találta meg a kulcsot.” (Varjas Béla)
Klaniczay Tibor (1923–1992; osztályvezető 1970–1992; 1974–1981 között Varjas Bélával közösen)
1945-ben, Eötvös-kollégistaként, a budapesti egyetemen Horváth János tanítványaként magyar–olasz szakon szerzett diplomát. 1949-től egyetemi adjunktus, 1953-tól docens. 1955-ben Kossuth-díjat kapott. 1965-től az MTA levelező, 1979-től rendes tagja.
1953 őszén, az MTA I. Osztályának frissen kinevezett titkáraként kezdte meg az Irodalomtörténeti Intézet szervezését, amely 1956. január 2-án kezdte meg működését. Szakmai tekintélyének köszönhette azt a presztízst és tudományirányítási pozíciót, amelynek nagy hasznát vehette a kultúrpolitikai küzdelmek során. Az intézet Tudományos Tanácsának titkára és az intézet igazgatóhelyettese, 1984-től igazgatója.
Kezdeményezésére jöttek létre az intézet legfontosabb kiadványsorozatai: a Régi Magyar Költők Tára 17. századi sorozata, a Humanizmus és Reformáció, a Studia Humanitatis és a Zrínyi-könyvtár. A hatkötetes magyar irodalomtörténet (a „Spenót”) első két kötetét (1964) ő szerkesztette. 1958–1967 között az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője volt. 1969-ben létrehozta a reneszánszkutató-csoportot.
A nemzetközi kongresszusokon rendszeresen képviselte a magyar irodalomtudományt, és ezt munkatársaitól is elvárta. Több nyelven kiadták számos könyvét és a szerkesztésében készült magyar irodalomtörténeti kézikönyvet.
Szervezőmunkájának eredményeként 1977-ben megalakult a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (2002-től Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság), amelynek élete végéig a főtitkára volt. Megszervezte az Új magyar irodalmi lexikon elkészítését és kiadatását, a szerkesztőbizottság elnöke volt.
Irányította a Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság (AILC) reneszánsz köteteinek munkálatait (a francia André Stegmann-nal és a kanadai Eva Kushnerrel együtt). Tagja volt több külföldi szakfolyóirat szerkesztőségének (Canadian Review of Comparative Literature, Revue de Literature Comparée), tudományos egyesületeknek (Medieval Academy of America, Nemzetközi Italianisztikai Társaság). 1967–68-ban a párizsi Sorbonne, 1975–79-ben a római La Sapienza egyetem vendégtanára. A tours-i egyetem díszdoktorává választották.
Szerteágazó textológiai és filológia munkássága a mai napig meghatározó. A középkorról, humanizmusról, reformációról, manierizmusról és barokkról szóló tanulmányai alapozták meg 1772 előtti irodalmunk modern földolgozását és nemzetközi összefüggésekbe ágyazott értelmezését. Irodalomtörténésznek tartotta magát, de nélkülözhetetlennek tartotta, hogy az irodalomtörténet-írást figyelembe vegye a rokon területek kutatási eredményeit. Zrínyi Miklós életművéhez többször is visszatért.
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság halálának tízedik évfordulóján létrehozta a róla elnevezett díjat, emléket állítva Klaniczay Tibor kiemelkedő, interdiszciplináris jellegű tudományos és tudományszervezői tevékenységének.
Varjas Béla (1911–1985; osztályvezető 1974–1981 között, Klaniczay Tiborral közösen)
1934-ben a budapesti egyetemen magyar–német szakos tanári oklevelet szerzett. Eötvös-kollégistaként Gombocz Zoltán és Horváth János tanítványa volt. 1935-től az Országos Széchényi Könyvtárban gyakornok, majd könyvtárnok, főmunkatárs, főigazgató-helyettes, 1949-től 1957-ig főigazgató volt. Közben 1941–45-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a bölcsészettudományi karok referenseként dolgozott. 1946–1957 között szerkesztette a Magyar Könyvszemlét. 1948–53-ban az egyetem Könyvtártudományi Tanszékének vezetője. 1957-től, miután főigazgatói tisztségéből leváltották, az Irodalomtudományi Intézet munkatársa, főmunkatársa, osztályvezetője, majd tanácsadója lett. 1959-ben elindította és szerkesztette a Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozatot. 1981-ben ment nyugdíjba. Az irodalomtudomány kandidátusa (1952), doktora (1978).
16–17. századi irodalommal, magyar könyv- és nyomdatörténettel, textológiával foglalkozott. Nevéhez fűződik a legrégebbi fennmaradt Balassi-kiadás fölfedezése és hasonmás megjelentetése (1941), amely fordulatot jelentett a régi magyar szövegek vizsgálatában. A Petőfi-kritikai kiadással (1951) megindította az Akadémia korszerű textológiai programját. Kritikai kiadásban tette közzé a 17. századi szombatos énekköltészet teljes anyagát (1970). Élete fő művének A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei (1982) című monográfiáját tekintik, amelyben az irodalom intézményeinek, az irodalmi életnek a szerepét kíséreli meg egyeztetni komparatisztikai és művészetszociológiai szempontokkal.
Jankovics József (1948–; osztályvezető 1992–2015)
1972-ben Szegeden magyar–angol szakos tanári oklevelet szerzett. 1972-től a Kortárs munkatársa, majd olvasószerkesztője. 1976–77-ben a Nagyvilág, majd a Mozgó Világ olvasószerkesztője. 1978-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1992-től a reneszánsz osztály vezetője, 2004–2013 között igazgatóhelyettes. 2015-től nyugdíjas. 1977-től a Hungarológiai Értesítő szerkesztője, 1984-től 2001-ig felelős szerkesztője, 1989–2013 között a Hungarian Studies szerkesztője, 1992-től a Humanizmus és Reformáció sorozatszerkesztője; a Szivárvány (Chicago–Bp.) olvasószerkesztője, majd a lap megszűnéséig, 1998–ig főmunkatársa. Részt vett az RMKT 17. századi sorozat 14. kötetének sajtó alá rendezésében. Számos tanulmánykötet szerkesztésében működött közre. 1984-től a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság főtitkárhelyettese, 1991-től 2006-ig főtitkára. Kandidátus (1989).
Fő kutatási területe a 17. századi prózairodalom és epikus költészet, emellett a 20. századi és kortárs magyar irodalommal (Babits Mihály, Esterházy Péter, Mészöly Miklós…) is foglalkozik. Kiadta Bethlen Miklós útinaplóját (Kulcsár Péterrel, 1981) és leveleit (1987), Vörösmarti Mihály megtérésének históriáját (Nyerges Judittal, 1992), Bethlen János Erdély-történetét (Nyerges Judittal, P. Vásárhelyi Judittal, 1993) és Bethlen Farkas Erdély-történetét (1–5, 2000–2010). Kritikai alaposságú kiadványsorozatban, alapvető fontosságú kísérőtanulmányokkal tette közzé Gyöngyösi István költői életművét, leveleit és iratait (Nyerges Judittal, 1998–2017), sok helyen felülírva a Gyöngyösi-filológia korábbi eredményeit.
Kecskeméti Gábor (1965–, osztályvezető 2015–)
1989-ben magyar–történelem szakos oklevelet szerzett az ELTE-n, majd az egyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékén tanított. 1992-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 2013-tól az intézet igazgatója, 2015-től osztályvezető. 1997-től oktat a Miskolci Egyetemen; 2005–07-ben tanszékvezető, 2007-től a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet igazgatója, 2009-től az Irodalomtudományi Doktori Iskola tanácsának elnöke. 1995-től az Universitas Könyvkiadó Historia Litteraria c. sorozatának társszerkesztője. 1996-tól az Irodalomtörténeti Közlemények felelős szerkesztője, 2016-tól főszerkesztője; 2004–2010 között a Camoenae Hungaricae felelős szerkesztője. A készülő új magyar irodalomtörténet főszerkesztője. Számos tudományos bizottság, társaság, tanács és kuratórium tagja, társelnöke és elnöke. Az irodalomtudomány kandidátusa (1997), doktora (2008), az MTA levelező tagja (2016), az MTA rendes tagja (2022). Tarnai Andor-díjas (2009), az MTA-MAB Kitüntető Tudományos Díj (2012) és az Eötvös Collegiumért emlékérem (2016) birtokosa.
Kutatási területe a régi magyar irodalomtörténet mellett a kora újkori eszmetörténet, a textológia, a filológia, a digitális irodalomtudomány. Kritikatörténeti munkásságát a prédikációkhoz kapcsolódó elméleti megfontolások és a praeceptum-irodalom vizsgálatával kezdte, majd a régiség irodalmi gondolkodásának egyre tágabb összefüggéseire fordította és fordítja figyelmét, különös tekintettel az egyes korszakok mentalitástörténeti, tudományelméleti jellemzőire (Prédikáció, retorika, irodalomtörténet: A magyar nyelvű halotti beszéd a 17. században, 1998; „A böcsületre kihaladott ékes és mesterséges szóllás, írás”: A magyarországi retorikai hagyomány a 16–17. század fordulóján, 2007). Szövegkiadói tevékenységével párhuzamosan a filológia és a textológia elméletével és történetével is foglalkozik. Kidolgozta a történeti kommunikáció elméletét, ami a készülő irodalomtörténeti kézikönyv szemléleti és módszertani alapjául is szolgál. Bene Sándorral közösen határozták meg az egész vállalkozás alapelveit és szerkezetét.
Komlovszki Tibor (1929–1996)
1952-ben magyar–történelem szakon végzett az ELTE-n. 1951-től előadó az egyetem tanulmányi osztályán, 1953-tól a régi magyar irodalomtörténeti tanszéken tanított. 1969-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 1954-től részt vett az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztésében; 1971-től 1992-ig, majd 1994–96-ban felelős szerkesztő. 1969-től a Reneszánsz Füzetek szerkesztője. 1994-től nyugdíjas. Az irodalomtudomány kandidátusa (1991), doktora (1993).
Kutatási területe a magyar reneszánsz költészet, főként Balassi Bálint és Rimay János munkássága, különös tekintettel a stilisztikai kérdésekre. Több válogatást rendezett sajtó alá a korszak epikus (Széphistóriák, 1976) és lírai költészetéből (Magyar költők, 17. század, A kuruc kor költészete, 1990; Janus Pannonius és Balassi Bálint költeményei, 1993; A 17. század költői, 1993). A Balassi-vers karaktere (1993) című tanulmánykötete fontos adalék az életmű értékeléséhez.
Az ItK szerkesztőjeként meghatározó szerepet töltött be a kutatási eredmények közzétételében. Kulcsár Péter így emlékezett rá: „[…] arra a különös tapintatra gondolok, amelynek köszönhetően évtizedek alatt is alig akadt valaki, aki a szerkesztői szigor, bírálat, korrekció vagy akár a visszautasítás miatt végletesen megsértődött volna. Mert a szerkesztői kéz egyúttal nagyon kemény volt és vitathatatlan igazságot osztott. Ezt kicsik, nagyok, fiatalok, öregek egyaránt elismerték. Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy Komlovszki Tibor a szerkesztői hivatásra született, olyan elhivatottsággal és képességekkel, amelyek tökéletesen alkalmassá tették erre. Ha valaki felméri életművét, csak a legnagyobb tisztelettel tekinthet az ItK-nak arra a 42 kötetére, amely az ő gondoskodó keze nyomát viseli.”
Pirnát Antal (1930–1997)
A budapesti egyetemen 1953-ban szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet. 1956-tól az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa; 1992-ben vonult nyugdíjba. 1990-től a JPTE irodalomtörténeti tanszékének egyetemi tanára. 1976–1992 között a Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum szerkesztője. Az irodalomtudomány kandidátusa (1959), doktora (1985).
Fő kutatási területe a 16. századi eszmetörténet, különös tekintettel az antitrinitárius mozgalmakra; továbbá a reformáció egyháztörténete, a 16–17. század magyar és latin nyelvű irodalma. Az 1950-es években Kolozsvárt számos értékes kéziratot fedezett föl. Könyve (Die Ideologie der Siebenbürger Antitrinitarier in der 1570-er Jahren, 1961) élénk nemzetközi visszhangot keltett. A reneszánsz irodalomelmélet kérdéseiről írott tanulmányai alapvető jelentőségűek. Akadémiai doktori értekezése (Balassi Bálint poétikája, 1996) ugyancsak nélkülözhetetlen a téma vizsgálatához.
Életműve ritka példa arra, hogy a kutató személye és a kutatás tárgya milyen szorosan összefonódhat: „[…] érzelmileg is azonosult a máglyán vagy börtönök mélyén elpusztult hajdani eretnekekkel; a velük való foglalkozás, hit és ráció összeegyeztetésének kísérlete igen mély személyes azonosulást váltott ki belőle. […] Egy-egy éjszakába nyúló szimpózium résztvevőjeként az ember kiszakadt az adott térből és időből, és valahol Erdélyben bolyongott 1570 körül, a Gerendiek birtokán vagy Kolozsvárott.” (Szörényi László)
Stoll Béla (1928–2011)
A budapesti egyetemen szerzett magyar–könyvtár szakos oklevelet. 1953-tól az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központ, 1956-től az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa, 1993-ban nyugalomba vonult. Az irodalomtudomány kandidátusa (1986), doktora (1994). Akadémiai díjas (1973).
Legnagyobb szakmai tekintélyt textológusként szerzett, a régi magyar költészet szöveghagyományozódásának kutatásával. A Régi Magyar Költők Tára 17. sz.-i sorozatának 11 kötetét szerkesztette (az első 3 kötetet Klaniczay Tiborral). A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542–1840) több átdolgozásban is megjelent (1963, 2002, 2004). Kiadta Balassi Bálint (1974) és József Attila (1984, 2005, kritikai kiadás) összes verseit és leveleit (2006). Hitt a régiség és a modernség szoros összefüggésében. Szilárd meggyőződése volt, hogy nincs szövegkiadás alapkutatás nélkül. Elvi jelentőségű tanulmányokban tisztázta a műköltészet, a közköltészet és a népköltészet viszonyát, továbbá a magyar irodalom szövegkritikai problémáit. Legfinomabb megfigyelései az általa készített, illetve lektorált kritikai kiadások jegyzeteiben rejtőznek.
„»A szövegkritikus tevékenységének lényege: hibák keresése.« […] Aki ezt fő foglalkozásban, egy egész hosszú életen keresztül űzi, az vagy megutálja a világot, vagy elnéző jóindulattal, a szelídtől a kötözködőig terjedő iróniával fogja szemlélni. Stoll az utóbbit tette. Az efféle magatartásnak van azonban egy alapkövetelménye: nem szabad sokat és nagyot akarni, nem szabad ambiciózusnak s így irigynek sem lenni.” (Bojtár Endre)
Szörényi László (1945–)
1968-ban az ELTE-n szerzett latin–görög–iranisztika szakon oklevelet, majd az Irodalomtudományi Intézet munkatársa lett. 1973-tól a JATE adjunktusa, 1983-tól docense, 1997-től egyetemi tanár. 1980–81-ben Firenzében a Villa I Tatti, 1986-ban New Yorkban a Columbia egyetem ösztöndíjasa. 1991–1995 között római és máltai magyar nagykövet. Hazatérése után az Irodalomtudományi Intézet kritikatörténeti munkacsoportjának vezetője, 1996-tól 2012-ig az Irodalomtörténeti Közlemények főszerkesztője, az intézet igazgatóhelyettese, 1997–2012 között igazgatója.
Számos magyar és külföldi társaság, egyesület, bizottság és kuratórium tagja; A Neolatin Tanulmányok Nemzetközi Társaságának (International Association for Neo-Latin Studies) 2002–2006-ban másodalelnöke, 2009-től kuratóriumi tagja. Ő szervezte 2006-ban Magyarországon a Társaság XIII. világkongresszusát. Több folyóirat (Vigilia, Magyar Napló, BUKSZ…) állandó munkatársa és szerkesztőbizottságának tagja.
Az irodalomtudomány kandidátusa (1982), doktora (2000), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (2018). Toldy Ferenc-díjas (1990), Széchenyi Emlékéremmel tüntették ki (1991), megkapta az Olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatát (Róma, 2002), Arany Páfrány- (Bologna, 1994), József Attila- (1999), Széchenyi-díjas (2011).
Fő kutatási témái: a görög és a római eposz recepciója a magyar irodalomban; a kódexirodalom; a magyarországi humanizmus kezdetei és Janus Pannonius; Mátyás király; olasz–magyar kapcsolatok a középkorban, a reneszánsz, a barokk és a felvilágosodás korában; a magyar humanizmus, reneszánsz és barokk eszmetörténete és poétikája; Zrínyi Miklós; II. Rákóczi Ferenc; a magyarországi és közép-európai jezsuita kultúra a barokk korban; a magyarországi eposz műfajtörténete; a klasszikus magyar irodalom (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai); a 20. századi magyar regény; a retorika elmélete és története; filmesztétika; kortárs magyar irodalom. A nyolcvanas évek közepétől személyes hangú szépprózai írásai is megjelennek. Publicisztikai és ismeretterjesztő tevékenysége is jelentős, rádiós és televíziós műsorok gyakori szereplője.
A reneszánszkutatásról
A reneszánszkutatás szervezetten 1969-ben indult meg, amikor létrejött a Reneszánsz-kutató Csoport, mely 1970-től osztályként működik. Gerézdi Rabán vezetésével már 1956-ban megalakult a Régi Magyar Irodalmi Osztály, amely a középkortól a 18. század közepéig terjedő időszak vizsgálatát tűzte ki feladatául. E munkaközösség fő munkája az irodalomtörténeti kézikönyv 1964-ben megjelent első két kötetének megírása, valamint a Régi Magyar Költők Tára (RMKT) 17. századi sorozatának és a Bibliotheca Hungarica Antiqua című hasonmássorozatnak a megindítása volt. Ezekhez több egyéni monográfia is járult. 1962-ben a Régi Magyar Irodalmi Osztály áldozatul esett a múlt kutatását háttérbe szorító tudománypolitikai megfontolásoknak. Az így keletkezett űrt sikerült később a Reneszánszkutató Osztály megszervezésével betölteni.
Az új osztály vezetője Klaniczay Tibor lett – 1973 és 1981 között Varjas Bélával közösen. Klaniczay Tibor halála (1992) után az osztály irányítását Jankovics József vette át. Az osztály feladata elsősorban a magyar reneszánsz irodalom kutatása, ezt azonban – az európai reneszánszra kitekintve – összehasonlító módszerrel végzi, s törekszik a munka interdiszciplináris kiszélesítésére, főleg a vallás-, eszme-, mentalitás- és művelődéstörténet vonatkozásában. A reneszánsz fogalmát tágan értelmezi, belefoglalva nemcsak a humanizmust, hanem a reformációt is, s kutatásait kiterjeszti a kései középkorra és a korai barokkra is. Az osztálynak mintegy 8–10 állandó munkatársa van, de részt vesz a kutatásban számos más intézményben dolgozó szakember, valamint néhány ösztöndíjas is. E tágabb kör részvételével havonta egy-egy felolvasóülésre, évente pedig egy többnapos konferenciára kerül sor. Az előadók és résztvevők között gyakran üdvözölhetünk külföldi vendégeket, köztük a nemzetközi reneszánsz-kutatás kiválóságait.
A reneszánsz program keretében szövegkiadások és különböző monográfiák, illetve tanulmánykötetek készülnek. A sorozatok gyakorlatilag lefedik az egész osztály tevékenységét, s külső munkatársakat is foglalkoztatnak: a teljes szakmából kerülnek ki szerzőink. A már említetteken kívül megjelent az idegen nyelvű Studia Humanitatis tanulmányköteteket publikáló sorozata. A Humanizmus és reformáció sorozat tanulmányokat és monográfiákat közöl, 2014-ben jelent meg 35. kötete. Szövegkiadásokat illetően két nagy vállalkozés is beindult, illetve folytatódott. A neolatin irodalom szövegeit kiadó Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum új sorozata már a 16. kötetig jutott el, benne Dudith András leveleinek hatalmas szövegkorpuszával. Ugyanakkor – több évtizedes kihagyás után – a Régi Magyar Költők Tára XVI. századi sorozatának folytatása is elkezdődött, s már négy kötete napvilágot látott. A sorozatoktól függetlenül is jelennek meg az osztály tagjaitól monográfiák és szövegkiadások.
A Reneszánszkutató Osztály számos külföldi intézménnyel tart fenn kapcsolatot, közülük a legfontosabb a velencei Fondazione Giorgio Cini és a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek. Megalakulása óta tagja a Fédération Internationale des Sociétés et Instituts pour l’Étude de la Renaissance-nak, és rendszeres adatszolgáltatója a nemzetközi szervezet égisze alatt készülő Bibliographie internationale de l’Humanisme et de la Renaissance-nak, valamint a Scholars of Early Modern Studies című adattárnak. Részt vállalt az AILC által irányított Histoire comparée des littératures de langues européennes című vállalkozásból, s egyik irányítója és szervezője lett a reneszánsz irodalmat tárgyaló négy kötet munkálatainak.
A Reneszánsz Osztály konferenciái (1970–2018; összeállította: Sántha Teréz)
Az 1969 és 2018 között tartott összes felolvasóülés listája (összeállította: Sántha Teréz)
Részvétel a felsőoktatásban
Az Reneszánsz Osztály tevékenysége szorosan összefonódik a felsőoktatással: számos egykori és jelenlegi munkatársa tartott és tart szemináriumokat, előadásokat különböző hazai és külföldi intézményekben mind graduális, mind posztgraduális szinten. A néhai kollégák közül Klaniczay Tibor külföldön (Párizs, Sorbonne, 1967–1968; Róma, La Sapienza 1975–1979), Pirnát Antal itthon (PTE, 1990–1997) volt vendégprofesszor. Az osztály jelenlegi munkatársai közül a leghosszabb ideje Szörényi László vesz részt a felsőoktatásban: 1973 óta tanít Szegeden, immár professzor emeritusként.
A posztgraduális tanulmányokat segítették elő azok az ösztöndíjak, amelyek révén egy-egy kandidátusi értekezés az osztályon folyó munkához kapcsolódva készülhetett el. A tudományos minősítés újabb rendszerében szinte mindenki részt vesz valamilyen formában: témavezetőként, opponensként, doktori szigorlat vagy nyilvános védés bizottságának tagként PhD- és akadémiai doktori eljárásokban. Több felsőoktatási intézmény vezető oktatói a Reneszánsz Osztály munkatársai közül kerültek ki.
Az osztály szervezésében megvalósuló mesterkurzusok célközönsége a doktori képzésben résztvevő hallgatók. Az egy-egy hetes foglalkozásokra pályázat útján lehet jelentkezni. A mesterkurzusok fő célja, hogy az osztály tagjai által ismert és gyakorolt tudományos diskurzusba bevonja a fiatalságot is, és tutoriális keretek között párbeszédet teremtsen a kutatók és egyetemi hallgatók, leendő kutatói generációk között. Az intenzív műhelymunka során a hallgatók a Reneszánsz Osztály munkatársai közreműködésével az egyetemi képzésüket kiegészítő módszertani, forráshasználati, tudománytörténeti jártasság elsajátítására kapnak lehetőséget, és szakmai újdonságokról is értesülhetnek. A mesterkurzus struktúrája a képzésre és a szakmai dialógusra helyezi a fő hangsúlyt: a háromnapos (hétfő‒szerda) intenzív, előadásokból és szövegelemző szemináriumokból álló képzés után a diákok szakmai bemutatkozása következik, ahol minden hallgató ismerteti kutatási projektjét, ezeket közös megbeszélés és értékelés követi. A rendezvény ezen záróeseménye nyitott minden érdeklődő számára.
Az eddigi mesterkurzusok
Beszámoló:
http://iti.btk.mta.hu/hu/39-esemenyek/361-hosszu-reformacio-es-a-litterae-irodalomtortenet-irasa
Rövid híradás:
http://iti.btk.mta.hu/hu/2-egyeb/531-1618-2018-a-harminceves-haboru-hatasa-irodalmunkra-mesterkurzus
Képek: http://iti.btk.mta.hu/hu/intezet/galeria/543-2018-0618-22-mesterkurzus
Külföldi kapcsolatok
A Reneszánsz Osztály nemzetközi kapcsolatai egyrészt a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság szervezésében működnek, másrészt különböző külföldi szervezetekkel együttműködve. Az osztály megalakulása óta tagja a Fédération Internationale des Sociétés et Instituts pour l’Étude de la Renaissance-nak, és rendszeresen szolgáltat adatokat a nemzetközi szervezet égisze alatt készülő Bibliographie internationale de l’Humanisme et de la Renaissance-nak, valamint a Scholars of Early Modern Studiesv című adattárnak. Részt vállalt az AILC által irányított Histoire comparée des littératures de langues européennes című vállalkozásból, s egyik irányítója és szervezője a reneszánsz irodalmat tárgyaló négy kötet munkálatainak. Ugyancsak fontos együttműködő partnerek: az olasz Fondazione Giorgio Cini, majd a La Sapienza egyetem és az Accademia Nazionale dei Lincei, a Harvard Egyetem által fenntartott firenzei Villa I Tatti és a német Herzog August Bibliothek.
A Reneszánsz Osztály és a hungarológia
A magyar irodalom- és művelődéstörténet külföldi kutatását intézményesen az 1977-ben alakult Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság – 2002-től Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság – szervezi és foglalja össze. Létrejötte és működése szorosan kapcsolódik a Reneszánsz Osztályhoz. Klaniczay Tibor programtanulmányában (A magyar filológia helyzete külföldön, 1974) a külföldi szakembereket ösztönzi arra, hogy saját nemzeti és főként európai nézőpontjukból vizsgálják a magyar kultúrát.
A társaság elnökei az alapszabály értelmében tekintélyes külföldi tudósok, az operatív irányítást végző főtitkárok azonban a Reneszánsz Osztály munkatársaiból vagy a régiség kutatóinak tágabb köréből kerülnek ki (1977–1992: Klaniczay Tibor, 1992–2006: Jankovics József, 2006–2012: Monok István, 2012-től: Bene Sándor).
Világnyelveken és magyarul megjelenő folyóiratai (Hungarian Studies, Lymbus) gyakran a reneszánsz és a barokk kutatásának eredményeket teszik közzé. A társaság 2002-ben, Klaniczay Tibor halálának tízedik évfordulóján, az MTA Irodalomtudományi Intézetével közösen megalapította a Klaniczay-díjat, amely azóta is a régi magyar irodalom- és művelődéstörténeti kutatások legnagyobb presztízsű elismerésének számít. Az osztály díjazott tagjai: Szentmártoni Szabó Géza (külső munkatárs, 2010) Bene Sándor (2011) Kőszeghy Péter (2012) Jankovics József (2018) Bartók István (2024) Békés Enikő (2025).
Cini Alapítvány
A velencei székhelyű, igen nagy tekintélynek örvendő magánalapítvány, a Fondazione Giorgio Cini 1969-ben kötött szerződést az MTA-val. Az alapítvány egyik fő tevékenysége a Horvátországgal, Magyarországgal és Lengyelországgal való ezeréves olasz kulturális kapcsolatok feltárása. A 3-4 évenként felváltva Velencében és Budapesten rendezett konferenciák anyagát tartalmazó köteteket kezdetben az alapítvány elnöke, Vittore Branca és Klaniczay Tibor szerkesztette.
Klaniczay Tibor elhunyta (1992) után új együttműködési szerződés jött létre az MTA és olasz partnerei, a római La Sapienza egyetem és az Accademia Nazionale dei Lincei között. A 2000-es évek elejétől e keretek között új konferencia- és kiadványsorozat indult. A konferenciákat felváltva Rómában és Budapesten tartották. A kutatások célja az antik görög–római kultúra hatásának vizsgálata az olasz és a magyar kultúrában, a kezdetektől egészen az avantgárdig és a posztmodernig. A köteteket Beatrice Alfonzetti professzor asszony és Sárközy Péter szerkesztette.
Villa I Tatti
A firenzei Villa I Tatti (The Harvard University Center for Italian Renaissance Studies) az itáliai reneszánsz kutatásának világviszonylatban is az egyik legismertebb központja. Az előkelő villát kutatóközpontként 1961-ben nyitották meg. Élén mindig világhírű reneszánszkutatók állnak. Az itáliai reneszánsz művészet, irodalom és kultúra sok kiválósága nyert ide ösztöndíjat. Saját kutatói az ösztöndíjasokkal együttműködve számos sikeres programot valósítottak meg, könyvsorozataik és folyóiratuk, az I Tatti Studies nagy hírnévnek örvend.
A Villa I Tatti kutatói kezdeteitől fogva figyelmet szenteltek a magyarországi reneszánsz kultúrának, elsősorban a Mátyás-kori humanizmusnak. A Mellon Foundation jóvoltából egyre több kelet-európai, köztük magyar kutató kaphatott három hónapos firenzei ösztöndíjat a Villa I Tattiba, köztük a Reneszánsz Osztály munkatársai is. A kutatók hozzáférhetnek Firenze összes reneszánsz gyűjteményéhez. Egy firenzei konferencia anyagából intézetünk egykori firenzei ösztöndíjasainak közreműködésével szerkesztettek kötetet (Italy & Hungary: Humanism and Art in the Early Renaissance, 2011).
A Villa kutatói szívesen látogatnak Magyarországra, ápolják magyar kapcsolataikat. Az együttműködés keretében több világhírű reneszánszkutató tartott előadást intézetünkben.
Herzog August Bibliothek
A wolfenbütteli Herzog August Bibliothek (HAB) Európa legnagyobb kora újkori könyvgyűjteményével rendelkező nyilvános kutatókönyvtár. Az intézmény és az MTA Irodalomtudományi Intézete 1987-ben kötött hivatalos együttműködési szerződést a HAB igazgatója, Paul Raabe és Klaniczay Tibor tervezete alapján. A szerződés szerint váltakozó színhelyeken kétévenként konferenciákat rendeztek. A rendezvények tudományos titkára Friedrich Niewöhner és Németh S. Katalin volt. Az előadások tanulmány-változata többnyire német nyelvű tanulmánykötetekben jelent meg.
Az együttműködés kiterjedt a HAB ösztöndíjas csereprogramjára is, amelynek értelmében évenként három hónap ösztöndíjas kutatási lehetőség állt mindkét fél rendelkezésére a másik fél székhelyén. A Reneszánsz Osztály munkatársai és a régiség kutatóinak tágabb szakmai köre hetven hónapnyi ösztöndíj-lehetőséget használtak ki. Wolfenbütteli munkájuk eredményességét számos tanulmány, disszertáció és monográfia igazolja.
Paul Raabe javaslatára készült el a wolfenbütteli magyar vonatkozású nyomtatványok katalógusa, Németh S. Katalin szerkesztésében (Ungarische Drucke und Hungarica 1480–1720: Katalog der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, 1–3, 1993).
Az együttműködés szerződéses formája 2012-ben megszűnt, egyéni ösztöndíjakra azonban a kutatók továbbra is pályázhatnak.
Tudományos tevékenység: fő kutatási irányok, eredmények
Az osztály feladata elsősorban a magyar reneszánsz irodalom kutatása. A tágabb összefüggések figyelembevétele térben, időben, tematikában és módszertanban egyaránt megmutatkozik. A kutatások kitekintenek az európai reneszánszra, párhuzamokra, hatásokra és kölcsönhatásokra. A korszak fogalmát tágan értelmezve nemcsak a humanizmus és a reformáció, hanem a középkor és a barokk kapcsolódó jelenségeit is számításba veszik, sőt a felvilágosodásnak azokat a jellemzőit is, amelyek eredete a régiségre vezethető vissza. Az inter- és multidiszciplinaritás jegyében gyakran kapnak szerepet a társadalom-, politika-, mentalitás-, vallás-, művészet- és művelődéstörténeti szempontok. A tudományelméleti megfontolások széles skálája részben a közös célokhoz alkalmazkodva, részben az egyes kutatók egyéni meggyőződése alapján érvényesül, a pozitivista megközelítéstől a legújabb vizsgálati módszerekig. A nyelvi közeg sokfélesége mind a „bemeneti”, mind a „kimeneti” oldalon megjelenik. A történelmi Magyarországi etnikai összetétele miatt tekintettel kell lenni a német, szlovák, biblikus cseh, délszláv, román nyelvű szövegekre is. A latin hajdani széles körű használata miatt kiemelten fontosak a neolatin stúdiumok. Az osztályon szerkesztett kiadványok közül számos idegen nyelveken jelenik meg.
A tudományos tevékenység centrumai egyrészt a vizsgált korszakok egy-egy önmagában is fontos részterületében határozhatók meg, másrészt azokban a kutatásokban, amelyek a régiség egészét átfogó szintézisbe, az éppen időszerű magyar irodalomtörténetbe illeszkednek. Fontos részproblémák megoldásához járul hozzá a legismertebb költők, írók (Janus Pannonius, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós…) munkásságára vonatkozó tudásunk pontosítása friss kutatási eredmények, új szempontok alapján éppúgy, mint feledésbe merült életművek (Gyöngyösi István, Bethlen Miklós…) értékeinek feltárása. Az egyes személyekhez kapcsolódó kérdéskörök mellett gyakran irányul a figyelem különböző alkorszakokra és irányzatokra (késő reneszánsz, manierizmus, protestáns barokk, korai felvilágosodás…), műfajokra (szerelmi és epikus költészet, zsoltár, prédikáció, vallomásos próza, börtönirodalom…) és egyéb, irodalomtörténeti összefüggésekben fontos szakterületekre és fogalmakra (udvari és népi kultúra, politikai gondolkodás, devóció, kritikatörténet, retorika, poétika…), valamint a régi korok bemutatásának elméleti, módszertani problémáira.
A legújabb kutatási eredmények még a műhelymunka szintjén mérlegelésre kerülnek. A publikálás előtti állapot megvitatását szolgálják a havonta egyszer, a hónap utolsó hetében megrendezett felolvasóülések. Gyakran ezeken hangzanak el elsőként jelentős tudományos felfedezések. Ugyancsak a közös gondolkodás lehetőségét teremtik meg az évente legalább egy ízben – jellemzően május végén – különböző városokban sorra kerülő többnapos konferenciák. Szervezésükben az osztály vállalja a vezető szerepet, szoros együttműködésben a mindenkori fogadó intézménnyel. Ezeken előadóként vagy hallgatóként az egész osztály közreműködik. A felolvasóüléseken és a konferenciákon részt vesz a tágabb szakmai kör is. Így a véleményalkotásba bekapcsolódhatnak más kutatóhelyek (egyetemi, főiskolai tanszékek, könyvtárak, levéltárak, múzeumok…) régiséggel foglalkozó munkatársai is. Külön csoportot alkotnak azok a konferenciák, amelyek szervezésében az osztály egy-egy tagja vesz részt, más intézményekkel közösen.
Egyéni és kollektív vállalkozások eredményeire, azaz törekvések, kutatások, konferenciák és publikációk összefonódására számos területről lehet példákat hozni. Ilyen az irodalmunk első vonalába tartozó személyiségek munkásságának feldolgozása, valamint egyes korszakokra irányuló vagy meghatározott szempontok alapján végzett vizsgálódások. Különösen nagy mértékben igénylik a kollektív munkát az átfogó szintézis, az irodalomtörténet.
α.) Egyes részterületek
Janus Pannonius
Nemzeti klasszikusunk életművéhez kapcsolódik a 2002-ben Ferrarában megrendezett nemzetközi Janus-konferencia. Ebből az alkalomból látott napvilágot a kritikai kiadás előtt legteljesebbként számon tartott, Teleki–Kovásznai-féle edíció fakszimiléje, Kőszeghy Péter gondozásában.
Nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő jelentőségű az osztály szervezésében 2006-ban Budapesten és Szegeden rendezett neolatin világkongresszus, amelyen számos munkatársunk vett részt. Erre az alkalomra időzítve jelent meg a Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum újraindított sorozatában a Janus-kritikai kiadás első kötete, az epigrammák.
Korszakos jelentőségű felfedezés, hogy az osztály külső munkatársa, Szentmártoni Szabó Géza 2009-ben megtalálta Janus Pannonius Renatus-panegyricusának elveszettnek hitt részét.
Balassi Bálint
Balassi életének és költészetének kutatása folyamatosan jelen van az osztály munkájában; alig van olyan munkatárs, aki valamilyen módon nem került volna kapcsolatba a témával. Kiemelkedőek Gerézdi Rabán, Klaniczay Tibor, Pirnát Antal, Komlovszki Tibor és Horváth Iván eredményei. 1974-től többször is Stoll Béla szövegjavításaival, az ő gondozásában jelentek meg Balassi összes művei és levelezése.
Az 1976. évi, egri Balassi-konferencia országszerte felpezsdítette az érdeklődést az életmű iránt. 1986-ban Szentmártoni Szabó Géza és Kőszeghy Péter közösen adták ki Balassi énekeit, a kötetkompozíciónak a források szerinti elrendezésével, a versek dallamainak kottáival és magyarázó jegyzetekkel.
Újabb ösztönzést adott a kutatásokhoz a költő halálának 400. évfordulóján, 1994-ben Esztergomban rendezett konferencia. A Balassa-kódex hasonmás kiadását Kőszeghy Péter gondozta, a hozzákapcsolt betűhív forráskiadást Vadai István készítette; a Balassi-epicedium, részben hasonmásban, Ács Pál szerkesztésében, többek tanulmányával együtt jelent meg.
A következő termékeny konferenciának 2004-ben, Balassi születésének 450. évfordulóján Sárospatak adott helyet. 2005-ben Nyizsnyij Novgorodból hazakerült Balassi ifjúkori fordításának, a Beteg lelkeknek való füves kertecskének sárospataki unikum példánya, amely hasonmás kiadásban, Kőszeghy Péter kísérőtanulmányával, 2006-ban jelent meg. Ugyancsak Kőszeghy jelentette meg a költő életrajzát (A magyar Alkibiadész, 2008), majd a költő poétikájáról szóló, másik könyvét (A magyar Amphión, 2014). A két kötet ez ideig a Balassiról szóló utolsó monografikus összefoglalás.
Manierizmus-kutatás
Az akadémiai irodalomtörténet elvi struktúrájának kialakításakor Klaniczay Tibor – a két nagy korstílus, a reneszánsz és a barokk közötti átmeneti korszak meghatározására − bevezette a magyar irodalomtörténetbe a manierizmus fogalmát. Az 1960-as, 70-es években Európa-szerte heves viták dúltak a manierizmus definíciója körül, Magyarországon rokonszenvvel fogadták az új stílusfogalmat, melyet korábban alig használtak. Klaniczay – Hauser Arnold és mások nyomán − a manierizmust a reneszánsz válságaként értelmezte, egyszersmind olyan stíluskorszakként, amely még egyértelműen a reneszánsz része. Így keresettnek, modorosnak, barokkosnak, a reneszánsz eszményektől távolinak tűnő szerzőket is a reneszánsz stílus körébe lehetett sorolni. Az új felfogás értelmében a magyar manierizmus emblematikus alakja Balassi tanítványa, Rimay János lett.
A magyar manierizmus-kutatás az 1970. évi sárospataki konferencián ért csúcspontjára. Klaniczay Tibor és Bán Imre nagy hatású előadásaikban ekkor dolgozták ki a manierizmus irodalmi kánonját. Klaniczay 1975-ben megjelent, több nyelvre lefordított manierizmus-könyve világsikert aratott. Noha a manierizmus (különösen az irodalomban) ma már divatjamúlt kategóriának számít, ezt a könyvet most is számon tartják, olvassák, értelmezik, idézik külföldön és belföldön egyaránt.
Zrínyi Miklós
A Zrínyi-kutatások meghatározó alakja Klaniczay Tibor. Kossuth-díját 1955-ben Zrínyi-monográfiájára kapta (Zrínyi Miklós, 1954). Többször is visszatért a témához. Máig az övé (Csapodi Csabával közösen) Zrínyi munkáinak legjobb szövegkiadása (Zrínyi Miklós Összes Művei, 1958).
1987-ben Debrecenben nagyszabású konferencián mutatták be a téma újabb kutatási eredményeit. Klaniczaynak döntő szerepe volt a zágrábi Zrínyi-könyvtár modern, annotált kötetes katalógusának elkészítésében (Bibliotheca Zriniana, 1991). Számos jelentős tanulmány, monográfia és forráskiadvány köszönheti születését az ő személyes ösztönzésének, kritikájának, mind az intézeten belül (Héjjas Eszter, Jankovics József, Németh S. Katalin, Szörényi László), mind azon kívül (Király Erzsébet, Kovács Sándor Iván, Perjés Géza, R. Várkonyi Ágnes).
A kutatás folytatásának fontos dokumentumai a 2007-ben Budapesten megtartott nemzetközi Zrínyi-konferencia eredményei (Militia et litterae: Die beiden Nikolaus Zrínyi und Europa, 2009)
Horvát és magyar kutatók együttműködésében jelentek meg a magyar és horvát „Zrínyi-albumok” (Hősgaléria: A Zrínyiek a magyar és a horvát történelemben, 2007; Susreti dviju kultura: Obitelj Zrinski u hrvatskoj i mađarskoj povijesti, 2012). Zrínyi halálának 350. évfordulóján, 2014-ben újabb nemzetközi konferenciára került sor (Határok fölött: Tanulmányok a költő, katona, államférfi Zrínyi Miklósról, 2017).
Az utóbbi évtizedek értelmezései lényegében újraírták a Klaniczay-nagymonográfia téziseit. Az osztálykorlátain átlépő, antiklerikális Zrínyi helyett a vallásos gondolkodó, a nemzeti abszolutizmus helyett a megújuló rendiség és a föderatív államszervezés ideológusa, az eposz szerzője helyett (mellett) pedig hangsúlyosan a Syrena-kötet szerkesztője került az érdeklődés homlokterébe.
Kritikatörténeti kutatások
A kritikatörténeti kutatások tárgya a magyar irodalmi gondolkodás története, vagyis annak felderítése, hogy az egyes korszakokban az író és az olvasó mit gondolt az irodalomról, milyen kritériumok szerint ítélte meg annak egyes rétegeit, és milyen meggondolások alapján történt az alkotás és a befogadás. Mindezek jellemző lelőhelyei előszavakban, ajánlásokban, levelezésekben vagy számos más forrásban felbukkanó szerzői vagy olvasói önreflexiók. Egy-egy korszak elméleti gondolkozásáról sok mindent elárul a praeceptum-irodalom: logikai, grammatikai, retorikai, poétikai kézikönyvek.
A magyar irodalom kritikatörténeti feldolgozásának kezdeményezője, az erre a célra alakult intézeti munkacsoport vezetője, Tarnai Andor az ELTE professzora volt könyvének („A magyar nyelvet írni kezdik”: Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon, 1984) megjelenésekor, műve mégis elválaszthatatlan az osztályon folyó kutatásoktól: mind tartalmi, mind szemléleti, módszertani szempontból meghatározza a további vizsgálatokat. Tarnai halála után, 1994-től Szörényi László a kritikatörténeti munkacsoport vezetője. A kapcsolódó eredmények az Irodalomtudomány és Kritika sorozatban jelennek meg. (Magáról a sorozatról a 4. Kiadványsorozatok pontban.)
A Reneszánsz Osztály tagjai közül a témához kapcsolódó kutatásokat folytat Bartók István („Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk”: Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, 1998; „Nem egyéb, hanem magyar poézis”: Sylvester János nyelv- és irodalomszemlélete európai és magyar összefüggésekben, 2007); Kecskeméti Gábor (Prédikáció, retorika, irodalomtörténet: A magyar nyelvű halotti beszéd a 17. században, 1998; „A böcsületre kihaladott ékes és mesterséges szóllás, írás”: A magyarországi retorikai hagyomány a 16–17. század fordulóján, 2007). Szentpéteri Márton 2005–2009 között volt a Reneszánsz Osztály munkatársa (Egyetemes tudomány Erdélyben: Johann Heinrich Alsted és a herborni hagyomány, 2008).
Kecskés András az Irodalomelméleti Osztályának tagjaként készítette el összefoglalóját (A magyar verselméleti gondolkodás története: A kezdetektől 1898-ig, 1991), amelynek első része nem hagyható figyelmen kívül a régiség feltárása során.
A 2006-ban létrehozott Tarnai Andor-díj az irodalomtudomány és kritika történetét feltáró kiemelkedő eredményeket ismeri el. A díjat az osztály tagjai közül hárman kapták meg (Bartók István, 2008; Kecskeméti Gábor, 2009; Németh S. Katalin, 2018).
β.) Szintetizáló törekvések
Az osztály tudományos tevékenységének centrumai közül kiemelendő az irodalomtörténeti összefoglalók megírásában való részvétel. A hatkötetes akadémiai irodalomtörténet, az úgynevezett „Spenót” első kötetei (A magyar irodalom története, 1, 2, 1964) a kezdetektől a felvilágosodásig dolgozzák fel irodalmunk történetét, Klaniczay Tibor szerkesztésében. Az osztály és az intézet munkatársai (Gerézdi Rabán, Hopp Lajos, Klaniczay Tibor, Pirnát Antal, Stoll Béla, Tarnai Andor, Varjas Béla) mellett a szakma más kiváló képviselői (Bán Imre, V. Kovács Sándor) is írtak fejezeteket. A munka magán viseli a kor „uralkodó eszméinek”, a dialektikus és történelmi materializmusnak a hatását. Az irodalom történetét a gazdasági és társadalmi folyamatok alakulásának függvényében, történelmi és politikai meghatározottságában, haladás és reakció harcaként ábrázolja. Mindazonáltal, ha az ideológiai kényszer szülte magyarázatoktól eltekintünk, tényanyagának, adatainak legnagyobb része mind a mai napig helytálló, és sok esetben a bemutatott szerzők, életművek értékelésével is egyetérthetünk.
A régiség legújabb irodalomtörténeti szintézisének megírásában meghatározó szerepet játszik a történeti kommunikációelmélet szemlélete és módszertana. Az egész vállalkozás főszerkesztőjének, Kecskeméti Gábornak a megfogalmazásában: „A retorikatörténeti-poétikatörténeti és az eszmetörténeti megközelítésmód együttesében megvalósuló szemlélet alkalmazása azzal – a tervezett szintézis egész első kötetét messzemenően érintő – következménnyel jár, hogy a litterae tematikai-tárgyi egésze részben nyelvi, részben irodalmi konstrukcióként válik szemlélhetővé. […] arról van szó, hogy egyrészt a tágan értett művelődési folyamatok és intézmények története inherens, elválaszthatatlan ingredienciája az önreflexív irodalmi mezőnek, másrészt az önreflexió referenciasémái, alakzatai messzemenően konstitutívak a litterae többi tematikai mezőjének működtetésében, azok jelentős részben nyelvi és fikciós produktumok.” Az új összefoglaló tervezett első kötete 1800-ig tekinti át irodalmunk történetét. Megírásában az osztály valamennyi tagja részt vesz.
A kézikönyv-írás módszertani hátterének kidolgozásához kapcsolódik Az értelmezés hatalma című konferencia-sorozat. Helyszíne az intézet, előadói a legtágabb szakmai körből kerülnek ki. Az eddigi rendezvények:
– A régi magyar irodalomtörténet-írás mint történetírói metodológia, 2015. március 18.
– Szerző és szerzőség a modernitás előtt, 2016. április 6.
– A kora újkori kéziratos nyilvánosság működésének módszertani kihívásai és tanulságai, 2017. március 29.
– Kontextus és kontextualizáció, 2018. március 28.
A középkor és a kora újkor magyar művelődéstörténetét áttekintő Magyar Művelődéstörténeti Lexikon (MAMŰL) Kőszeghy Péter főszerkesztésében jelent meg 2003–2012 között 13 kötetben. A sorozatot 2014-ben egészítette ki a mutatókat tartalmazó 14. kötet. A nyomtatott kiadásnál bővebb, több al-adatbázist tartalmazó digitális változata az OTKA és az MTA támogatásával készült. Az adatbázis 2016. decemberéig van frissítve. (http://mamul.btk.mta.hu/)
A lexikon célja az államalapítástól a 18. század végéig terjedő időszak bemutatása. A főszerkesztő szavaival: „Amit mi értünk művelődéstörténeten, az alapvetően a Klaniczay-iskola felfogása. Tömören: a szaktudományok által kihasított tudományszeletek együttes, komplex vizsgálata, ahol a vizsgálat tárgya sohasem elsősorban az esemény- vagy politikatörténet, hanem (az esemény- és politikatörténettől persze sohasem függetlenedő) szellemi, művészeti, tudományos, adott esetben hétköznapi termék, tevékenység, ezek szerveződése, időben változása. […] A cél […] az, hogy a lexikon egésze, a különböző, egymásra gyakran utaló szócikkek együtt tegyék lehetővé ezt a fajta tárgyalásmódot.”
Ennek jegyében a rövidebb szócikkek és az enciklopédikus összefoglalások az irodalom, a művészet, a zene, a vallás, az oktatás, az orvoslás, a hétköznapi élet és a táplálkozása története mellett a hadtörténet, a pénztörténet és még számos más terület ismeretanyagát is tárgyalják. A régiség irodalmához kapcsolódó címszavak megírásában a Reneszánsz Osztály számos munkatársa közreműködött.
A kutatási eredmények számos más hazai és külföldi publikációs fórum mellett az osztályon szerkesztett kiadványokban jelennek meg. Ezek egyik fő csoportja a források közzététele. Az ide tartozó sorozatok egy része egy-egy kiemelkedő alkotást tesz hozzáférhetővé hasonmásként (Bibliotheca Hungarica Antiqua) vagy kritikai kiadásban (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum [BSMRAe]). Mások bizonyos korszakok irodalmi termését egy kijelölt műfaji szempont szerint a teljességre törekedve, kritikai igénnyel közlik (Régi Magyar Költők Tára [RMKT], 16. és 17. századi sorozat).
A kiadványsorozatok másik fő csoportja irodalomtörténeti érdekű kutatási eredményeket ad közre. Az egyes részterületek feldolgozása tanulmánykötetekben és monográfiákban ölt testet (Humanizmus és Reformáció, Studia Humanitatis, Irodalomtudomány és Kritika). (Az egyes sorozatokról részletesebben a 4. Kiadványsorozatok pontban.)
Folyamatban lévő kutatások
Az osztály folyamatosan dolgozik a legtöbb olyan témán, amelyek több évtizedes története során tudományos tevékenységének centrumában álltak. Ez vonatkozik mind a hazai, mind a külföldi intézményekkel közösen végzett kutatásokra, egyénileg vagy különböző munkacsoportok, projektek tagjaként. A tevékenység egyik fő iránya a részvétel a készülő irodalomtörténeti szintézis fejezeteinek megírásában. Első lépésként ki-ki olyan témát dolgoz fel a kézikönyv követelményeinek megfelelően, amelyekkel egyébként is foglalkozik. Miután ez megtörtént, újabb területek megírására is szükség van, ami sok esetben alapkutatásokat igényel.
Pontosabban körülhatárolható témák:
Bartók István
Az 1530–1580 közti időszak grammatikai irodalmából a kritikatörténeti szempontból fontos információkat dolgozza fel. Folyamatban van az anyanyelvű íráshoz és olvasáshoz kapcsolódó megjegyzések értékelése, azzal a céllal, hogy pontos képet kapjunk a korszak nyelvhasználatára, nyelvszemléletére vonatkozó kortárs megfontolásokról. Ennek érdekében a legcélszerűbb módszernek bizonyul a hazai források összevetése a kapcsolódó külföldi adatokkal, mind az elvi alapokat, mind a kézikönyvekben megjelenő gyakorlati megoldásokat illetően. A korszak irodalmi gondolkodására vonatkozó eddigi megállapítások előadásokon, kisebb közleményekben és nagyobb tanulmányokban kerültek a szakmai nyilvánosság elé.
Békés Enikő
Irodalom-, eszme- és tudománytörténeti kutatásokat végez a magyarországi humanizmus és neolatin irodalom körében, különös tekintettel az olasz–magyar kapcsolatokra, illetve az interdiszciplináris, művészettörténeti vonatkozású témákra (pl. portréművészet és fiziognómiai tanok viszonya), újabban tudománytörténet. A textológiai, filológiai módszerek mellett eszköztárába tartoznak a szövegek és képek viszonyára vonatkozó interdiszciplináris kutatások (ikonográfia, ikonológia, fiziognómia), továbbá a korábban meg nem határozott források feltárása. Munkájának eddigi eredményei tudományos és ismeretterjesztő előadások, publikációk formájában testesültek meg. Tevékenységéhez tartoznak fordítások, konferenciaszervezések, oktatás (óraadás a PPKE-n). A készülő irodalomtörténeti kézikönyvbe fontos fejezeteket ír (pl. Janus Pannonius, tudományos irodalom). Galeotto-szövegkiadása várhatóan 2022-ben jelenik meg.
Bene Sándor
A közép-európai modernitás kezdeteinek és az újsztoicizmus ideológiájának összefüggései vel foglalkozik. A feltételesen „előmodernitásként” megnevezhető korszak Rimay János munkásságától Zrínyi Miklóséig tart. Az interdiszciplináris megközelítést alkalmazza, irodalomtörténet, teológiatörténet, politikai eszmetörténet, történeti poétika összefonódásának figyelembevételével. A Zrínyi-témáról számos publikációja látott napvilágot. A témában 2021-ben jelent meg monográfiája az Osiris Kiadó gondozásában A harmadik szirén címmel.
Az egyéni és kollektív munka további eredményei az alábbi vállalkozásoktól várhatók.
Galeotto Marzio szövegkiadás, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj – Békés Enikő
– futamidő: 2017. szeptember 1–2019. augusztus 31.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre): havi nettó 124 500 Ft.
A projekt célja Galeotto Marzio De doctrina promiscua című művének jegyzetekkel ellátott kritikai kiadása.
Spiritualista irodalom a kora-újkori Erdélyben, NKFIH-OTKA 116234
Témavezető: Keserű Bálint (SZTE); Fajt Anita (MTA BTK ITI), Font Zsuzsanna, Hevesi Andrea, Katona Tünde, Magyar László András, Nagy Márta, Ötvös Péter, Schmal Dániel, Túri Tamás (SZTE).
– futamidő: 2016. január 1‒2019. december 31.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre): 11 694 000 Ft
A projekt lényegében mindazok nyomán jár, akik a hermetizmus, a „filozófiai paracelsismus”, az „alkalmazott kabbala”, egy újraéledt platonizmus, tudós alkímia jelenlétét és kutatását állítják a középpontba (német nyelvterületen újabban a radikális pietizmus jelenségének számít minden ilyen áramlat). Európa azon részében ugyanis, ahol meggyökeresedett a reformáció, a korai újkor két és fél évszázadában folyamatosan jelen volt egy olyan csöndes – vagy néha nagyon is hangos – ellenáramlat, aminek képviselői csak nagyon kivételes esetben tértek a római egyház kebelébe. A részletekben nagyon eltérők a másképpen gondolkodók véleményei, programjai. Ezért csak a korszak első felében nevezi őket és az általuk képviselt gondolkodást, irodalmukat a közmegegyezés spiritualistáknak. A vizsgálódások az 1660-as és az 1720-as évek közti időszakra összpontosítanak, mert ekkoriban volt már erősebb a nyugati spiritualista vallásfilozófiák, publicisztika és irodalmi termés befogadása Erdélyben.
MTA-SZTE Antikvitás és reneszánsz: források és recepció, MTA által támogatott kutatócsoport
Honlap:
http://klasszika.hu/mta-tamogatott-kutatocsoport/
https://www.facebook.com/antikvitasesreneszansz/
Témavezető: Vígh Éva; Lázár István, Nagyillés János, Gellérfi Gergő, Molnár Annamária, Hajdú Attila, Ertl Péter, Petneházi Gábor, Róth Márton (SZTE), Máté Ágnes, Lengyel Réka, Szörényi László (MTA BTK ITI).
– futamidő: 2017. július 1–2022. június 30.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre): évi 18 millió forint, összesen maximum 90 millió, de évenkénti kiutalással, tehát nem garantált, hogy minden évben meg is lesz az összeg.
A projekt az antik irodalmi, művelődéstörténeti forrásokat, valamint azok reneszánsz kori recepcióját vizsgálja. Az antikvitás és reneszánsz rendkívül gazdag kapcsolatrendszerének kutatása terén az egyes részterületeken (klasszika-filológia, neolatin irodalom, újlatin nyelvek irodalma) nemzetközileg is jelentős eredményeket felmutató kutatók tevékenykednek, azonban olyan műhely, ahol a vonatkozó vizsgálatok szoros együttműködésben, szervezetten, világosan artikulált koncepció mentén folynának, jelenleg hazánkban nem található. Kutatócsoportunk az említett részterületek és kutatási irányok összehangolt vizsgálatát nemzetközi kutatásokkal is összekapcsolva valósítja meg tapasztalt kutatók koordinálásával és olyan fiatal kutatók bevonásával, akiknek rendkívül ígéretes munkái az irodalom- és kultúrtörténet e két korszakának kapcsolatához kötődnek. A kutatócsoportban folyó kutatások az európai hatástörténet vizsgálata mellett a több évszázados magyarországi recepció feltárásához is hozzájárulnak.
Vita in Hungaria: Hungarus-tudat a 17. századi multietnikus Felső-Magyarországon, posztdoktori pályázat – Papp Ingrid
– futamidő: 2017. szeptember 1–2020. augusztus 31.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre): 15 219 000 Ft
A tervezett kutatás a 17. századi multietnikus felső-magyarországi értelmiségi réteg által nyomtatásban megjelentetett szövegkorpusz biblikus cseh nyelvű hányadának feltérképezésén és vizsgálatán keresztül kívánja bemutatni az itt élők Hungarus-tudatának kialakulását és változatait. Ebben az időszakban Felső-Magyarországon és Alsó-Magyarország a Dunától északra elterülő vidékén különböző népek (magyarok, németek, szlávok) éltek egymás mellett, regionálisan változó statisztikai arányokban, gyakran pedig egyazon településen vegyesen is. Olyan kivételesen izgalmas érintkezési zóna jött létre, amelyben a Hungarus és a nem autochton kulturális elemek az összeolvadás, az egymásra való reflektálás, a befogadás átmeneti állapotában ragadhatók meg. A régió Hungarus értelmiségének Hungarus-tudata olyan értelmező metszetben szemlélhető, amelyben a több évszázados, rossz forráshelyzettel és nehéz adatolással jellemezhető identitáselemek újonnan befogadott, részint ismerős, részint mégis eltérőként megnyilvánuló ideológiai sémákkal vegyülnek, s így kivételesen erős figyelem, érdeklődés, kifejtés tárgyai lesznek. A magyarországi állapotok bizonyos mérvű megbolydulása vonatkozási pontokat hoz létre, amelyekhez képest a Hungarus eredetű lakosság és a frissen befogadott menekültek kialakulóban lévő Hungarus önreflexiója sokkal tisztábban látható és leírható.
Oláh Miklós levelezésének kritikai kiadása, MTA Prémium Posztdoktori Kutatói Program, 2016-24 – Szilágyi Emőke Rita
– futamidő: 2016. szeptember 1–2019. augusztus 31.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre): 22 849 000 Ft
A projekt a magyarországi humanizmuskutatás régi adósságát hivatott törleszteni. Oláh Miklós (1493–1568) levelezéseinek mai napig nincs teljes kiadása. A projekt célja a még kiadatlan levelek (elsősorban az 1539–1568 közti időszakból) összegyűjtése és sajtó alá rendezése. A korábbi levelezés (Leveleskönyv, 1527–1539) meglévő kiadása revideálásra szorul: egyrészt mivel Ipolyi Arnold 1875-ös edíciója nem felel meg a mai kritikai kiadások alapvető feltételeinek, másrészt időközben számos hiányosságára és tévedésére is fény derült. Az Oláh Miklós által végzett javításokat és újraírásokat egy igényes kritikai kiadásban mindenféleképpen jelölni kell, akárcsak a különböző fennmaradt példányok szövegváltozatait. Miután a Leveleskönyv szövege – kiegészítve a megadott intervallum még kiadatlan leveleivel – revideálva, apparátusokkal és jegyzetekkel ellátva kiadásra kész állapotba kerül, következik a későbbi időszak (1539–1568) levelezésének feldolgozása.
A nyomtatott változat megjelenése után egy évvel a hálózati online kiadás is elérhetővé válik; mostantól a BSMRAe-sorozat kötetei a papíralapú kiadás mellett online kiadásban is hozzáférhetőek lesznek. A projekthez tartozik egy nemzetközi konferencia szervezése (International Conference on the 450th Anniversary of Nicolaus Olahus’ Death – 2018. január 15. MTA KIK: http://iti.btk.mta.hu/images/Olahus2018_Program.pdf és http://iti.btk.mta.hu/hu/osztalyok/reneszansz-osztaly/449-beszamolo-a-nemzetkozi-olah-miklos-konferenciarol) és az előadások írott változatának megjelentetése tanulmánykötet formájában, külföldi kutatóutak lebonyolítása, a szövegkiadás 1. kötetének megjelentetése.
Mohács 1526–2026: Rekonstrukció és emlékezet, MTA Kiválósági Központok Támogatása
Témavezetők: Fodor Pál (MTA BTK TTI), Pap Norbert (PTE TTK); a Reneszánsz Osztály munkatársai: Ács Pál, Békés Enikő, Bene Sándor, Jankovics József, Szilágyi Emőke Rita, Szörényi László, Zászkaliczky Márton.
– futamidő: 2018. február 1–2021. január 31.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre):
Az osztály tagjainak kutatásai a projekt emlékezetpolitikai részéhez kapcsolódnak: a mohácsi csata emlékezetének összegyűjtése, különös tekintettek az irodalmi, történelmi, művészettörténeti forrásokra. Elkészült kutatási jelentés: Szilágyi Emőke Rita, Mohács emlékezete a magyarországi latin nyelvű levelezésekben és beszámolókban a csatát követő évtizedben.
Hosszú reformáció Kelet-Európában: konfesszionalizációk és irodalmi kultúrák a kora újkorban (1500-1800) Kutatócsoport / Long Reformation in Eastern Europe (1500-1800) Research Group, MTA BTK Lendület-projekt
Témavezető Tóth Zsombor; Móré Tünde (MTA BTK ITI), valamint további hazai és külföldi (romániai és szlovákiai) oktató- és kutatóintézményekben alkalmazott kutatók.
– futamidő: 2018. július 1‒2023. június 30.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre): nem publikus
A projekt legfontosabb újítása a többirányú/többidejű reformációk (multiple Reformations) koncepciójának alkalmazása és történeti szempontú elbeszélése egy, a hagyományos megközelítésekhez képest eltérő időkeretben, azaz 1520‒1791 között. A kutatás fókuszát a konfesszionalizációs folyamatok kettős vizsgálata képezi; részint a felekezeti és egyházi struktúrák történeti kialakulását és a többfelekezetű társadalmak kora újkori magyarországi és erdélyi kialakulását értékeli újra, részint pedig a konfesszionális tanítás irodalomtörténetileg releváns folyamataira, a multidenominális társadalmakat és írásbeliséget jellemző sajátos szövegtermésre fókuszál komparatív és eszmetörténeti kontextusokban.
A projekt kettős célt követ: 1. a hosszú reformáció fogalma köré felépülő kutatási gyakorlat megalapozását és meghonosítását a hazai kutatásban 2. egy nemzetközi kutatási és koordinációs központ felállítását, amely a meglévő REFO500-as kapcsolatrendszert, ennek tudományos piacát és publikációs lehetőségeit arra használná fel, hogy a projektet és külső-belső munkatársait a befogadó intézettel együtt a nemzetközi reformáció-kutatásban pozícionálja.
Nemzet, haza, vallás és szabadság - régi és új beszédmódok a Bocskai-felkelés szöveghagyományában és a 17. század magyar politikai gondolkodásában, K 113251, NKFI-6
Témavezető: Kruppa Tamás (SZTE); Ács Pál, Bene Sándor (MTA BTK ITI), Kármán Gábor, Szabó András Péter (MTA BTK TTI), Teszelszky Roger (Koninklijke Bibliotheek, Nationale Bibliotheek van Nederland, Den Haag), titkár Zászkaliczky Márton (MTA BTK ITI)
– futamidő: 2015. január 1–2018. december 31, hosszabbítással: 2019. december 31.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre): 18 684 000 Ft
A projekt célja, hogy feltárja a modern politikai gondolkodás hazai megjelenésének gyökereit szövegkiadás és rendszerszerű feldolgozás révén. A feltárandó szövegek magukba foglalják a Bocskai-felkelés politikai- és propagandaszövegeit, főbb szereplői politikai levelezését és udvari tevékenységét, a felkelés katolikus visszhangját és kortárs katolikus értelmezését, a Bethlen-kori nemzetközi vonatkozású politikai pamfletháborút, a harmincéves háború korai éveinek fontosabb politikai-ideológiai, illetve irodalmi-vallási megnyilvánulásait, az 1640–50-es és 60–70-es évek nemzetközi hallgatóságot célzó idegen nyelvű nyomtatott és kéziratos deklarációit és a korszak kevéssé ismert nádori beszédeit és tervezeteit.
Az eszmetörténeti megközelítés kiindulópontnak tekinti a Klaniczay Tibor, Bán Imre, Benda Kálmán, Makkai László és mások által fémjelzett irodalom- és eszmetörténeti kutatásokat, de igyekszik meghaladni azoknak ideológia vonatkozásait. A megírandó eszmetörténeti szintézis tematikus fókuszának tekinti
Tervezett kiadványok:
Kereszténység és iszlám. Keresztesháború és együttélés válaszútján a 16−17. században, NKFIH 129236 – az MTA BTK Történettudományi Intézetének interdiszciplináris projektje
– futamidő: 2018. szeptember 1.–2022. augusztus 31.
– támogatási összeg (összesen a teljes futamidőre): 46 768 000 Ft
– a projekt vezetője Molnár Antal (MTA BTK TTI), a kutatócsoport további tagjai: Újlaki-Nagy Réka (MTA BTK TTI) Székely Gábor (EMI).
– a projektben a Reneszánsz Osztály munkatársai közül Ács Pál szenior kutatóként vesz részt.
Részletek:
http://www.tti.btk.mta.hu/9-egyeb-hirek/3332-uj-nkfi-projekt-intezetunkben-molnar-antal-vezetesevel.html
Kiadványsorozatok
a.) Forráskiadások
α.) Az egyes kötetek különböző részterületek fontos szövegeit tartalmazzák
Bibliotheca Hungarica Antiqua
A sorozatban 16–17. századi magyar vonatkozású nyomtatványok hasonmásai látnak napvilágot, a kiadványt és szerzőjét tudományos igénnyel ismertető kísérőtanulmányokkal, esetenként német és angol nyelvű összefoglalóval. Alapító szerkesztője Varjas Béla (1959–1985), 1986-tól Kőszeghy Péter.
Az elsődleges cél az irodalomtörténeti vagy könyvészeti szempontból kiemelkedő jelentőségű, sokszor csak egyetlen példányban létező munkák hozzáférhetővé tétele a kutatás számára, ám e bibliofil kiadványok sok esetben a nagyközönség érdeklődését is felkeltik. 2000-től a sorozat társkiadója az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA Könyvtára. 2018-ig 46 kötete jelent meg.
Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum (BSMRAe)
A sorozat célja elsősorban a középkori és kora újkori magyarországi és magyar vonatkozású latin nyelvű irodalom emlékeinek hozzáférhetővé tétele a tudományos kutatás számára. Juhász László alapította 1930-ban, irányításával 1946-ig 39 kötete jelent meg. A sorozat 1976-ban indult újra (Series Nova), szerkesztője Pirnát Antal és Szörényi László, 1992-től Szörényi Pajorin Klárával, 2006-tól Békés Enikővel. 2009-től Déri Balázs szerkesztésében alsorozat indult Monumenta Ritualia Hungarica címmel, a középkori magyar liturgikus hagyomány emlékeinek megjelentetésére.
A Reneszánsz Osztály munkatársai közül a fősorozat köteteinek kiadásában a szerkesztőkön kívül közreműködött Bartók István és Szabó András; a legfontosabb külső munkatársak hosszú sorában szerepel Boronkai Iván, Csapodi Csaba, Csonka Ferenc, Kasza Péter, Kristó Gyula, Kulcsár Péter, Mályusz Elemér és Szepessy Tibor, a külföldi kollégák közül Dana Martínková, Miloslav Okál, Lech Szczucki.
A kiadványok köre a magyarországi írásbeliség kezdeteitől a 18. század közepéig terjed, de egyedi elbírálás és döntés alapján felvehetők olyan későbbi (1844-ig, a latin hivatalos államnyelvként való megszűnéséig keletkezett) szövegek is, amelyek még szerves részei a magyarországi latinságnak. Számításba vehetők az egykori történelmi Magyarország (a Magyar Királyság és kapcsolt részei, majd a török hódoltság és Erdély) területén íródott, vagy innen származó szerző által külföldön készített művek. A kritikai kiadás egyes köteteinek bevezetései és jegyzetei latin vagy valamely modern idegen nyelven készülnek. Mivel az idők során változik a textológia és a filológia elmélete és gyakorlata, a szerkesztési elvek is folyamatosan alkalmazkodnak az időszerű tudományos, technikai és tudománypolitikai elvárásokhoz. Az új sorozatnak 2023-ig 20 kötete jelent meg. (A régi és új sorozat köteteinek listája elérhető.)
β.) Átfogó művek
A sorozatok kötetei együttesen egy-egy nagyobb, összefüggő szövegkorpusz anyagát teszik közzé
Régi Magyar Költők Tára (RMKT)
A régi magyar költészet összes emlékének közzétételét már a 19. század közepén előkészítették. Toldy Ferenc, Szilády Áron, Horváth Cyrill és Dézsi Lajos munkájának eredményeként 1877–1930 között 1 középkori és 8 16. századi műveket tartalmazó kötet jelent meg. Badics Ferenc Gyöngyösi-kiadásai (1914–1927) a 17. századi költészet megismertetéséhez járultak hozzá. Ezt a hagyományt folytatták az 1956-ban megalakult Irodalomtörténeti Intézetben.
RMKT 17. századi sorozat
A Régi Magyar Irodalmi Osztály egyik fő feladata az RMKT 17. századi sorozatának megindítása volt. Szerkesztője 1959-től Klaniczay Tibor és Stoll Béla, 1993-tól Jankovics József. Az anyag közzétételében az osztály és az intézet további tagjai közül kiemelkedik, Komlovszki Tibor, Varga Imre, Varjas Béla teljesítménye. Számos külső munkatárs (Holl Béla, H. Hubert Gabriella, Vadai István…) is közreműködött. Az egyes kötetek részben korszakonként (a két Rákóczi György korának, az első kuruc mozgalmak korának költészete…), részben tematikus (szerelmi és lakodalmi költészet) vagy felekezeti (szombatos és katolikus egyházi énekek…) csoportosításban adják közre anyagukat. Önálló kötetekbe kerültek egy-egy jelentősebb szerző (Szenci Molnár Albert, Szentmártoni Bodó János, Beniczky Péter…) összes versei. A betűhíven közölt szövegekhez szövegkritikai és tárgyi jegyzetek, szerzői életrajzok járulnak. Ha megtalálható, az énekelt versek kottája is megjelenik.
A versanyag teljességre törekvő összegyűjtése rendkívül kiterjedt kutatómunkát igényel. Nyomtatott énekeskönyvek és kéziratok tömegén kívül minden, e századból eredő magyar nyomtatványt kézbe kell venni, mert akár csak egy strófányi vagy kétsornyi verses szövegnek is helye van a kiadásban. A forrásfeltárás eredményeként számos fontosabb szerző, több száz kisebb jelentőségű versíró vagy ismeretlen szerzőjű mű került elő. Mindezek a magyar írásbeliség nélkülözhetetlen forrásai, több tudományág (nyelvészet, néprajz, folklór, történetírás) számára. A sorozatnak 2018-ig 18 kötete jelent meg. (A sorozat köteteinek listája elérhető.)
RMKT 16. századi sorozat
A század magyar nyelvű költészetének tudományos igényű közreadása az 1930-as években megszakadt. Az újrainduló sorozat 9. kötetének munkálatait Varjas Béla irányította, de megjelenését (1990) már nem érhette meg. A sorozat szerkesztését Szentmártoni Szabó Géza vette át. Az új sorozatnak 2018-ig 5 kötete látott napvilágot, az osztály munkatársai közül Ács Pál, Kőszeghy Péter és Szentmártoni Szabó Géza gondozásában, külső közreműködőkkel (Orlovszky Géza, Pap Balázs…) együttműködésben. (A sorozat köteteinek listája elérhető.)
RMDE 18. századi sorozat
A sorozat a 18. századi osztály vállalkozásaként, Klaniczay Tibor és Tarnai Andor kezdeményezésére indult meg. 1979-ben jött létre a Régi Magyar Dráma kutatócsoport, amelynek (az adattárak elkészítése mellett) a legfontosabb feladata a 18. századi iskolai színjátszáshoz köthető magyar drámaszövegek felkutatása és kiadása lett. A sorozat szerkesztői (Kilián István és Varga Imre, majd Demeter Júlia, Kilián István és Pintér Márta Zsuzsanna) kezdetben szerzetesrendenként és felekezetenként csoportosították a drámaszövegeket. A szerkesztési elveket azonban folyamatosan felül kellett vizsgálni az újonnan előkerülő, az időhatárokat és a műfaji kereteket is feszegető drámaszövegek miatt, így jött létre a Kollégiumi drámagyűjtemények című kötet, amely már felekezeti megkülönböztetés nélkül hozza a drámaszövegeket, egészen az 1820-as évekig. A sorozatban eddig 13 kötet jelent meg, az utolsó nagy egység a Ferences iskoladrámák I–VI. kötete, amelyben az első négy kötet a csíksomlyói passiójátékokat tartalmazza, az V–VI. kötetben pedig az egyéb csíksomlyói színjátékok kerültek. A kritikai kiadás minden kötetéhez bevezető, bibliográfia, sokféle jegyzetapparátus tartozik, 2009 óta ezek már angol nyelven is olvashatóak a külföldi kutatók számára. Mivel a sorozat nemcsak a dráma, hanem a színház szempontjait is figyelembe veszi, a jegyzetek a vizuális megjelenésről éppúgy tájékoztatnak, mint az előadások zenei anyagáról (kottákkal együtt). A drámák többsége kéziratos formában maradt fenn, szövegük itt olvasható először nyomtatásban.
b.) Irodalomtörténeti eredmények közzététele
Humanizmus és reformáció
A sorozat tanulmányköteteket és monográfiákat tartalmaz. 1973-ban indult Klaniczay Tibor szerkesztésében, azzal a céllal, hogy minél szélesebb szakmai körben szervezze meg a korszak hazai kutatásának megújítását, alkalmazkodva az időszerű nemzetközi kutatási feladatokhoz és módszerekhez, főleg a címben jelzett két területen. A sorozatot 1993-tól Jankovics József szerkeszti.
Az egyes kötetek tematikája a lehető legváltozatosabb. Jellemző az elhanyagolt vagy frissen előtérbe került témák feldolgozása. Sorra jelentek és jelennek meg új szempontú monográfiák a humanizmus meghatározó személyiségeiről (Janus Pannonius, Bonfini, Oláh Miklós) és a protestantizmus ágazatainak és alakjainak a II. világháború után kevésbé vizsgált problémáiról. Számos, korábban jelzésszerűen felvetett kérdésre sikerült mélyebb, alaposabb, új kutatásokon alapuló választ adni, vagy a hagyományostól eltérő szemlélettel felvázolni irodalmunk kiemelkedő szerzőinek vallás- és eszmetörténeti közegét (Melius Péter, Balassi Bálint, Szenci Molnár Albert, Alvinczi Péter, Zrínyi Miklós). A liberálisabb tudománypolitika jegyében a szerzők között több, korábban félreállított tudós, egyháztörténész is publikációs lehetőséghez jutott.
A sorozatban posztumusz művek is napvilágot láttak, mint például Zoványi Jenőnek a magyar protestantizmus 16. századi történetéről szóló összefoglaló munkája, vagy Klaniczay Tibor félbemaradt úttörő szintézise a magyarországi akadémiai mozgalom előtörténetéről. Gyakori egy-egy jól sikerült doktori értekezés továbbfejlesztett változatának közzététele. Az egyes kötetek függelékében számos fontos forrásszöveg is található, angol, francia, német vagy olasz összegzéssel. A sorozatnak 2024-ig 42 kötete jelent meg. (A sorozat köteteinek listája elérhető.)
Studia Humanitatis
Az idegen nyelvű könyvsorozat célja, hogy az egyetemes tudományosság számára hozzáférhető nyelveken közreadja a magyar reneszánsz-kutatásnak azokat az eredményeit, amelyek nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatnak. A sorozat 1973-ban indult Klaniczay Tibor szerkesztésében. 1993-tól munkáját Jankovics József folytatta. Műfaji tekintetben a kötetek nem egyneműek: van köztük egyéni monográfia, kollektív munkával készült tanulmánykötet, konferenciakötet, kiállítási katalógus. A sorozatnak 2018-ig 13 kötete jelent meg. (A sorozat köteteinek listája elérhető.)
Irodalomtudomány és Kritika
A kritikatörténeti kutatások eredményeit az Irodalomtudomány és kritika című sorozat teszi közzé. Az első kötet megjelenésétől, 1976-tól Szauder József és Tarnai Andor szerkesztette. 1994-től Szörényi László a kritikatörténeti munkacsoport vezetője, 1998-tól az Irodalomtudomány és kritika és a társsorozatok szerkesztője. A Klasszikusok társsorozat 2001-ben indult, egyes szerzői életművekre összpontosít. A fősorozat technikai okból 2006-ban kiegészült a Tanulmányok című alsorozattal. Az utóbbi kettő társszerkesztője Tverdota György.
A régiséget tárgyaló kötetek szoros kapcsolatban állnak a Reneszánsz Osztályon folyó kutatásokkal, még ha nem is mindegyiknek szerzője az osztály munkatársa. (Ezek felsorolása az osztályon folyó kutatások ismertetésénél.) Számos további kötet tisztáz 18, 19. és 20. századi kritikatörténeti problémákat, az adott korszakban illetékes osztályok munkájának eredményeként. (A fő- és társsorozat köteteinek listája elérhető.)
Reneszánsz Füzetek
A Reneszánsz Füzetek 1969-ben indult útjára. Szerkesztője Komlovszki Tibor volt, 1989-ig összesen 79 kötete jelent meg. (A füzetek listája PDF-formátumban elérhető.)
A Reneszánsz Osztály által szervezett konferenciák
I. Reneszánsz−barokk konferenciák (1970-től)
II. Az értelmezés hatalma – konferenciasorozat (2015-től)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
I. Reneszánsz−barokk konferenciák
Klaniczay Tibor az 1960-as évek végén szervezte meg a reneszánszkutatók informálisan működő (legalább kétszáz–kétszázötven tagú) munkaközösségét. Ebben az akadémiai kutatóintézetek munkatársain túl elsősorban az egyetemek oktatói és diákjai tevékenykednek, nemcsak irodalmárok, hanem történészek, vallás-, jog-, művészet-, zenetörténészek, néprajzosok, könyvtárosok és levéltárosok is. Ennek a széles tudományos közegnek a támogatásával 1970-től kezdve nagy sikerű, tematikus reneszánsz−barokk konferenciákat tart az intézet, változó, rendszerint vidéki helyszíneken. A magyar reneszánszkutatás fénykorának számító 1970-es években rendkívül nagy volt az igény a tudományos eredmények közös megvitatására. Ezért a tavaszi nagykonferenciák mellett 1969−1979 között kisebb őszi összejövetelekre is sor került, felváltva a szegedi és a debreceni egyetemen.
Az ülésszakok témáját az Irodalomtudományi Intézet és az egyetemi tanszékek közösen határozzák meg. Ezeknek a szimpóziumoknak az anyagából jól megrajzolható a magyarországi reneszánsz−barokk-kutatás fél évszázados története. A tanácskozások jellege, látóköre mindig rendkívül változatos volt és maradt. Hol a legfontosabb reneszánsz−barokk alkotók (Balassi Bálint, Bethlen Miklós, Esterházy Pál, Gyöngyösi István, Janus Pannonius, Lackner Kristóf, Pázmány Péter, Rimay János, Szenci Molnár Albert, Zrínyi Miklós stb.), hol pedig kulcsfontosságú irodalomtörténeti, irodalomszociológiai, eszmetörténeti fogalmak és irodalmi műfajok (szerelmi költészet, zsoltár, allegorézis, mezővárosi, hódoltsági, udvari és népi kultúra, retorika, poétika, devóció, reneszánsz, manierizmus, barokk, politikai gondolkodás stb.) álltak a figyelem középpontjában.
Nagy körültekintés és hosszú előkészítő munka előzi meg a munkaközösség nemzetközi konferenciáit. Siklóson az antitrinitarizmus kultúrájáról, Székesfehérváron a Mátyás-kori humanizmusról, Kolozsvárott Enyedi Györgyről, Miskolcon a börtönirodalomról tanácskoztunk idegen nyelveken, nagyszámú külföldi kolléga részvételével.
A konferenciákat kezdetben maga Klaniczay Tibor szervezte (Sántha Teréz segítségével), ő biztosította a szükséges anyagi feltételeket, személyesen ügyelve a legapróbb részletekre (a kirándulások programját és a búcsúvacsorák ülésrendjét is maga állította össze). Élete vége felé viszont már azt javasolta, hogy a Reneszánsz Osztály kutatói felváltva szervezzenek ülésszakokat saját kutatási területük témáiban, és a tanácskozások anyagából állítsanak össze szerkesztett konferenciaköteteket. Klaniczay halála után ez a terv, a szemléleti sokféleség vált gyakorlattá, és egymást követték a különféle tematikus kiadványok, amelyekre méltán lehet büszke a szakma.
A reneszánsz−barokk konferenciákhoz hasonló tudományos fórumként havi felolvasóüléseket is rendezünk az intézetben. Nyitottság, sokszínűség, egymás kutatásai iránti érdeklődés és szabad vitaszellem jellemzi ezeket a délutánokat, ahol 1969 óta évi tíz alkalommal a kora újkor hazai és külföldi kutatói mutathatják be új eredményeiket. Számos nagy jelentőségű felfedezést jelentettek már be ezen az országszerte elismert tudományos fórumon.
Az ülésszakok listáját összeállította: Sántha Teréz.
Köszönetet mondunk az Universitas és a Kriterion Kiadó, valamint a Miskolci Egyetem BTK szíves támogatásáért,
amellyel lehetővé tették, hogy a bolti forgalomban már nem kapható konferenciakötetek elektronikus változatát itt közreadhassuk.
1970. május 7–9., Sárospatak
Manierizmus-ülésszak
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1970. május 7–9-én tudományos ülésszakot rendezett Sárospatakon Manierizmus-ülésszak címmel. Az ülésszak tudományos titkára Komlovszki Tibor volt.
1971. május 6–8., Sopron
A közép-európai humanizmus kérdései. (Ülésszak Lackner Kristóf születésének 400. évfordulóján)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1971. május 6–8-án tudományos ülésszakot rendezett Sopronban A középkori humanizmus kérdései (Ülésszak Lackner Kristóf születésének 400. évfordulója alkalmából) címmel. Az ülésszak tudományos titkára Varjas Béla, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1972. március 27–31., Pécs
Janus Pannonius-ülésszak. (Janus Pannonius halálának 500. évfordulóján)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja és a Magyar Tudományos Akadémia Ókortudományi Kutatócsoportja együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1972. május 27–31-én tudományos ülésszakot rendezett Pécsett Janus Pannonius: Tudományos ülésszak a költő halálának 500. évfordulója alkalmából címmel. Az ülésszak tudományos titkára V. Kovács Sándor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
a tanulmányok nyomtatott megjelenése: Kardos Tibor és V. Kovács Sándor, szerk., Janus Pannonius (Tanulmányok). Memoriae saeculorum Hungariae 2. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1975.
1973. május 3–5., Kőszeg–Sárvár
A nyomdászat kezdetei és a magyar irodalom. (Ülésszak a magyar nyomdászat megindulásának 500. évfordulója alkalmából)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben a három tudományegyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékével, valamint az MTA Könyvtörténeti Bizottságával 1973. május 3–5-én tudományos ülésszakot rendezett Kőszegen és Sárváron A nyomdászat kezdetei és a magyar irodalom címmel. Az ülésszak szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1974. május 15–18., Sárospatak
Szenci Molnár Albert és a magyar késő-reneszánsz. (Ülésszak Szenci Molnár Albert születése 400. évfordulója alkalmából)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben a három tudományegyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékével 1974. május 15–18-án tudományos ülésszakot rendezett Sárospatakon Szenci Molnár Albert és a magyar késő-reneszánsz: Ülésszak Szenci Molnár Albert születésének 400. évfordulója alkalmából címmel. Az ülésszak tudományos titkára Vásárhelyi Judit, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1975. május 16–22., Mátrafüred
A reneszánsz irodalom- és művészetszemlélete
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1975. május 16–22-én tudományos ülésszakot rendezett Mátrafüreden A reneszánsz irodalom- és művészetelmélete címmel. Az ülésszak szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1976. május 11–15., Eger
Balassi Bálint életműve
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya együttműködésben a három tudományegyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékével, az egri Gárdonyi Géza Társasággal, valamint az egri Tanárképző Főiskola magyar irodalomtörténeti tanszékével 1976. május 12–15-én tudományos ülésszakot rendezett Egerben Balassi Bálint életműve címmel. Az ülésszak tudományos titkára Bán Imre, Keserű Bálint, Klaniczay Tibor, Kovács Béla, Nagy Sándor, Tolnai Gábor és Bitskey István, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1977. május 11–14., Győr
A magyarországi barokk kezdetei
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya együttműködésben a három tudományegyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékével 1977. május 11–14-én tudományos ülésszakot rendezett Győrben A magyarországi barokk kezdetei címmel. Az ülésszak tudományos titkára Komlovszki Tibor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1978. május 15–21., Visegrád
Politikai gondolkodás és történetszemlélet a reneszánsz korban
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1978. május 15–21 között tudományos ülésszakot rendezett Visegrádon Politikai gondolkodás és történelemszemlélet a reneszánsz korában címmel. Az ülésszak szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1979. május 15–19., Siklós
Antitrinitarianism in the second half of the 16th century. International Colloquium on the 400th Anniversary of Ferenc Dávid’s death
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1979. május 15–19-én nemzetközi tudományos ülésszakot rendezett Siklóson Antitrinitarianism in the second half of the 16th century: International Colloquium on the 400th Anniversary of Ferenc Dávid’s death címmel. Az ülésszak tudományos titkára Dán Róbert, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1980. május 14–17., Nyíregyháza
A magyar irodalom műfajai és a reneszánsz társadalom
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya együttműködésben a három tudományegyetem régi magyar tanszékeivel, valamint a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolával 1980. május 14–16-án tudományos ülésszakot rendezett Nyíregyházán A magyar irodalom műfajai és a reneszánsz társadalom címmel. Az ülésszak tudományos titkára Horváth Iván, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1981. május 14–16., Debrecen
Régi magyar irodalmi konferencia
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya együttműködésben a tudományegyetemek régi magyar tanszékeivel 1981. május 14–16-án tudományos ülésszakot rendezett Debrecenben. Az ülésszak tudományos titkára Bitskey István volt.
1982. május 18–22., Keszthely
Késő-reneszánsz, manierizmus, kora-barokk Magyarországon (Rimay János és kora)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya együttműködésben a három tudományegyetem régi magyar tanszékeivel, valamint a keszthelyi Helikon Kastélymúzeummal 1982. május 18–22-én tudományos ülésszakot rendezett Keszthelyen Késő-reneszánsz, manierizmus, kora-barokk Magyarországon (Rimay János és kora) címmel. Az ülésszak tudományos titkára Horváth Iván, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1983. május 12–14., Szeged
Eszmetörténeti problémák a régi magyar irodalomban
1984. május 15–19., Pápa
A magyar reneszánsz udvari kultúra
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem együttműködésben a tudományegyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1984. május 15–19-én tudományos ülésszakot rendezett Pápán A magyar reneszánsz udvari kultúra címmel. Az ülésszak tudományos titkára Horváth Iván, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1985. május 16–18., Pécs
Régi magyar irodalmi konferencia
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben a négy tudományegyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel, valamint a Pécsi Akadémiai Bizottsággal 1985. május 16–18-án tudományos ülésszakot rendezett Pécsett. Az ülésszak szervezőtitkárai Máté Györgyi és Nagy József voltak.
1986. május 21–25., Szigetvár
„Török világ Magyarországon”: A hódoltság művelődéstörténete
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben a négy tudományegyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1986. május 21–25-én tudományos ülésszakot rendezett Szigetváron „Török világ Magyarországon”: A hódoltság művelődéstörténete címmel. Az ülésszak tudományos titkára Kovács Zsuzsa, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1987. május 21–23., Debrecen
Zrínyi–ülésszak
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Debreceni Akadémiai Bizottság és a TIT Hajdú-Bihar megyei szervezete együttműködésben a tudományegyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1987. május 21–23-án tudományos ülésszakot rendezett Debrecenben Zrínyi-ülésszak címmel. Az ülésszak szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1988. május 18–22., Salgótarján–Eresztvény
Versszerzés és poézis: A XVI–XVII. századi magyar költészet
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nográd Megyei Tagozata együttműködésben a négy tudományegyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel, valamint a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságával 1988. május 18–22-én tudományos ülésszakot rendezett Salgótarjánon és Eresztvényen Versszerzés és poézis: A XVI–XVII. századi magyar költészet címmel. Az ülésszak tudományos titkára Horváth Iván, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1989. május 19–20., Szeged
Régi magyar irodalmi konferencia
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja és a József Attila Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1989. május 19–20-án tudományos ülésszakot rendezett Szegeden. Az ülésszak tudományos titkára Ötvös Péter, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1990. május 16–19., Székesfehérvár
Matthias Corvinus and the Humanism in Central Europe: International Colloquium on the 500th Anniversary of Matthias Corvinus’ death
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1990. május 15–20-án nemzetközi tudományos ülésszakot rendezett Székesfehérvárott Matthias Corvinus and the Humanism in Central Europe: International Colloquium on the 500th Anniversary of Matthias Corvinus’ death címmel. A konferencia tudományos titkára Geréby György, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1991. május 24–25., Pécs
Régi magyar irodalmi konferencia
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Csoportja együttműködésben a tudományegyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1991. május 24–25-én tudományos ülésszakot rendezett Pécsett.
1992. május 20–23., Tata
Közköltészet, népi kultúra a XVI–XVII. században
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1992. május 20–23-án tudományos ülésszakot rendezett Tatán Közköltészet, népi kultúra a XVI–XVII. században címmel. A konferencia tudományos titkára Ács Pál, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1993. május 21–22., Debrecen
Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban: 300 éve szabad királyi város Debrecen, 1693–1993
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszéke, valamint a Debreceni Akadémiai Bizottság és Debrecen Város Önkormányzata együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1993. május 21–22-én tudományos ülésszakot rendezett Debrecenben Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban címmel. A konferencia tudományos titkára Bitskey István, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1994. május 24–28., Esztergom
A magyar Amphion: Konferencia Balassi Bálint halálának 400. évfordulóján
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, az esztergomi Balassa Bálint Társaság és Esztergom Város Önkormányzata együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1994. május 24–28-án tudományos ülésszakot rendezett Esztergomban A magyar Amphion: Konferencia Balassi Bálint halálának 400. évfordulójára címmel. A konferencia tudományos titkára Szentmártoni Szabó Géza, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1995. május 22–25., Miskolc
Retorikák, poétikák, drámaelméletek
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és a Magyar Műhely szerkesztősége együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1995. május 22–25-én tudományos ülésszakot rendezett Miskolcon Retorikák, poétikák, drámaelméletek címmel. A konferencia tudományos titkára Kecskeméti Gábor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1996. május 24–26., Pécs
Neolatin irodalom Európában és Magyarországon
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Irodalomtörténeti Tanszéke együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1996. május 24–26-án tudományos ülésszakot rendezett Pécsett Neolatin irodalom Európában és Magyarországon címmel. A konferencia tudományos titkára Bartók István, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
a tanulmányok nyomtatott megjelenése: Jankovits László és Kecskeméti Gábor, szerk., Neolatin irodalom Európában és Magyarországon. Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem, 1996.
1997. május 23–25., Pécs
Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya és a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Klasszikus Magyar Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéke együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1997. május 23–25-én tudományos ülésszakot rendezett Pécsett Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány címmel. A konferencia tudományos titkára Kecskeméti Gábor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1997. szeptember 2–6., Kolozsvár
Enyedi György és a kelet-közép-európai unitarizmus a XVI–XVII. században: Unitárius válasz az ezredforduló kihívásaira
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Magyarországi Unitárius Egyház, az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Erdélyi Unitárius egyház 1997. szeptember 2–6-án tudományos ülésszakot rendezett Kolozsváron Enyedi György és a kelet-közép-európai unitarizmus a XVI–XVII. században: Unitárius válasz az ezredforduló kihívásaira címmel. Az ülésszak tudományos titkárai Káldos János és Kovács Sándor, szervezőtitkárai Sántha Teréz és Andrássy György voltak.
1998. május 21–23., Piliscsaba
Pázmány Péter és kora
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Irodalomtudományi Intézete együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1998. május 21–23-án tudományos ülésszakot rendezett Piliscsabán Pázmány Péter és kora címmel. Az ülésszak tudományos titkára Hargittay Emil, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
1999. május 26–29., Sátoraljaújhely
Ámor, álom és mámor: A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Kazinczy Ferenc Társaság és Sátoraljaújhely Város Önkormányzata együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 1999. május 26–29-én tudományos ülésszakot rendezett Sátoraljaújhelyen Ámor, álom és mámor: A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete címmel. Az ülésszak tudományos titkára Szentmártoni Szabó Géza, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2000. szeptember 27–30., Tihany
Szent István alakja a régi magyar és az európai irodalomban, művészetben és történetírásban: A késő középkortól a XVIII–XIX. század fordulójáig
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet Reneszánszkutató Osztálya és a Tihanyi Bencés Apátság együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2000. szeptember 27–30-án tudományos ülésszakot rendezett Tihanyban Szent István alakja a régi magyar és az európai irodalomban, művészetben és történetírásban: A késő középkortól a XVIII–XIX. század fordulójáig címmel. Az ülésszak tudományos titkára Bene Sándor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2001. május 31–június 2., Nagykőrös
Mezőváros, reformáció és irodalom (XVI–XVIII. század)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánszkutató Osztálya, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Régi Magyar Irodalmi Tanszéke, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2001. május 31–június 2-án tudományos ülésszakot rendezett Nagykőrösön Mezőváros, reformáció és irodalom (XVI–XVIII. század) címmel. Az ülésszak tudományos titkára Szabó András, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2002. május 23–25., Debrecen
Religió, retorika, nemzettudat régi irodalmunkban: Tudományos ülésszak Klaniczay Tibor emlékére
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Debreceni Egyetem Régi Magyar Irodalom Tanszéke és a Debreceni Akadémiai Bizottság együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2002. május 23–25-én tudományos ülésszakot rendezett Debrecenben Relígió, retorika, nemzettudat régi irodalmunkban: Tudományos ülésszak Klaniczay Tibor emlékére címmel. Az ülésszak tudományos titkára Oláh Szabolcs, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2003. május 15–18., Szeged
A magyar költészet műfajai és formatípusai a XVII. században (RMKT XVII. század)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya és a Szegedi Tudományegyetem Régi Magyar Irodalom Tanszéke együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2003. május 15–18-án tudományos ülésszakot rendezett Szegeden A magyar költészet műfajai és formatípusai a 17. században (RMKT XVII. század) címmel. Az ülésszak tudományos titkára Szilasi László, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2004. május 26–29., Sárospatak
A szerelem költői: Konferencia Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik, Gyöngyösi István halálának háromszázadik évfordulóján
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel és Sárospatak Város Önkormányzatával 2004. május 26–29-én tudományos ülésszakot rendezett Sárospatakon A szerelem költői: Konferencia Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik, Gyöngyösi István halálának háromszázadik évfordulóján címmel. Az ülésszak tudományos titkára Szentmártoni Szabó Géza, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2005. május 25–28., Gyula
A politika műfajai a régi magyar irodalomban
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2005. május 25–28-án tudományos ülésszakot rendezett Gyulán A politika műfajai a régi magyar irodalomban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Bene Sándor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2006. május 24–27., Kolozsvár
Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Magyar Irodalomtudományi Tanszéke együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2006. május 24–27-én tudományos ülésszakot rendezett Kolozsvárott Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Tóth Zsombor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2007. május 24–27., Csurgó
A zsoltár a régi magyar irodalomban
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Régi Magyar Irodalmi Tanszéke együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2007. május 24–27-én tudományos ülésszakot rendezett Csurgón A zsoltár a régi magyar irodalomban címmel. Az ülésszak tudományos titkárai Petrőczi Éva és Szabó András, szervezőtitkára Sántha Teréz voltak.
2008. szeptember 18–20., Esztergom
Identitás és kultúra a török hódoltságban
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2008. szeptember 18–20-án tudományos ülésszakot rendezett Esztergomban Identitás és kultúra a török hódoltságban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Ács Pál, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2009. június 3–6., Pécs
Egyházi műveltség a régi Magyarországon:Tudományos konferencia a Pécsi egyházmegye ezredik és Janus Pannonius püspökké választásának ötszázötvenedik évfordulóján
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Pécsi Tudományegyetem BTK Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéke, valamint az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae-Fragmenta Codicum kutatócsoport együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2009. június 3–6-án tudományos ülésszakot rendezett Pécsett Egyházi műveltség a régi Magyarországon. Tudományos konferencia a Pécsi egyházmegye ezredik és Janus Pannonius püspökké választásának ötszázötvenedik évfordulóján címmel. Az ülésszak tudományos titkárai Jankovits László és Pap Balázs, szervezőtitkára Sántha Teréz voltak.
2010. május 26–29., Körmend
Szolgálatomat írom kegyelmednek: Misszilis és fiktív levelek, naplók, emlékkönyvek, dedikációk és alkalmi feljegyzések a régi magyar irodalomban
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, Körmend Város Önkormányzata, a körmendi Dr. Batthyány–Strattmann László Múzeum, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2010. május 26–29-én tudományos ülésszakot rendezett Körmenden Szolgálatomat írom kegyelmednek: Misszilis és fiktív levelek, naplók, emlékkönyvek, dedikációk és alkalmi feljegyzések a régi magyar irodalomban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Szentmártoni Szabó Géza, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2011. május. 25‒28., Miskolc
Filológia és textológia a régi magyar irodalomban
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságának Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Textológiai Munkabizottsága együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2011. május 25‒28-án tudományos ülésszakot rendezett Miskolcon Filológia és textológia a régi magyar irodalomban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Kecskeméti Gábor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2012. május 24–27., Debrecen
A kora újkori prózai kegyességi műfajok rendszere és elmélete
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete, valamint a Debreceni Akadémiai Bizottság és a Debreceni Református Kollégium intézményei együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2012. május 24‒26-án tudományos ülésszakot rendezett Debrecenben A kora újkori prózai kegyességi műfajok rendszere és elmélete címmel. Az ülésszak tudományos titkára Fazakas Gergely Tamás, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2013. május 22–25., Kőszeg
Irodalom, művészet és barokk reprezentáció Esterházy Pál udvarában
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2013. május 22‒25-én tudományos ülésszakot rendezett Kőszegen Irodalom, művészet, barokk reprezentáció Esterházy Pál udvarában címmel. Az ülésszak tudományos titkára Ács Pál, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2014. május 21‒24., Szekszárd
„Jelentem versben mesémet”: Fikció és rejtett értelem a régi magyar irodalomban
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula karának és Szekszárd Város Önkormányzatának közreműködésével 2014. május 21‒24-én tudományos ülésszakot rendezett Szekszárdon „Jelentem versben mesémet”: Fikció és rejtett értelem a régi magyar irodalomban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Szentmártoni Szabó Géza, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2015. május 28‒30., Szeged
A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon (1650–1750)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszéke, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár és a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2015. május 28‒30-án tudományos ülésszakot rendezett Szegeden A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon (1650–1750) címmel. Az ülésszak tudományos titkára Bartók István, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2016. május 18‒20., Miskolc
Bethlen Miklós (1642–1716) és a kora újkori börtönirodalom hagyománya
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2016. május 18‒20-án nemzetközi tudományos ülésszakot rendezett Miskolcon Bethlen Miklós (1646–1716) és a kora újkori börtönirodalom európai hagyománya címmel. Az ülésszak tudományos titkára Tóth Zsombor, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2017. május 18‒20., Debrecen
A reformáció emlékezete a kora újkori Magyarországon
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete (Reformációkutató és Kora Újkori Művelődéstörténeti Műhely és a Magyar Emlékezethelyek Kutatócsoport) és Debrecen Város Önkormányzata együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel, valamint a Refo 500 – RefoRC nemzetközi konzorciummal és az Országos Széchényi Könyvtárral 2017. május 18–20-án tudományos ülésszakot rendezett Debrecenben A reformáció emlékezete a kora újkorban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Fazakas Gergely Tamás, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2018. május 3‒5., Kolozsvár
A dialógus formái a régiségben (1450–1750)
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának Magyar Irodalomtudományi Intézete (Res Litteraria Transylvaniae Vetus Irodalom- és Művelődéstörténeti Műhely) és a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottsága együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel, valamint a Refo 500 – RefoRC nemzetközi konzorciummal 2018. május 3‒5-én nemzetközi tudományos ülésszakot rendezett Kolozsvárott A dialógus formái a régiségben (1450–1750) címmel. Az ülésszak tudományos titkára Tóth Zsombor, szervezőtitkárai Farmati Anna és Ács Pál voltak.
2019. május 23‒25., Pécs
Imitáció és parafrázis: Szövegváltozatok a magyar régiségben
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Pécsi Tudományegyetem Reneszánsz Kutatóközpontja, valamint a Pécsi Történettudományért Kulturális egyesület együttműködésben az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2019. május 23‒25-én tudományos ülésszakot rendezett Pécsett Imitáció és parafrázis: Szövegváltozatok a magyar régiségben címmel. Az ülésszak tudományos titkára Bartók István, szervezőtitkára Sántha Teréz volt.
2020. szeptember 3‒5., Eger
Zrínyi Miklós és a magyarországi barokk költészet
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és az Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Karának Magyar Irodalomtudományi Intézete együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2020. szeptember 3‒5-én tudományos ülésszakot rendez Egerben Zrínyi Miklós és a magyarországi barokk költészet címmel. Az ülésszak tudományos titkára Bene Sándor volt.
2021. szeptember 8‒11., Budapest
Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2021. szeptember 8‒11-én tudományos ülésszakot rendez Budapesten Betegség és gyógyulás a kora újkorban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Draskóczy Eszter volt.
2022. szeptember 7‒10., Esztergom
Janus Pannonius, Vitéz János és a humanista irodalmi hagyomány továbbélése (1450–1630)
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara, annak Magyar Irodalomtudományi Tanszéke, Vitéz János Tanárképző Központja, valamint az ELKH–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2022. szeptember 7‒10-én tudományos ülésszakot rendez Janus Pannonius, Vitéz János és a humanista irodalmi hagyomány továbbélése címmel. Az ülésszak tudományos titkára Szilágyi Emőke Rita volt.
2023. szeptember 6‒9., Sárospatak
A könyv a kora újkori Kárpát-medence művelődésében: kiadás, befogadás, használat
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2023. szeptember 6‒9-én tudományos ülésszakot rendez A könyv a kora újkori Kárpát-medence művelődésében: kiadás, befogadás, használat címmel. Az ülésszak tudományos titkára Papp Ingrid volt.
2024. szeptember 5‒7., Debrecen
Szenci Molnár Albert és a 16‒17. századi peregrinatio academica
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete, a Tiszántúli Református Egyházkerület és intézményei (a TTRE közgyűjteményei és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem), együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2024. szeptember 5‒7-én tudományos ülésszakot rendez Szenci Molnár Albert és a 16‒17. századi peregrinatio academica címmel. Az ülésszak tudományos titkárai Fazakas Gergely Tamás és Móré Tünde.
2025. május 28‒31., Veszprém
„Hagyományőrzés és önbecsülés”. Száz éve született Tarnai Andor
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel, doktori programjaival és a korszak kutatásában érdekelt egyéb szakmai műhelyekkel, 2025. május 28‒31-én tudományos ülésszakot rendez „Hagyományőrzés és önbecsülés”. Száz éve született Tarnai Andor címmel. Az ülésszak tudományos titkára Papp Ingrid, szervezőtitkára Szatmári Áron.
2026. május 27‒30., Szeged
Mohács500 árnyékában. Történetírás és történetiség a régi magyar irodalomban
Az ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézetének Reneszánsz Osztálya, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara, annak Magyar Irodalmi Intézete és Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszéke, együttműködve az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékeivel 2026. május 27‒30-án tudományos ülésszakot rendez Mohács500 árnyékában: Történetírás és történetiség a régi magyar irodalomban címmel. Az ülésszak tudományos titkára Molnár Annamária és Szigeti Molnár Dávid.
A Reneszánsz Osztály által szervezett felolvasóülések (pdf)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
II. Az értelmezés hatalma – konferenciasorozat
Az BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya az irodalomtörténeti szintézis megírásának előkészületeként 2015-től kezdődően konferenciasorozatot rendez Az értelmezés hatalma címmel, ahol a résztvevők a régi magyar irodalom kutatásának módszertani kérdéseit, sajátosságait vitatják meg. A rendezvénysorozat célja, hogy számba vegye és áttekintse az érvényben levő, metodológiai fedezettel működtetett és fenntartott praxisokat, majd a megfelelő elméleti és módszertani koordinátákon belül kialakítsa egy lehetséges történetírói metodológia alaprajzát.
Az értelmezés hatalma I.
A régi magyar irodalomtörténet-írás mint történetírói metodológia
2015. március 18.
Az értelmezés hatalma első konferenciáját 2015. március 18-án rendezte meg az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, amely a régi magyar irodalomtörténet-írás módszertani kérdéseit járta körül.
Konferenciafelhívás
Felkérő levél
Program
Videók
Az értelmezés hatalma II.
Szerző és szerzőség a modernitás előtt
2016. április 6.
Az értelmezés hatalma második konferenciáját 2016. április 6-án rendezte meg az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, amely a szerző-fogalom kialakulását és változását járta körül.
Konferenciafelhívás
ProgramVideók
Az értelmezés hatalma III.
A kora újkori kéziratos nyilvánosság működésének módszertani kihívásai és tanulságai
2017. március 29.
Az értelmezés hatalma harmadik konferenciáját 2017. március 29-én rendezte meg az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, amely a kéziratos és a nyomtatott nyilvánosság kérdéseit járta körül.
Konferenciafelhívás
Felkérő levél
Program
Videók
Az értelmezés hatalma IV.
Kontextus és kontextualizáció
2018. március 28.
Az értelmezés hatalma negyedik konferenciáját 2018. március 28-án rendezte meg az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, amely a kontextus és kontextualizáció lehetőségeit járta körül.
Konferenciafelhívás
Program
Videók
Az értelmezés hatalma V.
Korszakaink a régi magyar(országi) irodalomban
2019. március 20.
Az értelmezés hatalma ötödik konferenciáját 2019. március 20-án rendezte meg az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, amely a korszakfogalmak és a periodizáció kérdéseit járta körül.
Konferenciafelhívás
ProgramVideók
Kecskeméti Gábor intézetigazgató, osztályvezető, az MTA rendes tagja
Bartók István
Békés Enikő
Bene Sándor
Draskóczy Eszter
Falvay Dávid (részmunkaidős)
Farkas Flóra
Móré Tünde
Molnár Annamária
Papp Ingrid
Sántha Teréz (nyugdíjas szervező titkár)
Szatmári Áron
Szilágyi Emőke Rita
Szörényi László (prof. emeritus)
Tóth Zsombor
Jankovics József (1949–2021†)
A Szauder József vezetésével 1970-ben létrehozott XVIII. Századi Kutatócsoportot, majd Osztályt 1972-ig Szauder József, 1973-tól élete végéig (1996) Hopp Lajos, ezt követően Kókay György vezette. 2000-től Tüskés Gábor irányítja a munkát. Az osztály meghatározó súlyú kutatói közé tartozott Tarnai Andor, Varga Imre és Bíró Ferenc; rövidebb ideig itt dolgozott Ferenczi László, Sárközy Péter, Kovács Ilona és Pintér Márta Zsuzsanna.
A kutatói, textológiai és tudományszervezői program fő célja a század irodalmi örökségének föltárása, értékelése és nemzetközi összefüggésbe illesztése, különös tekintettel a felvilágosodás előzményeire, művelődéstörténeti folyamataira, európai összefüggéseire. Az osztály kiemelt céljai közé tartozik a XVIII. századi magyar irodalom európai értékeinek és kapcsolatrendszerének konkrét és szemléletes bemutatása, a filológia, az irodalomtudomány és a digitális bölcsészet eszközeivel. Fontos cél a művek mögött rejlő elvek, hagyományok, eszményt és ízlést formáló hatások és viszonyrendszerek feltárása, különös tekintettel az irodalmi tudat történetére és az irodalmi művek mint történeti kontextusba helyezett aktuális problémákra válaszoló jelenségek értelmezésére. A kutatások kiterjednek az irodalomtudomány előtörténetére, foglalkoznak az irodalom önreflexiójának és az irodalomkritika jelenségeinek feltárásával. Alkalmazzák az irodalomszociológia és a befogadástörténet módszereit, elemzik az író és közönség viszonyát, s felhasználják az irodalomnak mint eszköz- és intézményrendszernek a paradigmáját. Minden kutatási témában alapfeltétel a jól körülhatárolt forráscsoportok módszeres vizsgálata, az adatok lehető teljességének összegyűjtése és új összefüggésbe állítása. E törekvés eredményeit reprezentálta többek között a Szauder József és Tarnai Andor által szerkesztett Irodalom és felvilágosodás (1974) c. tanulmánykötet.
Az osztály tevékenységének középpontjában a szöveg- és forráskiadás, a tudomány-, műfaj- és eszmetörténet, valamint a komparatisztika áll. 1964–1988 között hat kötetben megjelent a teljes Mikes Kelemen kritikai kiadás, elkészült a kritikai kiadás teljes főszövegének és az első kötet jegyzetanyagának elektronikus változata. Befejeződött Bessenyei György összes műveinek kritikai kiadása. II. Rákóczi Ferenc műveinek történészekkel közösen készített kritikai kiadásából négy kötet jelent meg 1978–1997 között, az ötödik kötet előkészítése folyamatban van. Megindult és jelentősen előrehaladt a XVII–XVIII. századi iskolai színjátszás forrásainak közreadása A magyarországi iskolai színjátszás forrásai és irodalma, illetve a Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század című sorozatban. Megjelent a Latin nyelvű protestáns iskoladrámák a XVII–XVIII. századból (Ludi scaenici linguae latinae protestantum in Hungaria e saeculo XVII–XVIII) című forráskiadvány (2005). Megjelent Francesco Petrarca De remediis utriusque fortune című értekezésének XVIII. századi magyar fordítása (2015). A Régi Magyar Költők Tára XVIII. század című sorozatban 2018-ig 16 kötet jelent meg. A tudománytörténeti kutatások jelentős eredményei közé tartozik az Irodalomtörténet-írás a XVIII. században című bibliográfia, mely a hálózaton is elérhető, továbbá a Historia litteraria a XVIII. században (2006) című tanulmánykötet. Az utóbbi évtized legjelentősebb kollektív vállalkozása a Magyarországi gondolkodók XVIII. század, Bölcsészettudományok (2010, 2015) című forráskiadvány két kötete a Magyar remekírók sorozatban. További fontos eredmény a Humanista történetírás és neolatin irodalom a 15–18. századi Magyarországon című tanulmánykötet (2015) és a Learned Societies, Freemasonry, Sciences and Literature in 18th-century Hungary: A Collection of Documents and Sources című forrásgyűjtemény megjelentetése (2017). Az osztály minden tagja részt vett a készülő, új akadémiai irodalomtörténet XVIII. századi részét érintő koncepció kidolgozásában, s megvitatta az elkészült próbafejezetet.
1994–2013 között az osztályon összesen kilenc, OTKA által támogatott kutatás folyt az elbeszélő irodalom európai kapcsolatairól, az emblematikáról, II. Rákóczi Ferenc leveleiről és kisebb írásairól, a magyar irodalomtudomány és kritika történetének 1701–1772 közötti szakaszáról, az egyházi irodalom műfajairól, Kalmár György munkásságáról, Mikes Kelemen életművéről és a közköltészet műfajairól. 2017-től Lendület-pályázat megvalósítása van folyamatban, az 1770–1820 közti nyugat-magyarországi irodalmi nyilvánosság feltárására.
Az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatását elnyerte Hegedüs Béla Ismeretelmélet és érzékenység. Az érzékenység fogalmának jelentésváltozásai a 18. századi magyar irodalomban című pályázatával (2012–2015), továbbá Csörsz Rumen István közköltészeti monográfia írása (2009–2012), valamint ponyvakutatás: szöveggyűjtemény szerkesztése és kismonográfia (2013–2016) témában. Lengyel Réka 2016–2019 között a 18. századi magyarországi fikciós és tudományos-ismeretterjesztő fordításirodalom filológiai és eszmetörténeti vizsgálata című pályázatával Bolyai- és NKFIH PD ösztöndíj támogatásban részesül.
A munkatársak egy része folyamatosan részt vesz más osztályok által koordinált munkákban (pl. Arany János műveinek kritikai kiadása) vagy alkalomszerűen segíti azokat (pl. Zrínyi-kutatás). Egy munkatárs hét éven át volt az intézet tudományos titkára. Két munkatárs két intézeti folyóirat főszerkesztője, ill. felelős szerkesztője. Az osztályvezető koordinálja a Tarnai-díj, a Faludi-díj és a Hopp Lajos-díj odaítélésében illetékes kuratóriumok munkáját. 2004-től folyamatosan jelennek meg az osztály két vagy több munkatársának részvételével megvalósított kiadványok, és folynak két vagy több munkatárs által közösen végzett kutatások. A digitális Mikes-szótár elkészült része 2018 közepén kb. 15 ezer szócikket tartalmaz. Az osztály munkatársai számos egyéni monográfiát és tanulmánykötetet publikáltak. A nemzetközi konferenciák közül kiemelkednek az 1970-es, 80-as években tartott mátrafüredi felvilágosodás ülésszakok, melyek anyaga La Lumière en Hongrie, en Europe Centrale et en Europe Orientale címen hat kötetben jelent meg 1971–1987 között. A Les Lumières en Pologne et en Hongrie (1988) c. tanulmánygyűjtemény az osztály és a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének közös munkája.
Az osztály szoros kapcsolatot tart a század irodalmával foglalkozó egyetemi műhelyekkel. A tevékenység fő jellemzői a saját alapkutatásra és eredeti forrásfeltárásra épülő feldolgozás; az összehasonlító szemlélet és az interdiszciplinaritás elvének következetes alkalmazása; eddig kevéssé feltárt területek megvilágítása új módszerekkel; az eredmények folyamatos közzététele nemzetközi szakmai fórumokon; külső munkatársak bevonása a forrásfeltáró, feldolgozó és publikációs folyamatba. Az osztály a mellette működő munkaközösséggel és a Magyar XVIII. Századi Társasággal közösen havonta vitaüléseket, félévente könyvbemutatókat, két-három évente tudományos tanácskozásokat rendez.
A XVIII. századi osztály konferenciái és az előadásaikból összeállított kötetek (2000–2014)
Folyamatban lévő kutatások
1. Textológia
II. Rákóczi Ferenc Confessio peccatoris c. műve XVIII. századi francia fordításainak kritikai kiadása. A latin nyelvű mű és korabeli fordításainak kritikai kiadása a magyar irodalom- és történettudomány több mint fél évszázados adóssága. A kiadást legutóbb az Archivum Rákóczianum III. Osztály: Írók. II. Rákóczi Ferenc művei című sorozat II. köteteként vették tervbe az 1970-es években, az 1997-ben megszakadt sorozatnak ez a kötete azonban nem készült el. A latin szöveg sajtó alá rendezésével R. Várkonyi Ágnes foglalkozott, ezt a munkát jelenleg egy, az ő tanítványi köréből alakult munkacsoport végzi. A francia fordítások kiadását az osztály mellett működő munkacsoport készíti elő, együttműködve a latin szöveg sajtó alá rendezőivel. 2015–2016-ban megtörtént a digitális másolatok beszerzése. A francia szövegek átírása és a szövegkritikai jegyzetek elkészítése közel áll a befejezéshez. Megkezdődött a tárgyi jegyzetek írása és a történeti, irodalomtörténeti, szövegkritikai kísérőtanulmányok elkészítése, ami 2018 végére várhatóan befejeződik. A kötetet a párizsi Honoré Champion kiadó jelenteti meg a Littératures étrangères című sorozatban előreláthatóan 2019-ben vagy 2020-ban. A kutatásért felel: Tüskés Gábor.
A Régi Magyar Költők Tára XVIII. századi közköltészeti sorozata olyan anonim szövegeket közöl, amelyek első változata 1700 és 1800 bukkan fel a kéziratokban vagy nyomtatásban. Sajtó alá rendezését Bíró Ferenc felkérésére Küllős Imola vállalta, akihez 1994-ben csatlakozott munkatársként, majd szerkesztőtársként Csörsz Rumen István. A módszertani előkészítés, valamint a források és a sok ezer variáns rendszerezése már ekkor megkezdődött. A kötetek tematikus bontásban, szövegcsaládokba rendezett variantúrával jelennek meg, a főszövegben a legkorábbi és/vagy legjellemzőbb változatokkal, jegyzetben esetenként 40–50 variáns adataival. Eddig négy kötet látott napvilágot kb. 1000 szövegcsalád csaknem 6000 változatával (1700-tól az 1840-es évekig), egykorú dallamaikkal: 1. Mulattatók (2000), 2. Társasági és lakodalmi költészet (2006), 3/A. Történelem és társadalom (2013); Közerkölcs és egyéni sors (2015). A 4. kötet (Ünnepi köszöntőversek) munkálatai OTKA-támogatással folytak 2012-től. Jelenleg a szövegek ellenőrzése, a később előkerült források és variánsok beillesztése, a jegyzetek véglegesítése történik. A kötet lektorálható kézirata várhatóan 2018 végére készül el. A kutatásért felel: Csörsz Rumen István.
2018-ban elkészül Kalmár György (1726–?) műveinek kritikai kiadása. Az egyik legjelentősebb, s Európa szerte híres nyelvészünk, nyelvfilozófusunk munkássága iránt az utóbbi években növekedett meg az érdeklődés. A vele való foglalkozást azonban hátráltatta, hogy több nyelven írt művei nehezen hozzáférhetők, s azok értelmezését, sőt olvasását saját hangjelölési rendszere is nehezíti. Ez komoly filológusi, textológiai problémákat jelent a kritikai kiadások készítése során. Külön kötetben fognak megjelenni a magyar irodalomtörténet számára kiemelten fontos verses művei (RMKT XVIII. századi sorozat), és külön kötetben elméleti írásai (ReTextum). A kutatásért felel: Hegedüs Béla.
A 18. századi magyarországi szépirodalmi és tudományos ismeretterjesztő fordításirodalom (internetes adatbázis) digitális kiadása. 2016–2017-ben az NKA 4921-01136 számú miniszteri pályázata keretében a következő vállalások készültek el: alapkutatás a GoogleBooks állományában, 18. századi magyar nyelvű fordításokat tartalmazó kötetek feltárása; digitális fordításirodalmi bibliográfia összeállítása; kb. 100 darab szépirodalmi, illetve tudományos-ismeretterjesztő fordítás kiválogatása (a további szövegek feldolgozása az adatbázis kiépítésének további, a pályázati időtartamon kívül eső fázisában folytatható); a kiválogatott kötetek digitális anyagának kinyerése a GoogleBooks állományából; a digitális anyag szövegfájlokká történő átalakítása, a tartalom gépi kódolása (Abbyy Fine Reader szoftverrel);- az eredeti digitális fájlok szövegének és az átalakítás során nyert szövegfájlok szövegének összehasonlítása, a szükséges javítások elvégzése. A munkálatok eredményeként rendelkezésre áll a nyomtatványok összesen kb. 38 ívnyi ellenőrzött szövege. A szövegek helyesírása nem modernizált, rögzítésük a betű szerinti átírás elvei szerint történt. A kutatásért felel: Lengyel Réka.
2. Mikes-szótár
A Mikes-szótár jelenleg a legnagyobb terjedelmű, írói életművet feldolgozó magyar szótár, az első elektronikus teljes írói szótár s a korszak egyik meghatározó szövegkorpusza. Mikes összes szava megtalálhatóvá válik a mai címszavak szerint elrendezve. A szótár feldolgozott állománya jelenleg kb. 15 ezer szócikk. A kutatás 2010 és 2015 között OTKA-támogatással folyt, jelenleg része az intézet alapfinanszírozásának. A szerkesztési elvek kidolgozását követően a szótár internetes arculatának és a több szempontú keresést lehetővé tevő lekérdezőfelületnek a kialakítása is megtörtént. Informatikai munkálatok eredményeként elkészült az elektronikus konkordancialista, különféle szógyakorisági mutatók; megvalósult a teljes Mikes-korpusz és internetes szótári portálja a történeti szóalakokhoz illeszkedő keresési módozatokkal. A feldolgozott anyag elérhető a világhálón (http://mikesszotar.iti.mta.hu), s folyamatosan bővül. A szótár irodalomtörténeti, grammatikatörténeti vizsgálatok alapjává vált, melyek korszerű, szemléletváltó eredményeket hoztak az alapkutatásokban. A projekt helyet kapott az egyetemi oktatásban. Közzétett publikációk száma: 25. A kutatásért felel: Kiss Margit, Tüskés Gábor
3. Mikes-tudástár
A Mikes-tudástár munkálatai 2015-ben indultak, amely a Törökországi levelek és a Misszilis levelek kritikai kiadásának főszövegét, tárgyi jegyzeteit és a Mikes-szótárból a Leveleskönyv szóanyagát kapcsolja össze. Ezeknek a különböző típusú szövegeknek az együtteséből tudástár készül, amely tartalmazza a szerzői szövegeken túl a hozzárendelt ún. szakértői tudást is. Ezen túlmenően külső adatforrásokhoz (pl. DBpedia) kapcsolódva további információtartalmak elérése és elemezhetősége válik elérhetővé a szótár és a jegyzetek anyagára támaszkodva. Cél egy olyan szöveg- és tudástár létrehozása és egyben módszertan kialakítása, amely a korábbiaktól eltérő szövegelemzési technikák és ezáltal új kutatási eredmények elérését teszi lehetővé. Elkészült ezidáig a fő- és kritikai szövegek TEI XML kódolása, a teljes szótári anyag (lektorálás alatt), valamint a szövegek egységes összekapcsolt tárolási rendszere. A demováltozat 2018 végére várható. A kutatás eddigi eredményeiről nemzetközi lektorált szaktanulmányok számolnak be. A projekt a BME Mérés és Információs Rendszerek Tanszékével oktatói és hallgatói együttműködés keretében zajlik. A kutatás intézeti felelőse: Kiss Margit
4. Közköltészet, ponyvairodalom
A XVIII. századi magyar irodalom egyik fontos, de zömében ma is feltáratlan rétege a kéziratokban és népszerű nyomtatványokon terjedő világi ének- és versanyag. A sokrétű közvetítő szerepet játszó, nemzetközi gyökerű repertoár a XVIII. században ér el fontossága csúcsára, a műköltészet és a szájhagyomány, illetve más közelítésben a korszerűbb lírai formák és a letűnő litterae határvidékére. A XVIII. századi Osztályon Csörsz Rumen István foglalkozik a témakörrel egyrészt kritikai kiadások szerkesztőjeként (RMKT XVIII), másrészt a közköltészeti tárgyú tanulmányok évenkénti összegyűjtésével és közlésével (Doromb), harmadrészt két monografikus kötetében és számtalan tanulmányában. A ponyvakutatás ennek egyik fő ágaként az utóbbi években jelentős eredményeket hozott: egy ponyvaszöveg-gyűjteményként szolgáló sorozat első kötetét, illetve a közeljövőben kibontakozó kismonográfiát. A Lendület-kutatócsoport keretében 2018-ban megnyílt egy hálózati, részletes tematikus leírást és párhuzamos adatkezelést lehetővé tevő adatbázis a kora újkori népszerű nyomtatványok feldolgozására: http://ponyva-lendulet.iti.btk.mta.hu/menu.php
A kutatásért felel: Csörsz Rumen István
5. Nyelvelmélet
A nemzeti klasszika időszakában megszülető új tudomány, a nemzeti irodalomtörténet egészen napjainkig küzd a problémával: mi az, ami része a magyar irodalomtörténetnek, s mi az, ami nem? A kutatás elsődlegesen magára a folyamatra koncentrál, amely során megszületik a magyar irodalom (mind elméletben, mind gyakorlatban). Hegedüs Béla 2006-óta folytatott nyelvelméleti kutatásai során kialakult irodalom- vagy tudománytörténeti hipotézise szerint ez nem választható el az újkorban lezajló nagy ismeret- és nyelvelméleti fordulat megértése nélkül, amelynek csupán egy eseménye volt a nyelvújításnak nevezett korszakban zajló változás. Eredményeiről eddig több mint 20 magyar és idegen nyelvű tanulmányban számolt be, a kutatása összegzéseképpen 2018-ban kismonográfia készül. A kutatásért felel: Hegedüs Béla.
6. Fordításirodalom
2016 és 2019 között folyik a XVIII. századi magyarországi fikciós és tudományos-ismeretterjesztő fordításirodalom filológiai és eszmetörténeti vizsgálata (a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj pályázat és az NKFIH PD 121063 számú Posztdoktori Kiválósági Program Pályázat Ösztöndíja támogatásával). A kutatás fő célja a XVIII. századi magyarországi fikciós és tudományos-ismeretterjesztő fordításirodalom vizsgálatába bevonandó szövegek feltárása és összegyűjtése, azok rendszerezése, komparatív vizsgálata, továbbá esettanulmányok készítése. A kutatás során elkészül a XVIII. században nyomtatásban megjelent fordítások teljes bibliográfiája a vonatkozó könyvészeti szakbibliográfiák, könyvtári adatgyűjtés alapján. A nyomtatásban megjelent fordítások bibliográfiáját szükséges továbbá kiegészíteni a XVIII. században készült, kéziratban maradt fordítások adataival. A kutatás további célja a XVIII. századi magyarországi fordításirodalomra vonatkozó szakbibliográfia összeállítása. A kutatás során legalább hat esettanulmány készül, melyekben egy-egy XVIII. századi fordítás vagy fordításcsoport filológiai, eszmetörténeti vizsgálatának eredményei látnak napvilágot. A bibliográfiák online formában válnak elérhetővé. A kutatás jelentőségét elsősorban az adja, hogy a tervezett munkálatok során jelentősen előrehalad a XVIII. századi magyarországi fordításirodalom szövegközpontú, illetve komparatív szempontú, rendszerezett vizsgálata. A kutatás folyamán elkészülő bibliográfiák és esettanulmányok a párhuzamosan kiépülő online szövegadatbázissal együtt alapjául szolgálhatnak irodalom-, nyelv-, művelődés- és tudománytörténeti vizsgálatok elvégzésének, a magyar és a világirodalom XVIII. századi kapcsolatrendszere pontosabb feltárásának. A kutatásért felel: Lengyel Réka.
7. Nemzetközi kapcsolatok
Római költők a 18–19. századi magyarországi irodalomban: Vergilius, Horatius, Ovidius címmel az osztály nemzetközi konferenciát rendezett 2016 októberében Miskolcon, melyen az osztály három munkatársa előadást tartott. A konferencia anyaga magyarul megjelent 2017-ben. Az előadások egy részének angol és német változatából tervezett kötet szerkesztése folyamatban van, megjelenése 2019-ben várható a bécsi Praesens Kiadó Singularia Vindobonensia című sorozatában, az osztály részéről Lengyel Réka és Tüskés Gábor szerkesztésében.
Felvilágosult társaságok, irodalom és tudomány Közép-Európában címmel 2017 októberében az osztály nemzetközi tudományos tanácskozást és Humboldt-kollégiumot rendezett az MTA Székházában és a Magyar Nemzeti Múzeumban, melyen az osztály minden tagja új alapkutatásra épülő előadást tartott. 2018 első felében befejeződött a konferenciakötet szerkesztése, folyamatban van a kézirat lektorálása. A kötet a De Gruyter Kiadó Frühe Neuzeit című sorozatában jelenik meg előreláthatóan 2019-ben, az osztály részéről Tüskés Gábor és Lengyel Réka szerkesztésében.
Street or square literature? Popular prints in 18–19th century Hungary címmel 2018 folyamán társszerzős fejezet készül a magyarországi világi ponyvairodalomról a Cheap Print and the People: Popular Literature in the European Perspective című angol nyelvű, nemzetközi kézikönyv számára (szerk. David Atkinson, Steve Roud), mely előreláthatóan 2019-ben jelenik meg a Routledge kiadónál. A tanulmány szerzői: Csörsz Rumen István és Mikos Éva (MTA BTK Néprajzi Kutatóintézet).
Kiss Margit szakmai együttműködéseket alakított ki a Consiglio Nazionale delle Ricerche, Opera del Vocabolario Italiano kutatóintézettel, valamint a Consiglio Nazionale delle Ricerche, Istituto di Scienza e Tecnologie dell'Informazione, az Instytutu Języka Polskiego Polskiej Akademii Nauk, valamint az Universität Trier, Kompetenzzentrum für elektronische Erschließungs- und Publikationsverfahren in den Geisteswissenschaften digitális bölcsészet kutatócsoportjaival a digitális szótárkészítés és a szövegfeldolgozások módszerei témában.
Projektek
Neolatin Költők Tára
A 18–19. századi magyarországi latin nyelvű irodalom feltárása
A 2023-ban indult Neolatin Költők Tára című projekt célja a kevésbé ismert 18–19. századi magyarországi latin nyelvű költészet átfogó feltárása, tanulmányozása és kiadása a Régi Magyar Költők Tára új alsorozatában.
A projekt fő célja alapkutatások elvégzésének ösztönzése és latin–magyar–angol nyelvű, online és nyomtatott kritikai szövegkiadások elkészítése a 18–19. századi magyarországi neolatin költészet köréből. A magyar irodalomtörténet nem a magyar nyelvű irodalmi szövegek története, eminens részét képezik az európai viszonylatban is erősen latinizált régi magyarországi irodalmi kultúrának a maguk idejében külföldön is ünnepelt, mára a nemzeti emlékezetből teljességgel kihullott szövegei is. Ezek átfogó feltárása, közzététele és tanulmányozása elengedhetetlen részét képezi a magyar irodalom történetének megismerését célzó kutatásoknak.
A hároméves projekt négy szerző életművének, illetve összegző jellegű versgyűjteményeinek és egy speciális forráscsoportnak a feltárására, teljes, illetve válogatott szövegkiadások összeállítására irányul. Új, kommentált kiadása készül Halápy Konstantin piarista szerzetes-tanár (1698–1752) Myrias versuum (1735) című kötetének (Bíró Csilla), Szerdahely György Alajos (1740–1808) összes versének és szónoklatának (Balogh Piroska) és Jallosics András (Endre János, 1791–1862) piarista szerzetes-tanár Poematum liber (1862) című gyűjteményének (Kőrizs Imre). Nagyrészt kéziratból kerülnek kiadásra Agyich István pécsi kanonok (1730–1790) összegyűjtött versei (Rédey-Keresztény János), és teljes egészében kéziratból készül válogatás a győri repetensek költeményeiből (Szádoczki Vera). Az eredeti latin szöveget, a magyar és angol prózafordítást, valamint a magyar és angol nyelvű kommentárt tartalmazó szövegkiadások a BTK Irodalomtudományi Intézet DigiPhil csoportjának informatikai támogatásával a DigiPhil felületén készülnek el, és emellett a tervek szerint nyomtatott formában is megjelennek. A projekt további célja adatgyűjtés a magyarországi neolatin irodalom bibliográfiájához; a fent felsoroltakkal együtt összesen 20 jelentős életműre vonatkozó adatok teljes körű összegyűjtése.
Mind a magyarországi, mind a külföldi irodalom kétnyelvűségéből következik, hogy ez a szövegkorpusz döntően befolyásolta a XVIII–XIX. századi irodalom- és kultúraértést, elérhetővé tétele éppen ezért lényegesen módosítani fogja a magyar irodalom történetéről alkotott képünket. Lehetőséget ad továbbá egy új neolatin filológiai műhely létrehozására, valamint arra, hogy csatlakozzunk egy kurrens, felfutó nemzetközi kutatási irányvonalhoz, mely elsősorban az International Association for Neo-latin Studies (IANLS) égisze alatt zajlik. A rangos külföldi szakmai műhelyeket összefogó nemzetközi egyesülettel való közös együttműködés mérföldköve volt, amikor az MTA Irodalomtudományi Intézeten belül működő Hungaria Latina – Magyar Neolatin Egyesület rendezhette meg az IANLS nemzetközi konferenciáját 2006-ban Budapesten. Az egyesület konferenciái azóta is rendszeresen magyar kutatók részvételével zajlanak.
A projektben részt vevő kutatók:
Lendület, Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
http://iti.btk.mta.hu/hu/lendulet/nymi1770-1820/hirek
2017-ben az MTA támogatásával megindulhatott az Irodalomtudományi Intézet első Lendület-kutatócsoportja Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 címmel, Csörsz Rumen István vezetésével. http://iti.btk.mta.hu/hu/lendulet/nymi1770-1820/hirek Fő célja, hogy feltárja és elemezze a felvilágosodás kori, dunántúli származású vagy lakhelyű írók, tudósok, értelmiségiek együttműködésének dokumentumait, különös tekintettel a korabeli sajtóra, könyv- és ponyvakiadásra, a főúri és polgári olvasáskultúrára. Külön figyelmet kapnak az olyan, ekkor meghatározó értelmiségiek, akik életművükkel az ellenmondásos történelmi viszonyok között is maradandót alkottak: Kis János, Berzsenyi Dániel, Pálóczi Horváth Ádám, Révai Miklós, Sándor István, Nagy János, illetve a kor egyik legnagyobb magyar kultúrateremtő mecénása: Festetics György. Munkásságukról szövegkiadások, nemzetközi konferenciák és tanulmányok adnak hírt, négy adatbázis és egy digitális szótárkiadás is szerepel a tervek között. A csoport jelenleg két kutatóval, valamint a XVIII. századi Osztály és a Pannonhalmi Bencés Apátság társult kutatóival dolgozik, szoros együttműködésben a dunántúli közgyűjteményekkel és az MTA–DE Klasszikus Magyar Textológiai Kutatócsoportjával.
Futamidő: 2017–2022
Támogatási összeg: 160 000 000 Ft
Kutatási program (mellékletben küldöm, hogy be lehessen linkelni)
Résztvevő munkatársak:
Csörsz Rumen István (témavezető)
Vaderna Gábor (tudományos főmunkatárs) (részmunkaidőben)
Dóbék Ágnes (tudományos segédmunkatárs)
Mészáros Gábor (tudományos segédmunkatárs, 2018. szeptember 1-jétől)
Társult kutatók:
Hegedüs Béla
Kiss Margit
Lengyel Réka
Rédey János
Borián Elréd
NKFIH PD ösztöndíj, 18. századi magyarországi fikciós és tudományos-ismeretterjesztő fordításirodalom filológiai és eszmetörténeti vizsgálata
2016 és 2019 között folyik a 18. századi magyarországi fikciós és tudományos-ismeretterjesztő fordításirodalom filológiai és eszmetörténeti vizsgálata (a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj pályázat és az NKFIH PD 121063 számú Posztdoktori Kiválósági Program Pályázat Ösztöndíja támogatásával). A kutatás fő célja a 18. századi magyarországi fikciós és tudományos-ismeretterjesztő fordításirodalom vizsgálatába bevonandó szövegek feltárása és összegyűjtése, azok rendszerezése, komparatív vizsgálata, továbbá esettanulmányok készítése. A kutatás során elkészül a 18. században nyomtatásban megjelent fordítások teljes bibliográfiája a vonatkozó könyvészeti szakbibliográfiák, könyvtári adatgyűjtés alapján. A nyomtatásban megjelent fordítások bibliográfiáját szükséges továbbá kiegészíteni a 18. században készült, kéziratban maradt fordítások adataival. A kutatás további célja a 18. századi magyarországi fordításirodalomra vonatkozó szakbibliográfia összeállítása. A kutatás során legalább hat esettanulmány készül, melyekben egy-egy 18. századi fordítás vagy fordításcsoport filológiai, eszmetörténeti vizsgálatának eredményei látnak napvilágot. A bibliográfiák online formában válnak elérhetővé. A kutatás jelentőségét elsősorban az adja, hogy a tervezett munkálatok során jelentősen előrehalad a 18. századi magyarországi fordításirodalom szövegközpontú, illetve komparatív szempontú, rendszerezett vizsgálata. A kutatás folyamán elkészülő bibliográfiák és esettanulmányok a párhuzamosan kiépülő online szövegadatbázissal együtt alapjául szolgálhatnak irodalom-, nyelv-, művelődés- és tudománytörténeti vizsgálatok elvégzésének, a magyar és a világirodalom 18. századi kapcsolatrendszere pontosabb feltárásának.
Futamidő: 2016–2019
Támogatási összeg: 15 088 000 Ft
A digitális Mikes-szótár
A Mikes-szótár készítésének gondolata nem új: Szily Kálmán már 1906-ban a Magyar Nyelvőr hasábjain szójegyzéket közöl a Leveleskönyv egyes szavaiból, de az 1966–88 között kritikai kiadást készítő Hopp Lajos is tervezte az író szókészletének szótári feldolgozását. A tényleges munkálatok 2010 áprilisában kezdődtek el a Tüskés Gábor témavezetésével induló OTKA-projekt keretében. A Mikes-szótár XML technológiát felhasználó digitális írói szótár, szöveganyagául a teljes életművet felölelő kritikai kiadás szolgál. A középmagyar kor egyik jelentős korpusza a maga 1,5 millió szövegszavával. A készültség jelenlegi formájában alaki szótár, a szócikkek mennyisége meghaladja a 13 ezret, számuk folyamatosan növekszik. A munkafolyamat mind módszertanát, mind forrásanyagát tekintve számos rangos hazai és nemzetközi fórumon megjelent. Intézetközi együttműködések keretében (ELTE, BME) oktatók, hallgatók bevonásával az egyetemi képzésbe is integrálódott. A szerkesztési munkálatokat Kiss Margit végzi. Hozzáférés: http://mikesszotar.iti.mta.hu.
Jelentősebb publikációk (válogatás):
Tamás Mészáros and Margit Kiss. „The DHmine Dictionary Work-flow: Creating a Knowledge-based Author's Dictionary”. In Proceedings of the XVII EURALEX International Congress, 2018. (megjelenés 2018. július)
Margit Kiss and Tamás Mészáros. „Rethinking the Role of Digital Author's Dictionaries in Humanities Research”. In Proceedings of the XVII EURALEX International Congress, 2018. (megjelenés 2018. július)
Kiss Margit. „Hitetlenek: mi köze a gyaur-nak a kaffer-hez?”. Magyar Nyelv 113, 1. sz. (2017): 80–87.
Kiss Margit. „» más értelmet adni ezeknek a szoknak« : Mikes Kelemen szóhasználatához”. In Nunquam autores, semper interpretes: A magyarországi fordításirodalom a 18. században, szerkesztette Lengyel Réka, 58–68. Budapest: MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, 2016.
Kiss Margit. „Egy XVIII. századi írói korpusz modern feldolgozása”. Magyar Tudomány 177, 11. sz. (2016): 1305–1309.
Margit Kiss and Tamás Mészáros. „Creating an Extended Author's Dictionary to Support Digital Literary Research”. In DH Benelux 2016, Luxembourg, 2016.
Kiss Margit. „Hagyomány és újítás az írói szótárak történetében”. In Amicitia: Tanulmányok Tüskés Gábor 60. születésnapjára / Beiträge zum 60. Geburtstag von Gábor Tüskés, szerkesztette Lengyel Réka, Csörsz Rumen István, Hegedüs Béla, Kiss Margit és Lénárt Orsolya, 254–260. Budapest: Reciti Kiadó, 2015.
Kiss Margit.” Mit tészen ez a szó?: Az elektronikus Mikes-szótár”. In Forráskutatás, forráskiadás, tudománytörténet II., szerkesztette Korompay Klára, Stemler Ágnes, Terbe Erika és C. Vladár Zsuzsa, 48–56. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2014.
Margit Kiss. „The Digital Mikes Dictionary”. In Literaturtransfer und Interkultralität im Exil - Transmission of Literature and Intercultural Discourse in Exile - Transmission de la littérature et interculturalité en exil, edited by Gábor Tüskés, Bernard Adams, Thierry Fouilleul and Klaus Haberkamm, 288–297. Bern: Peter Lang Verlag, 2012.
Kiadványsorozatok
Régi magyar költők tára, XVIII. század
http://textologia.iti.mta.hu/csv/kiadvany.php?item=12
A Régi magyar költők tára legfiatalabb sorozatát Klaniczay Tibor felkérésére Bíró Ferenc alapította még az 1980-as évek végén. Szerkesztésébe 2001-től Debreczeni Attila, majd 2008-tól Csörsz Rumen István is bekapcsolódott, Bíró Ferenc tisztségét pedig 2013-tól Szilágyi Márton vette át. A sorozat az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és az MTA–DE Klasszikus Magyar Textológiai Munkacsoportja http://textologia.unideb.hu/ (Budapest–Debrecen) együttműködésében készül. A kötetek sajtó alá rendezői között az intézeti és az egyetemi kutatók többféle nemzedéke képviselteti magát, s munkájuk nyomán húsz év alatt tizenhat kötet látott napvilágot.
A XVIII. századi RMKT céljai és kiadási elvei hasonlók a XVI–XVII. századi sorozatok szempontjaihoz, de valamelyest tágabbak azoknál, nemcsak az anyag szinte felmérhetetlen bősége miatt, hanem azért is, mivel a korszak legnagyobb magyar költői (Csokonai Vitéz Mihály, Bessenyei György, Batsányi János, Fazekas Mihály) részben már önálló kritikai sorozatokat kaptak. Az RMKT XVIII. századi kötetei egyrészt szerzőközpontúak, s gyakran teljes költői életműveket közreadnak. Önálló kötetben jelentek meg Amade László, Toth István, Szentjóbi Szabó László, Kazinczy Ferenc, Dayka Gábor, Ráday Gedeon, Földi János, és Ungvárnémeti Tóth László költeményei, esetenként prózai írásaik és levelezésük kíséretében. Pálóczi Horváth Ádám korai, nyomtatásban megjelent versei önálló antológiát alkotnak, más esetben egyes, kiemelkedően fontos kötetek jutottak kritikai kiadáshoz. Ilyen a nyitó kötet, Péczeli József Voltaire-fordítása (Henriás, 1792), majd Vályi Nagy Ferenc Ódák Horátz’ mértékeinn (1807) című kötete, valamint Virág Benedek’ Poétai munkáji (1799).
A sorozat másik kötettípusát a forrásantológiák képviselik. A Barátságos mulatozások című kötet az 1770–1780-as évek magyar episztolagyűjteményeit adja közre, a legismertebb szerzők: Ányos Pál, Barcsay Ábrahám, Bessenyei György és Kreskay Imre. A Közköltészet alsorozatban eddig négy kötet jelent meg (1. Mulattatók; 2. Társasági és lakodalmi költészet; 3/A–B. A társadalmi élet költészete http://real.mtak.hu/7608/1/RMKT_K%C3%B6zk%C3%B6lt%C3%A9szet%203-A_v%C3%A1gott.pdf; http://real.mtak.hu/25024/1/RMKT_XVIII_Kozkolteszet_3B.pdf), amelyek az 1700 és 1800/1814 közti időszak anonim ének- és verskincséből adnak válogatást sok száz kéziratos gyűjtemény, ponyva és kalendárium anyagát rendszerezve.
A XVIII. századi RMKT kötetei mindig részletes kísérő tanulmánnyal, gazdag jegyzetapparátussal, forrásjegyzékekkel és mutatókkal jelennek meg, a közköltészeti sorozatot kották és népköltészeti variánsok egészítik ki. A hagyományos és legújabb textológiai szempontok minden esetben igényes, jól használható főszöveget eredményeznek, így a sorozat fontos szerepet játszik mind a kutatómunkában, mind az egyetemi oktatásban.
Doromb. Közköltészeti tanulmányok
http://reciti.hu/category/reciti-konyv/ef-usergroup-doromb
A közköltészeti tanulmányokat közlő sorozat 2012 óta jelenik meg az OTKA 104.758. számú pályázata, majd a Lendület-támogatás keretében. Sorozatszerkesztője Csörsz Rumen István, kiadója a Reciti; példányai ingyenesen elérhetők az interneten és nyomtatott formában is. A sorozat célja, hogy a magyar közköltészet-kutatás számára állandó publikációs lehetőséget biztosítson, s élénkítse a szakmai párbeszédet e tág kutatási területen. Szerzői között irodalomtörténészek, folkloristák, történészek és zenetörténészek egyaránt szerepelnek (többek közt az MTA BTK négy intézetének képviselői). Az eddig megjelent öt kötetben találhatók közköltészeti forrásközlések, műhelytanulmányok, tárgytörténeti elemzések és szakrecenziók is. A vizsgált témák köre szintén változatos, és párbeszédre sarkall a különböző korok kutatói között, hiszen a XVI. századi hegedősöktől a Kádár-kori szamizdatkultúráig, a történeti folklorisztikától (poétika, parömiológia, népmesekutatás) a levéltári-történeti kontextusok elemzéséig, a dallamfilológiától a ponyvakiadásokig terjed. Különösen fontos szerepet kap a XVIII–XIX. század, részint a műköltői szövegek tömeges folklorizálódása miatt, részint a paraszti kultúra felfedezése és értelmezési kísérletei (Kultsár István, Erdélyi János és kortársaik) okán. A hatodik kötet 2018 őszén jelenik meg az MTA Lendület Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 Kutatócsoport támogatásával, dunántúli vonatkozású közköltészeti és történeti folklorisztikai témákkal a XVII–XIX. századból.
Lymbus
A Lymbus – Magyarságtudományi Forrásközlemények című kiadvány egy korábbi, ugyanilyen című periodikát megújítva és átalakítva 2003-tól jelenik meg. Elsősorban a külföldi hungarikakutatások során feltárt, az 1526 és 1945 közötti korszakban keletkezett, komoly történeti értékekkel bíró iratok kiadását tekinti feladatának, indokolt esetben azonban közread a jelzett időszak előtt, illetve után keletkezett, a magyarság művelődéstörténetéhez (ideértve az irodalom-, a művészet-, a politika-, a gazdaság-, az eszme-, a zene-, a had-, az életmódtörténetet stb.) forrásul szolgáló, eddig ismeretlen, magyarországi levéltárban vagy kézirattárban őrzött dokumentumokat is. Az eredeti nyelvükön közölt források értelmezését bevezető tanulmányok, tartalmi kivonatok vagy teljes fordítások és bőséges magyarázó jegyzetek segítik. A kiadást a hungarológia vezető hazai műhelyei támogatják: a Balassi Intézet, a Magyar Nemzeti Levéltár, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont. Lengyel Réka 2010 és 2017 között a kiadvány felelős szerkesztője volt, s azt követően is tagja maradt a szerkesztőbizottságnak.
ReTextum
A Reciti kiadó ReTextum című könyvsorozata eddig nem publikált szövegforrásokat közöl. Labádi Gergely és Hegedüs Béla alapító sorozatszerkesztők határozták meg a szövegközlési koncepciót: egy adott szöveg kritikai igényű újra- vagy első közlése nem egy ideálisnak tekintett végleges szövegváltozatot jelent, a sorozatban megjelenő szövegek is szövegváltozatoknak tekintendők. A sorozat 2013-as indulása óta nyolc kötet jelent meg, egyenként mintegy 100 példányban, amelyek bárki számára ingyenesen hozzáférhetők a sorozatot kiadó Reciti honlapjá http://reciti.hu/reciti-kiado.
Az osztály szervezésében lebonyolított jelentősebb konferenciák
1970, 1972, 1975, 1978, 1981, 1984 Les Lumières en Hongrie, en Europe centrale et en Europe orientale nemzetközi felvilágosodás ülésszakok, Mátrafüred
1988, 1991, 1994, 1997, 2000, 2003, 2006, 2009, 2012, 2015 konferenciasorozat a régi magyar dráma témájában, Eger, Noszvaj, Nagyvárad, Kolozsvár, Nyitra
2000-től az osztály szervezésében lebonyolított jelentősebb konferenciák
Az osztály által szervezett nyilvános felolvasóülések (2000-től)
2000
2000. március 29.
Bíró Ferenc: A Bánk bánról
2000. április 26.
Tóth István György: Misszionárius írók a terepen
2000. május 24.
Jelenits István: Pázmány imádságairól
2000. június 14.
Vajda György Mihály: A felvilágosodástól a romantikáig: egy korszak áttekintése
2000. október 18.
Debreczeni Attila: Egy nemzedék körvonalai a XVIII. század végén
2000. november 22.
Hisay Nakagawa (Kyoto): Le Japon et l'Europe au XVIIIe siècle – Japonais, Hollandais et Européens (Rencontres réelles et rencontres imaginaires)
2001
2001. január 17.
Thimár Attila: „A Társaság állapotja”. Egy intézménytörténeti adatbázis tapasztalatai
2001. február 14.
Penke Olga: A regény műfaja Dugonics Etelkájában
2001. március 14.
Vörös Imre: Magyarország a Nagy Francia Enciklopédiában
2001. április 18.
H. Kakucska Mária: Orczy Lőrinc hagyatéka és ismeretlen versei
2001. május 2.
Prof. Dr. Dieter Breuer (Aachen): „Walpurgisnacht” in Goethes Faust I: Ein Fall von Selbstzensur?
2001. október 24.
Szigeti Jenő: A XVIII. századi erdélyi vallásosság a temetési prédikációk tükrében
2001. november 14.
Pintér Márta Zsuzsanna: Magyar nyelvű Játék-szín a XVIII. században
2001. december 5.
Elisabeth Klecker (Universität Wien): Mulier fortis orbis prodigium. Antikerezeption zur Bewältigung der weiblichen Erbfolge (am Beispiel der lateinischen Panegyrik für Kaiserin Maria Theresia)
2002
2002. január 26.
Wéber Antal: Újabb szempontok az almanachlíra kérdéséhez
2002. február 13.
Olga Khavanova (Moszkva): Elitképzés és a „pályázatírás” mestersége a XVIII. századi Magyarországon
2002. március 13.
S. Sárdi Margit: A Göcseji Helikon költőnői
2002. április 10.
Soós István: Egy vidéki köznemes literátori és politikusi hétköznapjai
2002. május 15.
Varga Imre: Egy Voltaire-tragédia (Oreste) ismeretlen magyar fordítása
2002. október 2.
Hegedűs Béla: (Anya)nyelv és szimbolikus megismerés. Kalmár György: Valóságos Magyar ABC
2002. október 13.
Kecskés András: A metrumértelmezés változatai a versújítás korában
2003
2003. január 15.
Csörsz Rumen István: Bocskor János énekeskönyve
2003. február 12.
Sárközy Péter: Conradi Norbert, Janus Pannonius első hazai kiadója
2003. március 12.
Ajkay Alinka: A magyar nyelv kérdése az 1807-es országgyűlésen
2003. április 9.
Kókay György: Muratori és a magyar felvilágosodás
2003. május 7.
Ratzky Rita: Wesselényi – Kazinczy – Petőfi. Egy több évszázados poétikai forma vándorlása
2003. október 15.
Bódi Katalin: Regény és elmélet a XVIII. századi francia irodalomban
2003. november 5.
Penke Olga: A történeti téma Montesquieu és Voltaire fiatalkori műveiben
2003. december 3.
Czibula Katalin: A Preßburger Zeitung on-line repertóriuma
2004
2004. január 14.
Szász Géza: A francia utazási irodalom átalakulása a XVIII. század második felében
2004. február 11.
Ferenczi László: Candide
2004. március 10.
Margócsy István: A magyar nyelv jelenléte a XVIII. századi iskoláztatásban
2004. április. 14.
Szelestei N. László: Esterházy Imre prímás pozsonyi udvara (Napló – levelekben)
2004. május 12.
Nagy Imre: A színműíró Csokonai és a magyar vígjáték a XVIII. század második felében
2004. november 10.
Prof. David Damrosch (Columbia University): The Cultural Politics of 'Weltliteratur': Goethe and Meltzl de Lomnitz
2005
2005. február 16.
Szabó Ágnes: Bethlen Kata asszonykörének könyvtár-rekonstrukciója
2005. március 9.
Kovács Ilona: Egy felfedezésre váró szerző: Claude Crébillon
2005. április 13.
S. Varga Pál: Kölcsey filozófiai tájékozódásának változásai
2005. május 4.
Pál József: A neoklasszicizmus új értelmezéséhez
2005. október 12.
Gerhard F. Strasser (München): Von der Lingua Adamica und den Sprachen Utopias zu Versuchen weltweiter Kommunikation im 17. und 18. Jahrhundert
2005. november 2.
Peter Heßelmann (Münster): Das Theater der 18. Jahrhunderts in Ungarn im Spiegel deutschsprachiger Theaterperiodika
2005. december 7.
Hubert Ildikó: Baróti Szabó Dávid versei – variációkban
2006
2006. január 11.
Kovács Katalin: A francia művészetkritika kezdetei
2006. február 8.
Lőkös Péter: Michael Lebrecht Über den National-Charakter der in Siebenbürgen befindlichen Nationen (1792) c. művének imagológiai vizsgálata
2006. március 8.
Sebestyén Attila: „Rekedt kántornak kétrétű hangja” – Debreceni kéziratos kollégiumi költészet a XVIII. század irodalmában
2006. április 5.
Soós István: „Én a képemet csak elevenen használom”: A Bessenyei-portré kérdéséhez
2006. május 10.
Klaus Haberkamm: Die rechts-links-Dichotomie in bildender Kunst und Literatur: Von Dante und Dürer bis zu Goethe und Fontane
2006. november 15.
Hegedüs Béla: Kalmár György angol nyelvű műveiről
2006. december 6.
Kocziszky Éva: Geokulturális összefüggések a XVIII. század irodalmában a Hyperion példáján
2007
2007. január 17.
Egyed Emese (Kolozsvár): Nászversek dramaturgiája
2007. február 21.
Cinzia Franchi: A régi magyar irodalom idegen nyelvű fordításának problémái a Törökországi levelek kapcsán
2007. március 14.
Margócsy István: A felvilágosodás határai és határtalansága
2007. április 11.
Heinz Hofmann (Tübingen): The Shield of Aeneas in the Hands of Columbus. The Reception of Vergil’s Description of Aeneas’ Shield in Some Neo-Latin Poems on Columbus and the Discovery of the New World
2007. május 2.
Jean-Marie Valentin: Corneille, Lessings Diktum und einige kritische Reaktionen darauf
2007. november 14.
Cseppentő István: A 18. századi francia regényelméletről
2007. december 5.
Molnár Andrea: Katona István kéziratos írói életrajzi lexikonjai
2008
2008. január 16.
Szabados György: Katona István történetírói módszeréhez
2008. február 13.
Czibula Katalin: „Fordítás az Originálnak minden szépségével” – Kazinczy drámafordításairól
2008. április 16.
Berecz Ágnes: „Semmi újsággal nem udvarolhatok…”. Ráday Gedeonné Szentpéteri Katalin (1720–1779) levelezése
2008. május 14.
Rathmann János: Goethe a történelemről és a műalkotásról
2008. június 4.
Hovánszki Mária: Az érzékeny (énekelt) dalköltészet szerepe a nyugat-európai verselés magyarországi meghonosodásában
2008. november 19.
Sárközy Péter: Ahol a „negédes narancs” virít. (Olasz irodalmi minták a XVIII. századi magyar kultúrában és irodalomban)
2008. december 10.
Hegedüs Béla: Magyar nyelvelmélet a XVIII. században II.
2009
2009. január 14.
Bagossi Edit: Metastasio melodrámáinak hatása a XVIII. századi magyar drámairodalomra és színházra
2009. február 4.
Lothar Schulte: Förderungsmöglichkeiten für Geisteswissenschaften
2009. március 4.
Granasztói Olga: Főúri könyvgyűjtés és olvasás a XVIII. század utolsó harmadában: Egy könyvtörténeti kutatás mérlege
2009. április 8.
H. Kakucska Mária: Orczy Lőrinc: Futó gondolat a szabadságról (1772) c. verséről
2009. május 13.
Verók Attila: Martin Schmeizel, az első hungarica-könyvtár alapítója és a 18. századi historia litteraria művelője
2009. június 3.
Czifra Mariann: A hálózat – a Kazinczy-levelezés kritikai kiadásának tanulságai
2009. november 11.
Bíró Ferenc: Néhány megjegyzés a felvilágosodásról
2009. december 9.
Balogh Piroska: Ízlés és poézis. Közelítések Szerdahely György Alajos Aestheticájához
2010
2010. január 13.
Tüskés Gábor: Mikes-problémák
2010. február 3.
Madarász Imre: Vittorio Alfieri önéletírása felvilágosodás és romantika között
2010. március 3.
Pintér Márta Zsuzsanna: Egy rejtőzködő deákos költő: Mártonfi József erdélyi püspök
2010. április 14.
Szilágyi Márton: Közelítések Kazinczy Fogságom naplója című művéhez
2010. május 12.
Rákai Orsolya: Cenzúra a politika, a gazdaság, a jog és a művészet határán a XVIII–XIX. század fordulóján a Habsburg Birodalomban
2010. június 9.
Küllős Imola: Irodalom és közköltészet a Vikár-gyűjtésekben
2010. október 13.
Mikos Éva: Árpád pajzsa. A magyar honfoglalás-hagyomány popularizálódása a XVIII–XIX. században
2010. december 8.
Tóth Gergely: Bél Mátyás a magyarországi történetírásról. A Scriptores rerum Hungaricarum előszói
2010. december 13.
Keszeg Anna: Lokális identitásformák a XVIII. század végi Erdély irodalmában
2011
2011. január 12.
Bernáth Árpád: Schiller és Wieland kapcsolata Weimar előtt
2011. február 9.
Lengyel Réka: Kónyi János/Horányi Elek? A bölcsességnek és jó erkölcsnek könyve rejtőzködő fordítója
2011. március 9.
Bekker Zsuzsa: „Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés?” A 18. századi magyar nyelvű gazdasági irodalomról
2011. április 13.
Kovács Eszter: Diderot politikai gondolkodása 1770–1784 között
2011. május 4.
Eva Engel-Holland: Der erfolgreiche Moses Mendelssohn
2011. május 11.
Wilhelm Schmidt-Biggemann: Von Leibniz bis Kant: Die Besonderheiten der deutschen Aufklärung
2011. június 1.
Bernard Adams: A nemesség kötelez: II. Rákóczi Ferenc, Árva Bethlen Kata
2012
2012. február 15.
Gömöri György: A Royal Society korai magyar kapcsolatai (1660–1742)
2012. március 14.
Szabó Csaba: „A filozófia magyar vigasztalása”: Bethlen Miklós Imádságoskönyve és az európai filozófiai irányzatok
2012. április 4.
Tóth Ferenc: Egy 18. századi francia nyelvű magyar író nyomában. François de Tott élete és emlékiratai
2012. május 16.
Balázs Péter: A Szentírás autoritásának kérdése a XVIII. század végi történetírásban: bibliakritika és szabadgondolkodás
2012. október 16.
Bíró Ferenc: A nemzethalál árnya a 18–19. század fordulójának magyar irodalmában (Egy megjelenés előtt álló kötet margójára)
2012. november 21.
Pócsi Katalin: Politico-moralis gondolatok a 17–18. századi magyar irodalomban (közös szervezés a Reneszánsz Osztállyal)
2012. december 11.
Babarczi Dóra: Egy XVIII. századi útinapló. Szluha János S. I. utazása Brazíliában (1758)
2013
2013. január 29.
Fórizs Gergely: Szerdahely György Aestheticájának koncepciója
2013. február 19.
Szörényi László: Desericzky József latin könyve a magyar kultúra védelmében (Róma, 1743)
2013. március 12.
Tar Gabriella-Nóra (Kolozsvár): Élőképek a XVIII–XIX. századi Erdély és Magyarország színpadain
2013. április 16.
Knapp Éva: Spangár András és a Magyarok Bibliotékája
2013. május 7.
Jean Garapon: Les Mémoires historiques en France (XVIe–XVIIIe siècles), et leur fécondité littéraire (közös szervezés az MTA BTK Történettudományi Intézetével)
2013. május 14.
Vaderna Gábor: Mit hagyományozott a 18. század a 19. századra? Bevezetés egy líratörténeti kutatáshoz
2013. szeptember 24.
Péterfy Gergely: Egy XVIII. századi szabadkőműves barátság: Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman
2013. november 26.
S. Sárdi Margit: Forrás vagy alkotás? A 16–18. századi naplók szépirodalmi jellege
2013. december 10.
Bretz Annamária: „a világon még ejusdem Lexici jobb nincsen”: Johann Jacob Hofmann Lexikon universaléjának szerepe Bod Péter magyar nyelvű műveiben
2014
2014. január 28.
Hegedüs Béla: Érzékeny, érzékenység. Eszme- és fogalomtörténeti vizsgálat
2014. február 25.
Könyvbemutatóval egybekötött vita Szauder József: Magyar irodalom – olasz irodalom, szerk., ford. Sárközy Péter, Budapest, Argumentum, 2013. című kötetéről. Felkért hozzászólók: Bíró Ferenc, Sárközy Péter, Szörényi László, Vörös Imre
2014. április 29.
Kovács Eszter: A törvények szelleméről. (Ön)védelmi hálók Montesquieu körül
2014. május 13.
Balázs Péter – Labádi Gergely: Német Máté koma, egy ismeretlen magyar nyelvű regény a felvilágosodás korából
2014. november 4.
Bátori Anna: A tudós asszonyok Wallaszky Pál historia litterariájában, avagy hogyan modellezhető a kánonépítés gyakorlata?
2015
2015. március 17.
Malina János: Olasz librettók és magyar könyvek Eszterházán
2015. május 5.
Barbara Mahlmann-Bauer (Bern): Der Literaturstreit zwischen Gottsched und Bodmer/Breitinger aus Berner Sicht
2015. május 6.
Barbara Mahlmann-Bauer (Bern): Zur Geschichte der Toleranzkonzepte in der Frühen Neuzeit. Sebastian Castellios Anthologie gegen die Ketzertötung (1554) im Kontext
2015. október 13.
Csonki Árpád: „Árpádiást írni egész életében elég egy Kőltőnek.” Epikus témák és epikus tradíciók az Árpád-eposzokban
2015. november 17.
Szelestei N. László: Az irodalom szerepe a Székesfehérvári Egyházmegye kialakításában (Séllyei Nagy Ignác, 1733–1789)
2016
2016. január 19.
Szádoczki Vera: Makó Pál és az 1777-es Ratio Educationis
2016. február 16.
Penke Olga: „Magyar Voltaire”
2016. március 8.
Szentpéteri Márton: Molnár János és Salamon temploma (Templomrekonstrukció kőművesellenes kontextusban?)
2016. április 19.
Lengyel Réka: A visszanyert könyvtár. A Széll Farkas-gyűjtemény feldolgozásának lehetőségei a 21. században
2016. május 10.
Borián Elréd: Faludi Ferenc kötetkompozíciója a kéziratok és a kiadások „feszületén”
2016. december 13.
István Anna: Jozef Ignác Bajza és Faludi Ferenc
2017
2017. január 17.
Dóbék Ágnes: Barkóczy Ferenc és könyvtára
2017. február 7.
Kerti József: Kompiláció vagy plágium? Aranka György kéziratos versei Szirmay Antal versgyűjteményeiben
2017. március 21.
Egyed Emese: Voltaire tanítványa. Gróf Fekete János poétikája
2017. május 16.
Bárth Dániel: Rókus atya, a grafomániás ördögűző
2017. november 14.
Béres Norbert: Báró de Mánx „diadalmenete”, avagy „irodalmi siker” a 18–19. század fordulóján
2018
2018. január 16.
Laczházi Gyula: Az érzelmi hatás változatai a kora újkori magyar költészetben
2018. február 20.
Doncsecz Etelka: Verseghy Ferenc levelezése
2018. március 27.
Takács László: II. Rákóczi Ferenc: Confessio Peccatoris – a latin szöveg új kritikai szövegkiadásának filológiai elvei és problémái
(közös szervezésben a Reneszánsz Osztállyal)
2018. április 10.
Kollár Zsuzsanna: Teleki László (1764–1821) erdélyi könyvjegyzékei
2018. május 15.
Dóbék Ágnes: Olvasók, könyvek, könyvgyűjtők Győr városában (1770–1820)
(közös szervezésben a Lendület Nyugat-magyarországi kutatócsoport 1770–1820 szervezésében)
2018. október 2.
Muraközy Virág: „…elég hogy olly nagy ember, a’ kinél nagyobbat én a’ históriákban nem ismerek”. Kazinczy Napóleon-képe (a 2018. évi Hopp Lajos-díj átadó ünnepsége)
2018. október 16.
Tóth Kálmán: Kis János (1770–1846) levelezése
2018. november 13.
Tüskés Gábor: Fikció és valóság – a bűn fogalma és retorikája a Confessio peccatorisban
2019
2019. április 30.
Tüskés Gábor: Korszakok – a 18. század
Felkért hozzászólók: Bene Sándor, Bíró Ferenc, Csörsz Rumen István, Debreczeni Attila, Szilágyi Márton, Vaderna Gábor
2019. szeptember 3.
Béres Norbert: Kártigámnak emlékezetes történetei. Közelítések a 18. század végének népszerű prózairodalmához (a 2019. évi Hopp Lajos-díj átadó ünnepsége)
Madarász Imre: „A szabad ember példaképe”. Az olasz líra megújítása Vittorio Alfieri költészetében
2019. november 12.
Csörsz Rumen István: Jaj és Haj: A Rákóczi-nóta nyilvános és titkos története
2021
2021. február 16.
Tóth Zsombor: A hosszú reformáció jegyében. A hugenotta Pierre du Bosc prédikációjának magyar fordítása és másolata 1754-ből (esettanulmány) (online előadás)
2021. április 13.
Hegedüs Béla: Az egyetemes költemény egyetemes nyelve. Kalmár György Valóságos Magyar ABCjéről és világnyelv-tervezetéről (online előadás)
2021. május 18.
Kovács Ilona és Lakos Anna: Beszélgetés Marivaux drámáinak műfordításáról (online előadás)
2021. június 8.
Mészáros Kálmán: „Szegény Pápai sógor”. Újabb adatok Mikes Kelemen rokonsági hálójához (online előadás)
2021. szeptember 14.
Fülöp Dorottya: Kedv, remények, Lillák. Egy mikrofilológiai azonosítás tétjei (a 2021. évi Hopp Lajos-díj átadó ünnepsége)
Zsoldos Endre: Pálóczi Horváth Ádám és Newton
* * *
Digitális módszerek az irodalomtudomány támogatására sorozat
2016
2016. szeptember 20.
Kecskeméti Gábor: A digitális írástudás alapjai
2016. október 18.
Hegedüs Béla: Irodalomjegyzékek, jegyzetek, alkalmazások
2016. november 8.
Vadai István: A Régi Magyar Költők Tára (RMKT) XVII. századi sorozatának digitalizálási kérdései
2017
2017. január 17.
Bátori Anna: Hálózatok vizualizációja az irodalomtudományban
2017. február 28.
Pomázi Gyöngyi: Publikálás a digitális korban
2017. március 28.
Fellegi Zsófia: Tudományos szövegkiadások jelölőnyelvi átírása
2017. április 25.
Szilágyi Emőke Rita: Bevezetés a Classical Text Editor használatába
2017. május 16.
Serfőző Szabolcs: Műtárgy-digitalizálás és múzeumi gyűjteményi adatbázisok: Az Iparművészeti Múzeum mint esettanulmány
2017. június 20.
Payer Barbara: Online folyóiratkiadás OJS3 platform alatt
2017. szeptember 19.
Horváth Sándor, Scheibner Tamás, Micsik András: A bölcsészek és az adatbázis: a Courage H2020 projekt
2017. október 31.
Tüskés Anna: XX. századi francia--magyar irodalmi kapcsolatok a levelezések tükrében. Az épülő adatbázis bemutatása
2017. november 14.
Csonki Árpád: Arany János levelezésének digitlaizálása
2017. december 19.
Várnai-Vígh Adrienn: Hivatkozás- és bibliográfiakezelés hivatkozáskezelő rendszerben
2018
2018. február 6.
Bátori Anna: Arany-verstár: Arany János versei és verskéziratai
2018 március 27.
Kiss Margit: Szerzőségi vizsgálatok nem hagyományos módszerekkel
2018. május 29.
Csörsz Rumen István: A Nyugat-magyarországi irodalom (1770–1820) Lendület-kutatócsoport új adatbázisai – Írói és tudóslevelezés, Magyarországi populáris nyomtatványok (17–19. sz.)
2018. szeptember 25.
Jessie Labov: Beyond Positivism: Embracing the Fuzziness of the Digital Humanities
http://iti.btk.mta.hu/hu/intezet/esemenynaptar/icalrepeat.detail/2018/09/25/233/-/digitalis-modszerek-az-irodalomtudomany-tamogatasara-eloadas
Balogh Piroska
Bíró Csilla
Csörsz Rumen István osztályvezető, a Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 Lendület kutatócsoport vezetője
Dóbék Ágnes
Hegedüs Béla
Lengyel Réka
Rédey-Keresztény János
Szádoczki Vera
Tüskés Gábor ny. tudományos tanácsadó
Tüskés Gábor osztályvezető (2000–2025), tudományos tanácsadó, egyetemi tanár
http://iti.abtk.hu/hu/munkatarsaink/adatlap/TuskesGabor
A magyarországi komparatisztika és germanisztika nemzetközileg elismert, vezető személyisége. Fő kutatási területei: kora újkori elbeszélő irodalom; az egyházi irodalom műfajszerkezete; német–magyar és francia–magyar irodalmi kapcsolatok; szöveg–kép viszonylatok; tudomány- és kritikatörténet; Mikes Kelemen és II. Rákóczi Ferenc életműve. Mintegy negyven forráskiadványt, monográfiát, szerzői tanulmánykötetet és szerkesztett kötetet, továbbá több mint kétszáz tanulmányt jelentetett meg magyar, angol, német, francia, orosz, lengyel és török nyelven. Külföldi egyetemeken számos vendégelőadást tartott, nemzetközi konferenciák rendszeres előadója. Az európai irodalomtudománynak adott ösztönzéseit tanúsítja öt német és angol nyelvű monográfiája, tanulmánykötete, továbbá nyolc, általa szerkesztett vagy társszerkesztett idegen nyelvű konferenciakötet és forráskiadvány, melyek többsége rangos külföldi kiadóknál látott napvilágot. Hivatkozásjegyzékében több száz független nemzetközi hivatkozás található.
Csörsz Rumen István osztályvezető (2025–) tudományos főmunkatárs, Lendület-csoportvezető
http://iti.abtk.hu/hu/munkatarsaink/adatlap/CsorszRumenIstvan
Kutatási területei: a magyarországi közköltészet és kapcsolata a műköltészettel (XVII–XIX. század); ponyvairodalom (XVIII–XIX. század); Csokonai Vitéz Mihály és Arany János munkássága; dallam- és versformatörténet. Két önálló és két társszerzős monográfiája jelent meg, több mint hetven tanulmányt írt magyar, német és angol nyelven, hazai és nemzetközi konferenciák gyakori résztvevője. A Régi Magyar Költők Tára XVIII. század társszerkesztőjeként négy kötetet adott ki Küllős Imolával közösen (Közköltészet 1, 2, 3/A–B). Forráskiadást készített kéziratos énekeskönyvekből, Szirmay Antal Hungariájából és a magyar ponyvaköltészetből. A Doromb. Közköltészeti tanulmányok sorozatszerkesztője, az Irodalomtörténeti Közlemények felelős szerkesztője. Három OTKA-pályázat témavezetője volt, kétszer kapott MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíjat, 2017-től az MTA Lendület Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 Kutatócsoport vezetője. Díjai: Bolyai-plakett (2012), Kiss József-díj (2014), Martinkó András-díj (2015), Faludi Ferenc Alkotói Díj (2017).
Hegedüs Béla tudományos főmunkatárs
http://iti.abtk.hu/hu/munkatarsaink/adatlap/HegedusBela
Fő kutatási területe: a XVIII. századi poétikatörténet és nyelvelmélet, a felvilágosodás fogalmának változásai, historia litteraria és kritikatörténet. Az utóbbi években meginduló irodalomtörténeti vállalkozások nem tekinthetnek el egyes korábban mellőzött művek és szerzők immár új szempontokat is figyelembe vevő újraértékelésétől. Hegedüs Béla kutatásai ennek a folyamatnak a láttatását célozzák egyrészt Kalmár György műveinek egy európai filozófiai diskurzus keretén belüli értelmezésével, másrészt új, a korszakról vallott felfogást jelentősen befolyásoló, eddig ismeretlen források feltárásával, továbbá az olyan fogalmak újraértelmezésével is, mint a 18. századdal kapcsolatban rendre felbukkanó s gyakran félreértelmezett érzékenység. Tudományos főmunkatársként számtalan nemzetközi és magyar tudományos konferencia szervezésében vesz részt folyamatosan. A bölcsészettudományi informatika területén végzett saját kutatásokról meghívott előadóként több egyetemen tartott kurzusokat. 2005-óta több doktori szigorlaton és védésen volt opponens, bizottsági tag vagy titkár, illetve részt vett pályázatok bírálatában, szakcikkek lektorálásában magyar és idegen nyelven. 2007-ben megalapította a Reciti (http://reciti.hu) nevű tartalomszolgáltató portált. A ReTextum könyvsorozat sorozatszerkesztője. Angol, német és magyar nyelven publikál. Egy OTKA-pályázat témavezetője és további kettő résztvevő kutatója. Egy alkalommal Bolyai János Kutatói Ösztöndíjban részesült. 2008-ban Akadémiai Ifjúsági Díjat kapott.
Kiss Margit tudományos munkatárs
http://iti.abtk.hu/hu/munkatarsaink/adatlap/KissMargit
Kutatási területe: történeti lexikológia, lexikográfia, XVIII. századi szótártörténet, történeti szövegek számítógépes feldolgozása, elemzése, digitális irodalomtudomány. A különböző szótári munkacsoportokban komoly tapasztalatot szerzett a szövegek digitalizálása, korpuszépítés, szótárszerkesztés, szócikkírás területén. 2010 óta dolgozik a Mikes-szótáron, a munkafolyamatok jelentős részét egyedül végezve. Ehhez kapcsolódva a digitális kritikai szövegkiadások és a nagy terjedelmű szövegkorpuszok számítógépes elemzésének módszereivel foglalkozik. Szakmai együttműködéseket alakított ki hazai egyetemekkel (ELTE, BME). A Digitális Bölcsészet című folyóirat rovatvezetője. A Számítógép az irodalomtudományban konferencia intézeti szervezője. Eredményeit hazai és nemzetközi fórumokon ismerteti magyar, angol és olasz nyelven. Huszonegy hazai, illetve nemzetközi konferencián tartott előadást, negyvenhét publikációja közül három önállóan vagy társszerkesztésben megjelent kötet. Hivatkozásainak száma ötvenkilenc. 2017-ben és 2018-ban az Oxford Academic Digital Scholarship in the Humanities felkért szakmai bírálója. Három NKA-pályázat projektvezetője, két OTKA-pályázat közreműködője, a Lendület, Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 projekt társult kutatója.
Lengyel Réka tudományos munkatárs
http://iti.abtk.hu/hu/munkatarsaink/adatlap/LengyelReka
Fő kutatási területei: 18. századi magyarországi irodalom; fikciós és tudományos-ismeretterjesztő fordításirodalom; kora újkori neolatin irodalom; Francesco Petrarca latin nyelvű művei. Több mint tíz magyar és három idegen nyelvű forráskiadványt és szerkesztett tanulmánykötetet jelentetett meg. Közel nyolcvan tudományos közleménye jelent meg magyar, olasz és angol nyelven. Rendszeresen készít műfordításokat és szakfordításokat latin, olasz és angol nyelvről. Hazai és nemzetközi konferenciák rendszeres előadója. 2014 óta három jelentős, önálló kezdeményezésű konferenciát szervezett.
A 19. századi magyar irodalom kutatására már az Intézet megalakulásakor önálló osztály szerveződött Szauder József vezetésével. Az Osztály vezetői: Lukácsy Sándor (1965–1988), Dávidházi Péter (1989–2015), Korompay H. János (2015–2017), Hites Sándor (2018–)
A korai időszakban az Osztály munkájának középpontjában Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor életművének kutatása, illetve a korszak irodalmának stílustörténeti (klasszicizmus, romantika, realizmus) vizsgálata állt. A Horváth Károly vezette Vörösmarty kritikai kiadás sorozatában 17 kötet jelent meg. A Petőfi-kutatás munkatársai az osztályról Kiss József, Lukácsy Sándor és Martinkó András voltak. Itt készült el az 1951-ben megindított kritikai kiadás 7., záró kötete (1964), majd itt indult el a munka Petőfi verseinek új, 6 kötetes kritikai kiadásán is Kiss József szerkesztésében. Kiss József halála (1992) után a munkát Kerényi Ferenc folytatta élete végéig (2008). Fontos eredmények születtek az életrajzi, eszmetörténeti és stilisztikai kutatások terén is, monográfiákkal, értekezésekkel és forráskiadásokkal gazdagítva a Petőfi- és Vörösmarty-szakirodalmat.
Az Intézetben az 1970-es évek elején több osztály munkájába is bekapcsolódó kritikatörténeti munkacsoport alakult, vezetői Szauder József és Tarnai Andor voltak. A munkacsoport önálló könyvsorozatot indított Irodalomtudomány és kritika címmel. A 18–19. századi kritikatörténet feldolgozására rendezett havi munkaértekezletek az 1970-es évek második felétől Tarnai vezetésével folytak, Csetri Lajos, Németh G. Béla, Fenyő István, valamint a fiatalabb nemzedékből Szajbély Mihály, Korompay H. János, Dávidházi Péter, Margócsy István részvételével. Az így létrejövő könyvsorozat darabjai máig alapvető szakirodalmi tételek; e sorozat keretei között jelent meg az Intézet két, legtöbb hivatkozást kapó kötete – Korompay H. Jánostól A „Jellemzetes irodalom jegyében”: Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása (1998), illetve Dávidházi Pétertől az Egy nemzeti tudomány születése: Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet (2004).
1989-ben kultusztörténeti munkacsoport alakult az Intézeten belül Dávidházi Péter és Tverdota György vezetésével. A kultuszkutatás az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hatású hazai irodalomtörténeti irányzatává nőtte ki magát, melyben meghatározó szerepe volt Dávidházi kezdeményező munkáinak: Isten másodszülöttje. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza (1989), The Romantic Cult of Shakespeare. Literary Reception in Anthropological Perspective (1998). A csoport munkássága egyaránt hatott a hazai történettudományra, folkorisztikára, szociológiára és kulturális antropológiára.
Az Osztályon 1991-ben kezdődtek meg a Kölcsey Ferenc minden munkái címet viselő kritikai kiadás munkálatai, Szabó G. Zoltán irányításával. A havi műhelyértekezletek résztvevői: Gyapay László, Kerényi Ferenc, Völgyesi Orsolya (MTA ITI), Pajkossy Gábor, Szilágyi Márton, (ELTE) Onder Csaba (Debreceni Egyetem). A vállalkozás részeként eddig tizenkét kötet jelent meg, melyek közül öt Kölcsey levelezését, egy-egy pedig a szépprózai műveit, verseit és versfordításait, Országgyűlési naplóját, országgyűlési naponkénti jegyzéseit, irodalmi kritikáit és esztétikai írásait, erkölcsi beszédeit és írásait, illetve országgyűlési dokumentumait tartalmazza. További kötetek jelenleg előkészületben vannak.
Az Osztályon indult újra 1994-ben az Arany János Összes Művei kritikai kiadás. A sorozat a Korompay H. János vezetésével megalakult kutatócsoport munkája révén vált teljessé a 2015-ben megjelent XIX. kötettel. A textológiai felfogás megváltozása és az első kötetek megjelenése óta eltelt mintegy félévszázad ugyanakkor szükségessé tették új kritikai kiadás-sorozat elindítását, Arany János Munkái címen. A 2016-ban megindult új folyam szintén Korompay H. János irányításával készül, Hász Fehér Katalin sajtó alá rendezésében már megjelent első kötete, a Széljegyzetek I. Folyóiratok I. A sorozat munkatársai: Antal Alexandra, Csörsz Rumen István, Korompay H. János, Kovács József, Paraizs Júlia, Török Zsuzsa, (MTA BTK ITI); Rudasné Bajcsay Márta (MTA ZTI); Bolonyai Gábor, Szilágyi Márton (ELTE); Kardeván Lapis Gergely (PPKE); Rózsafalvi Zsuzsanna (OSZK); Hász-Fehér Katalin (Szegedi Tudományegyetem); Dezső Kinga, Gönczy Monika, S. Varga Pál (Debreceni Egyetem). A kiadáshoz kapcsolódó intenzív kutatómunkára alapozva az Osztály kulcsszerepet játszott a 2017-es Arany János-emlékév eseményeinek szervezésében és lebonyolításában, szakmai és tudománynépszerűsítő kiadványainak elkészítésében.
Berzsenyi Dániel Összes munkáinak kritikai kiadása Fórizs Gergely és Vaderna Gábor szerkesztésében szintén az Osztályon készül. Két kötet jelent meg eddig (Prózai munkák, 2011; Levelezés, 2014). A levelezés elektronikus kritikai kiadása online-adatbázisban is elérhető: http://deba.unideb.hu/deba/berzsenyi/
Az osztály tudományszervező szerepe és kapcsolatrendszere
2008 elején az Osztály egyik helyiségében (onnantól: Horváth János terem) helyeztük el Horváth János könyvtárát, amelyet 1961-től, a tudós halálától a család őrzött. A számos dedikált példányt és autográf bejegyzést tartalmazó gyűjteményben a szépirodalmi és irodalomtörténeti anyag mellett a verstan, a zenetudomány, a néprajz, a történettudomány, a klasszika-filológia, valamint folyóiratok és különnyomatok képezik a főbb egységeket. A könyvtár előzetes megbeszélés után a szakma valamennyi tagja számára helyben használható.
Az Osztály egykori tagjáról, Martinkó Andrásról elnevezett díjat 1997 óta az előző év legjobb 19. századi magyar irodalomról szóló tanulmányáért ítélik oda az Osztály tagjai. A kuratórium elnöke Szörényi László, titkára Korompay H. János.
Az Osztályon működő kutatócsoportok széleskörű hazai és nemzetközi szakmai hálózat részeként működnek. Külföldi és hazai egyetemek oktatói tagjai itt vezetett kutatócsoportoknak, meghívottjai felolvasásoknak és műhelyvitáknak. Az említett kutatócsoportok Osztályon kívüli tagjai: Balogh Piroska (ELTE), Bolonyai Gábor (ELTE), Szilágyi Márton (ELTE); Kardeván Lapis Gergely (PPKE); Rózsafalvi Zsuzsanna (OSZK); Hász-Fehér Katalin (Szegedi Tudományegyetem); Dezső Kinga (Debreceni Egyetem), Gönczy Monika (Debreceni Egyetem), S. Varga Pál (Debreceni Egyetem), Rudasné Bajcsay Márta (MTA ZTI); Csörsz Rumen István (MTA BTK ITI).
Hites Sándor közreműködője a 19. századi európai kulturális nacionalizmusok vizsgálatára a Netherlands Organization for Scientific Research támogatásával létrejött nemzetközi kutatócsoportnak, míg az Osztály által szervezett nemzetközi esztétikai, valamint a nőírók megítélését tárgyaló nemzetközi konferenciáknak előadói voltak: Sandra Richter (Universität Stuttgart), Carsten Zelle (Ruhr-Universität Bochum), Tomáš Hlobil (Károly Egyetem, Prága), Varga Zsuzsanna (Glasgow-i Egyetem), Bartha Katalin Ágnes (Szabédi Ház, Kolozsvár).
Az osztály történetének meghatározó alakjai
Horváth Károly (1909–1995)
Francia-magyar szakos bölcsész, az Eötvös Collegium növendéke. Egyetemi évei után tanított reáliskolában, gimnáziumban, az 1950-es években a pesti Pedagógiai Főiskolán az irodalmi tanszéket vezette. 1955-ben került az MTA szerveződő Irodalomtörténeti Intézetébe, melynek 1975-ig volt munkatársa, miközben 1965 és 1975 között a József Attila Tudományegyetem Magyar Irodalom tanszékét is vezette. Fő kutatási területe a 19. század középső harmadának magyar irodalma és művelődéstörténete volt, azon belül elsősorban a romantika, melyet széles európai összehasonlító szemlélettel közelített meg, különös tekintettel a lengyel és az orosz irodalomra. Párhuzamosan dolgozott Vörösmarty életművének irodalomtörténeti vizsgálatán és munkáinak kritikai kiadásán; a Kisebb költemények három kötetéből az 1960-ban megjelent első kettőt, valamint a Nagyobb epikai művek 1963-ban és 1967-ben kiadott két kötetét rendezte sajtó alá, utóbbi kettőt Martinkó Andrással karöltve. Összegyűjtött tanulmányai halála után kerültek kiadására A romantika értékrendszere cím alatt.
Martinkó András (1912–1989)
A szuhogyi bányászcsaládból származó Martinkó a mezőkövesdi gimnázium elvégzése után lett magyar–francia szakos bölcsész, az Eötvös Collegium növendéke és párizsi ösztöndíjasa, majd az Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Martinkó nem csupán a 19. század kutatója volt: korszakos jelentőségű Petőfi-monográfiája és tanulmánykötetei – A prózaíró Petőfi és a magyar prózastílus fejlődése, Petőfi életútja, Költő, mű és környezet (kérdőjelek a Petőfi-irodalomhoz) – mellett az Ómagyar Mária-siralom értelmezésének is egész kötetet szentelt.Pályája korai szakaszán a Nyelvtudományi Intézetben dolgozott, s a nyelvészeti, elsősorban jelentéstani érdeklődés irodalomtörténészi működésében is meghatározó maradt. Szülőhelyén róla elnevezett közművelődési egyesület működik, ahogy a helyi iskola is az ő nevét viseli.
Kiss József (1923–1992)
A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett 1947-ben magyar–német szakos középiskolai tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet 1948-ban. Tanári és könyvtárosi állásai után 1957-ben került az MTA Irodalomtudományi Intézetébe, ahol 1988-ig dolgozott. Kezdetben a régi magyar költészettel, folklorisztikai és textológiai kérdésekkel foglalkozott, majd Pálóczi Horváth Ádám kritikai kiadásának munkálataiba kapcsolódott be, miközben a Petőfi kritikai kiadás szerkesztésében is fontos szerepet vállalt. Nevéhez fűződik a költemények első két kötetének (1973, 1983) szerkesztése mellett a költő Levelezésének kiadása (1964) is. Mindemellett alapvető kutatásokat folytatott a költő magyar és német nyelvterületen történt fogadtatásáról és a korai Petőfi-fordításokról.
2013-ban, születésének 90. évfordulóján nevét viselő díjat alapítottak gyermekei az irodalmi textológia terén tevékenykedő kiemelkedő fiatal kutatók számára. A díjat odaítélő kuratórium tagjait az MTA Textológiai Munkabizottsága, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum delegálja. A Kiss József-díj átadására minden évben a Tudomány Napján kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Lukácsy Sándor (1923–2001)
1945-ben a Budapesti Egyetemen szerzett magyar–francia szakos oklevelet. 1946–47-ben a Szikra Könyvkiadó lektora, 1948-ban az Országos Könyvhivatalban, 1949–51 között a Népművelési Minisztériumban dolgozott, 1951 és 1956 között pedig szabadúszó író volt, majd a forradalomban való részvétele miatt 1960-ig nem publikálhatott. 1962-től 1988-ig dolgozott az MTA Irodalomtudományi Intézetében, mindvégig a XIX. századi Osztályon. Sokirányú, századokon és nyelvi-kulturális határokon átnyúló érdeklődése mellett meghatározó szövegfeltáró, szövegkiadói és szerkesztői tevékenysége is. Szövegkiadásai a szélesebb közönség számára is elérhetővé tettek művelődés- és irodalomtörténeti kuriozitásokat. Társzerkesztője volt a Hét évszázad magyar versei című 1951-ben megjelent kötetnek, majd 1955-ben Vörösmarty műveit tette közzé. Nevéhez fűződik a Magyar Robinson és egyéb irodalmi ritkaságok című 1987-es kötet kiadása is, mely olyan rádiós műsorok szövegeit tartalmazza, melyekben Lukácsy nehezen hozzáférhető alkotásokat ismertetett.
Kerényi Ferenc (1944–2008)
Az ELTE BTK magyar–történelem szakát 1963–1968 között végezte, majd 1968-tól 1976-ig középiskolai tanárként működött, miközben 1970-től már az ELTE oktatója is volt, egészen 1990-ig. 1992, azaz az MTA Irodalomtudományi Intézetébe kerülése előtt dolgozott még a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Művészeti Tár vezetőjeként (1976–1982), a Magyar Színházi Intézetben (1982–1983 munkatárs, 1983–1992 igazgató), majd 1992-től Filmművészeti Egyetemen.
A magyar színháztörténet legsokoldalúbb és legkoncepciózusabb kutatója, a 19. századi magyar irodalom egyik legjobb filológusa, a Vörösmarty-, Petőfi- és Madách-kutatás legismertebb alakja. Olyan interdiszciplináris jellegű, művelődéstörténeti alapozású irodalomtörténet képviselője volt, amely képes volt aktív együttműködésre történeti, zenetörténeti vagy néprajzi kutatásokkal. Érdeklődése széles spektrumának és ismereteinek páratlan mélységének köszönhetően a leglehetetlenebb kérdésekre, filológiai talányra, szakirodalmi adatra is kapásból válaszolt. Tudósi arcélét az tette teljessé, hogy örömmel vállalta a tudományos ismeretterjesztés misszióját.
Szabó G. Zoltán (1943–)
Az ELTE magyar–könyvtár szakán szerzett diplomát 1968-ban, majd ez évtől 1972-ig diákotthoni nevelő volt Budapesten. 1972 és 1984 között nyelvtanár a Nemzetközi Előkészítő Intézetben, és sokévi külföldi vendégtanárság – Dél-Koreában, Vietnámban, Egyiptomban, Horvátországban tanított magyar nyelvet – került az MTA Irodalomtudományi Intézetébe, ahol 1984-től 2013-ig dolgozott. Irányításával kezdődtek meg a Kölcsey Ferenc minden munkái kritikai kiadás munkálatai. A vállalkozást sorozatszerkesztőként 2009-ig vezette. Az eddig megjelent tizenkét kötetből egymaga hatot rendezett sajtó alá, az öt kötetnyi Levelezés mellett a Versek és versfordításokat; a Levelezés IV. és V. köteteit már 2013-as nyugdíjba vonulását követően, professor emeritusként. A szövegkiadások mellett természetesen számos tanulmánnyal és két monográfiával – A kézirattól a kiadásig. Kölcsey Ferenc verseinek szöveghagyománya; Kölcsey Ferenc (1790–1838) is gazdagította a Kölcsey-szakirodalmat.
Szörényi László (1945–)
Tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte latin–görög–iranisztika szakon 1963 és 1968 között. Már a diplomaszerzés évében az Irodalomtudományi Intézetbe került, melynek több részlegének is volt munkatársa; a XIX. századi Osztályhoz először 1975–1991 között kötődött. 1991-től 1995-ig nagykövetként Rómában szolgált. Diplomáciai tevékenysége végeztével visszatért az Intézetbe és az Osztályra, melynek 1996-ig, igazgatóhelyettesi kinevezéséig volt tagja. 1997–2012 között az Intézet igazgatói posztját is betöltötte. 1973-tól másodállásban a JATE több tanszékén is tanított, a legtöbb időt az I. és II. számú Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken töltötte. 2017-től az MMA irodalmi tagozatának levelező tagja. Munkásságának köre a görög és a római irodalomtól a 20. századi magyar irodalomig terjed; a 19. századi irodalmat érintő vizsgálódásai közül különösen jelentősek Arany János epikájával, Vörösmarty és Petőfi költészetével foglalkozó írásai. Az Intézet professzor emeritusa; a 2017-es Arany János-emlékév eseményeihez kapcsolódva 29 tudományos és 18 tudománynépszerűsítő előadást tartott, továbbá a témában két önálló kötete is megjelent: Arany János évében: Tárcák és tanulmányok, Toldi uram dereka: Arany Jánosról.
Dávidházi Péter (1948–)
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett angol–magyar szakos tanári diplomát 1973-ban, majd az egyetem Angol Tanszékének oktatója lett, 2006-tól egyetemi tanárként. (1985 és 1992 között az ELTE 19. Századi Magyar Irodalom Tanszékén oktatott.) 1977–78-ban a Sussexi Egyetem hallgatója volt, 1985–86-ban a Kaliforniai Egyetem vendégkutatója. Az Osztálynak 1985-től munkatársa, 1989 és 2015 között vezetője. 2010-től az Akadémia I. Osztályának levelező, 2016-tól rendes tagja, valamint az I. Osztály elnökhelyettese. Kutatásai a 19. századi kritika-, kultusz- és tudománytörténetet, valamint a 18–19. századi angol irodalmat egyaránt érintik. Az európai Shakespeare-kultuszról, Arany János kritikusi tevékenységéről, illetve a magyar irodalomtudomány születéséről szóló monográfiái a szakma egészében mérve is kiemelkedő jelentőségűek. Az Intézet professzor emeritusaként fő kutatási iránya irodalom és Biblia kapcsolata. Munkásságát 2006-ban Széchenyi-díjjal jutalmazták.
Korompay H. János (1947–)
Az Eötvös Collegium tagjaként végzett az ELTE magyar–francia szakán 1972-ben. Ezt követően az ELTE Francia Tanszékén tanított, majd 1990-től lett az Osztály munkatársa. Kutatásaiban a 19. század magyar–francia irodalmi kapcsolataival, az 1840-es évek kritikatörténetével, illetve Arany János, Henszlmann Imre és Horváth János életművével foglalkozott. Az Arany János Összes Művei kritikai kiadás újraindítása és befejezése (két levelezéskötetet maga rendezett sajtó alá), illetve az Arany János Munkái nevű új folyam elindítása elsősorban az ő kutatásvezetői munkájának köszönhető. A 2017-es Arany János-emlékév az ő évtizedes előkészítő munkájára támaszkodhatott: a kapcsolódó tudományos rendezvények és kutatások jelentős részét előbb az Osztály vezetőjeként, majd professzor emeritusaként, illetve az Arany János Emlékbizottság elnökeként koordinálta. Munkásságát a Magyar Érdemrend tiszti keresztjével (2013) és Akadémiai-díjjal (2017) is jutalmazták.
A 19. századi irodalom társadalomtörténete kutatási irány
Az Osztály kutatásainak egyik fő területe a 19. századi irodalmi intézményrendszer és ezek társadalomtörténeti kontextusának minél teljesebb körű megismerése. A kutatási irány célja a 19. századi irodalom-, sajtó- és társadalomtörténeti folyamatok összefüggésükben való vizsgálata, korabeli társadalmi-kulturális és magánéleti funkcióinak és változatainak feltárása, a tudásszerkezet ekkor zajló átalakulása, a széttagolt, hálózatszerű, majd központosuló irodalmi nyilvánosság szerkezetváltásai, illetve mindezen folyamatoknak a hasonló nemzetközi kutatásokba való beépítése és komparatív vizsgálata.
Ebben a kutatási irányban tevékenykedő munkatársak: Török Zsuzsa, Szabó Eszter, Antal Alexandra.
A kutatási irány részterületei:
A 19. századi irodalom eszmetörténete kutatási irány
Az Osztály kutatásainak másik fő területe a korszak irodalmi és nem irodalmi anyaga által hordozott, azt megnyilvánító, de általa is meghatározott gondolkodástörténeti és fogalomtörténeti jelenségek és tendenciák számbavétele, egyes művek, műcsoportok, kritikai nézetek révén, de akár intézmények által is, közvetlenül vagy áttételesen játékba hozott filozófiai, művészet-, kultúra- és gazdaságelméleti nézetek, olyan társdiszciplínák felé is, mint az antropológia, a nacionalizmus-elméletek, az emlékezet-kutatás, a politikaelmélet.
Ebben a kutatási irányban tevékenykedő munkatársak: Fórizs Gergely, Hites Sándor, Kovács József, Major Ágnes.
A kutatási irány részterületei:
Műfajtörténeti kutatások
A kutatási irány célja a 19. századi magyar prózairodalom és elbeszélő költészet műfajrendszerének vizsgálata egyes meghatározó elemeiben, különös tekintettel a kultúraközi átvételek, az applikáció és az adaptáció gyakorlataira, komparatív megközelítésben, mind a klasszikus hagyományra, mint az egykorú külföldi irodalmakra nézve.
Ebben a kutatási irányban tevékenykedő munkatársak: Csonki Árpád, Hites Sándor.
A kutatási irány részterületei:
Arany János-kutatások
Arany János kritikai kiadása. A kutatócsoport munkája OTKA (illetőleg NKFI) támogatással történik az Intézet 19. Századi Osztályán, Korompay János irányításával. Az eddig megjelent kötetek: Arany János összes művei XVII. (az 1857 és 1861 közötti levelezés, sajtó alá rendező: Korompay H. János, 2004) és XVIII. (az 1862 és 1865 közötti levelezés, Új Imre Attila, 2014). Az 1951-ben elkezdett sorozat utolsó, XIX. kötetét (1866 és 1882 közötti levelezés, Korompay H. János) 2015-ben adta ki az Universitas Kiadó.
Ugyancsak 2015-ben jelent meg az új, Arany János munkái című kritikai kiadás első, a Széljegyzetek I. Folyóiratok I. című kötete, amely Hász-Fehér Katalin munkája és azokat a lapszéli jegyzeteket tartalmazza, amelyek a nagyszalontai múzeumban megőrzött lipcsei Europa lapjain találhatók. Ő készíti a módszertanilag is új kötetek folytatását: a második a többi folyóiratban, a harmadik és a negyedik pedig a könyvekben található széljegyzeteket dolgozza fel.
Szilágyi Márton rendezi sajtó alá a kisebb költemények első kötetét (1851-ig), Kardeván Lapis Gergely – az időközben elhunyt Tarjányi Eszter utódjaként – a másodikat (1851 és 1860) és S. Varga Pál az utolsó korszakot; Török Zsuzsa a kisebb epikus költeményeket, Gönczy Monika Az elveszett alkotmányt, Dezső Kinga a Toldit és a Toldi estéjét és Rózsafalvi Zsuzsanna a Keveházát, a Buda halálát és a Csaba királyfit.
Paraizs Júlia végzi a Shakespeare-fordítások kiadását, azzal az angol szöveggel, amelyet Arany János használt, az Arisztotelész-fordításokat pedig Bolonyai Gábor, aki figyelembe veszi a kortárs fordításokat és az azóta előkerült töredékeket is.
Rudasné Bajcsay Márta és Csörsz Rumen István gondozza Arany János dalgyűjteményének újrakiadását, az időközben megjelent adatok és variánsok felhasználásával. Az Akadémiai Könyvtár kézirattárában található hivatalos levelek feldolgozását Szalisznyó Lilla és Kovács József kezdte el – 2015-től Szalisznyó Lilla munkáját Antal Alexandra folytatja –; a bibliográfiát és cikkadatbázist Gönczy Monika készíti és teszi közzé a Debreceni Egyetemi Könyvtár honlapján.
A közeljövőben a következő kötetek jelennek meg:
2019: a Kisebb költemények III. (s. a. r. S. Varga Pál), a Kisebb elbeszélő költemények (s. a. r. Török Zsuzsa), az Arisztophanész-fordítások I. (s. a. r Bolonyai Gábor), Arany János nagyszalontai könyvtárának és széljegyzeteinek katalógusa (s. a. r. Hász-Fehér Katalin)
2020: a Szentiván-éji álom (s. a. r. Paraizs Júlia), a Dalgyűjtemény (s. a. r. Csörsz Rumen István és Bajcsay Márta), Kisebb költemények I. (s. a. r. Szilágyi Márton)
2021: Toldi (Dezső Kinga), Arisztophanész-fordítások II. (s. a. r Bolonyai Gábor), Lapszéli jegyzetek. Folyóiratok II. (s. a. r. Hász-Fehér Katalin)
2022: Toldi estéje (Dezső Kinga), Lapszéli jegyzetek. Könyvek I. (s. a. r. Hász-Fehér Katalin),
2023: Arisztophanész-fordítások III. (s. a. r Bolonyai Gábor), Lapszéli jegyzetek. Könyvek II. (s. a. r. Hász-Fehér Katalin)
Intézeti irodalomtörténet
Az Osztály egészének közös kutatási feladataként készül az intézeti irodalomtörténeti kézikönyv 19. századi kötete. Megfelelve az Osztály három fő kutatási irányának, a kézikönyv is poétika-, eszme- és társadalomtörténet hármas szempontrendszerében építkezik. A kötet szerkesztői feladatait Hites Sándor látja el. Eddig elkészült és 2015-ben meg is jelent a kötet koncepciójának szinopszisa (http://real.mtak.hu/30607/1/hites.itk.koncepc.pdf), illetve ugyanebben az évben több, eddig még publikálatlan mintafejezet. Jelenleg a tartalomjegyzék végső kidolgozása folyik.
Kulturális nacionalizmus-kutatás
A Hagyományfrissítés konferencia- és könyvsorozat olyan 19. századi magyar irodalmi szövegeket vizsgál, melyek közvetlen vagy közvetett módon jelenkori önértelmezésünk alapszövegeivé váltak, vagy éppen a kánonon kívülről járultak hozzá a hagyomány rendszerének alakulásához. Az eddigi konferenciákon Kölcsey Ferenc Nemzeti hagyományok, Széchenyi István Hitel, Vörösmarty Mihály Szózat, Gyulai Pál Írónőink és Arany János Naiv eposzunk című munkái, továbbá Arany János Hamlet-fordítása kerültek tárgyalás alá. Az Osztály várhatóan 2017 végén, 2018 elején tartja a 7. Hagyományfrissítés konferenciát, a sorozat történetében elsőként nemzetközi résztvevőkkel és angol nyelven. A tanácskozás ezúttal Kossuth Lajos The Future of Nations című 1851-ben New Yorkban elmondott beszédével foglalkozik. Az esemény megtartásához pályázati támogatást (NKSZ-2018-99) nyertünk az MTA Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályától.
Hites Sándor közreműködője volt a 19. századi európai kulturális nacionalizmusok vizsgálatára létrejött nemzetközi kutatócsoportnak, amely a Netherlands Organization for Scientific Research támogatásával létrehozta az amszterdami egyetemen működő Study Platform on Interlocking Nationalisms (SPIN) internetes platformot; az ennek anyagát tartalmazó kétkötetes kézikönyv (Encyclopedia of Romantic Nationalism in Europe) 2018-ban jelent meg az amszterdami egyetemi kiadónál.
Arany János kritikai kiadás
2014-ben indult meg Arany János műveinek új kritikai kiadása Arany János Munkái címen, OTKA/NKFI támogatással, melynek témaszáma: K 108503; futamideje: 2014. február 1.–2019. január 31.; keretösszege: 14.584.000 HUF.
A támogatás révén eddig megjelent kötetek:
Arany János. Lapszéli jegyzetek, Folyóiratok I. S. a. r., bev., jegyz. Hász-Fehér Katalin. Arany János Munkái, kritikai kiadás. Budapest: Universitas Kiadó–MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2016.
A támogatás révén még 2019-ben megjelenő kötetek:
Arany János hivatali levelei az Akadémián
Kovács József megkezdte az Arany 1865 és 1877 közötti akadémiai főtitkársága alatt keletkezett hivatali iratok feldolgozását. (Ezek kisebb része már megjelent a kritikai kiadás XIV. kötetében.) (A munka egy korábbi szakaszában, 2016. szeptember 1-ig elkészültek az 1865–1866-os évek átiratai, Antal Alexandra, Fekete Norbert, Kovács József és Szalisznyó Lilla közreműködésével.) (MTA Prémium posztdoktori támogatása ideje alatt Kovács József az 1867–68-ban íródott hivatali dokumentumok átiratait készíti el, másrészt feldolgozza az Akadémia 1858–1924 közötti Nádasdy Tamás eposzi pályázatának történetét. A kutatás időtartama: 2016. szeptember 1 – 2019. augusztus 31. A támogatás keretösszege: 25.141.000 HUF
Az Arany János-emlékév
Előkészületek. Az Osztály 2014-ben kezdte el az Arany-évforduló előkészítését, kidolgozva azt a tervezetet, amelyet az MTA I. Osztálya 2015 februárjában megtárgyalt, majd az MTA elnöke, Lovász László 2015 szeptemberében jóváhagyott. Megalakult az Arany János Emlékbizottság, melynek elnöke Korompay H. János, az Arany-kritikai kiadás sorozatszerkesztője, társelnöke Dávidházi Péter akadémikus, az Osztály akkori vezetője lett. A kormány 2017-et Arany János-emlékévnek nyilvánította, az eseménysorozat fővédnökségét Áder János köztársasági elnök látta el.
Pénzügyi támogatás. Az emlékév szakmai programjainak megvalósítására, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének irányításával, 89 millió forintot ítéltek oda. A támogatás futamideje: 2017. január 1–2019. június 30. A pénzügyi elszámolás határideje: 2019. június 30. Az MTA elnöke 2016 végén 10 millió Ft támogatást is adott az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének XIX. századi Osztálya által megjelentetni kívánt két tanulmánykötet elkészítésére és kiadására, valamint egy Arany János honlap létrehozására. Ennek köszönhetően 2017-ben megjelent két, összesen 25 tanulmányt tartalmazó kötet: „Óhajtom a classicus írók tanulmányát”: Arany János és az európai irodalom, valamint a „Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!”: Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasatai. A honlap pedig megnyitás előtt áll.
Szakmai programok. Az Emlékév szakmai programjainak megvalósítására megítélt támogatásból – részben az Osztály szervezésében, részben szakmai segítségével – öt tudományos ülésszak került megrendezésre.
Az Emlékév szakmai programjainak megvalósítására megítélt támogatásból az Osztályhoz köthetően megjelent tanulmánykötet:
Digitalizáció
A Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködésben sor került az Arany János Összes Művei kritikai kiadás (1951–2015) tizenkilenc kötetének jelölőnyelvi feldolgozására. (Az így digitalizált anyag a Digiphil filológiai portálon lesz elérhető. A kódolást az Osztály munkatársai közül Csonki Árpád, valamint a támogatási összeg terhére alkalmazott Horváth-Márjánovics Diána, Hunyadi-Zoltán Emese, Sárközi-Lindner Zsófia, Móré Tünde és Varga Szilvia végzik.)
Emellett az MTA BTK, az MTA Könyvtár és Információs Központ, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár együttműködésével: Arany János költői, kritikusi, tudományos műveinek, levelezésének és hivatali iratainak digitális fakszimiléit tartalmazó, digitális kézirati weboldal létrehozása. A portál tudományos, kulturális, közművelődési és közoktatási célokat fog szolgálni, és Arany János költői, kritikusi, tudományos műveinek, valamint teljes levelezésének és hivatali iratainak digitális fakszimiléit tartalmazza. Az ehhez szükséges fotómásolatok elkészítését az említett intézmények közösen végzik, köztük az Osztály munkatársai (Antal Alexandra és Bátori Anna, majd Fazekas Júlia). (Ugyancsak ők végezték a Nagykőrösi Arany János Emlékmúzeumban őrzött Arany-kéziratok szkennelését.) Az elkészült fotók feltöltését az MTA Könyvtár és Információs Központ ALEPH, valamint az OSZK KOHA nevű adatbázisaiba az osztály említett munkatársai folyamatosan végzik.
Fiatal kutatói ösztöndíjak
Csonki Árpád a 18. század végének és a 19. század első felének magyar nyelvű verses epikájával foglalkozik. Az ösztöndíj futamideje: 2016. szeptember 1. – 2019. augusztus 31.
Szabó Eszter kutatási témája a 19. századi kolozsvári színház társadalomtörténete a kulturális többközpontúság és az erdélyi regionális identitás kontextusában. Az ösztöndíj futamideje: 2017. szeptember 1. – 2019. augusztus 31.
Major Ágnes feladatai közé tartozik a készülő irodalomtörténeti kézikönyvben a modernség időszakát a megelőző kötet tárgyával összekötő módszertani és terminológiai egyeztetések kidolgozása, továbbá a század eleji prózában megjelenő dekadens esztétikai mozzanatok vizsgálata, készülő disszertációjában pedig a Csáth Géza munkásságát feldolgozó, motívumait felhasználó, azokra hivatkozó műalkotások elemzését végzi el. Az ösztöndíj futamideje: 2017. szeptember 1. – 2019. április 15.
Kölcsey Ferenc minden munkái (kritikai kiadás) (témavezető: Szabó G. Zoltán, Völgyesi Orsolya) (OTKA Témaszámok: OTKA T 29386, OTKA K 47274, OTKA P 050111, OTKA K 77470, OTKA T 47274, PUB-F 114527)
A Kölcsey OTKA keretében megjelent kötetek:
Berzsenyi Dániel műveinek kritikai kiadása (témavezető: Fórizs Gergely, témaszám: OTKA K 75485)
A Berzsenyi OTKA keretében megjelent kötetek:
Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon (témavezető: Gyáni Gábor, Dávidházi Péter)
Az OTKA keretében megjelent kötetek:
A magyar esztétikai gondolkodás első száz éve: Forrásszövegek kritikai kiadása 1750–1850 (témavezető: Fórizs Gergely)
Az Osztály korábbi támogatott OTKA projektjei
Arany János kritikai kiadása (témavezető: Korompay H. János; ciklusok és témaszámok: 1994–1997: T13429, 1998–2001: T 25901, 2002–2005: T37920, 2006–2009: K60635, 2010–2013: K81197, 2014–2019: K 108503.)
Az Arany OTKA keretében megjelent kötetek:
A XIX. századi osztály az intézeti irodalomtörténet 2. kötetén dolgozik. A megközelítésmód műfajtörténeti, intézménytörténeti, eszmetörténeti és társadalomtörténeti szempontokat egyesít. A munkában részt vevő osztálytagok: Hites Sándor (kötetszerkesztő), Fórizs Gergely, Kovács József, Paraizs Júlia, Szalisznyó Lilla, Török Zsuzsa.
2008 elején Horváth János könyvtárát elhelyezhettük a XIX. Századi Osztály I. emeleti, korábbi helyiségében. A könyvtár, amelyet 1961-től, a tudós halálától a család őrzött, csaknem a maga teljességében került a Horváth János terembe. A szépirodalmi és irodalomtörténeti anyag mellett a verstan, a zenetudomány, a néprajz, a történettudomány, a klasszika-filológia, a folyóiratok és különnyomatok képezik a főbb egységeket. Igen sok a dedikált példány; a könyvekben és folyóiratokban számos autográf bejegyzés található. A könyvtár előzetes megbeszélés után a szakma valamennyi tagja számára helyben használható.
Az Osztályon szerkesztett könyvsorozatok
Az 1955 óta megjelenő Irodalomtörténeti Füzetek sorozat elsődlegesen a magyar irodalom történetével, kiemelkedő alkotóinak pályájával vagy pályájuk egy-egy részkérdésével, a magyar irodalom külföldi fogadtatásával, esetenként más irodalmak hazai recepciójával, verstörténeti és verstani problémákkal, magyar eszme-, sajtó- és kultúrtörténeti kérdésekkel foglalkozó, kisebb terjedelmű, a tizenöt szerzői ívet általában meg nem haladó monografikus jellegű munkák publikálásához biztosít teret. A jelzett tematikai körön kívül a sorozat, különösen a kezdeti időszakban, több filológiai dolgozat, illetve dokumentum-összeállítás megjelenését tette lehetővé. A sorozat szerkesztője 2012-ig Fenyő István volt, 2013-tól Fórizs Gergely látja el e tisztséget.
A sorozatban megjelent kötetek:Irodalomtörténeti Füzetek
A Hagyományfrissítés sorozat kötetei a megegyező című konferenciaszéria anyagát közlik, így egy-egy 19. századi magyar irodalmi szövegről közölnek tanulmányokat. A vizsgálat tárgyául a szervezők olyan írásműveket választanak, amelyek közvetlen vagy közvetett módon jelenkori önértelmezésünk alapszövegeivé váltak, vagy éppen a kánonon kívülről járultak hozzá a hagyomány rendszerének alakulásához. A sorozatot Fórizs Gergely szerkeszti.
A sorozatban megjelent kötetek:
A Reciti konferenciakötetek 2018-ban induló új könyvsorozat, mely az intézet által szervezett konferenciák, tudományos tanácskozások anyagát jelenteti meg tanulmánykötetek formájában a reciti kiadói elveinek megfelelően. Sorozatszerkesztő: Török Zsuzsa.
A sorozat 2018 őszén megjelenő első kötete: Fórizs Gergely és Vaderna Gábor, (szerk.) Az ismeretlen klasszikus: Berzsenyi-tanulmányok.
Kritikai kiadások, tudományos forráskiadások
Az 1970-es évektől az osztály is részt vesz a magyar kritika és irodalomtudomány történetének feltárását célzó vállalkozásban. Szabó G. Zoltán irányításával 1991-ben kezdődtek meg a már régóta hiányzó kritikai Kölcsey-kiadás munkálatai.
A sorozatban megjelent kötetek:
Az Arany kritikai kiadás MTA ITI-ben megjelent kötetei:
Arany János. Lapszéli jegyzetek, Folyóiratok I. S. a. r., bev., jegyz. Hász-Fehér Katalin. Arany János Munkái, kritikai kiadás. Budapest: Universitas Kiadó–MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2016.
Berzsenyi Dániel művei új kritikai kiadásának munkálatai 2004 óta folynak az osztályon. Az első kötet 2011-ben, a második 2014-ben jelent meg Fórizs Gergely szerkesztésében. A sorozatszerkesztő Szajbély Mihály.
A sorozatban megjelent kötetek:
2003–2013 között elkészült Petelei István összes novellájának tudományos forráskiadása. Az I. és II. kötet 2007-ben jelent meg, a III. és IV kötet 2014-ben a debreceni Csokonai Kiadó Források sorozatában. A sajtó alá rendező: Török Zsuzsa.
A sorozatban megjelent kötetek:
2004 és 2009 között hat kötetben megjelent Horváth János életműkiadása Korompay H. János és Korompay Klára sajtó alá rendezésében az Osiris Kiadónál.
A sorozat megjelent kötetei:
Hagyományfrissítés 1. – Kölcsey Ferenc: Nemzeti Hagyományok, Budapest, MTA ITI Illyés Gyula Archívum és Műhely, 2011. május 20.
Hagyományfrissítés 2. – Széchenyi István: Hitel, Budapest, MTA ITI Illyés Gyula Archívum és Műhely 2012. november 29.
Hagyományfrissítés 3. – Arany János Hamlet-fordításáról, Budapest, MTA BTK ITI, Eötvös Collegium klubterme, 2013. november 8.
Hagyományfrissítés 4. – Gyulai Pál: Írónőink, Budapest, MTA BTK ITI, Eötvös Collegium klubterme, 2014. május 23.
Hagyományfrissítés 5. – Vörösmarty Mihály: Szózat, Budapest, MTA BTK ITI, Eötvös Collegium klubterme, 2015. május 19.
Hagyományfrissítés 6. – Arany János: Naiv eposzunk, Budapest, MTA Könyvtár és Információs Központ, 2017. december 5.
Hagyományfrissítés 7. – Lajos Kossuth and The Future of Nations (1852), Humán Tudományok Kutatóháza, 2019. február 22.
Dávidházi Péter prof. emeritus
Fórizs Gergely
Fülöp Dorottya
Hites Sándor osztályvezető
Kiss Margit
Korompay H. János prof. emeritus
Márton-Simon Anna
Radnai Dániel Szabolcs
Török Zsuzsa
A századunk magyar irodalmának történetére és elemző feltárására szerveződött, kezdetben XX. Századi Osztály egyidős az intézettel. Első vezetője Komlós Aladár volt, majd őt követte Szabolcsi Miklós (1958-tól), Bodnár György (1966-tól), Béládi Miklós (1981-től), Tverdota György (1984-től). 1991 szeptemberétől a munkát Pomogáts Béla, 1992 júniusától 2014-ig Angyalosi Gergely irányította. Az osztályvezetői teendőket 2014-től Kappanyos András vette át.
Ez a kezdetben népes (olykor húsz feletti létszámú), mára azonban megfogyatkozott osztály tevékenységének első tíz évét az új magyar irodalomtörténeti kézikönyv két 20. századi kötete előkészítésének, majd megírásának szentelte. Az intézet egész kutatógárdáját igénybe vevő feladat a 20. század vonatkozásában fokozott nehézségekkel járt, mivel átfogó tudományos szintézis a század első felének irodalmáról korábban sohasem készült. E nagy összefoglaló munkát hamarosan egy második követte: az osztály munkatársai többéves előkészítő viták után 1970-ben kezdtek hozzá a jelenkori magyar irodalom történetének megírásához, mely érthető módon az előbbinél is nagyobb nehézségekkel járt. A Béládi Miklós, majd elhunyta után Rónay László vezetésével és nagyszámú szerző részvételével létrejött munka hat kötete A magyar irodalom története 1945–1975 címmel 1981–1990 között jelent meg. A következő nagy vállalkozás, amelyben az osztály szinte valamennyi munkatársa részt vesz, a magyar kritika és irodalomtudomány történetének megírása. E kollektív munkálatokat kezdettől fogva számos egyéni munka egészítette ki. Monográfiák készültek a 20. század nagy magyar íróinak egész soráról és műfajokról, irányokról.
Szabolcsi Miklós kezdeményezésére, majd József Farkas és Illés László vezetésével az osztályon belül külön munkacsoport foglalkozott az 1945 előtti szocialista, elsősorban emigráns irodalom feltárásával és elemzésével. Az e kutatási területen folyó munka eredményeinek publikálására az osztály Irodalom – Szocializmus címen külön sorozatot indított. A szocialista irodalom kezdetei szorosan összefüggtek a magyar avantgárd kibontakozásával, melynek kutatása és „rehabilitálása” terén maradandó érdemei vannak az osztálynak és különösen Béládi Miklós tanulmányainak. Bodnár György és Pomogáts Béla kezdeményezte a szomszédos országok magyar irodalmának kutatását, és Rónay Lászlóval együtt kiadták a Nyugati magyar irodalom 1945 után (Budapest, 1986) című áttekintést, amely első ízben mutatta be a nyugaton élő magyarság irodalmi életét.
A forrás- és szövegkiadás terén már rögtön az intézet megalakulása után megkezdődött a munka. 1957-ben jelent meg a forrás- és dokumentumközléseknek szentelt Új Magyar Múzeum című sorozat első kötete, s elkészült a korábban megindult kritikai József Attila-kiadás III. és IV. kötete Szabolcsi Miklós, később pedig a versek két kötetének új, magisztrális kiadása Stoll Béla szerkesztésében. József Attila prózai írásainak kritikai közzététele Horváth Iván és Tverdota György érdeme. Az osztály legnagyobb textológiai vállalkozása Babits Mihály költeményeinek kritikai kiadása, melyen 1986 óta külön munkacsoport dolgozik Láng József vezetésével. A feladat újszerűségét és jelentőségét mutatja a nagyarányú alapozómunka: az egyes kötetek sajtó alá rendezését megelőzte a kézirat-katalógus, a bibliográfia és az életrajzi kronológia elkészítése.
Az osztály kiemelt feladatai közé tartozik az élő irodalommal, illetve a kortárs irodalom elvi, elméleti kérdéseivel való folyamatos kritikai foglalkozás. Ennek érdekében az osztály munkatársai írásaikkal jelen vannak a legkülönfélébb irodalmi és kulturális lapokban. A mai irodalom megismertetése szolgálatában külön könyvsorozatot is alapított az osztály: az 1972 óta megjelenő Kortársaink című sorozat kötetei kismonográfiákban mutatják be az 1945 utáni magyar irodalom alkotóit.
Az intézetben az 1970-es években indult kritikatörténeti kutatások az elmúlt évtizedekben főként a XVIII. és a XIX. Századi Osztály programjában foglaltak el jelentős helyet, az 1990-es évektől azonban a Modern Magyar Irodalmi Osztály munkásságában is egyre fontosabbá váltak. Rendszeresek a kritikatörténeti tárgyú vitaülések, emellett az osztály egy dupla futamidejű OTKA-pályázat keretében is foglalkozni kezdett a témával. E pályázatok futamideje alatt több kritikatörténeti tárgyú kismonográfia készült el, valamint készül két reprezentatív antológia, melyek a 20. század első felének kritikatörténetét illetve kritikai vitáit mutatják be. Szintén az osztály kezdeményezésére (és közreműködésével) alakult újjá a kritikatörténeti kutatások egyik sajátos ágát jelentő Kultuszkutató Csoport.
Az osztály széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Hosszú idő óta sikeres közös munka folyik az Újvidéki Hungarológiai Központtal, s szép eredményeket könyvelhettek el a francia–magyar, a német–magyar és a horvát–magyar konferenciák. 1979 és 1989 között az ACLS–IREX–MTA társadalomtudományi együttműködés keretében sikeres összehasonlító konferenciák zajlottak le az Egyesült Államokban, illetve Magyarországon.
Jelenleg az osztály fő tevékenységi köre a készülő irodalomtörténeti kézikönyv harmadik kötetének előkészítése. Ezt a munkát az Elméleti és a Kelet-európai Osztállyal koordináltan, külső munkatársak bevonásával végezzük. Az osztály keretében működik ezen kívül a Corpus Alienum munkacsoport, amely a testpoétika, korporális narratológia, xenológia, képelméletek körében végez kutatásokat.
2015-ben az osztály közösségként úgy határozott, hogy díjat alapít öt éve elhunyt munkatársuk, Erdődy Edit emlékére. A díjat, amelyet a család egyetértésével évente Erdődy Edit születésnapján, február 7-én ítélnek oda, az előző év olyan kortárs irodalmi, színházi vagy irodalomtudományi teljesítményeinek elismeréseként adják át, amelyek a névadója által képviselt értékeket jelenítik meg, azaz a humor, az irónia, a szatíra, illetve a bevett evidenciákra való elfogulatlan rákérdezés szubverzív eszközével a társadalmi megértés, a szolidaritás és humánum értékeit segítik érvényesülni. A díj Erdődy Edit személyiségére és munkásságára emlékeztető egyedi tárgy, amelyet Szabics Ágnes képzőművész – a névadó lánya – készít, és amelyhez kísérő oklevél is tartozik.
Az osztály jelenleg hét teljes állású kutatót számlál. Rákai Orsolya és Széchenyi Ágnes tudományos főmunkatársi, Deczki Sarolta, Földes Györgyi és Szénási Zoltán tudományos munkatársi beosztásban végzi munkáját, Virágh András fiatal kutatói szerződéssel dolgozik. Az osztályvezető Kappanyos András tudományos tanácsadó. Az osztály munkáját ezen kívül két nyugdíjas munkatársunk, Angyalosi Gergely és Karafiáth Judit is támogatja.
A 2010-es évek elejétől kutatóközösségünk erőfeszítéseinek legfontosabb kollektív célja, hogy kidolgozzuk az intézetben készülő új magyar irodalomtörténeti szintézis harmadik kötetének (munkacíme 20. század: a modernség változatai) alapvonalait és speciális szerkezeti elveit – miközben természetesen számos konkrét fejezet is készül, illetve készen áll. Ez a vállalkozás lényegében magába olvasztotta a korábbi kritikatörténeti kutatásokat. A munkálatok éveken át a Veres András és Angyalosi Gergely által összeállított ideiglenes tartalomjegyzék alapján haladtak, ebben a szakaszban mintegy 105 résztanulmány készült el. Ezeket a kutatóközösség – legtöbbször más osztályok kutatóit, illetve külső szakértőket is bevonva – kritikusan megvitatta. Bár e tanulmányok jelentős része önálló publikációként is megjelent, de a processzus legfőbb eredménye az a kollektív gondolkodásmód, amelyből a huszadik század irodalomtörténeti megragadásának új koncepciója kikristályosodott. Készülő irodalomtörténetünk egyebek mellett abban tér el a korábbi felfogásoktól, hogy
– a 20. századi modernség meghatározó specifikumának az autonómiaelvet tekinti,
– elméleti szinten ragadja meg a modern kultúra szubverzív, kritikai természetét,
– külön figyelmet fordít a modernség emancipációtörténeti vonatkozásaira,
– a modernséget nemzetközi kontextusban, recepciótörténeti szemlélettel vizsgálja,
– figyelembe veszi az intézményrendszer és infrastruktúra változásainak társadalmi-kulturális struktúra-alakító hatását,
– számol a társadalmi modernizáció diktatórikus kísérleteinek a kulturális modernizációt súlyosan visszavető ellenhatásaival,
– számot vet a kulturális modernizációt akadályozó tendenciák okaival, beágyazottságával,
– különös figyelmet szentel a radikális modernizációs kísérletek (az avantgárd) hatásaira, disszeminációjára.
Az utolsó év legfőbb eredménye, hogy elkészült a modern irodalomtörténeti kötet koncepciótanulmánya, amelyet – további szakmai viták után – előreláthatólag még 2018 során a közönség elé tárunk. A tanulmány három fő részből áll:
A további munka felosztását az új tartalomjegyzék vezérli. A modern magyar irodalmat a fentiek alapján négy korszakra osztjuk: I. Az esztétizáló modernség kora (1890–1920); II. A szintetizáló modernség kora (1920–1949); A tiltott és tűrt modernség kora (1949–1989); IV. Befejezetlen modernség (1989 után). A négy korszakot egységes szerkezetben közelítjük meg, ehhez hat fejezettípust használunk: a) Társadalomtörténet és irodalomszemlélet; b) Mediális és intézményi kontextus; c) Világirodalmi és diszciplináris kontextus; d) Poétika- és műfajtörténet; e) Személyportrék; f) Kiemelt művek. Mivel korábban megírt fejezeteink túlnyomórészt e) és f), illetve részben c) típusúak, erőink javát a közeljövőben a korai a) és b) fejezetek megírására, illetve a d) fejezetek megalapozására fordítjuk.
A Babits Kutatócsoport intézeti története az 1980-as évekre nyúlik vissza. Az Irodalomtudomány Intézet akkori igazgatója, Klaniczay Tibor a szövegkiadások és a filológia megbecsültségének helyreállítása érdekében szorgalmazta a kritikai kiadások megjelentetését, ezért kiemelten támogatta a Babits-kutatás elindítását is. Ennek érdekében hozta létre a Babits Kutatócsoportot, amely előbb közvetlen igazgatói irányítás alá tartozott, majd a 20. századi irodalommal foglalkozó osztály önálló kutatócsoportjaként működött. Idővel a Babits-életmű gondozása kettévált. Az ELTE BTK Modern Magyar Irodalmi Tanszékével kötött megállapodás értelmében a Babits-œuvre elsődleges műfajának, a verseknek kritikai kiadása az intézeti, a többi műfaj kritikai feldolgozása az egyetemi kutatócsoport feladata lett. Az intézeti kutatócsoport vezetője 2016-ban bekövetkezett haláláig Láng József volt.
A feldolgozandó anyag és a kutatás jellegéből fakadóan kiemelten fontos az intézmények közötti együttműködés hangsúlyozása. Babits Mihály kéziratos hagyatékának legnagyobb része ugyanis három archívumban, az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA kézirattáraiban található. A kritikai szövegkiadást megelőző munkálatok, a kéziratok rendezése, katalogizálása, az életmű bibliografikus feldolgozása az említett intézmények közötti együttműködés keretében valósult meg. Ennek köszönhetően 1993-ban megjelent a Babits kéziratos hagyatékát négy kötetben feldolgozó kézirat-katalógus, Melczer Tibor, Cséve Anna, Kelevéz Ágnes, Papp Mária, valamint Nemeskéri Erika munkája, 1998-ban pedig kiadásra került a Stauder Mária és Varga Katalin által összeállított, megbízható és szakszerű Babits bibliográfia. A kutatócsoport keretében Róna Judit állította össze Babits Mihály életrajzi kronológiáját, kutatásának eddigi eredményeit az 1920-as időhatárral bezárólag Nap nap után címmel négy vaskos kötetben adta közre.
Ezek a jelentős időbefektetéssel és filológusi precizitással megalkotott segédkönyvek megteremtették a lehetőségét annak, hogy Babits költői életművének kritikai kiadása megindulhasson. 2017-ben a kutatócsoport munkája rég várt fordulóponthoz érkezett, a 2001-ben elhunyt Melczer Tibor munkáját folytatva W. Somogyi Ágnes és Hafner Zoltán gondozásában megjelent a költő gyerekkori zsengéktől 1905-ig tartó első pályaszakaszában keletkezetett verseinek kiadása. A nyolcvanas években megkezdett és azóta jelentős személyi változásokkal folyó textológiai munka az eredeti elképzelések szerint az 1988-ban az MTA Textológiai Bizottságának jóváhagyásával megjelent, Péter László által összeállított Irodalmi szövegek kritikai kiadásának szabályzatához igazodik, szöveggondozói és filológusi munkájában alapvetően az Ady-versek kritikai kiadásának elveit követi. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a textológiai gyakorlat, illetve a mögötte meghúzódó szövegelméleti megfontolások felülvizsgálatra, illetve frissítésre szorulnak. A kutatócsoport rövid távú tervei között szerepel a költői életmű digitális filológiai feldolgozása, melynek eredményei a tudományos szövegkiadások, bibliográfiák és kutatási adatbázisok online tudástárán, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet közös szolgáltatásaként működtetett Digiphil projekten belül lesz majd elérhető.
Ennek tudatában készülnek a Babits-versek kritikai kiadásának a költői életművet ötéves bontásokban feldolgozó kötetei: az 1906 és 1910 közötti periódus verstermését Kelevéz Ágnes rendezi sajtó alá, az 1911 és 1905 közötti időszak szövegeit Buda Attila gondozza, míg az 1916 és 1920 között keletkezett versek feldolgozása Szénási Zoltán feladata.
Corpus alienum kutatócsoport
A Corpus alienum kutatócsoport 2011-ben alakult az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályán belül, de intézeten kívüli kollégákat is bevonva. A csoport célja többrétű: egyrészt hozzá szeretne járulni, hogy az Intézetben a korábbi időkhöz hasonlóan folyjon olyan kreatív, elméleti, alapkutatás szintű műhelymunka, amely segíthet a magyarországi kutatások és a nemzetközi tudományos fejlemények szinkronizálásában is, illetve lehetőséget ad arra, hogy olyan kontextusban fogalmazzuk meg irodalomtudományos munkáinkat, amely a nemzetközi kutatóközösség felé is közvetíthető. Másrészt tovább szeretné erősíteni az intézeti és intézeten kívüli munkatársak kutatói közösségét, és olyan elméleti fórumot szeretne kialakítani, amelyen fiatalabb kutatók, doktoranduszok is teret kaphatnak. Tartalmilag pedig abba a jelentős, kortárs, transzdiszciplináris áramlatba sorolja magát, amely kapcsolatokat teremt a korábban diszciplinárisan elváló szövegtudományok és társadalomtudományok között, s igyekszik a társadalmi jelenségeket szövegszerűségükben, méghozzá szituatív, kommunikációs kontextualitásukban vizsgálni.
A kutatócsoport neve arra utal, hogy a vizsgálatok központi tárgya a szöveg és a test viszonya, pontosabban az a bonyolult összefüggésrendszer, amely révén az idegenség, a testi tapasztalatok és a szöveg egymást kölcsönösen meghatározza. Mivel az identitás létrehozásában alapvető szerepet játszó szövegek igen gyakran elbeszélő jellegűek, vagy értelmezésük narratív kontextusok segítségével történik, az elemzés során is segítségül hívhatjuk a narratológiát. A korporális (illetve angol nyelvterületen korporeális) narratológia ugyanis éppen azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a test az elbeszélő szövegben és az elbeszélő szöveg által, miképpen befolyásolja az értelmezést, a kontextualizáló befogadást, s hogyan lehetséges mindezt az elbeszélő szöveg szintjén kutatni.
A kutatócsoport megalakulása óta igyekszik aktívan részt venni a hazai és nemzetközi tudományos életben. Az első néhány évben az Irodalomtudományi Intézetben tartott rendszeres műhelybeszélgetések állandó résztvevője volt Földes Györgyi, Deczki Sarolta, Rákai Orsolya, Jablonczay Tímea, Horváth Györgyi, Darabos Enikő, Széplaky Gerda, Schein Gábor és Földvári József. 2011-12-ben két szakkolégiumi szemináriumot is vezettek a csoport tagjai, egyiket az ELTE Eötvös Collegiumban Testírás címmel, egy másikat pedig az ELTE Mérei Ferenc Társadalomtudományi Szakkollégiumában (Idegen testek: idegenségtudomány és a modern társadalmak jelenkori leírásai az irodalomban). 2012-ben Galgóczi Erzsébet elbeszéléseit vizsgálták rendszeres, háromhetente tartott műhelybeszélgetések során az Irodalomtudományi Intézetben, 2015 tavaszán pedig a csoport meghívást kapott, hogy elképzeléseit önálló panel keretében mutassa be az European Narratology Network 4., 'Modelling Narrative Across Borders' című kongresszusán Gentben (2015 április 16-18.). 2015-ben a csoport sikeresen elnyert egy nemzetközi együttműködési pályázatot az Osztrák-Magyar Akció Alapítványnál Rákai Orsolya vezetésével, melynek keretében egy éven át a Bécsi Egyetem munkatársaival közös programok szervezésére nyílt mód. E projekt résztvevője magyar részről Földes Györgyi, Deczki Sarolta, Jablonczay Tímea, Rákai Orsolya és Schein Gábor, osztrák részről pedig Wolfgang Müller-Funk és Gáti Zsuzsa volt. A Transzfigurációk: korporális narratológia és idegenségkutatás a közép-európai kultúrakutatás megújításában projekt keretében 2015 májusában a kutatócsoport tudományos workshopot tartott a Bécsi Egyetemen Corporeal narratology and cultural studies in Central Europe címmel, ősszel pedig szemináriumot vezettek tagjai ugyanott ('Transfigurationen: Korporale Narratologie und Fremdheitsforschung in der Erneuerung der zentraleuropäischen Kulturforschung’). 2016 tavaszán az Irodalomtudományi Intézetben vendégük volt a kultúrakutatás és a narratológia összefüggéseit jóideje vizsgáló Wolfgang Müller-Funk – március 31-én tartott nyilvános előadásának címe Cultural Narratives – Corporeal Narratology volt. Az egyéves együttműködési projektet végül április elején egy nemzetközi konferencia zárta a Petőfi Irodalmi Múzeumban (A test mint elbeszélő médium – a test mint elbeszélések médiuma: Korporális narratológia a befogadás és a kirekesztés vizsgálatában).
Számos egyéni tanulmány mellett eddig két könyterjedelmű Helikon-folyóiratszám jelent meg a csoport gondozásában, a 2011/1-2-es Testírás és a 2013/3-as Corpus alienum, mindkettő Földes Györgyi szerkesztésében, akinek 2018 őszén jelenik meg Test–szöveg–írás című tanulmánykötete a Kalligram kiadó gondozásában.
A kutatócsoport webcíme: https://corpusalienumblog.wordpress.com/
Az újvidéki együttműködés
Az Irodalomtudományi Intézet és az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke közötti, az irodalomtudományban, de talán más szakterületen is egyedülálló együttműködés története meghaladja a négy évtizedet. Az első közös konferenciát 1974-ben tartották, 1977 óta pedig éves rendszerességgel (többnyire decemberben) összeül a budapesti és az újvidéki kutatóközösség. A rendezvények a két helyszínen évenként váltakozva zajlanak, a folyamatosságot sem az időközben bekövetkezett politikai változások, sem a jugoszláviai háború eseményei nem szakították meg. A konferenciasorozat hagyományai közé tartozik, hogy a két intézmény kutatóközösségeinek különböző nemzedékei is találkoznak. A rendezvénysorozat hidat alkot a már eltávozott egykori alapítók (Bori Imre, Béládi Miklós, Szabolcsi Miklós, Bodnár György, Bányai János), a tapasztalataikat átadó idősebb mesterek (Pomogáts Béla, Gerold László), a kutatás derékhadát alkotó középnemzedék (Faragó Kornélia, Harkai Vass Éva, Angyalosi Gergely, Kappanyos András stb.), valamint a pályakezdő fiatal tehetségek között. Az eddigi negyven konferencián összesen közel nyolcvan kutató vett részt, az előadások száma ötszázhoz közelít.
A kezdeti konferenciák célja a magyar történeti avantgárd „rehabilitálása”, a szocializmus korának irodalomtudományába való integrálása volt. A későbbi ülésszakok egy-egy kiemelkedő kortárs alkotó életműve (Esterházy, Kertész, Konrád, Krasznahorkai, Mészöly, Nádas, Petri, Tandori stb.) köré épültek. A kétezres évek közepétől a konferenciák irodalomelméleti és poétikai szempontokat is előhívó csomópontok köré szerveződtek, hasonlóan a tematikus folyóiratszámok felépítéséhez. Kezdetben ezek egyszerűbb hívószavak voltak (utazás, természet, város), később összetettebb, a fikciós írás szemléletmódjának, sőt az irodalom létmódjának alapkérdéseit, változásait is a vizsgálat körébe vonó kereteket jelez a konferenciák címe: Mítosz és irodalom, Irodalom és tapasztalat, Irodalom és referenciális igazság, Intimitás és irodalom, Irodalom és tudományos diskurzus, A tárgyi világ poétikája, Az irodalom és a lehetséges világok, Az irodalom és a kizökkent világ. Ezek a vezérfonalak lehetővé teszik, hogy a résztvevők akár saját aktuális kutatási területüket is új szempontból tekintsék át, és a tematikák által egymás közelébe vonzott, egymással interakcióba lépő belátások olyan felismerésekre és gondolatmenetekre vezessenek, amelyek egyébként nem születtek volna meg. A konferenciák sajátja tehát egyfajta módszertani provokáció, amelyhez hozzáadódik a budapesti és újvidéki kutatók kulturális tapasztalatainak különbözősége (egy-egy irodalmi jelenség eltérő értelmezésekhez vezethet a két környezetben), valamint a hagyománynak számító nemzedéki diverzitás.
A konferenciák előadásai (tanulmánnyá alakítva) összefüggő blokkokba rendezett folyóirat-közleményként jelennek meg, és az adott témával foglalkozó kutatók számára rendszerint megkerülhetetlen forrássá válnak, amit kiemelkedő idézettségük is bizonyít.
Az utóbbi években választott tematikák irodalomelméleti implikációkkal is járnak, bevonják tehát a vizsgálódásba az irodalmi (elsősorban a narratív-fikciós) szöveg ontológiai pozícióját, a fikcióval kapcsolatban használható igazságfogalmakat, a kognitív és morális/esztétikai igazságfogalmak viszonyát, a tapasztalati realitásra való visszavezethetőség kérdését és a tapasztalati realitástól való eltávolodás lehetőségét. A konferenciák résztvevői így irodalomtörténészi kutatási témáik feldolgozása során elméleti szempontból is releváns belátásokhoz juthatnak.
Móricz Zsigmond levelezésének (1892–1913) digitális kritikai kiadása – NKFIH 116201 sz. pályázat
A projekt célja a jelenleg ismert első levéltől Móricz húsz éves írói pályafutását felölelő, 1913 végéig terjedő Móricz-levelezés filológiai szempontból gondos, továbbá teljességre törekvő, előzetes szempontok alapján nem szűrő kritikai közreadása. Az első fennmaradt Móricz-levéltől (1892) számított három évtizedből megközelítőleg 2000-nél több levelet fogunk megismerni (a pontos szám a kutatás keretében elvégzendő forrásfeltárás eredménye lesz). Az 1963-ban megjelent Móricz Zsigmond levelei című kötetben még mindössze 150 levélkézirat volt ismert ebből az időszakból. A szövegkritikai elvek szerint minden rendelkezésre álló forrás és szövegváltozat bemutatásával az alapkutatás eredményként nagy mennyiségű ismeretlen szerzői szöveg válik elérhetővé, amit a Petőfi Irodalmi Múzeum a nyílt hozzáférés irányelvei alapján digitális kiadás formájában, a kapcsolódó kutatási eredményekkel együtt közzétesz.
A kutatás résztvevői: Cséve Anna (projektvezető), Tverdota György, Széchenyi Ágnes, Schein Gábor, Lengyel Zsolt, Kómár Éva, Fellegi Zsófia, Török Sándor Mátyás, Hangácsi Zsuzsanna, Káli Anita.
A kutatási program leírása letölthető.
A magyar irodalom története 5. és 6. kötete
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének megalapítása az 1950-es évek közepén többek között azzal a nem titkolt szándékkal történt, hogy az új tudományos intézmény munkatársai alkossák meg a korszak ideológiai-politikai elvárásainak megfelelő összefoglalást a magyar irodalom történetéről a kezdetektől „napjainkig”. A mélyzöld színéről csak „Spenót”-nak nevezett hatkötetes irodalomtörténet utolsó két kötete (az 1905 és 1919 közötti másfél évtizedet feldolgozó 5., valamint a Tanácsköztársaság utáni évtizedeket gyakorlatilag a szintézis megírásának jelenéig áttekintő 6. kötet) a Modern Magyar Irodalmi Osztályon készült. Mindkét kötet szerkesztője Szabolcsi Miklós volt, a fejezeteket rajta kívül huszonhat fiatal, zömében harmincas éveiben járó irodalomtörténész írta.
„Maga a kézikönyv mint értekező műfaj nagyon rossz. Lélektelen műfaj, ahol alkalmazkodni kell egy csoporthoz, hangban, stílusban is, és alkalmazkodni kell előre kitalált követelményekhez” – emlékszik vissza a munka nehézségeire Kenyeres Zoltán, és ebből is kitűnik: a kézikönyv elkészítésének mintegy fél évtizede az intézet munkatársaitól igen komoly lemondást kívánt, a személyes ambíciók háttérbe szorítását igényelte. A 20. század magyar irodalomtörténete a korábbi korszakokat feldolgozó kötetekhez képest speciális nehézségeket is támasztott. (Ebben a korszakban válik ugyanis megragadható kategóriává a fejlődéstörténet csúcsaként remélt szocialista irodalom,felvetődik például Kassák és az „egyszemélyes avantgárd” problematikája stb.) Hiányoztak továbbá azok az átfogó korszak-, életmű- és műfajtörténeti monográfiák, amelyek az előző évszázadok kutatóinak többé-kevésbé már a rendelkezésére álltak. A 6. kötetnek számolnia kellett a határon túli magyar irodalmakkal is, a nyugati emigráns magyar irodalommal viszont (politikai okokból) nem foglalkozhatott a kézikönyv. A két kötet megoldatlanságait, hibáit (korszakolási problémák, szerkezeti nehézségek, egyenetlenségek, aránytalanságok) már a megjelenéskor érzékelték a fejezeteken dolgozó intézeti munkatársak is, a kézikönyv kiadását követő vitaüléseken éppen ezért gyakran elhangzó mentség az anyag megragadhatatlansága, a történeti távlat hiánya volt. A legnagyobb gondot a 6. kötet utolsó, (A felszabadulás utáni magyar irodalom (Vázlat) című fejezete jelentette, amely szükségessé tette egy újabb nagyszabású szintézis megírását az 1945 utáni időszakról.
A magyar irodalom története 5. és 6. kötetének kézirata 1964-re lényegében kész volt, ezután következett a lektori véleményezés folyamata. A 20. századi anyag lektorai budapesti egyetemi oktatók, Bóka László és Király István voltak, a történészek részéről Balogh Sándor és Hanák Péter véleményezte a kéziratot. A lektori bírálatok tükrében átdolgozott két kötet végül 1965-ben jelent meg. Szabolcsi Miklós ugyan mindössze egy olyan mozzanatra emlékszik a lektorálás időszakából, amikor (Czine Mihály erdélyi magyar irodalomról szóló fejezete kapcsán) politikai aggályok merültek fel, mégis sokatmondó az a megállapítása, mely szerint az „egyetem, főleg a pesti bölcsészkar, sohasem fogadta el teljesen a könyvet”.
A Spenót megjelenését – évtizedek távlatából úgy tűnik – igen élénk kritikai diskurzus fogadta. A korszak sajátos viszonyrendszereit is jól jellemzi, hogy a kötetek recenzensei, bírálói nem egy esetben maguk a szerzők voltak. Az eltelt ötven év alatt számtalan kritika érte az akadémiai kézikönyvet, és tünetértékű, hogy a rendszerváltozás után azonnal, az Alföld folyóiratban lezajlott vita során megfogalmazódott a kézikönyvvel szembeni rekanonizáció igénye. A Spenót hiányaival már megjelenésekor kirajzolta az Intézet kutatói, és általában a magyar irodalomtudomány számára az elvégzendő feladatokat, de hibái és ideológiai ballasztja ellenére is mindmáig megmaradt egyfajta viszonyítási pontnak az azóta született szintéziskísérletek számára.
A Magyar irodalom története 1945‑1975
A „Sóska” néven közismert munka négy kötetben, Béládi Miklós (és egy négytagú szerkesztőbizottság) szerkesztésében 1981 és 1990 között jelent meg – ez a vállalkozás volt hivatott folytatni a Spenót néven emlegetett A magyar irodalom története című hatkötetes akadémiai kézikönyvet, részben felülírva és kiegészítve az utolsó, hatodik kötetet, amely a magyar irodalomtörténetet 1919-től (az akkori) „napjainkig”, azaz a 60-as évek derekáig tárgyalta. Borítójának színe – és az előd metaforikus elnevezése – után ez sorozat a Sóska nevet kapta. A kiegészítő köteteket azért kellett elkészíteni, mert a Spenót hatodik kötetében A magyar irodalom 1945-től napjainkig című fejezet műfaji megjelölése a „vázlat” volt. Részben érthetően, hiszen ki is vállalkozott volna akkoriban, bő másfél évtizeddel a felszabadulás után a vidám barakk koszorús teoretikusai közül az 1960-as években uralkodó ideológia széleskörű, beható, névvel is vállalt visszamenőleges analízisére, már ami ennek irodalmi vetületeit illeti. Az 1945 és 1957 utáni irodalom bemutatása végül négy fejezetben történt meg, műnemek szerinti leosztásban, az „általános helyzetet” felskiccelő mikrotörténeti felvezetőkkel – az elvárásoknak megfelelően.
Egyértelmű volt, hogy az ügy nem tűr halasztást – el kell készíteni a folytatást, a koncepciót el kell vezetni egészen a kortárs irodalomig. Tóth Dezső eredeti, majd többször módosított, a folytatásra vonatkozó koncepciója felett jajongó, busongó tort ültek az Intézet munkatársai, a tényleges folyamat nullpontjáról – Kenyeres Zoltán által – írottakhoz nem is kell kommentár: „vázlatok, viták, újabb és újabb tervek után megkezdődött a munka operacionalizálása”. A nehéz szülésben pedig „Szabolcsi [Miklós] távolabbról és magasabbról, Bodnár [György] közelebbről és kisebb hatáskörrel” vettek részt. Az eredeti koncepciót, a műközpontúságot a „portréközpontúság” váltotta fel, de nem ez volt az egyetlen probléma, ami – mint kiderült – évekig hátráltatta a megjelenést. A megrendelői igények és a józan belátás közti egyensúlyozás parttalan szövegfolyamban öltött testet, már a folyamat elején jól látszott, hogy egyetlen korrekciós kötet helyett több kötetre lesz szükség. Miközben az Intézetet szinte folyamatosan azzal fenyegették, hogy léte forog kockán, amennyiben nem teljesíti az előírt penzumot, azaz nem készül el időben a közelmúlt és a kortárs szocialista irodalom rendszerhű feldolgozása. 1975‑76-ban készült el az első lektori jelentés Illés Endre, Király István és Pándi Pál közreműködésével. Illés megengedőbben fogalmazott, Király és Pándi doktriner marxista véleményt készítettek, az Intézet pedig ezek után a „taktikai időhúzás” megoldását választotta – nem konfrontálódni az ideológiával, de nem is behódolni neki. Noha a lektori jelentések nem voltak egyértelműen elmarasztalóak, a Spenót és a Sóska elkészülése minduntalan felszínre hozta a budapesti bölcsészkar és az Intézet közötti ellentéteket is: az ELTE tulajdonképpen soha nem adta áldását az Intézet irodalomtörténetére. 1978-ban szűk körben vitatták meg Béládi Miklós egy évvel korábbi koncepcióját. A megegyezés az volt, hogy az áttekintést 1975-ig kell kiterjeszteni, majd újra lektoráltatni. A szövegek nehezen, többszöri rostálás után elkészültek, 1980-ban megszületett a lektori jelentés, 1981-ben megjelent az első kötet (Irodalmi élet és irodalomkritika), 1982-ben pedig az utolsó kötet (A határon túli magyar irodalom). A köztes kötetek (A költészet és A próza) – Béládi Miklós 1983-as halála miatt – csak 1986-ban és 1990-ben láttak napvilágot. Béládi feladatit Rónay László vette át, aki visszaemlékezéseiben találóan a „kis gömböc” metaforájával érzékeltette a munkafolyamatokat. Az Intézet állandó lépéskényszerben volt, főleg, hogy a koncepció fele már megjelent, de a munkát hátráltatta a bosszantó szövegbőség, a megfelelési kényszer, illetve a kötelező kollektív és kötelező magánjellegű feladatok közti lavírozás.
A Sóska végül kilenc év után érett be, precízen, az elvárásoknak megfelelően kiegészítette az akadémiai irodalomtörténetet, de leginkább bővítményként, szükséges maradékként kanonizálódott a hazai irodalomtörténet-írás történetében. A hatalmas és idegőrlő vállalkozás a mai napig is részben autentikus lenyomata a kor irodalomértésének, de – a vállalkozásban részt vevők szerint – bizonyos részleteiben már az elkészülés idejében használhatatlan, idejétmúlt volt. Az más kérdés, hogy a Sóskával való fáradságos munka (ahogyan ilyenkor lenni szokott) több munkatárs számára hasznosnak bizonyult saját kutatásai szempontjából. Lehetséges, hogy a Sóska bizonyos eredményei az egyes intézeti munkatársaknak a rendszerváltás holdudvarában született monográfiáiban, tanulmányaiban és egyéb szakcikkeiben lelhetőek fel.
A magyar irodalmi avantgárd válogatott dokumentumai
Az MTA Irodalomtudományi Intézetének Modern Magyar Irodalmi Osztályán az 1970-es években indult, a magyar irodalmi avantgárd történetét vizsgáló kutatócsoport egyik legjelentősebb eredménye a Jelzés a világba című, Béládi Miklós és Pomogáts Béla szerkesztésében megjelent dokumentumgyűjtemény. Több szempontból is úttörő munkának tekinthetjük az 1970-es évek végén elkészült, de – azt mondhatjuk, a Kádár-korszak kiadáspolitikai viszonyaira jellemző módon – csak 1988-ban napvilágot látott kötetet.
A munka talán legnagyobb érdeme, hogy a benne közzétett szövegek segítségével jól nyomon követhetővé teszi azt a folyamatot, amely Kassákék 1910-es évek közepi színre lépésétől a mozgalom 1920-as évek végi kifulladásáig vezetett. Hasonló, alapvetően történeti szemléletű alapkutatásra korábban – nem számítva a jugoszláviai magyar irodalomtörténet talán legfontosabb alakja, Bori Imre itthon akkoriban kevéssé hozzáférhető munkáit – nem akadt példa, ebből következően az addig megjelent, az avantgárddal foglalkozó szakirodalom sem mindig rendelkezett kellő ismeretekkel a művek kontextusát illetően. Babits Mihály 1910-es, az olasz futurizmusról írott Nyugat-beli cikkétől Komlós Aladár Az avantgárd estéje című, 1928-as tanulmányáig az összes jelentős avantgárd irányzat hazai indulását és fogadtatását dokumentálja a kötet, amely a kronologikus elrendezésnek köszönhetően lehetőséget nyújt akár a szakmabeli, akár a laikus olvasónak a hazai avantgárd történetének vázlatos áttekintésére. A Jelzés a világba az első dokumentumgyűjtemény, amely ezt a munkát elvégezte, az általa használt periodizációt napjaink avantgárdkutatása – egyik fő magyarországi központjának továbbra is Intézetünk tekinthető, elsősorban Földes Györgyi, Kappanyos András, Kálmán C. György, Szolláth Dávid és mások munkájának köszönhetően – is haszonnal alkalmazza.
A gyűjtemény további jelentős eredménye – és ez nyilvánvalóan összefügg éveken át késleltetett megjelenésével is –, hogy eloszlatta azokat a téves elképzeléseket, amelyek egyenlőségjelet tettek az avantgárd irodalom és a két világháború közötti magyarországi baloldali mozgalmak közé. Természetesen egyik a másikkal szorosan összefügg, azonban, mint ma már tudjuk, nem ennyire egyszerű a képlet. Az avantgárd mozgalom korántsem volt egységes politikai kérdésekben, ezt egyebek mellett jól bizonyítja a Ma baloldali elköteleződésének mértékét keveslő munkatársak – György Mátyás, Komját Aladár, Lengyel József és Révai József – 1917-es kiválása a folyóiratból, vagy akár az a tény, hogy Kassákék a Tanácsköztársaság ideje alatt nem sorakoztak fel a Kommunisták Magyarországi Pártja mögé. A Jelzés a világba a mozgalmon belüli vitákból is bő válogatást ad, ennek köszönhetően azt is egyértelművé teszi, hogy korántsem beszélhetünk „egyszemélyes” avantgárdról: Kassák Lajos folyóirataival párhuzamosan több avantgárd műhely létezett Magyarország határain belül és túl egyaránt.
Béládi Miklós és Pomogáts Béla nagy jelentőségű munkája az avantgárd irodalom iránti érdeklődés újbóli felerősödése idején készült, így – ahogy a kötet utószavában olvasható – a szűk szakmai közeg mellett a szélesebb közönséget is igyekezett megcélozni. A Jelzés a világba kiváló példa arra, hogy egy precíz és alapos irodalomtörténeti gyűjtemény hogyan szólíthatja meg egyszerre a „művelt nagyközönséget” és az adott téma kutatóit. Előbbiek akár egy fordulatos regény fejezeteiként is olvashatják a kötetbe felvett írásokat, utóbbiak mind a mai napig alapvető hivatkozási pontként tekinthetnek rájuk.
Az „Irodalom – Szocializmus” sorozat
A „szocializmus” időszakában az Intézet valamennyi osztályára ránehezedett némi nyomás: meg kellett mutatni a (fényes) jelenkor előzményeit, a szocialista hagyományt. A legerősebben persze a 20. század kutatói voltak kitéve ennek a hivatalos várakozásnak.
A Szocialista Osztály munkatársai (különösen Illés László és József Farkas) a maguk módján igyekeztek is megfelelni ennek a kívánalomnak. A maguk módján: mert ugyanakkor, amikor bőséggel szállították mindazokat az anyagokat, amelyek ennek a „szocialista” hagyománynak a megteremtését szolgálták – szövegkiadásokat és tanulmányokat, monográfiákat egyaránt – gondos filológusokként és elkötelezett irodalomtörténészekként olyan területeket is feltártak, kikutattak, feldolgoztak, amelyek nem voltak éppen mindig kedvesek a regnáló hatalomnak. A lehetőségekhez képest igyekeztek bemutatni az 1945-ig tartó időszak baloldali irodalmi teljesítményének egészét, ide értve a szociáldemokrata, az avantgárd és a polgári radikális mozgalmakat is.
A legjelentősebb munka ebben a – részint kötelezően, hivatali megrendelésre működő – vállalkozásban az Irodalom – Szocializmus könyvsorozat volt, amely 1958-tól 1990-ig jelent meg. Szerkesztői Király István és Szabolcsi Miklós (1973-ig), majd Illés László és József Farkas voltak. Tizenhét kötete látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában, ezeken kívül volt három német és egy angol nyelvű könyv is a sorozatban.
A legmaradandóbb – és máig forrásértékű – kötetek azok, amelyek a primer irodalmi (és kritikai) szövegeket gyűjtik egybe: a Mindenki újara készül… négy kötete az 1918‑19-es forradalmak irodalmáról (1959, 1960, 1962, 1967), továbbá az igen alapos és bő antológiával kiegészített folyóirat-monográfiák (Tamás Aladár: A 100%. A KMP legális folyóirata. 1927–1930. 1964; Botka Ferenc: Kassai Munkás. 1907–1937. 1969), valamint a kritikai igényű szövegkiadások (Révai József: Ifjúkori írások 1917–1919. 1981; Sinkó Ervin: Az Út – Naplók 1916–1939. 1990).
Szabolcsi Miklós József Attila-monográfiája
Szabolcsi Miklós négykötetes nagymonográfiája (Fiatal életek indulója [1963]; Érik a fény [1977]; „Kemény a menny” [1992]; Kész a leltár [1998]) nem hagyható figyelmen kívül a József Attila-kutatás szempontjából: egyrészt lezáró jellegű, amennyiben összegzi a költő életútjára és költészetére vonatkozó addigi vizsgálódások eredményeit, másrészt azonban hivatkozási alap, viszonyítási pont a későbbi biográfiai, filológiai és értelmező munka számára, hiszen mindhárom területen kínál továbbgondolásra alkalmas, és adott esetben termékeny vitát kiváltó megállapításokat, szempontokat. A négy kötet közel öt évtizedes kutatómunka eredménye: Szabolcsi a negyvenes évek végén kezd el foglalkozni az életművel, és 1996-ban zárja le a negyedik rész anyagát. A monográfia előzményének tekinthető, hogy Szabolcsi az ötvenes évek elejétől részt vesz a kritikai kiadást előkészítő munkafolyamatokban, Waldapfel Józseffel együtt 1952-ben ismeretterjesztő füzetet publikál (József Attila címen – ez az első olyan munka, amely teljes képet próbál adni a költő pályájáról), 1957-ben megjelenteti, szerkesztőként jegyzi a kortársak visszaemlékezéseit (József Attila Emlékkönyv).
A munka műfaji szempontból olyan monográfia, amely az életút eseményeinek bemutatásával párhuzamosan a pályakép alakulástörténetét is vázolja, eközben széleskörű filológiai és bibliográfiai tájékozottságról ad számot. A négy részre tagolás az életút és a pályakép állomásainak megfelelően történik: a Fiatal életek indulója az 1923-ig tartó szakaszt, az Érik fény az 1923–27 közötti időszakot, a „Kemény a menny” az 1927–30-as évek eseményeit és költészetét, a Kész a leltár pedig a harmincas évek időszakát dolgozza fel. A köteteket egymást után olvasva jól érzékelhető, hogy míg az első kettőben a biográfiai adatok feltárása, az új információk bemutatása, a szövegek keletkezésére irányuló kérdésfelvetés a hangsúlyos, addig a második két kötetben (értelemszerűen) az egyre intenzívebbé váló József Attila-kutatás, az egyre kiterjedtebb József Attila-szakirodalom eredményeinek összegzése, valamint a szövegek értelmezése kerül előtérbe. Az életrajz feltárása esetében rekonstrukciós módszert alkalmaz, a rendelkezésre álló információk közötti „üres helyek” kitöltésére vállalkozik, amit részben önállóan, részben a személye köré szerveződő, egyetemisták bevonásával működő, neves irodalomtörténészeket is „kinevelő” kutatócsoport segítségével valósít meg. A rekonstrukció meggyőző, a szerző ítéletei többnyire megbízhatóak, de természetesen nem törekszik a teljességre, csak a jelentősebb állomásokra, a nagyobb eseményekre koncentrál. Mind a négy kötetről elmondható, hogy a versértelmezések a tartalmi, a szerkezeti, a stiláris és a művelődéstörténeti, kultúrtörténeti szempontokat együttesen alkalmazzák, azonban az életútra, a biográfiai énre vonatkozó ismeretek gyakran meghatározzák, vagy legalábbis árnyalják az olvasatot.
Szabolcsi Miklós monográfiája a József Attila-kutatók körében kézikönyvként kiválóan használható, a további életrajzi és filológiai érdeklődés számára megbízható alapot jelent, de világos szerkezetének és gondolatmenetének, valamint a gördülékeny nyelvhasználatnak köszönhetően a széles olvasóközönség figyelmére is máig számot tart. A második kiadás posztumusz 2005-ben, a József Attila-emlékévben jelent meg (Szabolcsi Miklós: József Attila élete és pályája), és bár a kötet eredményei, az általa vázolt József Attila-kép már nem tekinthető végleges, lezárt koncepciónak, a monográfia ma is megkerülhetetlen.
Kortársaink sorozat
Az Intézet kismonográfia-sorozata 1972-ben azzal a céllal indult, hogy tudományos igényességű, de ismeretterjesztő célokra is alkalmas, szintetizáló tanulmányokat jelentessen meg a kortárs magyar irodalom meghatározó személyiségeiről. A sorozatot kezdetben Béládi Miklós és Juhász Béla, később Rónay László szerkesztette. A feladatot 2008-tól Hafner Zoltán vette át. A megjelent kötetek száma meghaladja a hatvanat:
Kovács Sándor Iván: Váci Mihály (1972)
Rába György: Szabó Lőrinc (1972)
Simon Zoltán: Benjámin László (1972)
Imre László: Rákos Sándor (1973)
E. Nagy Sándor: Remenyik Zsigmond (1973)
Rónay László: Thurzó Gábor (1973)
Csaplár Ferenc: Barta Lajos (1973)
Hajdú Ráfis Gábor: Sarkadi Imre (1973)
Pomogáts Béla: Déry Tibor (1974)
Vasy Géza: Sánta Ferenc (1975)
Zappe László: Cseres Tibor (1975)
Fenyő István: Vas István (1976)
Borbély Sándor: Gellért Oszkár (1976)
Laczkó András: Takáts Gyula (1976)
Kőháti Zsolt: Mesterházi Lajos (1976)
Fülöp László: Pilinszky János (1977)
Dersi Tamás: Illés Endre (1977)
Görömbei András: Sinka István (1977)
Alföldy Jenő: Kálnoky László (1977)
Tamás Attila: Weöres Sándor (1978)
Csűrös Miklós: Fodor András (1979)
Ferenczi László: Sőtér István (1979)
Kulin Ferenc szerk.: Fiatal magyar prózaírók 1965–1978. (1979)
Vasy Géza szerk.: Fiatal magyar költők 1969–1978. (1980)
Aczél Géza: Tamkó Sirató Károly (1981)
Tüskés Tibor: Csorba Győző (1981)
Rónay László: Képes Géza (1983)
Szíjártó István: Sipos Gyula (1983)
Purcsi Barna Gyula: Szép Ernő (1984)
Kabdebó Lóránt: Lakatos István (1986)
Görömbei András: Sütő András (1986)
Pomogáts Béla: Jékely Zoltán (1986)
Wéber Antal: Kolozsvári Grandpierre Emil (1986)
Csányi László: Somlyó György (1988)
Tüskés Tibor: Rónay György (1988)
Szerdahelyi István: Lukács György (1988)
Tamás Attila: Illyés Gyula (1989)
Bertha Zoltán: Bálint Tibor (1990)
Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla (1990)
Pósa Zoltán: Hernádi Gyula (1990)
Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor (1991)
Bakó Endre: Kiss Tamás (1992)
Erdődy Edit: Mándy Iván (1992)
Fráter Zoltán: Áprily Lajos (1992)
Nagy Sz. Péter: Hatvany Lajos (1993)
Bakonyi István: Tamás Menyhért (1994)
Szekér Endre: Benedek Marcell (1994)
Vasy Géza: Nagy László (1995)
Rónay László: Mécs László (1997)
Cseke Péter: Horváth István (2000)
Rónay László: Sík Sándor (2000)
Bakonyi István: Bella István (2001)
Bohár András: Papp Tibor (2002)
Bodnár György: Juhász Ferenc (2005)
Kovács Győző: Dobos László (2006)
Bakonyi István: Takács Imre (2006)
Erdődy Edit: Kertész Imre (2008)
Halmai Tamás: Takács Zsuzsa (2010)
Halmai Tamás: Székely Magda (2011)
Halmai Tamás: Gergely Ágnes (2012)
Szénási Zoltán: Vasadi Péter (2014)
Az első világháború mikrotörténelméről rendezett konferenciák kötetei
Emlékezés egy nyár-éjszakára (tanulmánykötet, 2015)
E nagy tivornyán (tanulmánykötet, 2017)
Nemzetközi konferenciák a Budapest–Újvidék kétoldalú együttműködés keretében:
1974. március 19–20. (Budapest): a XX. századi magyar irodalom fő irányai
1977. december 5–6. (Budapest): A magyar szürrealista irodalom
1978. október 10–11. (Újvidék): A magyar szürrealizmus. Műelemzések a magyar szürrealista irodalom köréből
1979. december 11–12. (Budapest): A modern magyar irodalom kibontakozása (1932)
1980. [1981. január vége] (Újvidék): A magyar szürrealista regény
1981. november 26–27. (Budapest): Németh László életműve
1982. október 13–16. (Újvidék): A XX. századi magyar regény
1983. december 6–7. (Budapest): Az elbeszélés nézőpontja a XX századi történelmi és mítoszregényekben
1984. november 2–3. (Újvidék): Beszédhelyzet és perspektíva a harmincas évek magyar regényében
1985. december (Budapest): Kosztolányi Dezső prózájának poétikai elemzése
1986. december (Újvidék): Tanácskozás Krúdy és Kosztolányi prózájáról
1987. december 10–11. (Budapest): Csáth Géza öröksége
1988. november 24–25. (Újvidék): Tanácskozás Tersánszky Józsi Jenő életművéről
1989. november l6–17. (Budapest): A magyar irodalomszemlélet a modernség korában
1990. október 18–19. (Újvidék): Szirmairól, születésének századik évfordulóján
1991. október 17–18. (Budapest): Lélektani és poétikai megújulás a századelő magyar elbeszélő irodalmában
1992. október 1–2. (Budapest): Mándy Iván prózája
1993. szeptember 28–29. (Budapest): Juhász Ferenc költészete
1994. december 17–18. (Újvidék): Mészöly Miklós életműve
1995. december h. (Budapest): Konrád György munkássága
1996. december 10–11. (Újvidék): Orbán Ottó munkássága
1997. december 4–5. (Budapest): Bodor Ádám munkássága a mai magyar prózairodalomban
1998. november 24–25. (Újvidék): Krasznahorkai László munkássága
1999. december 15–16. (Budapest): Nádas Péter munkásságáról
2000. december 7–8. (Újvidék): Petri György költészete
2001. december 11–12. (Budapest): Esterházy Péter munkásságáról
2002. október 18–19. (Újvidék): Kertész Imre munkássága
2003. december 2–3. (Budapest): Tandori Dezső munkássága
2004. november 24–25. (Újvidék): Utazás, kultúra, irodalom
2005. november 22–23. (Budapest): Város – kultúra – irodalom
2006. december 5–6. (Újvidék): Mítosz és irodalom
2007. november 27–28. (Budapest): Irodalom és tapasztalat
2008. december 8–9. (Újvidék): Természetírás – természetolvasás (a természeti kód működése a 20. és 21. századi magyar irodalomban
2009. december 8–9. (Budapest): Irodalom és referenciális igazság
2010. november 29–30. (Újvidék): Intimitás és irodalom
2011. december 6–7. (Budapest): Irodalom és tudományos diskurzus
2012. december 3–4. (Újvidék): A tárgyi világ poétikája
2013. december 9–10. (Budapest): Az irodalom és a lehetséges világok
2014. [2015. január 8–9.] (Újvidék): Az irodalom és a kizökkent világ
2015. december 9–10. (Budapest): Pénz az irodalomban
2016. december 9–10. (Újvidék): Fiktív és valós topográfiák
2017. december 5–6. (Budapest): Hagyomány és lelemény
2018. december 13–14. (Újvidék): Modernizációs minták és kísérletek a magyar irodalomban
2019. december 10–11. (Budapest): Modernitás és nemzeti identitás
2020. [2021. június 22–23.] (Újvidék): Kisebbség az irodalomban
2022. június 13–14. (Budapest): Fordítás és recepció
2023. június 6–7. (Újvidék): Az idegenség és elfogadás alakzatai
2024: június 11–12. (Budapest): A technológiai forradalmak hatása a kultúrára
Konferenciasorozat az első világháború mikrotörténelméről:
Emlékezés egy nyár-éjszakára (2014)
E nagy tivornyán (2016)
Üdvözlet a győzőnek (2018)
Egyéb konferenciák az osztály szervezésében
2005. február 1–2.
Móricz Zsigmond világai – Konferencia Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója tiszteletére
MTA ITI, Tanácsterem
2005. április 29.
Kötetrend, peritextus, imázsformálás – szimpozium
MTA ITI, Tanácsterem
2006. október 5.
Az 1956-os forradalom a magyar irodalomban
Illyés Gyula Archívum és Műhely, Budapest
2007. december 13–14.
Kultusz, kultúra, erőszak
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2012. október 30.
A nemzeti konzervativizmus irodalomszemlélete
MTA BTK ITI, Tanácsterem
2014. június 10.
Minikonf – Fejezetek egy kézikönyvbe
Bemutatkoznak a Modern Magyar Irodalmi Osztály önkéntes gyakornokai
MTA BTK ITI, Tanácsterem
2014. június 3.
Vajdaság-workshop
Előadások és kerekasztal a vajdasági magyar kultúra helyzetéről és lehetőségeiről
MTA BTK ITI, Tanácsterem
2018. november 29–30.
A kortárs próza újabb fejleményei
MTA BTK ITI, Eötvös Könyvtár
Boka László
Bucsics Katalin
Deczki Sarolta
Földes Györgyi
Horváth-Márjánovics Diána
Kappanyos András (osztályvezető)
Káli Anita
Major Ágnes
Muntag Vince
Oláh Tamás
Porogi Dorka
Szénási Zoltán
Virágh András
Visy Beatrix
Angyalosi Gergely (nyugdíjas)
Karafiáth Judit (nyugdíjas)
Széchenyi Ágnes (nyugdíjas)
Sarankó Márta (ügyvivő szakértő)
Az 1959-ben alakult Irodalomelméleti Csoport köré szerveződött 1962 novemberében, a világirodalmi osztály tagjaiból. Vezetője 1985-ig Nyírő Lajos (1921−2014), 1999-ig Szili József, 2000-től Veres András, 2015-től pedig Hajdu Péter. Az osztály kezdettől feladatának tekintette, hogy elősegítse a felzárkózást az irodalomelmélet nemzetközi színvonalához. A pluralitás-elv (akkoriban még e térségben ritka) messzemenő elismerése és gyakorlása a szakmai tájékozódásban és az elméleti vitákban oda vezetett, hogy az osztály különféle irányzatok közös műhelyeként tevékenykedett.
Az úttörő szerepet játszó közvetítő munka első jelentős állomása az Irodalomtudomány. Tanulmányok a XX. századi irodalomtudomány irányzatairól című kötet volt (1970-ben jelent meg, szerkesztője Nyírő Lajos). Hasonló igénnyel készült a tárgyát példás ideológiakritikával vizsgáló A marxista irodalomelmélet története. A kezdetektől 1945-ig című kötet (1981, szerkesztője Nyírő Lajos és Veres András) és a történetiség korszerű értelmezésének esélyeire kérdező Az irodalomtörténet elmélete című tanulmánygyűjtemény (1989, szerkesztője Szili József).
Az orosz formalista iskola és az amerikai New Criticism követői mellett helyet találtak az osztályon a fenomenológiai, strukturalista és szemiotikai megközelítések hívei is, mint ahogy a hermeneutikai-recepcióesztétikai és az empirista-konstruktivista álláspont első magyar értelmezői is innen kerültek ki. Az osztály tagjai mutatták be a magyar közvéleménynek az orosz, lengyel, cseh strukturalizmust, fordították le Nicolai Hartmann, R. Ingarden, H-G. Gadamer és Szondi Péter (Bonyhai Gábor), R. Wellek, A. Warren, Northrop Frye (Szili József) és H. Markiewicz alapvető műveit (Bojtár Endre). Az osztály munkatársa volt Hankiss Elemér (1928−2015) is, amikor a Strukturalizmus című, kétkötetes tanulmánygyűjteményt szerkesztette (1971). Hankiss saját írásaival (A népdaltól az abszurd drámáig, 1969) is a strukturalizmus nagy hatású képviselője lett.
Az irodalomelméleti tájékozódás fontosságáról a szélesebb hazai közvéleményt elsősorban az 1960-as, 1970-es évek fordulóján kezdődő műelemzés-sorozat győzte meg, melyből nagy visszhangot kiváltó vitaülések szervezésével és publikálásával vették ki részüket az osztály munkatársai. Külön említést érdemel a Hankiss Elemér által szerkesztett két konferenciakötet (Formateremtő elvek a költői alkotásban, 1971, A novellaelemzés új módszerei, 1971), valamint az Ismétlődés a művészetben című konferenciakötet (1980, szerkesztője Horváth Iván és Veres András), amely az ekkor pályakezdő nemzedék első közös jelentkezésének dokumentuma (Az el nem ért bizonyosság című, 1972-ben megjelent, Arany János nagykőrösi líráját elemző kötet mellett, amely Németh G. Béla tanítványi körének teljesítménye). Jelentős hatással volt a műértelmező metodika alakulására Bonyhai Gábor is (A kiválasztott című Thomas Mann-regényről írt nagyobb munkája csak megkésve, 1974-ban jelent meg). A módszertani megújulás elérte a középiskolai oktatást is: az 1979 és 1982 között megjelent reformtankönyvek szerzői között találhatók az Irodalomelméleti Osztály munkatársai is (Bojtár Endre, Veres András).
Hosszú előkészület után, az 1980-as évek végén készült el a Strukturalizmus után: érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben című összefoglaló munka (Szili József szerkesztésében), amely az irodalomelmélet posztstrukturalista kérdésköreinek bemutatására vállalkozott. A rendszerváltás első évtizede már egy új nemzedék fellépésének időszaka. Kálmán C. György előbb a beszédaktus-elméletet mutatta be, majd a fordításelmélettel és a kánonok problémájával foglalkozott. Odorics Ferenc az empirista-konstruktivista irányzat magyarországi meghonosítója. Bezeczky Gábor a metafora, a narráció és a szociolongvisztika területén végzett úttörő munkát, s külön említendő a magyar irodalomtudományban iskolát teremtő Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténeti koncepcióját könyvterjedelmű kritikában elemző munkája (Irodalomtörténet a senki földjén, 2008). Varga László a modern drámaelmélet, Gránicz István a nyelvészeti poétika, Hajdu Péter az antik művészetértelmezés és a 19. század végi magyar irodalomtörténet, Jeney Éva a biblioterápia, Z. Varga Zoltán az önéletrajzi töredékek sajátos műfaj-csoportjának vizsgálatában ért el jelentős eredményeket.
Az 1990-es évek derekától az értelmező közösségek, illetve a dialogikus viszony problémája került előtérbe (Az értelmező közösségek elmélete, 2001, szerkesztője Kálmán C. György; Változatok a dialógusra, a Helikon 2001/1. tematikus száma, szerkesztője Varga László). 2001 és 2004 között az Irodalomelméleti Osztály volt A nemzeti irodalomtörténet-írás módszertani hagyományai és mai lehetőségei című Széchenyi-projekt központja (témavezető: Veres András), amely az MTA Irodalomtudományi Intézete mellett három egyetem (a pécsi, a szegedi és a miskolci) munkáját fogta egybe. E kutatássorozat keretében jelent meg Az irodalomtörténet esélye című konferenciakötet (2004, szerkesztője Veres András, társszerkesztője Bezeczky Gábor és Varga László), amely a kiinduló elveiben elbizonytalanodott irodalomtörténet-írás pozícióját kívánta megszilárdítani. Az osztály tagjai jelentős feladatokat vállaltak a Szegedy-Maszák Mihály által főszerkesztett új magyar irodalomtörténet (A magyar irodalom történetei, 2007) elkészítésében is.
Az 1970-es és 1980-as években jelent meg az Opus. Irodalomelméleti tanulmányok című könyvsorozat, amelynek Bonyhai Gábor volt a szerkesztője és az Irodalomelméleti Osztály a műhelye. 2000-ben az Opus új folyama indult Kálmán C. György és Veres András szerkesztésében (első köteteként az 1996-ban elhunyt Bonyhai Gábor Összegyűjtött műveit jelentette meg). Az Irodalomelméleti Osztály valamennyi tagja szerepet vállal az intézeti folyóiratok szerkesztésében. Hajdu Péter és Z. Varga Zoltán a Neohelicon szerkesztői, Varga László a Helikon, Veres András a Literatura főszerkesztője. Jeney Éva a rec.iti nevű intézeti recenziós újság társszerkesztője. A Literatura szerkesztésében részt vesz Bezeczky Gábor, Kálmán C. György és Szolláth Dávid is.
Az elmúlt évtizedben az Irodalomelméleti Osztály fontos műhelyévé vált kritikai kiadásoknak és forráskiadásoknak. A Mikszáth-művek kritikai kiadásának sorozatszerkesztője Hajdu Péter, a Kosztolányi-művek kritikai kiadásának Veres András, a Krúdy-művek új forráskiadásának Bezeczky Gábor. Emellett még más fontos kiadások is készülnek-készültek: Jeney Éva munkája a Kuncz Aladár Fekete kolostor című könyvének kritikai igényű forráskiadása; Veres András a készülő József Attila értekező prózájának kritikai kiadásában vesz részt; Szolláth Dávid Mészöly Miklós kisebb írásait rendezte sajtó alá.
1. Narratológiai kutatások. Az osztályon 2016 óta folynak (igaz, jelentős korábbi alapokra épülve) narratológiai kutatások. Az elbeszélés mint az ember megismerő, világot értelmező tevékenységének egyik alapvető módja az irodalomban és az irodalomelméletben is központi szereppel bír. Az elbeszélések tanulmányozása nemzetközileg is rendkívül eleven diszciplína, sok irányzattal, nagy létszámú nemzetközi szervezetekkel, tucatnyi jelentős folyóirattal. Az osztály kiemelt terve egy olyan magyar nyelvű narratológiai enciklopédia létrehozása, amely magyar irodalmi példákra hivatkozik, és ezáltal a magyar elbeszéléshagyomány sajátosságainak megértéséhez is hozzájárul. (Ebben az osztály minden munkatársa részt vesz, határidő 2026. december 31.) Emellett az osztály folyamatosan végez egyes narratológiai részterületekre fókuszló intenzív kutatásokat. Az eredményeket folyóiratok tematikus blokkjaiban publikáljuk („Irodalomelmélet, narratológia, szövegértelmezés”: Literatura 2016/1-2 és 3; „Narratológiák”: Literatura 2017/3; „When Narratology Does Not Travel Well”: előkészületben, Neohelicon 2018/2). Következő ilyen terv a leírás narratológiai megközelíthetőségét firtató tematikus blokk a Literaturában, határidő 2018 vége, felelős Bezeczky Gábor. Ugyanerről a témáról angol nyelvű folyóiratszámot is tervezünk egy külföldi irodalomtudományos folyóiratban (Primerjalna književnost), határidő 2019 vége, felelős Hajdu Péter. A soron következő téma pedig a kezdés, a narráció eleje a narratív egész összefüggésében. A témáról 2019 januárjában nemzetközi konferenciát tartunk, felelős: Kálmán C. György. Erről angol nyelvű folyóiratszám is készül (Frontiers of Narrative Studies), határidő 2020, felelős Hajdu Péter. 2020 januárjában az elbeszélt térről tartunk konferenciát, felelős Z. Varga Zoltán, 2021-ben pedig a narratív szünetről, felelős Jeney Éva.
2. Komparatisztikai kutatások. Az osztály évtizedek óta részt vesz komparatisztikai kutatásokban, gyakran együttműködve a Közép- és Kelet-európai osztállyal és a Modern Magyar Irodalmi osztállyal; ennek a tématervnek a részei továbbá a külföldi résztvevőkkel közösen tartott konferenciák is, amelyek nem tisztán elméleti, hanem gyakran konkrét összehasonlító irodalomtörténeti kérdésekről is szóltak. Az osztály aktivitását új életre keltette az OTKA K 112415 programja (2014 szeptember – 2018 augusztus,vezető kutató: Kálmán C. György), amiről másutt esik részletesen szó. (Az Irodalomelméleti osztály résztvevői az OTKA- projektben: Hajdu Péter, Jeney Éva, Z. Varga Zoltán.) Az osztályon folyó komparatisztikai kutatás fő jellegzetessége, hogy az elmélet reflexív erejével próbálja összevetni a más és más nyelvi-társadalmi közegben keletkezett műalkotásokat, és nem pusztán a hasonlóságok, egybeesések, hatások megállapítására törekszik. Az osztály célja az, hogy általánosabb – teoretikus – tanulságokat vonjon le az összehasonlításból, új megközelítéseket vezessen be a magyar diskurzusba, és elméleti alapot adjon a történeti kutatásoknak. A komparatisztikai kutatásokhoz szerencsésen kapcsolódik az osztály két tagjának szerepvállalása a Neohelicon nemzetközi, többnyelvű összehasonlító irodalomtudományi folyóirat szerkesztésében és a MIT Komparatisztikai Tagozatának irányításában (Z. Varga Zoltán, Hajdu Péter), Jeney Éva erős francia és olasz kapcsolatai, Szolláth Dávid publikációkban is testet öltő érdeklődése a hazai és a külföldi regényformák összehasonlítása iránt. Tervfeladat: az osztály tagjai szervezőként és előadóként részt vesznek a 2018 és 2019. évi országos komparatisztika konferenciákon, szerkesztőként és szerzőként az elhangzott előadások kiadásában. Hátáridő: 2019 vége, felelős Kálmán C. György.
3. Kurrens irodalomelméleti trendek figyelése
Az osztály feladata, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje az európai és amerikai irodalomtudomány elméleti fejleményeit a hazai ismertetés és alkalmazás szempontjából. Kutatási körébe tartoznak mindazok a kérdések, amelyek az irodalom mibenlétére, sajátosságaira, fajtáira, létmódjára, történetiségére, értelmezési módjaira, társadalmi beágyazottságára és e tényezők összefüggéseire vonatkoznak. A 2018 és 2020 közötti időszakban az osztály a következő poétikai területeket követi megkülönböztetett figyelemmel.
3.1. Ökokritika. Az ökokritika eleven és intenzív diszciplinává lett mostanra, és nyilvánvalóan van irodalomelméleti jelentősége is elsősorban az etikai dimenzióban. Magyarországon az ökokritika nem ismeretlen, 2007-ben Helikon-szám is bemutatta (bár inkább csak az úgynevezett “első hullámát”), és néhányan művelik is, de talán lenne igény aktívabb ökokritikai tudományos életre is. A terület pásztázása, részvétel egy nemzetközi ökokritikai konferencián Hajdu Péter feladata, határidő 2019 vége.
3.2. Önéletírás, életrajz, trauma narratívák, irodalomterápia. Az élettörténeti narratívák irodalomtudományos tanulmányozása töretlenül fejlődik a hetvenes évek óta. Az önéletírás, a napló- és memoárirodalom, illetve a történelmi és személyes traumák nyomán íródó tanúságtételek narrato-poétikai vizsgálata mellett az utóbbi évtizedekben az e művekből és műfajok nyomán feltáruló társadalmi-kulturális tapasztalatok interdiszciplináris hasznosítása is fontossá vált. A terület elméleti és kritikai recepciójában az osztály tagjai eddig is aktívan kivették részüket (Z. Varga Zoltán – autobiográfia-kutatások, Jeney Éva – irodalomterápia). A kutatási terület aktuális nemzetközi irányainak feltérképezésébe és követésébe, annak bőséges magyar irodalomtörténeti anyagon való hasznosításába, a faktuális és referenciális beszédmódok poétikai interferenciáinak poétikai vizsgálatába, a fikció valóságképző szerepének, az autofikció és a biofikció újabb irodalmi formáinak leírásába, a történelmi és egyéb traumák nyelvi, irodalmi ábrázolásának elemzésébe az osztály még élénkebben bekapcsolódik. Ennek megvalósítására hazai és nemzetközi konferenciákon tervezünk részvételt, valamint szemléket, recenziókat és szaktanulmányokat publikálunk a témában. Határidő: 2020 vége; felelős: Z. Varga Zoltán.
3. 3. Irodalomtudomány és nyelvészet. Legalább a hatvanas évek óta tárgya az irodalomelméletnek az irodalomtudomány és nyelvészet kapcsolata – s a kapcsolat intenzitásának megfelelően hol előtérbe kerül, hol háttérbe szorul. Az osztályon Bezeczky Gábor és Kálmán C. György foglalkozik folyamatosan a témával. Feladatuk 2019 végéig e tárgyban tanulmány(ok) és ismertető(k) írása, lehetőség szerint konferencia-részvétel. Felelős: Bezeczky Gábor.
4. Az Osztály tagjaihoz kötődő életműkiadások, kritikai kutatások
Mikszáth Kálmán műveinek kiadása
Az intézet adott otthont 2007-2012 között a Mikszáth kései kisprózája című OTKA kutatásnak (témavezető: Hajdu Péter), amelynek keretében folytak (és azóta folytatódnak) az 1888 utáni novellisztika kritikai kiadásának munkálatai, valamint az 1887 utáni publicisztika hálózati kritikai kiadása is jelentősen előrehaladt.
Krúdy Gyula Összegyűjtött Művei
Az életműsorozat, melynek szerkesztői Bezeczky Gábor és Kelecsényi László, első kötete 1905-ben jelent meg a Kalligram Kiadónál. A szerkesztők közül Kelecsényi László gondozza a regényeket és nagyobb elbeszéléseket, Bezeczky Gábor pedig a rövid elbeszélő és publicisztikai írásásokat. A sorozat célja a teljes életmű közlése. Az életműsorozat megindulásáig Krúdy Gyula rövid elbeszélő műveinek nagyjából a fele jelent meg kötetben, a másik fele csak mikrofilmen volt hozzáférhető, vagyis a nagyközönség számára elérhetetlen maradt. A sorozat most a 25. kötetnél jár. A regények kiadása a végéhez közeledik, az elbeszélések közlése 1902-nél, Krúdy első alkotói évtizedének végénél tart. Ez az évtized volt eddig Krúdy pályájának legkevésbé ismert szakasza. Az elbeszélések felderítése az előre tervezhetőnél jóval nagyobb munkával járt: a sorozat legutóbbi köteteinek egyikében jelent meg a kétszázadik olyan elbeszélés, melyről a két létező Krúdy-bibliográfia sem tudott.
Kosztolányi Dezső Összes Művei − kritikai kiadás
2005-ben merült fel a kritikai kiadás megvalósításának ötlete. Kosztolányi Dezső életműve a magyar irodalom kimagasló teljesítménye. Versíróként, az elbeszélő és értekező próza művelőjeként, valamint fordítóként egyaránt nagyon jelentős alkotónak bizonyult. Az irodalomtudomány régi adóssága, hogy létrehozza írásainak tudományos szakszerűséggel jegyzetelt, a lehető legteljesebb szöveghűséget szem előtt tartó kritikai kiadását. Egymással párhuzamosan és összefogva két kutatói műhely alakult a feladat elvégzésére: az ELTE BTK keretében előbb Szegedy-Maszák Mihály, majd Dobos István vezetésével egy akadémiai kutatócsoport, illetve az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében OTKA-finanszírozással a Veres András vezette kutatócsoport.
Az utóbbi vállalkozásában eddig a következő kötetek készültek el:
A kritikai kiadás keretében számos tanulmány is született, pl. Veres András monográfiája Kosztolányi Dezső 1929-es Ady Endre kultusza ellen született vitairatáról (Kosztolányi Ady-komplexuma. Filológia regény. Balassi Kiadó, Bp. 2012. 385 l.)
Jelenleg két nagyobb munka elkészítése folyik: A rossz orvos és a Béla, a buta című Kosztolány-kötetek kritikai kiadása és az Édes Anna (a Petőfi Irodalmi Múzeummal közös) internetes kritikai kiadása.
Komparatisztikai kutatások Kelet-Európában: regionalizmus, intertextualitás, történelmi tapasztalat
OTKA K 112415 (2014. szeptember – 2018. augusztus), vezető kutató: Kálmán C. György. Az Irodalomelméleti Osztály résztvevői a projektben: Hajdu Péter, Jeney Éva, Z. Varga Zoltán.
A kutatás célja kettős: egyrészt elősegíti a magyar szakemberek új, intenzívebb bekapcsolódását az összehasonlító irodalomtudományi kutatásokba (konferenciák szervezése és a bécsi nagy ACIL-kongresszuson történő részvétel révén); másrészt olyan speciális, kelet- és közép-európai perspektíva kialakítása (a konferenciákhoz csatlakozó workshopok és megbeszélések, tanulmányok publikációja révén), amellyel hozzájárulhatunk a nemzetközi diskurzushoz. Ennek a központi kategóriái: a regionalizmus (az irodalmak térségi összekapcsolódása, egymásra hatása, különbségeik, szembeállásaik); az intertextualitás (a szövegek egymással történő összekapcsolódásai, utalásai, hivatkozásai és rokonságai); valamint a történeti tapasztalat (a közös múlt és jelen feldolgozása a különböző irodalmi műfajokban, a társadalmi, történelmi és irodalmi jelenségekhez, hagyományokhoz, traumákhoz, folyamatokhoz és megszakítottságokhoz fűződő viszony). A csoport konferenciákat szervez és azokon részt vesz, továbbá ezzel párhuzamosan közös munkával tanulmányokat vitat meg és publikál, tematikus folyóiratszámokban, esetleg önálló kötetben, és ezek idegen nyelvű recepcióját is elősegíti.
Eredmények
2014-2015
2015-2016
2016-2017
A kutatócsoport válogatott közleményei:
Fogarasi György, Kálmán C. György és Tóth Ákos, szerk. A szinguláris, et al (Et al. – Kritikai Elmélet Online, www.etal.hu), 2016
Hites Sándor és Z. Varga Zoltán, szerk. Komparatisztika-kutatások az ezredfordulón, Helikon 60, 4 (2014): 501–614.
Hajdu Péter. „Unnecessary anachronisms as ‘facts’ in Central European historical novels”. Neohelicon 43 (2016): 417–425.
Hajdu Péter. „Combined and Uneven Development: Towards a New Theory of World-Literature”. Postcolonialism Across the Disciplines 17. Liverpool: Liverpool University Press, 2015. Literary Research/Recherche Littéraire, 33 (2015): 234–238.
Hajdu Péter. Határesetek a római elégiában. (Bővített változata "Ovidius az idegenek között" címmel elhangzott az Ókortudományi Társaság felolvasóülésén 2017. jan. 20-án, illetve a Pécsi Tagozat ülésén márc. 24-én. Az ebből készült tanulmányt az Ókor c. folyóirat közlésre elfogadta.)
Jeney Éva, „Műfajtalan-e az elmélet?” Helikon 62, 3 (2016): 355–360.
Jeney Éva: Littérature mondiale hongroise où littérature du monde hongrois, Letteratura ungherese, letterature ungheresi, a cura di Cinzia Franchi–Antonio Sciacovelli, Sangue e Oro II., Szombathely, Savaria University Press. 2017 7–14.
Jeney Éva (előkészületben): Bevezetés az életbe. A kései Barthes és az irodalomterápia. A szöveg kijáratai. Tanulmányok Roland Barthes-ról, szerk Ádám Anikó–Radvánszky Anikó, Ráció Kiadó.
Kálmán C. György. „A műfajok (és elnevezések) értelmes káosza – univerzalitás és nemzethez-kötöttség”. Helikon 62, 3 (2016): 350–354.
Kálmán C. György és Zoltán Z. Varga, “Introduction to Comparative Studies in the Central European Context.” Hungarian Cultural Studies. e-Journal of the American Hungarian Educators Association, Volume 10 (2017) DOI: 10.5195/ahea.2017.307
Z. Varga Zoltán. „A történelem fikcióitól a fikcionalizált történelemig: történelmi trauma, tanúságtétel és irodalmi elbeszélés összehasonlító perspektívából”. Helikon 62, 3 (2016): 467–483.
Z. Varga Zoltán és Szávai Dorottya, „Előszó”. Helikon 62 (2016): 347–349.
Z. Varga Zoltán és Szávai Dorottya, szerk. Műfaj és komparatisztika, Helikon 62, 3 (2016):
Z. Varga Zoltán és Szávai Dorottya, szerk. Műfaj és komparatisztika. Budapest: Gondolat Kiadó, 2017.
Z. Varga, Zoltán. „Kulturális önazonosság, történeti trauma és személyes élettörténet közép-európai emigránsok önéletrajzaiban”. Hungarológiai Közlemények 18, 3 (2017): 8–23. https://doi.org/10.19090/hk.2017.3.8-23.
Z. Varga, Zoltán. „Önmagunknak lenni a köztességben: Karátson Endre: Otthonok I–II.” Hungarológiai Közlemények 18, 4 (2017): 1–16. https://doi.org/10.19090/hk.2017.4.1-16.
Opus Irodalomelméleti Tanulmányok
Az Opus sorozat első tucatnyi kötete 1977 és 1990 között jelent meg, a szerkesztőbizottság tagjai Bonyhai Gábor, Hermann István és Szerdahelyi István voltak (a sorozatszerkesztő Bonyhai volt), a könyveket az Akadémiai Kiadó gondozta.. Három – rendkívül jelentős – gyűjteményes kötet jelent meg ez alatt az idő alatt: A strukturalizmus-vita (1-2, 1977), az Ismétlődés a művészetben (1980) és Az irodalomtörténet elmélete (1-2, 1989). A cél részint az volt, hogy állandó és megbízható fórumot biztosítson a legfontosabb friss irodalomelméleti munkáknak, valamint hogy a legérdekesebb viták, konferenciák, eszmecserék valahogyan széles körben hozzáférhető formában megjelenhessenek. Ebben az első 13 évben összesen 12 kötet látott napvilágot, többek között Takács Ferenc, Bojtár Endre, Radnóti Sándor jelentős és nagy hatású munkái. A kiszámíthatatlan és hektikus könyvpiacon az elméleti munkák biztos, bár szűkös terepe lehetett a sorozat.
A rendszerváltás után az Akadémiai Kiadó számos átalakuláson ment át, és nehézségekkel is küzdött: a sorozat megszűnt. Sikerült azonban 10 év múlva, 2000-ben megállapodni a Balassi Kiadóval, és Veres András és Kálmán C. György sorozatszerkesztésében – a korábbihoz hasonló célkitűzéssel – megindulhatott az Opus új sorozata. Tisztelgésként a korábbi széria szerkesztője, az időközben elhunyt Bonyhai Gábor emléke előtt, az indítás az ő műveinek összegyűjtött kiadása volt. Azóza egy gyűjteményes kötet jelent meg (Az értelmező közösségek elmélete, 2001), és az Irodalomelméleti Osztály számos tagja tette közzé fontos munkáit (Gránicz István, Hajdu Péter, Szili József, Varga László, Veres András, Z. Varga Zoltán), valamint a fiatalabb generáció is szívesen választja ezt a sorozatot művei publikálására (Bagi Zsolt, Horváth Györgyi, Görföl Balázs).
A sorozat eddig megjelent darabjai betűrendben:
Bagi Zsolt. Az irodalmi nyelv fenomenológiája. OPUS Irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 8. Budapest: Balassi Kiadó, 2006.
Görföl Balázs. Hans-Georg Gadamer művészet-és költészetfelfogása. OPUS Irodalomelméletitanulmányok, új sorozat 6. Budapest: Balassi Kiadó, 2016.
Gránicz István. A nyelvészeti poétika útjai és lehetőségei. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 4. Budapest: Balassi Kiadó, 2002.
Hajdu Péter. Irodalom, történet, titok, idegenség. Opus, Új sorozat, 12. Budapest: Balassi Kiadó, 2009.
Hajdu Péter. Már a régi görögök is: tanulmányok az antik hagyományról. Opus irodalomelméleti tanulmányok 6. Budapest: Balassi Kiadó, 2004.
Horváth Györgyi. Utazó elméletek: angolszász politizáló elméletek kelet-európai kontextusban. OPUS Irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 15. Budapest: Balassi Kiadó, 2014.
Horváth Iván. Gépeskönyv. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 9. Budapest: Balassi, 2006.
Kálmán C. György, szerk. Az értelmező közösségek elmélete. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 3. Budapest: Balassi Kiadó, 2001.
———. Élharcok és arcélek: a korai magyar avantgárd költészet és a kánon. OPUS irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 10. Budapest: Balassi, 2008.
Kappanyos András. Tánc az élen. Budapest: Balassi Kiadó, 2008.
Szili József. Irodalomtudat-hasadás: az irodalom interkulturális elmélete. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 7. Budapest: Balassi, 2005.
Szolláth Dávid. A kommunista aszketizmus esztétikája: a 20. századi magyar irodalom néhány munkásmozgalom-történeti vonatkozása. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 13. Budapest: Balassi, 2011.
Varga László. A nem-lineáris dráma értelmezése. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 5. Budapest: Balassi Kiadó, 2002.
Veres A. Bonyhai Gábor összegyujtött munkái 1-2. OPUS. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 1/A, 1/B. [Sorozatszerkesztő: Veres András, Kálmán C. György]. Budapest: Balassi Kiadó, 2000.
Veres András. Lukács György irodalomszociológiája. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 2. Budapest: Balassi, 2000.
Z. Varga Zoltán. Önéletrajzi töredék, talált szöveg. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 14. Budapest: Balassi Kiadó, 2014.
Pont fordítva sorozat
A Pont fordítva sorozat a Fordítás, közvetíthetőség és kulturális identitás (NKFP 5/041/04, 2004–2008) című pályázat kutatásainak eredményeként jött létre, melynek témavezetője Ritoók Zsigmond volt.
A sorozatot Jeney Éva, az MTA BTK ITI Irodalomelméleti Osztály munkatársa és Józan Ildikó, az ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének kutatója indította útra 2005-ben Bezeczky Gábor kötetével. A sorozat munkálataiban az Irodalomelméleti Osztály munkatársai közül Hajdu Péter is részt vett szerkesztőként és szerzőként.
A sorozat célja a fordítás problémájának elméleti és történeti szempontú bemutatása. A sorozatszerkesztők több tanulmánykötetet adtak ki, amelyek feltérképezik az ókori szövegek magyar fordítástörténetét, különös figyelmet szentelve a hagyomány társadalmi-funkcionális meghatározottságainak, valamint a fordításokban leképeződő hatalmi dinamikának. A kiadványokban összefoglalt kutatások kitérnek arra a fontos irodalomtörténeti kérdésre, hogy milyen okok befolyásolták a fordítástörténet megszakítottságát, amely a Nyugat fordítóival mintegy eltörölte a korábbi fordításelméleti diskurzust. Fordításelméleti szövegeket közreadó antológiák mutatják be a különböző fordítások magyar, illetve nemzetközi elméleti kontextusát. A kötetek esettanulmányokon keresztül tekintik át a magyar irodalom idegen nyelvre fordíthatóságának esélyeit, a kortárs fordítókkal készített interjúkötet pedig az idegen irodalmak hazai befogadásának problémáit vizsgálja.
A sorozat kötetei időrendben:
Bezeczky Gábor. Véres aranykor, hosszú zsákutca. Pont fordítva 1. Budapest: Balassi Kiadó, 2005.
Hajdu Péter és Polgár Anikó, szerk. Papírgaluska: Tanulmányok a görög és latin klasszikusok fordításáról. Pont fordítva 2. Budapest: Balassi Kiadó, 2006.
Józan Ildikó szerk. és Kulin Borbála kiad. „Hadúr megfizet érte, reméljük!": Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966. Pont fordítva 3. Budapest: Balassi Kiadó, 2007.
Józan Ildikó, Jeney Éva és Hajdu Péter, szerk. Kettős megvilágítás: Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20. század végéig. Pont fordítva 4. Budapest: Balassi Kiadó, 2007.
Józan Ildikó és Jeney Éva, szerk. Túl minden határon: A magyar irodalom külföldön. Pont fordítva 5. Budapest: Balassi Kiadó, 2008.
Jeney Éva és Józan Ildikó, szerk. Nyelvi álarcok: Tizenhárman a fordításról. Pont fordítva 6. Budapest: Balassi Kiadó, 2008.
Józan Ildikó szerk. A műfordítás elveiről: Magyar fordításelméleti szöveggyűjtemény. Pont fordítva 7. Budapest: Balassi Kiadó, 2008.
Hajdu Péter és Ferenczi Attila, szerk. A klasszikusok magyarul. Pont fordítva 8. Budapest: Balassi Kiadó, 2009.
Józan Ildikó. Mű, fordítás, történet: Elmélkedések. Pont fordítva 9. Budapest: Balassi Kiadó, 2009.
Jeney Éva, szerk. Szó és betű szerint a világ. Pont fordítva 10. Budapest: Balassi Kiadó, 2010.
Az Irodalomelméleti Osztály konferenciái (1968‒2018)
Hajdu Péter
Bezeczky Gábor
Labov Jessie
Rákai Orsolya
Szemes Botond
Szolláth Dávid
Veres András (prof. emeritus)
Z. Varga Zoltán (osztályvezető)
Kálmán C. György (1954–2021†)
Előzmények
A közép- és kelet-európai régió irodalmainak összehasonlító vizsgálata kezdettől fogva részét alkotta az Intézet programjának. Az eleinte Világirodalmi, később Összehasonlító Irodalomtörténeti Osztály a magyar és a szomszédos nemzetek irodalmai közötti kapcsolatokat dolgozta fel. Ez a program – az érintett ország kutatóival közösen – mindkét nyelven egyszerre megjelentetett tanulmányköteteket eredményezett. Így jöttek létre az orosz (1961), a cseh–szlovák (1965), a lengyel (1969) és a délszláv (1972) vonatkozású kapcsolattörténeti kötetek gazdag anyaggal, nagyszámú hézagpótló tanulmánnyal. Napirenden volt a szomszédos irodalmak történetének megírása is, de ebből csak Sziklay László munkája, A szlovák irodalom története (1962) készült el. A hazai régiókutatások fellendülésében fontos mérföldkőnek számít az 1962-ben megrendezett nagyszabású budapesti összehasonlító konferencia, valamint a konferencia aktáit közlő La littérature comparée en Europe orientale (1963) című kötet, amely ezen a téren is megalapozta az intézet nemzetközi tekintélyét. Ennek nyomán intézetünk vezető komparatistáinak (Vajda György Mihály, Klaniczay Tibor, Sőtér István, Szabolcsi Miklós) jelentős szerepük volt az AILC égisze alatt létrejött Histoire Comparée des Littératures de Langues Européennes (Az európai nyelvű irodalmak története) című könyvsorozat elindításában és szerkesztésében. Jórészt személyi okok (nyugdíjazások, eltávozások) miatt a sokat ígérő kezdet után az 1970-es évek végére ez a kutatási irány átmenetileg a háttérbe szorult az intézetben, ugyanakkor a Közép- és Kelet-európai Osztály megalakulásával e kutatási és tudományszervezési törekvés fontosságát szervezeti formában ismerték el.
Az osztály 1986-ban alakult meg Bojtár Endre vezetésével. Az újraalapított kis létszámú osztály elsődleges célja az orosz és a német nyelvterület közötti népek irodalmának – tágabban: egész kultúrájának – összehasonlító elemzése. Az 1990-es években OTKA-támogatások segítségével sikerült fokozatosan megteremteni a feltételeket a komplex-szintetikus kutatáshoz, amelynek végső célja a régió összehasonlító irodalomtörténetének az elkészítése. Ez a hatalmas, szerteágazó munka csak komoly előtanulmányok után, korszakonként haladva, tanulmánykötetek és részmonográfiák segítségével végezhető el. Programunkba eddig több mint huszonöt fiatal és középkorú kutató kapcsolódott be, többségüket külső munkatársként, egyéni megbízás alapján vontuk be a kutatásba. Az elkészült tanulmánykötetek és monográfiák mellett a program egyik legfontosabb eredménye, hogy az osztály meghatározó szerepet játszott a fiatal kutatók kinevelésében. A kilencvenes években öt, a műhely legbelső köréhez tartozó munkatársunk szerzett tudományos minősítést (Berkes Tamás, 1991; Krasztev Péter, 1994; Pálfalvi Lajos, 1994; Balogh Magdolna 1995; Simona Kolmanová, 1998).
Az osztály kutatási programjának első summázata volt a 2000-ben megjelent Keresztirányok. Közép- és kelet-európai összehasonlító kultúrtörténet című tanulmánygyűjtemény, amely felölelte a térség 19. és 20. századi művelődéstörténetének csaknem egészét – érintve és értelmezve a legfontosabb irodalmi irányzatokat. A kétezres években bekapcsolódtunk az AILC keretében készült négy kötetes közép-európai irodalomtörténet munkálataiba (History of the literary cultures of East-Central Europe, 2004–2010). Külön ki kell emelni, hogy könyveivel és tanulmányaival Bojtár Endre lerakta a magyar tudományosságban addig még nem létező szakterület, a baltisztika (Baltic Studies) alapjait, amelynek ezáltal az Intézet lett a központja.
Munkánk alapvető szakmai sajátosságai közé tartozik a térségbeli társintézetekkel való különböző szintű együttműködés, ami osztályunk tagjai mellett esetenként az intézet más kutatóinak a bevonását is jelenti. Az elmúlt három évtizedben az osztály nemzetközi kapcsolatai gyors ütemben épültek ki, különösen termékeny kapcsolat alakult ki a szlovák, lengyel, litván, cseh és orosz társintézetekkel és tanszékekkel. A jelenleg három főből álló osztály tagjai (Balogh Magdolna, Berkes Tamás, Kalavszky Zsófia) – a humán erőforrások korlátai ellenére – rendszeresen publikálnak külföldi lapokban és kiadványokban, s részt vesznek hazai és nemzetközi konferenciákon és projektekben. A 2000-es évek derekától az osztály elsődleges prioritásai közé tartozik a pozsonyi Világirodalmi Intézettel (Ústav svetovej literatúry SAV) való egyezményes együttműködés, amelynek jelenleg a 2016–18-as projektjén dolgozunk.
Mivel az egyezményekre alapozott intézetközi együttműködést a legtöbb partnerünk országában felváltotta a projektfinanszírozás, ezért cseh és lengyel vonatkozásban arra törekszünk, hogy egyéni kutatóként bekapcsolódjunk a partnerintézetek által meghirdetett nemzetközi projektekbe. Osztályunk munkatársai a legutóbbi időszakban három nemzetközi vállalkozásba kapcsolódtak be. Balogh Magdolna bekapcsolódott a varsói Instytut Badań Literackich lengyel–ukrán projektjébe (Polska i ukraińska proza kobieca okresu międzywojennego w perspektywie środkowoeuropejskim, 2013–2017, témavezető Grażyna Borkowska); Berkes Tamás bekapcsolódott a Cseh Irodalmi Intézet (Ústav pro českou literaturu) nemzetközi projektjébe, amely a ”Királyudvari kézirat” publikálásának kétszázadik évfordulójára készít kollektív monográfiát. (Rukopisy královédvorský a zelenohorský v české literatuře a umění 19. století. Kolektivní monografie při příležitosti 200. výročí nálezu Rukopisu královédvorského, témavezető: Dalibor Dobiaš). Kalavszky Zsófia 2017-ben sikeresen pályázott három magyar ruszista kollégájával együtt egy magyar–orosz kutatócsoport megalakítására, így 2018-tól tagja a The Border Zone Paradigm: Russia and Hungary, Borderland and Crossroads in Cultures between East and West (Россия и Венгрия на перекрестке культур Востока и Запада: проблемы пограничья) című, 2018–2021 között zajló, nemzetközi projektnek.
A legutóbbi években az osztály tevékenységének részleges újrafogalmazását igényelte, hogy a közép- és kelet-európai térséggel foglalkozó összehasonlító irodalomtudomány hazai műhelyei az utóbbi évtizedben részben leépültek, részben megszűntek. Ennek következtében egyre kevésbé érvényesül a hazai kutatásokban az a komparatisztikai szemlélet, amely egyszerre több szláv és nem szláv irodalmat vizsgál a magyar kultúra kontextusában. Ezt a felismerést követve az osztály 2016-ban kezdte meg a Közép-európai Szeminárium című előadássorozat szervezését, amely a térségünkkel foglalkozó egyetemi kollégák bevonásával a komparatisztikai kutatások mai feladataira fókuszál. A rendezvények elsődleges célja a hazai közép-európai összehasonlító kutatások felmérése, elmélyítése, a meglévő műhelyek közötti kapcsolattartás erősítése, valamint hozzájárulás a tudományos utánpótlás kineveléséhez.
2011 és 2015 között szervezeti szempontból osztályunk része volt a Turkológiai Kutatócsoport, amelynek szakmai irányítását 2016-ban bekövetkezett haláláig Hazai György akadémikus látta el.
2018-ban elhunyt Bojtár Endre, aki huszonnégy éven át, 2010-ig vezette az osztályt. Nekrológját Berkes Tamás közölte a Helikon 2018/1-es számában.
Komparatisztika (felelős: Berkes Tamás)
A világ egészét tekintve elmondható, hogy a közép- és kelet-európai irodalmak szisztematikus kutatását kevés helyen művelik. Az összehasonlító munka a legutóbbi időkig szinte csak a szlavisztika területén folyt, s ez egy olyan – kimondott vagy kimondatlan – előfeltevésen alapul, amely a szláv népek nyelvi összetartozásából indul ki (kapcsolódva a XIX. századi nemzeti mítoszokhoz). Ezeknek a szlavisztikai kutatásoknak tiszteletre méltó eredményei vannak, de egészében mégis tartalmaznak bizonyos torzításokat, mivel térségünket a „szláv világgal” azonosítják (mellőzve a magyar, román, balti, stb. kultúrákat). A osztály immár három évtizede azt a megközelítést vallja magáénak, hogy az összehasonlító kutatás csak a szláv és a nem-szláv irodalmak együttes tanulmányozásával vezet olyan korrekt eredményre, amelyből hitelesen rajzolódnak ki térségünk kultúrtörténeti folyamatai.
A közép-európai komparatisztika azt keresi, miben áll a térség műveltségének sajátos minősége, sajátos kulturális típusa. Túl akar lépni azon a módszertani korláton, amely térségünk irodalomtörténetét pusztán az egyes nemzeti irodalmak egymás mellé helyezésével képes elgondolni. A Bojtár Endre által megalapozott közép-európai komparatisztika annyiban tér el a szlavisztika hagyományos felfogásától, hogy a nyelvi rokonságtól független történeti-tipológiai megközelítésre épül. A történeti tipológia a strukturalizmus műközpontú szemléletét is felhasználva az egyes művek szemantikai és poétikai elemeinek rendszerbe foglalásával jut el az irodalmi irányzat fogalmához, amely a regionális komparatisztika alapvető segédfogalmának tekinthető. A kutatási irány egyaránt kiterjed a magyar irodalom közép- és kelet-európai kapcsolataira, illetve a térségbeli irodalmak rokon és eltérő vonásainak tipológiai vizsgálatára.
Az osztály kutatási gyakorlatában az irodalmi irányzat fogalmát Bojtár Endre A kelet-európai avantgarde irodalom (1977, angolul 1992, szerbül 1999) című műve alapozta meg, amely iskolát teremtett. Ennek jegyében készült el Berkes Tamás Senki sem fog nevetni című könyve az 1960-as évek groteszk irányzatáról (1990), Balogh Magdolna Kiúttalan utakon című munkája a katasztrofizmus irodalmáról (1993), illetve Krasztev Péter könyve a közép- és kelet-európai szimbolizmusról (Ismét újra kell születnünk, 1994). Ebből a koncepcióból nőtt ki az a tipológiai jellegű modellt, amelyben összeegyeztethetőnek látszik az irodalmi érték és a történeti bemutatás szempontja. Eszerint az egyes mű a maga egyediségében nem lehet része a történetnek – mert annak csak meghatározott szempontok alapján kialakított struktúrák lehetnek a részei –, a történeti folyamat rekonstrukciója az irodalmi (és művelődéstörténeti) irányzatok végezhető el. Ennek megfelelően nincsenek rendhagyó, „beskatulyázhatatlan” írók, legfeljebb olyanok, akik bizonyos irányzatok közé esnek (így teremtvén újabb irányzatot), vagy pedig művészi pályájuk különböző szakaszai több, egymást követő irányzatba egyaránt beletartoznak. A nagy író kiteljesít egy bizonyos irányzatot (műnemet, műfajt, stílust, eszmét, témát), ugyanakkor vele együtt tárgyalható – jelentősége arányában – a többi irodalom hasonló típusú írója is. Az irodalomtörténeti folyamat az így felfogott „izoglosszák” által körülhatárolt metszetek történetéből rajzolódik ki. Ennek a koncepciónak a jegyében készült el Bojtár Endre „Hazát és népet álmodánk” című könyve, amely összefoglaló igénnyel mutatja be a felvilágosodás és romantika térségbeli irodalmát (2008, szlovákul 2010).
Az osztály munkaterve kiterjed arra is, hogy a közép- és kelet-európai térség irodalomtudományi eredményeit közvetítse a hazai tudományos gondolkodás felé. Ez a célkitűzés egyszerre szolgálja a komparatisztikai szemlélet hazai elmélyítését és a magyar tudományosság gazdagítását a régiónkbeli irodalmi és kulturális folyamatok megismertetésével. Az osztály tevékenysége éppúgy kiterjedt a magyar irodalom regionális beágyazottságának tudatosítására, mint a térségbeli irodalmak hazai recepciójának nyomon követésére és értelmezésére.
Baltisztika (felelős volt: Bojtár Endre)
Módszertani szempontból is egyedülálló, hogy az osztály kutatási programja – a régió más irodalmai mellett – kiterjedt a balti kultúra jelenségeire is. Több évtizedes munkásságával Bojtár Endre lerakta egy eddig még nem létező szakterület, a baltisztika alapjait. A Litván költők antológiája (1980) után először litván nyelvkönyvet adott ki (Kevés szóval litvánul, 1985), majd a függetlenségét elvesztő három balti ország 1939/40-es drámai történetéről írt izgalmas értekezést (Európa elrablása, 1989, csehül 1994), s kiadott egy összefoglalást a litván történelem és kultúra csomópontjairól (Litván kalauz, 1990). Számos balti tárgyú szépirodalmi és történeti munka fordítása és szerkesztése után Bojtár Endre 1997-ben adta ki opus magnum jellegű monográfiáját, az addigi munkásságát betetőző Bevezetés a baltisztikába című könyvét. (Az angol nyelvű változat 1999-ben jelent meg: An introduction to Baltic Studies. The Culture of the Balts in the Antiquity). Bojtár Endre baltisztikai munkásságára végül a Litván-magyar szótár (Lietuviu-vengru kalbu zodynas) tette fel a koronát (Vilnius, 2007. 984 pp.).
Bohemisztika, cseh-magyar kapcsolatok (felelős: Berkes Tamás)
Az osztály cseh tárgyú kutatásai Berkes Tamás feladatkörébe tartoznak, aki Sárkány Oszkár című monográfiájában (1998) először a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok történetét dolgozta fel, majd A cseh eszmetörténet antinómiái című könyvében (2003) a XIX. századi cseh önszemlélet meghatározó irodalmi eszméit és ideológiai alakzatait tekintette át. Előadást tartott az első négy Bohemisztikai Világkongresszuson (Kongres světové literárněvědné bohemistiky, 1995, 2000, 2005, 2010), számos cseh nyelvű tanulmányt publikált. A cseh társintézetekkel (Ústav pro českou literaturu AV ČR; Kabinet pro klasická studie Filosofického ústavu AV ČR) való kapcsolattartás során több közös projekt magyar felelőse, illetve résztvevője volt, s két bohemisztikai fejezetet írt a széles nemzetközi összefogással készült négy kötetes közép-európai irodalomtörténet részére (History of the Literary Cultures of East-Central Europe, Volume I-IV, ed. M. Cornis-Pope – J. Neubauer, Amsterdam – Philadelphia, John Benjamins, 2004–2010). Berkes Tamás szerkesztette a Bohemia et Hungaria című kötetet (1998), amely a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok újabb eredményeit tekinti át, a Helikon Cseh dekadencia számát (2014/1), s társszerkesztője volt a Prágában kiadott Hungarobohemica Pragensia (2017) című tanulmánygyűjteménynek. 2016 óta osztályunk részt vesz a prágai társintézet (Ústav pro českou literaturu AV ČR) nemzetközi projektjében, amely a Václav Hanka által hamisított Királyudvari és Zöldhegyi kézirat recepcióját dolgozza fel (Rukopisy královédvorský a zelenohorský v české literatuře a umění 19. století).
Szlovák kapcsolat (felelős: Balogh Magdolna)
Az osztály kezdettől fogva kiemelten fontosnak tartotta a tudományos együttműködés kialakítását a legközelebbi szomszédainkkal. A régi magyar (magyarországi) irodalom kutatásának lehetőségei, az archívumok és források feltárásában való részvétel primer érdeke volt az intézet kutatóinak, emiatt nem volt kérdés, hogy a szlovák kollégákkal a legszorosabb kooperációra kell törekednünk. Kezdetben a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézete volt a partnerünk. A Szlovák Köztársaság megalakulása után az akadémiai intézményi struktúra is átalakult északi szomszédunknál. A korábban az irodalmárokat egyetlen intézetben foglalkoztató intézet kettévált: 1991-ben megalakult a kizárólag a szlovák irodalom kutatására szakosodott Szlovák Irodalmi Intézet, illetve a különböző nemzeti irodalmakat kutató szakembereket összefogó Világirodalmi Intézet. A nyolcvanas évektől az ezredfordulóig a két intézettel párhuzamosan működtünk együtt (ezt tanúsítja a veszprémi, az alsókorompai, a pozsonyi és a budapesti konferenciák részvevőinek névsora). A konferenciákon (ahogyan a tanácskozások anyagából összeállított kötetekben is) a kutatókat akkor foglalkoztató elméleti és módszertani kérdések megvitatását állítottuk középpontba azzal a szándékkal, hogy megpróbáljunk valamiféle közös nevezőre jutni a térség irodalmi hagyományának vizsgálata során. E munka eredménye volt az összehasonlítás lehetőségeit és korlátait szemügyre vevő Ami összehasonlítható, és ami nem című kötet (1989, szerk. Balogh Magdolna és Berkes Tamás), valamint a Dejiny a literatúra v kontaktoch (Történelem és irodalom kapcsolata, 1989, szerk. Eva Tkáčiková), majd a huszadik század klasszikus jelenségeire fókuszáló 1992-es budapesti Európai modernség, az 1994-es pozsonyi Irodalom és posztmodern, illetve az Én-koncepciók és a modern irodalmi formák címmel 1996-ban Budapesten rendezett konferencia.
A kétezres évek derekán szorosabbá vált az osztály és a szlovák világirodalmi intézet (Ústav svetovej literatúry SAV) együttműködése. Ekkor valósult meg Pozsonyban a recepció jelenségét körüljáró konferencia, amelynek eredményeit Az irodalmi recepció kreativitása – Tvorivost’ literárnej recepcií című kétnyelvű kötet tartalmazza (2008, szerk. Görözdi Judit és Gabriela Magová). Az utóbbi évtizedben a kétoldalú akadémiai egyezmények keretében működünk együtt a szlovák társintézettel, folyamatosan bővítve a Hungarian and Slovak Literatures in Central European Cultural Space (2010–2012, 2013–2015, 2016–2018) című projektet. Ennek keretében a tanulmányutak és a vendégelőadások mellett újabb közösen szervezett konferenciákra és közös publikációkra került sor, melyek közül kiemelkedik A történelmi regény kortárs közép-európai változatai című pozsonyi konferencia (2013), amelynek anyaga a World Literature Studies 2014/2-es tematikus számában jelent meg, valamint a közép-európai zsidó irodalmak létmódját elemző budapesti tanácskozás, amelynek anyaga a Választások és kényszerek című kötetben (2015) jelent meg. A projekt legújabb ciklusában került sor A szlovák irodalom magyarországi recepciója 1990 után című konferenciára (Szlovák Intézet, 2017).
Lengyel kapcsolatok (felelős: Balogh Magdolna)
A lengyel társintézetekkel folytatott, kezdetben élénk tudományos együttműködés a kilencvenes évek derekán megszakadt, illetve stagnált az akadémiai egyezmények megszűnése után. Az utóbbi évtizedben Balogh Magdolna számos lengyelországi konferencián vett részt: 2012-ben előadást tartott az V. Nemzetközi Polonisztikai kongresszuson Opoléban Segíti-e a lengyel irodalom befogadását a közép-európaiság tételezése? címmel, 2013-ban pedig bekapcsolódott a varsói Instytut Badań Literackich (Institute of Literary Research, PAN) irányításával futó lengyel-ukrán projektbe, amely a két világháború közötti női irodalommal foglalkozik. 2013-ban az osztály meghívására az intézetünkben láttuk vendégül a nemzetközi hírű Włodzimierz Bolecki (Institute of Literary Research, Polish Academy of Sciences and Humanities) professzort, aki A modernség modalitásai címmel tartott előadást.
Kultuszkutatás (felelős: Kalavszky Zsófia)
A jelenlegi kutatások előzménye: 1989-ben munkaközösség alakult Dávidházi Péter és Tverdota György vezetésével az irodalmi élet kultikus jelenségeinek kulturális antropológiai kutatására. Fő célja annak vizsgálata volt, honnan ered a nagy íróknak és műveiknek szentelt nyelvi és rituális tiszteletadás társadalmi szokásrendje, milyen lappangó vallási ősmintákat követ, hogyan hat az irodalmi művek értelmezésének és értékelésének módozataira, és milyen politikai kisajátításnak lehet kitéve. A csoport számos hazai és egy nemzetközi konferencián mutatkozott be, amelyek közül többet a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen rendezett meg. A munkatársaknak Magyarországon és külföldön is jelentek meg önálló köteteik. Az 1989-2010 közötti időszak nemzetközi együttműködéseiről (Finn Tudományos Akadémia), projektjeiről (OTKA K 47362, 2004-2007) és konferenciáiról szóló összefoglalás, a kutatásban való résztvevők listája és az elkészült publikációkról szóló beszámoló a Modern Magyar Irodalmi Osztály honlapján érhető el.
Az irodalmi kultuszkutatások a Közép- és kelet-európai Osztályon 2010-ben kezdődtek, illetve az intézeti előzményekre tekintettel tulajdonképpen folytatódtak Kalavszky Zsófia kutatási területével összefüggően. Ez a kutatási téma elsősorban Alekszandr Puskin kultuszának, kultuszainak 20. századi működésének vizsgálatát foglalja magában, amely kutatási téma egy részproblémájának kidolgozására Kalavszky Zsófia 2015-ben elnyerte az MTA három évre szóló Bolyai János Kutatási Ösztöndíját.
2016. június 10-én az osztály a CEU Institute for Advanced Study intézetével együttműködésben Literary Cults: Transnational Perspectives and Approaches című, nemzetközi workshopot rendezett. A szakmai esemény plenáris előadását a magyar irodalmi kultuszkutatások megalapítója, Dávidházi Péter tartotta, részt vett rajta Rákai Orsolya, aki a 2000-es években a Finn és a Magyar Tudományos Akadémia közötti nemzetközi kultuszkutatási projektekben vezető szerepet töltött be, továbbá Louise O. Vasvári (Stony Brook University) és Stephen Rachman (Michigan State University) irodalomtörténészek. A politológusokat Jessica T. Pisano (New School for Social Research) és Hans-Jörg Sigwart (Friedrich-Alexander-Universität Erlangen-Nürnberg) képviselte, a CEU vallástörténeti tanszékéről pedig Nadia Al-Bagdadi, az IAS CEU vezetője vett részt a rendezvényen. A workshop szervezői - Kalavszky Zsófia és Alexandra Urakova (Orosz Tudományos Akadémia, IMLI) - két célt tűztek ki: az elmúlt évtizedekben egymástól függetlenül kibontakozó magyar és orosz irodalmi kultuszkutatás eredményeinek és elméleti hátterének ismertetését, valamint azt, hogy más tudományterületekről meghívott szakemberek bevonásával folytatódhasson az irodalmi kultuszkutatások elméleti hátterének kidolgozása.
Az orosz és magyar kultuszkutatások belátásait és eredményeit kamatoztatva tartott előadást 2018-ban Kalavszky Zsófia a Novoje Lityeraturnoje Obozrenyije (New Literary Observer) című folyóirat által szervezett nemzetközi, interdiszciplináris konferencián (A Hero of our Time: (Inter) National Symbolic Public Figures and Their Cult in the Age of (Post)Modernity Moszkva, 2018), ahol történészek, antropológusok, politológusok, szociológusok és irodalomtörténészek az irodalmi, történelmi és politikai kultuszok kialakulásának és működésének mikéntjeire kerestek válaszokat. A The Anthropological Turn in the Humanities and Social Sciences című konferenciasorozat III. tanácskozásán 49 előadó az alábbi kérdéseket vitatta meg: Milyen szociális mechanizmusok segítik elő a személy mint intézmény létrejöttét az elmúlt 3-4 évszázad nyilvánosságában?; Hogy zajlik a kultikus személyiség formálódása és intézményesítése egy adott történelmi korszakban?; Milyen adottságaiknak köszönhetően válnak a kultikus/kulturális hősök a kollektív remények, félelmek, frusztrációk projekciójává, továbbá miért jelenhetnek meg a kortársak számára önidentifikációs szereplehetőségként is?; Milyen okai vannak annak, hogy a „régi idők hősei” időszakonként ismét aktuálissá válnak?
Az orosz és magyar kultuszkutatások jelenleg kétoldalú nemzetközi projekt keretein belül folytatódnak. 2018-2021 között The Border Zone Paradigm: Russia and Hungary, Borderland and Crossroads in Cultures between East and West címmel magyar-orosz kutatócsoport működik, a kutatások kifejezetten a „Név, identitás, kultusz” kölcsönhatásait vizsgálják. A magyar részről Hetényi Zsuzsa (ELTE), orosz részről Natalja Zlidnyeva (Orosz Tudományos Akadémia, Szlávkutatási Intézet) által vezetett kutatócsoportban az Irodalomtudományi Intézet Közép- és kelet-európai Osztályát Kalavszky Zsófia képviseli. A projekt támogatója a Russian Foundation for Basic Research (Rosszijszkij Fond Fundamentalnih Isszledovannyij).
Puskin-kiadás. Összegyűjtött Művek (felelős: Kalavszky Zsófia)
A kutatás célja a Puskin-életmű 20. századi és kortárs magyar műfordításainak összegyűjtése, kiadása, vizsgálata, műfordításelmélet és -kritikai szövegek megírása. 2008 decemberében a Jevgenyij Anyegin megjelentetésével megkezdődött az Alekszandr Puskin Összegyűjtött Műveinek új magyar kiadása. Harminc évvel a legutóbbi magyar nyelvű Puskin-kiadás után ez az új sorozat kívánja megmutatni annak a sok regiszterben megszólalni képes Puskinnak az alakját, akinek a legendává és kultikussá vált életrajza iránt legalább annyira lankadatlan az érdeklődés, mint a biográfiájával összefonódott életműve iránt. A kiadás a kötetek végén elhelyezett gazdag jegyzetanyaggal demonstrálja, hogy az utóbbi évtizedekben hogyan változott Puskin életművének értelmezése. Itt gondolni kell az orosz (volt szovjet), az emigráns orosz, a nyugati ruszisztika és a nem jelentéktelen magyar Puskin-kutatás eredményeire. Ugyanakkor hangsúlyos és fontos a kortárs orosz irodalom Puskinhoz fűződő eleven viszonya is.
A Puskin-rajzokkal illusztrált kötetekbe bekerülnek a 80-as évek óta született, a legújabb magyar műfordítás-irodalom nagyszerű Puskin-fordításai, amelyek eddig nem voltak egybegyűjtve. A kötetekben megtalálhatóak számos kortárs magyar költő, műfordító – többek között Baka István, Borbély Szilárd, Háy János, Galgóczy Árpád és Térey János – fordításai. Az Anyegint (2008) további három kötet követi: a Regények, elbeszélések (2009), az Elbeszélő költemények, drámák, mesék (kézirat leadva) és a Lírai költemények (előkészületben). A sorozat az Európa Könyvkiadónál jelenik meg Hermann Zoltán és Kalavszky Zsófia sorozatszerkesztők, illetve szerkesztők gondozásában.
LEJÁRT PROJEKTEK
A magyar irodalom közép- és kelet-európai kapcsolatai és párhuzamai – témavezető: Bojtár Endre (OTKA T 18465, futamidő: 1995–1998).
A magyar irodalom közép- és kelet-európai kapcsolatai és párhuzamai – témavezető: Bojtár Endre (OTKA T 29138, futamidő: 1999–2002).
Czech-Hungarian literary relations: Encyclopedia of the Czech Hungarologists and Translators and Encyclopedia of the Hungarian Bohemicists and Translators – témavezető: Berkes Tamás (Akadémiai egyezményes, futamidő: 1998–2000). Partner: Ústav pro českou literaturu AV ČR.
A magyar kultúra a közép- és kelet-európai régió kontextusában – témavezető: Bojtár Endre (OTKA T 43018, futamidő: 2003–2006).
Research of Old Literary Texts and the Role of the Vernacular Languages as well of the Latin in the Bohemian Lands and Hungary – témavezető: Szörényi László, kapcsolattartó: Berkes Tamás (Akadémiai egyezményes, futamidő: 2006–2008, 2009–2012). Partner: Filosofický ústav AV ČR – Kabinet pro Klasická Studia.
The Diaspora Literature in Regional Languages of Central Europe – témavezető: Balogh Magdolna (International Visegrad Fund, Small Grant, 2011–2012, futamidő: 10 hónap, a projekt száma: 11120232). A támogatás összege: 1,5 M Ft.
The Border Zone Paradigm: Russia and Hungary, Borderland and Crossroads in Cultures between East and West (Россия и Венгрия на перекрестке культур Востока и Запада: проблемы пограничья) – résztvevő: Kalavszky Zsófia. Kutatócsoport-vezetők: magyar részről Hetényi Zsuzsa (ELTE), orosz részről Natalja Zlidnyeva (Orosz Tudományos Akadémia Szláv Kutatások Intézete). Résztvevők: Kalafatics Zsuzsanna (BGF), Mikola Gyöngyi (SZTE), Alexandra Urakova (IMLI), Polina Korolkova (Szláv Kutatások Intézete), Dmitrij Poljakov (Szláv Kutatások Intézete). A projekt támogatója: RFBR/РФФИ, Russian Foundation for Basic Research/Российский Фонд Фундаментальных Исследований. A projekt futamideje: 2018-2020. A projekt száma: 18-512-23002.
JELENLEG FUTÓ PROJEKTEK
Hungarian and Slovak Literatures in Central European Cultural Space – témavezető: Balogh Magdolna (Akadémiai egyezményes/Inter-academic agreement, futamidő: 2010–2012, 2013–2015, 2016–2018, 2019–2022, 2023–2024). Partner: Ústav svetovej literatúry SAV. A több ciklusra tervezett projekt távolabbi célja egy többoldalú együttműködés keretében megvalósítható regionális irodalomtörténeti összefoglalás, amelyhez a jelen kutatások is résztanulmányokat szolgáltatnak.
A projekt megnevezése: A magyar és a szlovák kultúra a közép-európai kulturális térben 5. A világirodalom a kis irodalmak perspektívájából. The World Literature from the Perspective of „Small” Literatures (2023-24). A támogatás összege: 1 M 250 ezer Ft.
Résztvevők: Balogh Magdolna, Magdalena Garbacik-Balakowicz, Szarka Szilvia.
A projekt megnevezése: A magyar és a szlovák kultúra a közép-európai kulturális térben 4. Hungarian and Slovak Literatures in Central European Cultural Space 4. Poetological, philological, reception questions of text formation (2019–2022). A támogatás összege: 2 M Ft.
A projekt záróeseményeként 2022. október 20-án szlovák és magyar kutatók részvételével nemzetközi konferenciát rendeztünk.
Részben e projekt keretén belül jelent meg Görözdi Judit és Balogh Magdolna szerkesztésében a Külországi könyvespolcokon: Tanulmányok Esterházy Péter idegen nyelvű recepciójáról. Budapest: reciti, 2022.
Résztvevők: Balogh Magdolna, Berkes Tamás, Deczki Sarolta.
A projekt megnevezése: A magyar és a szlovák kultúra a közép-európai kulturális térben 3. Fordítás és recepció (2016–2018) című projekt a kortárs magyar történelmi regény poétikáját és szlovák recepcióját vizsgálta. Szlovák-magyar irányban a projekt középpontjában a 2016-os budapesti könyvfesztivál szlovák díszvendégsége alkalmából magyarul megjelent 33 szlovák kötet fogadtatása állt. A projekt záróeseményeként 2017. októberében rendezett konferenciánkon a szlovák irodalom magyar recepcióját kutattuk az 1990 óta megjelent fordítások tükrében. A konferencia anyaga Balogh Magdolna szerkesztésében megjelent: Szomszédok a kirakatban – A szlovák irodalom recepciója Magyarországon 1990 után. Budapest, reciti, 2018.
Szláv Műhely stratégiai program (2021‒2023): Nem-szlavisztikai alapon koncipiált regionális összehasonlító irodalomtörténeti kutatások a visegrádi térségben, különös tekintettel a nemzeti identitásformák irodalmi és irodalomtörténeti kapcsolódásaira.
A projekt támogatója: ELKH. A program száma: SA-32/2021-2023 ELKH. A támogatás összege: 22,7 M Ft.
A program, amelynek egyaránt van oktatási és kutatási aspektusa, szláv szakos MA-t vagy PhD-t végzett kezdő kutatók továbbképzésére jött létre. A mesterkurzusok mintájára elgondolt oktatási tevékenységet a Közép- és Kelet-európai Osztály munkatársai végzik, kiegészítve az intézet más munkatársaival (előadások és szemináriumi foglalkozások).
A műhely kutatási célja a magyar irodalom regionális beágyazottságának vizsgálata a felveendő segédmunkatársak nyelvi, irodalom- és kultúrtörténeti ismeretei által belátható közeg két- vagy többoldalú, kölcsönös kapcsolataira fókuszálva, s azt a tipológiai eljárást követve, amely az irodalmi párhuzamok és különbségek rendszerszintű szemléletével bővíti a hagyományos irodalomtörténeti gondolkodást.
A stratégiai program része a Közép-európai szeminárium című előadássorozat és a Minka projekt (lásd ezt külön).
Résztvevők: Berkes Tamás (programvezető); Balogh Magdolna, Magdalena Garbacik-Balakowicz, Kalavszky Zsófia, Papp Ingrid, Szarka Szilvia.
Minka-projekt. Egy unikális transzkulturális jelenség nyomában a 19. század elején Közép- és Kelet-Európában (2021‒2023): A Minka-projekt a Szláv Műhely stratégiai kutatási program projektje.
A projekt célja, hogy egy átfogó, nyelveken, nemzeteken és kultúrákon átívelő kutatás során rávilágítson arra, hogy mi vezethetett a 19. század első felében ahhoz, hogy a Jehal kozak za Dunaj (’Lovagolt a kozák…’) kezdetű ukrán dal egyedülálló sikereket érjen el Európa szerte, elsősorban Közép-Európában. A dal egyes fordításai nyomtatott formában a műköltészet segítségével, bizonyos variánsai pedig a közköltészet csatornáin, szóban terjedtek. Rendkívüli gyors és széleskörű elterjedéséhez kétségkívül hozzájárult, hogy a dal számos lengyel, cseh és német zeneszerzőt, köztük Beethovent is megihlette. A dal egzotikus témáját adó deli, kozák lovas alakja a korabeli szalonkultúra egyik legjellemzőbb, porcelánból, gipszből, papírból megformált figurája lett. A kutatás középpontjában a német nyelvterületeken Schöne Minka kezdősorral terjedő dal ukrán, orosz, német, lengyel, cseh és magyar nyelvű terjedése és a terjedés során lezajlott funkcióváltásának leírásai állnak.
A projekt kulcsszavai: magyar, cseh, lengyel, ukrán, orosz, német irodalom; zene, ipar-/képzőművészet, transzkulturalitás, napóleoni háborúk, közköltészet, népköltészet, műköltészet, inszurgens költészet, nemzeti irodalmak, fordítás, romantika.
A projektben érintett diszciplínák: irodalomtörténet, zenetörténet, kultúrtörténet, társadalomtörténet, művészettörténet.
Résztvevők: Kalavszky Zsófia (projektvezető, orosz, ukrán irodalom), Berkes Tamás (cseh irodalom), Csörsz Rumen István (magyar irodalom), Szarka Szilvia (német irodalom), Magdalena Garbacik-Balakowicz (lengyel irodalom), Tari Lujza (zenetörténet), Apor Eszter (művészettörténet).
Balogh Magdolna és Berkes Tamás, szerk. Ami összehasonlítható és ami nem. Tanulmányok: Összehasonlító irodalomtudományi tanácskozás cseh, szlovák és lengyel kutatók részvételével, Veszprém, 1987. június 23–25. Békéscsaba: Új Auróra Kiskönyvtár, 1989.
Az 1987-es veszprémi konferencia a cseh és szlovák kollégák részvételével az összehasonlító irodalomtudomány aktuális elméleti és módszertani kérdéseit állította középpontba, emellett egy-egy konkrét irodalomtörténeti korszak illetve stílus komparatisztikai megközelítésének lehetőségeit vizsgálta. A tanulmányokat a bevezető esszét jegyző Bojtár Endre mellett Rákos Péter, Klaniczay Tibor, Sziklay László, Dionyz Ďurišin, Slawomír Wollmann, Fried István, Eva Tkáčiková, Kiss Gy Csaba, Berkes Tamás és Karol Tomiš írta.
Balogh Magdolna, Berkes Tamás és Krasztev Péter, szerk. Áttűnések. A századforduló irodalma Közép-és Kelet-Európában. Res Publica Nostra. Közép-és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 2. Budapest: Balassi Kiadó, 1992.
A kötet anyaga az OTKA 1986-1990 között futó A századforduló irodalma Közép- és Kelet-Európában című pályázatának keretében készült anyagokból tartalmaz válogatást. Az 1986-ban megalakult Közép- és Kelet-Európai Osztályon kezdettől fogva törekedtünk intézeten kívüli tudományos műhelyekkel (pl. ELTE BTK Orosz Filológiai és Szláv Tanszékei) és kutatókkal (Sneé Péter, Bundula István, Halasi Zoltán) együttműködni. Ez tükröződik a kötet szerzőgárdájának összetételében is.
A századforduló időszaka a kötet írásainak gyújtópontja, de nem kizárólagos tárgya, hiszen a tanulmányok egy része a korszak egyes előzményeivel, míg másik részük a következő korszak jelenségeivel foglalkozik, illetve egy-egy tárgyalt jelenséget hosszabb időbeli távlatban vizsgál, ahogyan például Molnár Gusztáv A román nacionalizmus magyarságképével foglalkozó érdekfeszítő tanulmánya, vagy Bojtár B. Endrének A lengyel-ukrán történelmi kapcsolatok történetének első részét felvázoló alapos tanulmánya.
Hangsúlyosan jelenik meg a kötet írásaiban az a felismerés, hogy régiónkban a két háború közötti időszak dilemmái eltérő történeti kontextusban ugyan, de ismét aktuálisnak mutatják a századforduló kultúrájának problematikáját, ahogyan például a harmincas évek válságtudata példázza. Ez látszik Balogh Magdolna két, egymásra rímelő tanulmányából, a Krízis és katarzis. A kultúra és a személyiség kérdései az orosz válságirodalomban, illetve a Lengyel Kasszandra a két háború között című, Marian Zdziechowskival foglalkozó tanulmányából.
Korszakok egymásra rímelése mellett a kötet tanulmányai arra is kísérletet tesznek, hogy felmutassák különböző nemzeti irodalmak párhuzamait a századfordulón, ahogyan Jerzy Snopek A századforduló irodalma Lengyelországban és Magyarországon című írása, illetve Pálfalvi Lajos Új tendenciák a századforduló magyar, lengyel és orosz elbeszélő prózájában című esszéje, vagy Lőkös István Krúdy Gyula és a horvát Šandor Ksaver Gjalski prózáját összevető írása.
A századforduló szimbolista irányzatának poétikai sajátosságait tárgyalja egy-egy műfaj és/vagy alkotó munkásságának kontextusában Krasztev Péter, Szilárd Léna és Vasziljeva Natalja írása.
Berkes Tamás, szerk. Bohemia et Hungaria. Tanulmányok a cseh-magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Budapest: Osiris Kiadó, 1998.
A kötet annak a tudományos konferenciának az előadásait tartalmazza, amelyre a Cseh Köztársaság Nagykövetsége és az MTA Irodalomtudományi Intézetének szervezésében került sor. Az elhangzott előadások felölelték a cseh-magyar irodalmi – s tágabban: művelődéstörténeti – kapcsolatok csaknem teljes körét, a barokk korszaktól kezdve a XX. század irodalmáig. Az eddigi tudományos eredmények összegzése és az újabb kutatási irányok áttekintése mellett a konferencia napirendjén szerepelt az összehasonlító irodalomtudomány módszertani megújulásának kérdése is.
Berkes Tamás, szerk. Keresztirányok: Közép- és kelet-európai összehasonlító kultúrtörténet. Budapest: Balassi Kiadó, 2000.
A közép- és kelet-európai kutatások summázataként 2000-ben jelent meg a Balassi Kiadónál a Keresztirányok: Közép- és kelet-európai összehasonlító kultúrtörténet című kötet, amely Berkes Tamás szerkesztésében harminc tanulmányt fog csokorba. A több évtized tudományos termését reprezentáló írások felölelik térségünk XIX–XX. századi kultúrtörténetének csaknem minden területét: érintve és értelmezve a legfontosabb irodalmi irányzatokat. A régebben készült, többnyire nehezen hozzáférhető, illetve a kötet számára készített tanulmányok felerősítik és kölcsönösen értelmezik egymást, híven tükrözve azokat az eredményeket, melyeket az intézetben folyó kutatás ebben a tárgykörben addig elért.
A 16 szerző 30 tanulmánya négy tematikai egységbe rendeződik. Az elméleti blokk után a közép- és kelet-európai irodalmak szemelvényes összehasonlítása következik a felvilágosodás korától a századfordulón át egészen napjainkig, majd kapcsolattörténeti, illetve kritikai írások zárják az összeállítást. A kötet tucatnyi nép nyelvének és (szak)irodalmának széleskörű ismeretéről tanúskodik, de azt a megközelítést részesíti előnyben, amely az irodalmi tények értelmezéséhez a mögöttük álló eszmei és történeti folyamatot is beemeli az elemzésbe. Ennyiben az irodalomtörténet mindig kapcsolódik a kultúrtörténethez is. A szerzők nem elsősorban a hatás- és motívumtörténeti kutatásra összpontosítanak, hanem az irodalmi művekből kirajzolódó szándéktalan párhuzamok és különbségek teljesebb megértésére. Az általuk használt interpretációs technikák a régió irodalmai közötti átjárhatóságot kínálják fel.
Berkes Tamás, szerk. Borostyánút. Tanulmányok Bojtár Endre 70. születésnapjára. Budapest: Reciti, 2010.
Az ünnepelt tanítványai és barátai által jegyzett kötet 11 baltisztikai, cseh, lengyel és orosz tárgyú tanulmányt tartalmaz, kiegészülve két személyes hangú írással. Az MTA Irodalomtudományi Intézetének recenziós portálja (reciti.hu) által kiadott kötet elektronikus formában is elérhető.
Balogh Magdolna és Kalavszky Zsófia, szerk. Cseh ködképek fürkészője. Huszonegy írás Berkes Tamás 60. születésnapjára. Budapest: Reciti, 2014.
Az ünnepelt kollégái és barátai által jegyzett kötet 21 szaktanulmányt, esszét és személyes hangú írást tartalmaz. Az MTA Irodalomtudományi Intézetének recenziós portálja (reciti.hu) által kiadott kötet elektronikus formában is elérhető.
Balogh Magdolna, szerk. Választások és kényszerek. Zsidó önkép és közösségtudat Közép-Európában. Irodalom- és kultúrtörténeti tanulmányok. Budapest: Reciti, 2015.
A kötet annak a 2011 novemberében rendezett nemzetközi konferenciának az anyagából nyújt válogatást, amelyet a Vannak-e közép-európai zsidó irodalmak? munkacím alapján hirdettünk meg, s amelyre az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete együttműködésének keretében került sor. A konferencia a nem héber és nem jiddis nyelvű irodalmakra kérdezett rá, vagyis arra kerestük a választ, hogy térségünk egyes nemzeti irodalmain belül kirajzolható-e egy olyan, az adott nemzet nyelvén született, de világosan elkülöníthető irodalmi korpusz, amelyet az egymással is feleselő mai diskurzusok a „zsidó” képlékeny és többféleképpen értett fogalma alapján jelölnek meg. Egy lehetséges tipológia vázlatán gondolkodtunk, miközben azt is vártuk a szlovák, lengyel, cseh és magyar részvevőktől, hogy számot adjanak a régiónkon belüli „zsidó” komponensének kulturális specifikumairól, ahogyan az a 19-20. század közép-európai történelméből és kultúrtörténetéből kiolvasható.
A kötet tizenkét tanulmánya mind megközelítésmódjában, mind tematikájában különböző, ami érthető, hiszen nemcsak az egyes nemzeti diskurzusok feleltethetők meg nehezen egymásnak, de a „zsidó” fogalmát valamiképpen tételező tényadatoknak is eltérő a súlyuk és helyi értékük a térség országaiban. A különböző előfeltevések és beszédmódok kritikája legalább annyira része a témának, mint amennyire az újrafogalmazása.
A nyelvezetükben és fogalomhasználatukban is széttartó tanulmányok az elmúlt másfél évszázad identifikációs képzeteinek labirintusában forognak, s elsősorban a zsidó szó jelölőjének társadalmi referenciáit keresik.
Balogh Magdolna, szerk. Szomszédok a kirakatban – A szlovák irodalom recepciója Magyarországon 1990 után. Budapest: Reciti, 2018.
A kötet Irodalomtudományi Intézet és a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete közös hároméves mobilitási projektje keretében készült, amely A magyar és a szlovák irodalom a közép-európai kulturális térben 3.—Sajátos nemzeti irodalmi jelenségek a 20. és 21. században, kulturális transzfer az irodalomban címet viselte. A projekt záró publikációját a 2017 októberében Budapesten rendezett A szlovák irodalom recepciója Magyarországon 1990 után című konferencia anyagából Balogh Magdolna, az együttműködés magyar projektvezetője szerkesztette. A kötetet Ivana Taranenková, a Szlovák Irodalmi Intézet munkatársa mutatta be, hangsúlyozva a kötet anyagának sokszínűségét.
Görözdi Judit és Balogh Magdolna szerkesztésében a Külországi könyvespolcokon: Tanulmányok Esterházy Péter idegen nyelvű recepciójáról. Budapest: Reciti, 2022.
A kötet részben a BTK Irodalomtudományi Intézete és a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete közös projektje keretében készült, amely A magyar és a szlovák kultúra a közép-európai kulturális térben 4. címet viselte.
SOROZAT
Bojtár Endre, sorozatszerk. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature), Budapest: Balassi Kiadó.
A SOROZAT KÖTETEI
Balogh Magdolna. Kiúttalan utakon. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 4. Budapest: Balassi Kiadó, 1994.
———. Rabul ejtett értelmek. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 9. Budapest: Balassi Kiadó, 2017.
Balogh Magdolna, Berkes Tamás és Krasztev Péter, szerk. Áttűnések. A századforduló irodalma Közép-és Kelet-Európában. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 2. Budapest: Balassi Kiadó, 1992.
Berkes Tamás. A cseh eszmetörténet antinómiái. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 8. Budapest: Balassi Kiadó, 2003.
———, szerk. Keresztirányok: Közép- és kelet-európai összehasonlító kultúrtörténet. Res Publica Nostra. Közép-és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 7. Budapest: Balassi, 2000.
D. Molnár István. Vallási kisebbség, kisebbségi vallás. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 6. Budapest: Balassi Kiadó, 1996.
Krasztev Péter. Ismét újra kell születnünk. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 5. Budapest: Balassi Kiadó, 1995.
Pálfalvi Lajos. Tény és metafora. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 3. Budapest: Balassi Kiadó, 1993.
Sziklay László. Pest-Buda szellemi élete a 18-19. század fordulóján. Res Publica Nostra. Közép- és Kelet-európai Összehasonlító Irodalomtudomány (Studies in Central and Eastern European Comparative Literature) 1. Budapest: Balassi Kiadó, 1991.
Nemzetközi konferenciák az osztály szervezésében az osztály megalakulásától
Az orosz és a magyar irodalom a századfordulón
Budapest, MTA ITI, 1988. nov. 15–16.
Stanislaw Vincenz emlékkonferencia
Budapest, MTA ITI, 1988. november 30.
Dejiny a literatúra v kontaktoch
Dolná Krupa, Alsókorompa, 1989. június 19–22.
Az európai modernség
Budapest, MTA ITI, 1992. szept. 21–22.
Literatúra a postmoderna
Bratislava, Magyar Kulturális Központ, 1994. április 8–9.
Szubjektum-koncepciók a közép-európai irodalmakban a századelőn
Budapest, MTA ITI, 1996. szept. 25–26.
Cseh-magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok
Budapest, Cseh Centrum, 1998. május 12.
Európske literárne avantgardy 20. storočia
Bratislava, Ústav svetovej literatúry SAV 1999. október 12–13.
Tvorivosť literárnej recepcie
Bratislava, Ústav svetovej literatúry SAV, 2005. október 25–26.
Prepisovania romantizmu
Bratislava, Ústav svetovej literatúry SAV, 2010. április 15–16.
Közép-európai zsidó irodalmak
Budapest, MTA ITI Illyés Archívum, 2011. november 21–22.
Fáradhatatlan szavak. Szimpózium Rákos Péter emlékére
Budapest, Cseh Centrum, 2012. nov. 15.
A történelmi regény mai közép-európai változatai
Bratislava, Ústav svetovej literatúry SAV, 2014. február 5–6.
Literary Cults: Transnational Perspectives and Approaches
Budapest, IAS CEU – MTA ITI, 2016. június 10.
A szlovák irodalom recepciója Magyarországon 1990 után
Budapest, Szlovák Kulturális Intézet, 2017. október 17.
The other Kollár / Kollár and the other one
Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Közép- és kelet-európai osztálya, ELTE Szláv és Balti Filológiai Tanszék, Szent Adalbert Alapítvány, 2021. június 17–18. (online platformon)
A „világirodalom” a „kisnemzeti” irodalmak szemszögéből
Budapest, Irodalomtudományi Intézet, 2022. október 20.
Felolvasóülések, szemináriumok az osztály szervezésében
Garbacik-Balakowicz Magdalena tudományos segédmunkatárs
Kalavszky Zsófia tudományos munkatárs
Berkes Tamás ny. tudományos tanácsadó
Balogh Magdolna ny. tudományos főmunkatárs
Bibliográfiai kutatások és eredmények az MTA Irodalomtudományi Intézetében – történeti visszatekintés
A Bibliográfiai osztály 1957-ben alakult Kemény G. Gábor vezetésével. Őt 1962-től Gerézdi Rabán, 1965-től Vargha Kálmán, 1984-től haláláig, 2007-ig pedig Kókay György – mind jeles tudósok, kutatók, máig érvényes szakkönyvek írói – követték az osztály élén.
A Bibliográfiai osztály első fénykorát Klaniczay Tibor igazgatóhelyettessége alatt élte. Az osztály mindig is a mindenkori igazgatóhelyettes felügyelete és ellenőrzése alatt működött. Klaniczay, a legendás hírű irodalomtörténész később igazgatóként is minden lehetőséget igyekezett biztosítani a bibliográfiai kézikönyvek elkészültéhez és megjelenéséhez.
Kókay György halála után öt évig a bibliográfiai feladatokat Jankovics József igazgatóhelyettes felügyelte, és 2012-ig Csóra Karola, az osztály korábbi munkatársa vezette az egyre szűkülő létszámú és egyre zsugorodó feladatkörű, a megszűnés szélére sodródó osztály munkáját.
A bibliográfiai alapkutatások dinamizálása és teljes körű modernizálása 2012-től, Kecskeméti Gábor igazgatásának kezdetétől számítható, aki a bibliográfiát és a digitális irodalomtudományt elsőrangú és stratégiai fontosságú intézeti feladatnak tekintette, és a két területet összehajlította – már az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont kereteiben működő Irodalomtudományi Intézetben. A cél elérésére megnyerte az éppen felszámolás alá kerülő, önállóan működő Illyés-archívum vezetőjét, Stauder Máriát, hogy indítsa újra az Irodalomtudományi Intézet Bibliográfiai osztályának munkáját, melynek egyébként korábban ő maga is munkatársa volt. Stauder Mária 2013-tól 2017 szeptemberéig irányította az osztályt, és az irodalomtudományi szakbibliográfiai kutatásokat teljesen új irányba fordította. A 2013-ban Stauder Mária vezetésével újjászervezett Bibliográfiai osztály munkatársai Benda Mihály, Sőrés Zsolt (50%-os munkaidőben) és Újváriné Tüskés Anna lettek.
–
Az osztály vezetését Stauder Mária nyugdíjba vonulásával 2017 szeptemberétől Császtvay Tünde – aki pályája elején szintén több évig dolgozott az osztályon – vette át, és a megörökölt elvek mentén még dinamikusabbá tette az osztály működését.
Az osztály első évtizedei és tudományos eredményei
Az osztály megalakulásakor több évtizedes, hatalmas feladatoknak látott neki. A megalakulás után a nem nagy létszámú osztály a nagyon széles spektrumú és körű adatgyűjtést – a mindenkori gyakornokok mellett – külső munkatársak bevonásával végezte, de a tételek csoportosítását, a szakrend kialakítását és a tételek szakrendi besorolását, a kötetek szerkesztését és sajtó alá rendezését mindig is az osztályon dolgozó munkatársak végezték.
Az intézeti bibliográfiai kézikönyv szerkezeti kialakításához Kozocsa Sándor éves irodalomtörténeti bibliográfiája volt a példa, de a szerkezeti kérdéseket érintő döntésekben külföldi kézikönyveket is figyelembe vettek, sőt, esetenként írókkal, irodalomtörténészekkel és más intézmények bibliográfus munkatársaival is folytattak szakmai egyeztetéseket.
Elsődlegesen egy sok kötetes, korszakokra bontott irodalomtudományi szakbibliográfiai kézikönyv munkálatai kezdődtek meg, mellette pedig kisebb szakbibliográfiai munkák indultak el:
1. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája
A magyar irodalomtörténet retrospektív (visszatekintő) bibliográfiai kézikönyve a párhuzamosan készülő magyar irodalomtörténeti kézikönyv (a zöld borítójáról csak Spenótnak nevezett, hat kötetes irodalomtörténeti összefoglaló) irodalomtörténeti korszakai szerinti tagolása alapján tagolódott kötetekre, ezen belül általános és személyi részre osztva;
A magyar irodalomtörténet bibliográfiája kötetei
I. Stoll Béla, Varga Imre, V. Kovács Sándor, 1772-ig, Bp., 1972;
II. Kókay György, 1772–1849, Bp., 1975;
III. H. Törő Györgyi, Nagy Miklós, Tódor Ildikó, 1849–1905: Általános rész – Személyi rész A–Gy, Bp., 1990;
IV. Tódor Ildikó, 1849–1905: Személyi rész H–Zs, Bp., 1997;
V. B. Hajtó Zsófia, 1905–1970: Általános rész, Bp., 1997;
VI. Botka Ferenc, Vargha Kálmán, 1905–1945: Személyi rész A–K , Bp., 1982;
VII. Botka Ferenc, Vargha Kálmán, 1905–1945: Személyi rész L–Zs, Bp., 1989;
VIII. Botka Ferenc, 1945–1970: Személyi rész, Bp., 1991;
IX. B. Hajtó Zsófia, Csóra Karola, 1991–1995, Bp., 2007;
X. Csóra Karola, 1996–2000, Bp., 2013.
Az intézetben szerkesztett bibliográfiai kézikönyvsorozat előzményei a magyar irodalomtörténet-írás kurrens bibliográfiái voltak:
a) az 1876–1889. év irodalomtörténeti repertóriumát id. Szinnyei József a Figyelőben tette közzé;
b) az 1893–1943. évre vonatkozó repertórium Hellebrant Árpád (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára), Goriupp Aliz (Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára), majd Kozocsa Sándor (Országos Széchényi Könyvtár) összeállításában az Irodalomtörténeti Közleményekben jelent meg;
c) 1950-től önálló kiadványban jelent meg Kozocsa Sándor szerkesztésében az 1945–1965. évre vonatkozó bibliográfia.
Az Irodalomtörténeti Közlemények éves irodalomtörténeti bibliográfiát közölt, amit az 1962–1967. évre vonatkozóan V. Kovács Sándor (megjelent: 1963–1968), majd az 1970–1974. évre Bor Kálmán (megjelent: 1971–1975), az 1975–1976. évre Stauder Mária (megjelent: 1976–1977) készítettek.
A kézikönyv-kötetek sorozatszerkesztői Vargha Kálmán, V. Windisch Éva és Kókay György lettek, míg a kötetek szerkesztői többnyire az adott korszakot kutató, vezető tudósok közül kerültek ki; Botka Ferenc, Kókay György, V. Kovács Sándor, Nagy Miklós, Stoll Béla, H. Törő Györgyi, Vargha Kálmán és Varga Imre jegyezték a köteteket.
A kötetek munkatársaként – különböző korszakokban – a következő névsor állítható össze: Szerb Antalné, Zelk Zoltánné Sinka Erzsébet, Béládi Miklósné Hajtó Zsófia, Komlovszki Tiborné Tódor Ildikó, Stauder Mária, Csóra Karola, Császtvay Tünde, Sőrés Zsolt, Sas Péter. (Nevük – mint szerkesztők vagy az adott kötetek munkatársai – olvasható a kézikönyvekben.) A kötetek munkatársaiból többen később kötetszerkesztők is lettek: Komlovszkiné Tódor Ildikó, Béládiné Hajtó Zsófia, Csóra Karola.
Az akkor még cédulaformában szerkesztett kötetek adatait – sok tíz katalógusfióknyit – évtizedeken át írógéppel írták, megszabott nagyságú cédulákra, kézzel javították, majd cédulaformában lektorálták. Az első kötetet Klaniczay Tibor, a másodikat Solt Andor, a harmadikat Oltványi Ambrus és Rejtő István, a negyediket Nagy Miklós, az ötödiket V. Windisch Éva (nincs feltüntetve) és Pomogáts Béla, a hatodik és hetedik kötetet Béládi Miklós, a nyolcadikat Pomogáts Béla lektorálta.
2. Az Irodalomtudományi Intézetben folyó egyéb bibliográfiai munkákban való részvétel, az Irodalomtörténeti bibliográfiák sorozat összeállítása és szerkesztése
A kiemelt kézikönyv-feladatok mellett az osztályon készült – többek között – a Nyugat-repertórium (Galambos Ferenc, 1959). Galambos Ferenc emellett több hiánypótló szakbibliográfiát is elkészített az intézet megbízásából, melyek máig gépiratban maradtak, de az Országos Széchényi Könyvtárban szabadpolcon elérhetőek (például A bécsi magyar emigráció újságjai és folyóiratai 1919–1933).
Az osztály közreműködésével szerkesztett és megjelent további bibliográfiai kiadvány A népi írók bibliográfiája (Varga Rózsa, Patyi Sándor, Tódor Ildikó, 1972) és A magyar sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája 1705–1945 (Kókay György, Sinka Erzsébet, H. Törő Györgyi, József Farkas, Dersi Tamás, 1979).
Ugyancsak az Osztály szakmai támogatásával jött létre A jugoszláviai magyar irodalom éves bibliográfiája Pastyik László (Hungarológiai Intézet, Újvidék) szerkesztésében 1968–1985 között és a Vigilia-repertórium 1935–1984 (Stauder Mária, 1987).
Nem az osztályon, de a Bibliográfiai osztály szakmai eredményeinek segítségével több írói személyi bibliográfia is készült az Intézetben. A Babits Mihály kritikai kiadás alapvetéseként – a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködésben – jelent meg a Babits Mihály-bibliográfia (Stauder Mária, Varga Katalin, 1998), elkészült a Pilinszky János-bibliográfia (Bende József, Hafner Zoltán, 2001) és a Kertész Imre-bibliográfia (Hafner Zoltán, 2009). Több irodalomtudós munkásságának adatait az Intézet munkatársai kerek születésnapi évfordulók alkalmából vagy a nekik szánt köszöntő-emlékkötetekbe készítettek el.
A bibliográfiai kutatások eredményének állása
A Magyar irodalomtörténet bibliográfiája kötetsorozat 8 kötete 1970-ig gyűjtötte fel az adatokat. Az 1966–1990 közötti irodalomtörténeti szakirodalmat az Országos Széchényi Könyvtár kurrens bibliográfiai összeállításai tartalmazzák, amelyek szerkezetéhez az Irodalomtörténeti Közleményekben közölt éves irodalomtörténeti bibliográfia is alapul szolgált.
Az 1991–1995 és az 1996–2000 közötti évek irodalomtörténeti bibliográfiai kézkönyvei 2007-ben és 2013-ban jelentek meg. Az előbbi Kókay György és Németh S. Katalin sorozatszerkesztésében, B. Hajtó Zsófia és Csóra Karola szerkesztésében (megnevezett lektor nélkül), az utóbbi sorozatszerkesztők nélkül, Csóra Karola szerkesztésében. Az eddig utolsónak nevezhető, 10. kötet lektora Jankovics József volt.
Ezzel a papír alapú retrospektív irodalomtörténeti bibliográfiai kézikönyv korszakos vállalkozása lezárult.
További információk:
http://www.iti.mta.hu/mib/bemutato_tizkotetes.html
http://www.iti.mta.hu/mib/index.html
http://www.iti.mta.hu/mib/kereses.php
Korábbi munkatársak:
Gerézdi Rabán (Kaposvár, 1914. szeptember 26. – Budapest, 1968. január 8.)
Irodalomtörténész, könyvtáros, tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1963) 1929-től bencés papnövendék; szerzetesi neve Rabán. 1937–től Veszprémben, Pannonhalmán teológiát tanult. 1940-ben a rendből kilépve doktori címet szerzett a Budapesti Egyetemen. Itt Horváth János tanítványa volt, s ez nemcsak egész munkásságán érződik, de büszke is volt rá. Horváth Jánostól tanulta a szintézis igényét is. Évekig folytatta egy-egy téma adatgyűjtését, de mindig kész, befejezett, formailag is kimunkált művet hozott létre. Mindenre kiterjedő filológiai alapvetéssel dolgozott, de képes volt megtalálni a kutatott kor szellemi-irodalmi életére vonatkozó, világító adatokat.
1945-től az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. 1948–1954 között az Egyetemi Könyvtárban a kézirattár vezetője volt. 1945-1951 között a Budapesti Egyetem bölcsészkarán irodalomtörténeti órákat tartott és a könyvtárszakon az ősnyomtatványokról adott elő. 1956-tól a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében osztályvezető volt.
Fő kutatási területe a középkori magyar irodalom volt. Tudományos munkássága 1939-ben a Pannonhalmi Szemlében a középkori Szent István-offícium himnuszairól írt tanulmányával indult. Lelekesedésének első tárgyát néhány év múlva a hazai humanizmus vizsgálata váltotta fel, és az érdeklődésének a központi problémájává vált. Váradi Péterről írt disszertációjával a magyar reneszánsz kutatók élvonalába emelkedett. Kiadta Janus Pannonius válogatott verseit (tanulmánnyal, 1953), Székely István világkrónikáját (1960). Munkatársa volt A magyar irodalom története című akadémiai szintézisnek (1964). Balassi-monográfiájából csak az életút vázlatát adhatta közre (1968). Gerezdi Rabán életének főműve mégis A magyar világi líra kezdetei című monográfia. A töredékesen fennmaradt egykorú szöveg szinte mikrofilológiai értékelésével Mohács előtti magyar nyelvű világi költészetünk egész területét be tudta mutatni.
Kemény G. Gábor (eredetileg Krausz Gusztáv; Kassa, 1915. június 2. – Budapest, 1981. november 8.)
Történész, irodalomtörténész, bibliográfus 1957-től 1962-ig az Irodalomtörténeti Intézet Bibliográfiai Osztályának tudományos osztályvezetője. Kassán érettségizett, 1933 és 1937 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia–történelem szakát végezte el, ahol 1937-ben tanári, 1944-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1944-ig a Statisztikai Tudósító és a pécsi egyetem Kisebbségi Intézetének külső munkatársa volt. 1945 elején az Anonymus kiadónál dolgozott. Utána az Országos Széchényi Könyvtárba került. Néhány éves, rövid de fontos epizód után, amikor a Irodalomtudományi Intézetében a bibliográfiai osztályt vezette, ismét a nemzeti könyvtárba került vissza. A sajtóosztályon, majd a tájékoztatási osztályon dolgozott, élete utolsó éveiben a magyarországi nemzetiségek bibliográfiáját gyűjtő akadémiai intézmény vezetője volt mellékállásban.
Alapvető bibliográfiákat és szövegkiadásokat szerkesztett a magyarországi nemzetiség kérdés témakörében. A nemzetiségi kérdés és a közép-európai népek közötti szellemi és irodalmi kapcsolatok kutatója. A nemzetiségi kérdés élménye vezette őt azokban a munkálataiban, amelyekkel a leginkább beírta magát a magyar történettudomány történetébe. Kutatómunkájának középpontjában az egykori Magyarország nemzeti kérdése állt. A történeti téma mindig összefonódott nála, a közép-kelet-európai nemzetek közti szellemi, különösen irodalmi kapcsolatok történetével.
1946-ban főmunkatársa volt, a legnehezebb körülmények közt megjelenő, végül is befejezetlenül maradt gyűjteményes munkának, a Dunatáj-nak, amelynek legfőbb célja volt, hogy a második világháború után, nemzeti elfogultságoktól és előítéletektől függetlenül, a tényleges valóságnak megfelelő képet adjon a szomszédos országok és népek történeti fejlődéséről és a magyarság elhelyezkedéséről közöttük. Ugyancsak 1946-ban jelent meg első nagy önálló kötete, A nemzetiségi kérdés a törvények és tervezetek tükrében. Ebben a művében 1790-től a történeti Magyarország felbomlásáig vette számba a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló kísérleteket. Első kötetnek jelezte, nyilván a nemzetiségi kérdés egész történetét, vagyis az egyes magyarországi nemzetiségek történetét is meg akarta írni. 1962-ben jelent meg A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből. (Válogatás hét évszázad írásaiból) c. munkája, amely a kis népek barátságát, a pozitív érintkezések legfontosabb bizonyítékait gyűjtötte össze.
E könyve csupán kitérő volt a nagy műhöz képest, amelyen élete végéig dolgozott. 1952-ben jelent meg az első kötete ennek a fontos alkotásnak, az Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában, s 1966-ig még összesen három. A könyv alig néhány évvel az első kötet megjelenése után már fogalommá vált hazai és külföldi szakemberek számára egyaránt, az Iratok, hamarosan csak így emlegette mindenki.
Mint Niderhauser Emil írta róla, Kemény G. Gábor mindig a magyar függetlenségi hagyományok oldaláról közelítette meg a magyar történelem nagy kérdéseit, s ezek egyik csúcspontjaként értékelte éppen a forradalmat. Ezért is irt külön könyvet Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban címen, ami 1957-ben jelent meg. Számos írást és monográfiát szentelt Mocsáry Lajos életének és pályafutásának, válogatott műveit 1958-ban adta ki. Szintén életrajzi tanulmányokban elevenítette fel Teleki László emlékezetét. Az ő írásaiból 1961-ben tett közzé kétkötetes forrásválogatást. Legutolsó, kisebb írásait egybefoglaló, Csehszlovákiában megjelent könyvében, a Kapcsolatok vonzásában címűben, a 16. századi besztercebányai felkeléstől a dualizmus koráig vizsgálta magyarok és szomszédok együttélésének kérdéseit, megint csak a pozitív kapcsolatok jegyében.
Pajkossy Gábor írta róla, hogy művei mindig a legszélesebb, legigényesebb bibliográfiai alapra épültek. A bibliográfia munka szíves vállalása tudós egyéniségének egy értékes tulajdonsága volt.
További fő művei: A váradi hídverés (1946, szerk. és bev.), 1848-1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről (1948, szerk. és bev.), Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban (1957), Magyar Történeti Bibliográfia 1825-1867. 4. Nem magyar népek (nemzetiségek) (1959; társszerk. Katus László; folytatása kéziratban maradt). Felvidéki és szlovák vonatkozású tanulmányainak gyűjteménye: Kapcsolatok vonzásában (Bratislava, 1977). Hátrahagyott írásai: A dunai mikrokozmosz (Békéscsaba, 1984).
Vargha Kálmán (Budapest, 1925. január 21. – Budapest, 1988. szeptember 14.)
irodalomtörténész, kritikus, bibliográfus, az irodalomtudomány kandidátusa (1967). 1952-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar – német - könyvtár szakán, ahol ezt követően tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. 1949-1952 a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tisztviselője. 1956-tól 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Bibliográfiai Osztály vezetője volt. 1953-59-ben az lrodalomtörténet segédszerkesztője. Főszerkesztője volt A magyar irodalomtörténet bibliográfiája c. sorozatnak. Pályakezdő tanulmányaiban, bírálataiban, amelyek az Újhold mellett a Diáriumban, a Sorsunkban, a Tiszatájban és a Vigiliában jelentek meg, ott érezni Rónay György tudatosan vállalt példamutatását.
Az Irodalomtudományi Intézetben fejezi be a Móricz Zsigmond és az irodalom (1962) című művét, amelyért 1967-ben kandidátusi fokozatot kap, és azt az írói portrét (1967), amely az Arcok és vallomások sorozatban látott napvilágot. Ezzel párhuzamosan kapcsolatot tart a szépirodalmi könyvkiadással, és antológiákat, szöveggyűjteményeket állít össze. 1964-től megint kritikákkal is jelentkezik, majd Albert Zsuzsával és Rónay Györggyel jelen van egy azóta országosan népszerűvé vált műfaj, az egy-egy műalkotást elemző-kommentáló Miért szép? (előbb rádiós, majd utóbb kiadói) sorozat megszületésénél, kibontakoztatásánál.
Ez az irodalmi kalandozás visszahat irodalomtörténet-írói munkásságára is. Juhász Gyuláról írt kismonográfiája (1968), majd Gellért Andor Endrét (1973) és Berda Józsefei (1982) bemutató kötetei az élet és az alkotások kölcsönhatásának a megmutatásával mutatják be az írókat. De a szélesebb irodalomtörténeti folyamatokra kitekintő, huszadik századunk prózaíróit elemző tanulmánykötete, az Álom, szecesszió, valóság (1973) is a művek mély ismeretét tükrözik.
Kókay György (Budapest, 1929 – Budapest, 2007)
Könyvtáros, irodalomtörténész. 1947-ben érettségizett Budapesten. A budapesti egyetem magyar-könyvtár szakán 1951-ben szerzett diplomát, és az OSZK munkatársa lett. 1963-ban került az Irodalomtudományi Intézetbe. 1963 és 1966 között ösztöndíjas aspiránsként készítette kandidátusi értekezését, amelyet azután 1968-ban sikeresen meg is védett A magyar hírlap- és folyóirat- irodalom kezdetei 1780-1795 címmel. 1966-ban lett az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, majd 1976-ban tudományos főmunkatárs. 1984-ben átvette a Bibliográfiai osztály vezetését, 1997 és 1999 között pedig a 18. századi osztályt is ő irányította.
Kutatási területe a felvilágosodás kori magyar irodalom-, könyv- és sajtótörténet. Részt vett a Jókai és a Bessenyei kritikai kiadás munkáiban is. Kókay György azonban elsősorban nem művekkel és alkotókkal, hanem könyvekkel és kiadványokkal (újságokkal, folyóiratokkal) foglalkozik, ezek művelődés- és társadalomtörténeti szerepét vizsgálja, és felméri a hatásukat. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája c sorozat szerkesztője. 1972-től a Magyar könyvszemle felelős szerkesztője.
A legjelentősebbeket munkái: A magyar hírlap- és folyóirat-irodalom kezdetei 1780-1795 (1970), A magyar sajtó története 1705-1848 (1979), Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában (1983), Geschichte des Buchhandels in Ungarn (Wiesbaden, 1990), illetve ugyanez magyarul: A könyvkereskedelem Magyarországon (1997). Munkásságában egyaránt nagy fontosságot tulajdonít a forrásfeltárásnak és a történeti összegezésnek. Mindkét vonatkozásban példa értékű 1991-ben, A magyarországi könyvkereskedelem története címmel megvédett nagydoktori értekezése, melyben a kézzel írott, majd a nyomtatott könyvek magyarországi elterjedésének útját tárja fel a kolostori könyvtáraktól Mátyás király nevezetes gyűjteményén keresztül a 19- 20. század üzleti vállalkozásban terített könyvkínálatáig.
Ezen kívül nevéhez fűződik a Jókai-kiadások sajtó alá rendezése, szöveg gyűjtemények (válogatás a Magyar Hírmondó cikkeiből, 1981; Magyar folyóiratok programcikkeinek válogatott gyűjteménye, 1978; Levelek a magyar sajtóról 1780-1848, 1990) valamint érdekes résztémákat tárgyaló írások, mint például Bessenyei „áttéréséről", Napóleon proklamációjáról vagy éppen Lodovico Muratori „reformkatolikus" teológiai nézeteiről.
A Bibliográfiai osztályon jelenleg folyó kutatások és értékmentés
Az osztályon 2013-ban digitális bibliográfiai adatgyűjtés kezdődött egy nyilvános internetes irodalomtudományi bibliográfiai portál számára, mely a 10. bibliográfiai kötet utáni korszak adatait összegzi.
A munka a 2013-ra vonatkozó éves irodalomtörténeti és magyar vonatkozású elméleti szakirodalom felgyűjtésével indult meg. A kis létszámú csoport olyan széles körben gyűjti irodalomtudományi adatait, amely eddig példátlan volt. A munkatársak közel 700 periodikát tartanak figyelmük alatt és folyamatosan 450–500 folyóirat anyagát nézik át. Minden tételt kézbevétellel gyűjtenek fel, helyezik el a szakrendbe és látják el szakmai annotációval. Az átnézendő újság- és folyóiratlista összeállítása során rendkívüli figyelmet fordítottak az idegen nyelvű, a társdiszciplínák felé nyitó orgánumokra és a regionális periodikák és folyóiratok bevonására is.
2017-ben megkezdődött a szak- és tanulmánykötetek anyagának felgyűjtése is.
A másik kiemelt feladat a már megjelent, tízkötetes irodalomtörténeti bibliográfiai kézikönyvek retrokonverziója. Ez azt jelenti, hogy az eddig csupán pdf-ben olvasható adatokat adatbázisba helyezve teljes szabad keresésre tesszük alkalmassá és mindenki számára ingyenesen elérhetővé. 2017 szeptemberéig ezt a munkát Nagy Csilla (50%-os munkaidőben) végezte, azóta két fiatal kutató: Bucsics Katalin és Szabó-Reznek Eszter (mindketten 50%-os munkaidőben) kapcsolódott be a Bibliográfiai Osztály – elsősorban a retrokonverziós – munkálataiba. A kötetek adatbázisba való konverziójának előmunkálataiban a BTK Irodalomtudományi Intézet minden fiatal kutatója és számos munkatársa részt vállal, munkájukat az osztály vezetője koordinálja és ellenőrzi.
Az osztály vezetője és tagjai bibliográfiai munkájuk mellett komoly tudományos kutatási vagy művészeti feladatokat is végeznek, felsőoktatási intézményben tanítanak, különböző tudományos-művészeti projektekben vesznek részt vagy vezetik azokat. Azt valljuk, ehhez a kiinduló, és mással nem helyettesíthető erőt és anyagismereti tudást a bibliográfia nyújtja.
Az Irodalomtudományi Intézet honlapjának bibliográfiai portálján minden készülő és elkészült munkánkat, az osztály életét és munkatársait érintő híreket nyilvánossá teszünk.
Közeli terveink közt szerepel internetes bibliográfiai szaktanácsadás, bibliográfiai alapismeretek és – érdeklődés esetén – bibliográfiakészítés-kurzus beindítása (honlapunkon már elérhető a Bibliográfiai útmutató. Hogyan készül és hogyan használjuk a most készülő irodalomtudományi bibliográfiai adabázist? című gyakorlati segédlet), valamint a szakmai, az oktatási és a laikus közönséggel való interaktívabb és élőbb kapcsolat kialakítása.
További tájékozódásra kiemelten ajánljuk:
Kecskeméti Gábor, Filológiai problémák a magyarországi irodalomtudományi kutatásban és a számítógépes kézirat-előkészítésben = Bevezetés a régi magyarországi irodalom filológiájába, szerk. Hargittay Emil, Bp., Universitas Könyvkiadó, 20033, 132–146.
Rövidebb tájékozódáshoz (bár egy kutatóintézet ritkán szokta a wikipédiához továbbküldeni olvasóját) ebben a szócikkben – kivételesen – alapvetően hiteles eligazítás található azok számára, akiknek felkeltette az érdeklődését a bibliográfia tudománya.
Hungarikakutatás
A hungarikakutatás a magyar nyelvre, történelemre, társadalomra, kultúrára irányuló források feltárása. Célja, hogy a magyar önismeretre vonatkozó forrásokat, kiadványokat összegyűjtse, megörökítse, oktassa és tájékoztatást nyújtson róla. Ennek a feltáró munkának az eredményeit számos nemzeti tudományág – történelem, irodalomtudomány, nyelvészet, néprajz stb. – felhasználja.
A hungarikakutatás megszervezését először a magyar levéltárügy, majd a könyvtárügy, illetve a külföldi magyar intézetek vállalták fel. Az 1964-ben létrejött Hungarica Bizottság megvetette a hungarikakutatás elvi alapjait és gyakorlatát.
A Magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1–10. ezen elvek figyelembe vételével készült és jelent meg Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében 1972–2013 között könyv formában, és 2013-tól pedig adatbázisban.
Így a bibliográfia gyűjtőkörébe tartozik – a hungarikakutatás alapelveinek megfelelően – minden könyv és időszaki kiadvány, amely adatokat tartalmaz
vonatkozóan, végül pedig
A témáról bővebben:
BORSA Gedeon. „A régi, szerzői hungarika nyomtatványok bibliografikája”. Magyar könyvszemle 3–4. sz. (1978): 303–313.
http://mek.oszk.hu/03300/03301/html/bgkvti_4/bgki0408.htm
FAZEKAS István. „Mi a hungarika? A magyar vonatkozású levéltári iratok, különös tekintettel a hajdani Monarchiára”. Levéltári szemle 63, 3. sz. (2013): 5–14.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariSzemle_63_2013/?pg=202&layout=s
http://mnl.gov.hu/docstore/2903_MNL_Hungarika_strategi%C3%A1ja_2015_01_28.PDF
http://vilagtalalkozo.oszk.hu/sites/vilagtalalkozo.oszk.hu/files/dok110.pdf
http://www.oszk.hu/hungarikakutatas
Ösztöndíjak, pályázatok
Szabó Eszter
Fiatal Kutatói ösztöndíj
2017. szeptember 1. – 2019. augusztus 31.
Kutatási területe a 19. századi magyarországi és erdélyi kulturális tér többközpontúsága, alternatív irodalmi kánonok és kulturális központok kialakulása és jelenléte, illetve az ezekhez is kapcsolódó regionális identitások és narratív konstrukciók elemzése. Jelenlegi kutatási témája, amely egyben készülő disszertációjának témája is, a 19. század végi kolozsvári színház története. Párhuzamosan végez egy mikrotörténeti elemzést az erdélyi hivatásos színjátszás 1892-es centenáriumáról, és egy nagyobb léptékű, társadalomtörténeti megközelítésű elemzést az intézmény adminisztratív és gazdasági modelljeiről, az erdélyi és magyarországi színházi hálózatban elfoglalt helyéről.
Bucsics Katalin
Fiatal Kutatói ösztöndíj
2017. szeptember 1. – 2019. augusztus 31.
„Digitális adatkezelési technológiák alkalmazása az irodalomtudomány bibliográfiai és textológiai munkájában” feladatkörbe
Kutatási területe és egyben a doktori disszertációjának témája: Kosztolányi Dezső életművének kritikai földolgozásához forrásgyűjtési munkálatok és életművének bizonyos aspektusai, tágabban: a 20. századi széppróza, műfajtörténeti fogalmak, műfaji határterületek.
Másik alapvető feladata a Bibliográfiai osztály retrokonverziós munkálataiban, adatbáziskezelésében való részvétel.
résztvevő külső pályázatban
2013. július 3. – 2018. augusztus 31.
OTKA/NKFIH K 108700 sz. „Kritikai kiadás és forrásföltárás: Kosztolányi Dezső” pályázat
Tüskés Anna
posztdoktori ösztöndíj
NKFIH Pályázati azonosító: 120947
Francia–magyar irodalmi kapcsolatok a 20. században
2016. október – 2019. szeptember (36 hónap) 15090 ezer Ft
Császtvay Tünde
alkotói pályázat
NKA Pályázati azonosító: 201102/02891; 600 ezer Ft
2017. május – 2018. május
A visszatapsolt Reviczky Gyula. Kismonográfia kéziratának elkészítése
A magyar irodalomtörténet bibliográfiája
http://www.iti.mta.hu/mib/index.html
Bibliográfiai útmutató
Mi is az a BBL?
Hogyan készül az Irodalomtudományi Intézet modern bibliográfiai adatbázisa?
A könyvtárak és a bibliográfusok évszázadokon keresztül alakították ki a technikáikat a gyűjteményekben foglalt dokumentumokról szóló információk közreadására. Így alakultak ki a különböző katalógustípusok, jegyzékek, bibliográfiák és országos szinten a nemzeti bibliográfiák.
A szeparált nyilvántartások, gyűjteményi katalógusok azonban nem azonosak a bibliográfiával. A bibliográfia fő célja ugyanis a dokumentumok sokkal átfogóbb értelemben vett számbavétele: azaz létezésük megállapítása, a művek azonosítása, a katalogizáláson keresztül jegyzékeik összeállítása és megtalálhatósági helyük rögzítése. Másrészt a bibliográfiák valamilyen strukturált rendszer szerint rendezik el a dokumentumokat. Az adott bibliográfia a regisztrált tételeket valamilyen elv vagy nézőpont szerint láttatja. A rendezői elv egyrészt besorolja, értelmezi a lejegyzett dokumentumokat, másrészt sikerül egységben is láttatni azokat.
A leggyakrabban alkalmazott gyűjtési szempont a területi elv: egy adott ország határain belül megjelent dokumentumok rögzítése. A legtöbb nemzeti bibliográfia ezt az elvet alkalmazza elsődlegesen. A legtöbb országban a területén megjelent kiadványok kötelező beszolgáltatását a nemzeti könyvtárba jogszabály határozza meg, így azok összegyűjtését a kötelespéldány-rendelkezések biztosítják.
Több nemzeti bibliográfia tartalmazza az ún. patriotikairodalmat is, amely az illető ország határain kívül megjelent, de az ország nyelvén írt, vagy a nemzethez tartozó, bárhol élő személy által létrehozott vagy pedig az adott országgal foglalkozó irodalom összességét jelenti.
A közelmúlt informatikai változásai kihívást, de lehetőséget is jelentenek a bibliográfia készítésben is. A technika és a technológia változások közt teljesen megújultak a munka feltételei, és a hálózat puszta léte és a digitális kultúra adta lehetőségek teljesen megváltoztatták a bibliográfiakészítés menetét is.
A bibliográfiáknak a megváltozott világban új feltételek és új kihívások közt kell megfelelniük a felhasználói elvárásoknak. Az elektronikus dokumentumok és az internet térhódításával a helyzet gyökeresen megváltozott. Nagyon rövid idő alatt hatalmas, szinte kezelhetetlen dokumentummennyiség keletkezett. Ráadásul nem csak a mennyiség növekedett meg ugrásszerűen, hanem a hordozó médium is megváltozott. Többé már nem csak a könyvtárak a dokumentumok tároló helyei.
Már a hatvanas évektől kezdve a számítástechnikát is alkalmazták a bibliográfiai tájékoztatásban. Alapvető minőségi változást hozott a számítógépes párbeszéd lehetősége. A teljesen automatizált rendszerekben a használó maga végezheti a keresést az adatbázisban, míg meg nem találja a kívánt információt. A könyvtári, papír alapú dokumentumok mellett tehát egyre nagyobb számú elektronikus és internetes dokumentum elérhető. De ebben az óriási adat- és dokumentummennyiségben el lehet veszni és segítség nélkül el lehet bizonytalanodni. Hozzáértő megtalálásuk, felgyűjtésük, az ezekben való eligazodás, tájékozottság és az adatok strukturált összegzése, majd az ebben való értő eligazítás egyre nehezebb feladat, melyre egyre többeknek van-lesz szükségük.
Az Irodalomtudományi Intézetben készülő új irodalomtudományi szakbibliográfia már adatbázisban készül, a BBL rövidítés valójában egy bibliográfia-kezelő program. Célja, hogy megkönnyítse a bibliográfiai gyűjtést, az adatok címleírásainak gépbe való bevitelét. A program a hivatkozni kívánt tételekről elkészített címleírásokat adatbázisokban tárolja. A program segítségével rendszerezhetjük és karbantarthatjuk a regisztrált adatokat. Minden egyes felvitt adat saját azonosítóval rendelkezik. (Ez az azonosító a cikk szerzőjének a neve és a megjelenés évszáma.) Az azonosítók segítik a munkát, mert általuk gyorsan és könnyen rátalálhatunk az egyes tételekre.
A BBL használata
A BBL minden új tétel beírásakor automatikusan elvégzi a címleírás és a kérdések tipográfiai korrekcióját, valamint a foglalt karakterek helyettesítését. Minden új tétel rögzítésekor beállítható a Bibliográfiai adatok nevű párbeszédablak megjelenítéshez használt betűkészlet. Ha a Betűtípus elnevezésű beállító ablakot a Mégse nyomógomb használatával zárjuk be, akkor a BBL az alapértelmezett betűtípust használja, míg az OK nyomógomb használata esetén a beállított betűtípust, betűstílust és méretet fogja használni a programfutás befejezéséig. (A beállító ablak legelső használatakor a BBL az Arial normál 12 pontos betűt kínálja fel.)
A választott dokumentumfajtának megfelelő (C) és a Bibliográfiai adatok nevű (D) párbeszédablak szövegmezőinek kitöltéséhez és az adataikon végzett egyes további műveletekhez két nyomógomb is rendelkezésre áll: Beszúrás és Egyebek. A nyomógombok a rájuk való kattintás előtt aktív szövegmezőbe végzik el a kiválasztott elem beszúrását, illetve az aktív kijelölés alapján végeznek egyéb műveleteket. A Beszúrás nyomógomb különböző szöveg- és formázó karakterek, illetve adatok beírását könnyíti meg, amelyek a feltáruló helyi menüből választhatók ki. Ez a funkció nem csupán az adatbevitelt könnyíti és gyorsítja meg, de csökkenti a hibaszázalékot is.
A Beszúrás/Folyóirat parancs például a folyóirat-adatbázis címleírásait tartalmazó listát jeleníti meg, amelyből a kiválasztott tétel meghatározott mezőtartalma kerül a kurzor pozíciójába. A Kategória paranccsal pedig strukturált, kategorizált rendbe szervezett kódok szúrhatók be. Ha a kategória sorára duplán kattintunk, a kurzor pozíciójába a kategóriakód szúrható be.
Az Egyebek nyomógomb szintén helyi menüt jelenít meg. Az Egyebek/Tétel RTF nézete menüpont az aktuális tételt a BBL saját RTF nézőablakában mutatja meg. Az RTF nézet segítségével könnyebben észrevehetjük az elütési hibáinkat és kijavíthatjuk azt. Az Egyebek/Tétel nyelve paranccsal a tétel nyelve határozható meg vagy a korábban megadott nyelv bírálható felül. Választani csak a lehulló listán szereplő nyelvekből lehet, az itt nem szereplő új nyelv beírása esetén a tétel nyelve nem változik meg.
Ha a tétel szerkesztését az OK paranccsal zárjuk le, a módosítások beíródnak az adatbázisba. Ha a tételek szerkesztését az Egyes tételek kezelése menüpontból kezdtük meg, a tételek listájához térünk vissza; ha a Keresés vagy a Nyárs menüpontból indultunk, az esetleges következő találatot szerkeszthetjük tovább. Alapértelmezés szerint a BBL folyamatosan tükrözi az adatokat, vagyis adataink minden módosítását átvezeti a helyi adatbázissal megegyező nevű MySQL adattáblában is. Ha a tétel szerkesztését az Elvet paranccsal zárjuk, az éppen szerkesztett tétel módosításai már nem íródnak le; az éppen szerkesztett új tétel már nem kerül be az adatbázisba.
Adatbevitel során bármikor ellenőrizhetjük, hibátlanul dolgoztunk-e. Az adatbázis konzisztenciája bármikor ellenőrizhető a Konzisztencia ellenőrzése menüponttal. Ha ez inkonzisztenciát tár fel, az Inkonzisztenciák menüpontéval megegyező táblázat jelenik meg, amelyben azonban a helyes alakokat a felhasználónak kell megszerkesztenie.
Ha egy már létező tétel azonosítóját módosítják, az adatbázis inkonzisztenssé válik. Erre a lehetőségre a státuszsorban üzenet figyelmeztet. Az üzenet törölhető, és a konzisztencia helyreállítható az Inkonzisztenciák menüpont futtatásával. A megjelenő táblázatban egymás mellett láthatók a helytelen és a helyes hivatkozások. Ezeknek bármelyike átszerkeszthető (dupla kattintás a megfelelő cellán; a szerkesztés lezárása a változtatások mentésével: Enter, mentés nélkül: Esc), törölhető (a Töröl nyomógombbal), újabb párok szerkeszthetők (a Hozzáad nyomógombbal). A Javít nyomógomb hatására a táblázat pillanatnyi állásának megfelelően az adatbázisban minden helytelen hivatkozás helyesre változik. Az inkonzisztencia automatikus javításához a program a módosított azonosítókat listába gyűjti; az inkonzisztencia megszüntetését követően a lista kiürül, új adatbázis megnyitásakor vagy a programból való kilépéskor pedig a lista elvész.
Ki tudjuk szűrni, ha hibás egy azonosító vagy egy tematikai mező. Hibás az az azonosító, amely nem két szóból áll, vagy amelynek első karaktere nem betű vagy számjegy. Hibás az az azonosító is, amely nem egyedi, vagyis az azonosítók betűrendjébe rendezett adatbázisban megegyezik az előző tétel azonosítójával. Hibás az a tematikai mező, amelyben a tematikai kódok között előfordul egynél több egymás melletti szóköz. A hibás tételek táblázatban jelennek meg. Az első oszlopban minden hibás tételnek megjelenik az azonosítója, a második és a harmadik oszlop annak megfelelően kitöltött vagy üres, hogy az adott azonosítójú tételnek az azonosítójában és/vagy a tematikai mezőjében van-e a hiba. Ezeket a tételeket javítani kell.
A hibás tételeket törölhetjük is. Ilyenkor be kell lépni az Adatbázis/Diagnosztika és hibajavítás/Tétel törlése menü pontba. A törlést csak abban az esetben hajtja végre a program, ha a törölni kívánt tételre más tételek nem hivatkoznak. A másutt hivatkozott tétel törlése inkonzisztenssé tenné az adatbázist, amire tájékoztató ablak figyelmeztet.
Keresni is tudunk a regisztrált dokumentumok között. Az Adatbázis/Keresés menüpont az adatbázis valamennyi mezője és almezője szerint biztosít keresési lehetőséget. Egyidejűleg a korlátlan számú keresési feltétel megadható. A mezők az adatrend megváltoztatásához is használt vezérszavak lehulló listájából választhatók ki; a BBL alapértelmezett (al)mezői pirossal, az adatbázis-specifikus almezők zölddel, a numerikus (al)mezők sárgával jelennek meg. A keresési reláció = (tartalmazza) és <> (nem tartalmazza) lehet, de numerikus értelmű vezérszavak (#evs, #xst és #n...) esetében a < (kisebb) és > (nagyobb) relációk is használhatók. A kívánt mezőértékek begépelhetők, vagy a beszúrási gyorsbillentyű (Pause vagy F2) lenyomásával lehulló listából választhatók ki. A #tem mező esetében a lehulló lista az adatbázisban már létező valamennyi tematikai kódot, az #xst mező esetében a dokumentumtípusokat, a #nye mező esetében a nyelveket jeleníti meg, minden más esetben a programfutás idején korábban beadott mezőértékek láthatók a listán. A mezőérték nemcsak abszolút keresési érték lehet, hanem – a 2.1 verzió óta – azonos tétel bármely mezőtartalma is relációba állítható, ha annak vezérszavát használjuk. Pl. a #cim <> #1azo feltétellel olyan tételek kereshetők, amelyeknek címleírás almezejében az azonosító első szava nem fordul elő.
Ha befejezzük a BBL használatát, és új adatot vittünk a programba, azaz az adatbázis módosult, kilépés előtt azt menteni kell. Ha ezt elmulasztjuk, a program felajánlja annak biztonsági mentését.
A BBL-programban való munka során a kezdetekben felmerültek bizonyos hiányosságok. De a program egyik jó tulajdonsága, hogy könnyen alakítható, kipótolható, bővíthető, javítható. A program képes saját fő-programfájlját és a futásához szükséges bármely fájlt a BBL központi internetes tárhelyéről frissíteni. Automatikus programfrissítés azonban csak a BBL regisztrált példányából lehetséges és csakis a programfutás során módosított adatok biztonsági mentését követően. Programfrissítéshez vagy csak a fő-programfájlt tették közzé (titkosított EXE formátumban), vagy vele együtt több módosított fájlt is (ZIP formátumban). Fő-programfájl közzététele nélkül nem jelenik meg programfrissítés. Ha az internet elérhetetlen, nem lehet a programfrissítést elvégezni.
Összességében elmondhatjuk, hogy a BBL adatbázis rendkívül megkönnyíti a bibliográfia adatok bevitelét. Sokkal nagyobb helyet kínál az összegyűjtött adatok számára, mint egy adatfájl, illetve az adatgyűjtő memóriája. Képes az adatokat strukturáltan tárolni, és a közöttük lévő komplex kapcsolatot ábrázolni. Segítségével könnyen összekapcsolhatók az eltérő forrásból származó adatok is. A program folyamatosan kommunikál a használójával, és jelzi, ha inkonzisztenciát talál.
Az általunk használt BBL előnye, hogy óriási adatbázisokkal is igen könnyen elbír. Pillanatok alatt végrehajt nagy számítási igényű adatlekérdezéseket, szűréseket is. Az adatok elérése pedig nagyon egyszerű és egyértelmű. A felhasználó egyszerűen megadja a kívánt paramétereket, és a megjelenítő már elé is varázsolja a kért adatokat az adatbázisból.
Benda Mihály
Császtvay Tünde (osztályvezető)
Újváriné Tüskés Anna
Varga Szilvia
2016. november 23-án, a magyar tudomány ünnepe rendezvénysorozat részeként megtartott Az Irodalomtudományi Intézet első hatvan éve (1956‒2016) című konferencián az Eötvös Könyvtár nagytermében nyilvánossá tettük az Irodalomtudományi Intézet bibliográfiai portálját.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet bibliográfiai portáljának elindítása alkalmával Stauder Mária és Kecskeméti Gábor ismertette előadásában az elvégzett munka folyamatát és eredményeit, illetve az adatbázis bővítétésének további folyamatára vonatkozó terveket.
Az előadások a Videotorium oldalain megtekinthetők.
A BTK Irodalomtudományi Intézet filológiai portálja, a DigiPhil elsődleges feladata kritikai kiadások adatbázissá fejlesztése, informatizálása: a korábban nyomtatásban megjelent kiadások feldolgozása, valamint digitálisan létrejött (born digital) kiadások elkészítése virtuális kutatókörnyezet, névtér és bibliográfiai adatbázis segítségével.
A BTK Irodalomtudományi Inétzet 2014-ben indította el digitális filológiai projektjét, a DigiPhil (A magyar irodalomtudomány filológiai portálja) szolgáltatást, a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével. 2021 májusától a szolgáltatás az Irodalomtudományi Intézet szakmai felügyeletével és intézményi keretei között működik. Ezzel egy időben a Digitális Örökség Nemzeti Laboratóriumhoz csatlakozva, konzorciumi együttműködés keretében kezdődött el a mesterséges intelligencia fejlődéséből adódó lehetőségek alkalmazásával a projekt szakmai és technikai megújítása, amelynek célja a kritikai kiadások, a publikált kéziratok és a bibliográfiai adatok egységes, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, szemantikus web alapú hálózatba rendezése.
Projektek
Distant Reading for European Literary History (COST Action CA16204, 2018–)
Kassák Lajos avantgárd folyóiratai interdiszciplináris megközelítésben (1915–1928)
NKFIH K -120779 (2016–2020)
Móricz Zsigmond levelezésének digitális kritikai kiadása (1892–1913)
OTKA–NKFIH K -116201 (2016–2019)
Nyílt, integrált magyar nyelvtechnológiai kutatási infrastruktúra fejlesztése (e-magyar.hu digitális nyelvfeldolgozó rendszer)
MTA Infrastruktúra-fejlesztési pályázat, 2015–2016
The Practices of Literary Studies. The Digital Turn and the Social Relevance of Philology
(DAAD PPP-Project, Köln-Budapest, 2016–2018)
Konferenciák a DigiPhil csoport tagjainak részvételével
2015
Számítógép az irodalomtudományban
2019
Móricz Zsigmond levelezésének digitális kritikai kiadása (1892–1913)
2021
Digitális szövegkiadások a szemantikus web és a mesterséges intelligencia korában
2022
Intézményi adatrepozitóriumok a bölcsészet- és társadalomtudomány szolgálatában
2023
A Neolatin Költők Tára sorozat elindítása
A 18–19. századi magyarországi latin nyelvű irodalom feltárása
A 2023-ban indult Neolatin Költők Tára című projekt célja a kevésbé ismert 18–19. századi magyarországi latin nyelvű költészet átfogó feltárása, tanulmányozása és kiadása a Régi Magyar Költők Tára új alsorozatában.
A projekt fő célja alapkutatások elvégzésének ösztönzése és latin–magyar–angol nyelvű, online és nyomtatott kritikai szövegkiadások elkészítése a 18–19. századi magyarországi neolatin költészet köréből. A magyar irodalomtörténet nem a magyar nyelvű irodalmi szövegek története, eminens részét képezik az európai viszonylatban is erősen latinizált régi magyarországi irodalmi kultúrának a maguk idejében külföldön is ünnepelt, mára a nemzeti emlékezetből teljességgel kihullott szövegei is. Ezek átfogó feltárása, közzététele és tanulmányozása elengedhetetlen részét képezi a magyar irodalom történetének megismerését célzó kutatásoknak.
Neolatin Költők Tára
A hároméves projekt négy szerző életművének, illetve összegző jellegű versgyűjteményeinek és egy speciális forráscsoportnak a feltárására, teljes, illetve válogatott szövegkiadások összeállítására irányul. Új, kommentált kiadása készül Halápy Konstantin piarista szerzetes-tanár (1698–1752) Myrias versuum (1735) című kötetének (Bíró Csilla), Szerdahely György Alajos (1740–1808) összes versének és szónoklatának (Balogh Piroska) és Jallosics András (Endre János, 1791–1862) piarista szerzetes-tanár Poematum liber (1862) című gyűjteményének (Kőrizs Imre). Nagyrészt kéziratból kerülnek kiadásra Agyich István pécsi kanonok (1730–1790) összegyűjtött versei (Rédey-Keresztény János), és teljes egészében kéziratból készül válogatás a győri repetensek költeményeiből (Szádoczki Vera). Az eredeti latin szöveget, a magyar és angol prózafordítást, valamint a magyar és angol nyelvű kommentárt tartalmazó szövegkiadások a BTK Irodalomtudományi Intézet DigiPhil csoportjának informatikai támogatásával a DigiPhil felületén készülnek el, és emellett a tervek szerint nyomtatott formában is megjelennek. A projekt további célja adatgyűjtés a magyarországi neolatin irodalom bibliográfiájához; a fent felsoroltakkal együtt összesen 20 jelentős életműre vonatkozó adatok teljes körű összegyűjtése.
Mind a magyarországi, mind a külföldi irodalom kétnyelvűségéből következik, hogy ez a szövegkorpusz döntően befolyásolta a XVIII–XIX. századi irodalom- és kultúraértést, elérhetővé tétele éppen ezért lényegesen módosítani fogja a magyar irodalom történetéről alkotott képünket. Lehetőséget ad továbbá egy új neolatin filológiai műhely létrehozására, valamint arra, hogy csatlakozzunk egy kurrens, felfutó nemzetközi kutatási irányvonalhoz, mely elsősorban az International Association for Neo-latin Studies (IANLS) égisze alatt zajlik. A rangos külföldi szakmai műhelyeket összefogó nemzetközi egyesülettel való közös együttműködés mérföldköve volt, amikor az MTA Irodalomtudományi Intézeten belül működő Hungaria Latina – Magyar Neolatin Egyesület rendezhette meg az IANLS nemzetközi konferenciáját 2006-ban Budapesten. Az egyesület konferenciái azóta is rendszeresen magyar kutatók részvételével zajlanak.
A pályázati program a HUN-REN Hiánypótló Humántudományi Kutatások keretében valósul meg.
Konferenciaelőadások
Balogh Piroska
Pennacsata a jezsuiták magyarországi történeti szerepéről: Szerdahely György Alajos és Horányi Elek vitája, 1782–1785. Pray 300, Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2023. szeptember 11.
The interpretation and research of Neo-Latin literature in the Hungarian historia litteraria tradition between 1711 and 2011. Reading and Studying Neo-Latin Authors c. 1600–1950, Ludwig Boltzmann Institute for Neo-Latin Studies, Institut d’Estudis Catalans, Barcelona, 2023. október 29–30.
Csokonai latin versei. 250 éve született Csokonai Vitéz Mihály. Emlékülés és tudományos konferencia. Debreceni Egyetem BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, HUN-REN Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport, Debrecen, 2023. november 8–9.
A neolatin irodalom értelmezése és kutatása a magyarországi irodalomtörténeti összefoglaló kézikönyvekben 1711-től napjainkig. Sodalitates quondam et nunc VI. Neolatin Konferencia. HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya – SZTE BTK Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszék, Szeged, 2023. november 8– 11.
A Latin Journal from a Multilingual City: Ephemerides Statistico-Politicae / Posonienses. Cultural Transfers in the Habsburg Monarchy in 18th Century IX. Biennial Conference of the Czech Society for Eighteenth Century Studies. The Czech Society for Eighteenth-Century Studies (ČSVOS), Prague, 2023. november 22–23.
Hannulik János Krizosztom árkádikus költészetének jelentősége kortársai szemével. A magyar Árkádia Az olasz kultúra és az árkádikus költészet hatása a XVIII. századi Magyarországon és Közép-Európában. HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet, Budapesti Olasz Kultúrintézet, Budapest, 2024. június 18.
Modern problems in traditional form. Late 18th century versions of the Latin university oration at the Royal Hungarian University [Modern problémák hagyományos formában. 18. század végi latin nyelvű egyetemi beszédek a Királyi Magyar Egyetemen]. L’éloquence académique en Europe de l’Humanisme aux Lumières XV–XVIIIE siècle [Az akadémiai ékesszólás Európában a humanizmustól a felvilágosodásig, 15–18. század]. Amiens, 2024. november 15.
Bíró Csilla
Halápy Konstantin piarista költő Szűz Mária-tisztelete. Sodalitates quondam et nunc VI. Neolatin Konferencia. HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya – SZTE BTK Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszék, Szeged, 2023. november 8–11.
Rédey-Keresztény János
Árkádikus életérzés és költői imázsalkotás Agyich István (1730–1789) lírájában, HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet XVIII. századi Osztályának vitaülése, 2023. május 16.
„Er-rho-res”, avagy hiba hiba hátán. Szállóige és protestáns műbíráló epigramma „Csokonai vitéz tolláról”. 250 éve született Csokonai Vitéz Mihály. Emlékülés és tudományos konferencia. Debreceni Egyetem BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, HUN-REN Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport, Debrecen, 2023. november 8–9.
Hol van Árkádia, a költészet hazája? Sodalitates quondam et nunc VI. Neolatin Konferencia. HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztálya – SZTE BTK Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszék, Szeged, 2023. november 8–11.
Agyich István és az Árkádia. A magyar Árkádia Az olasz kultúra és az árkádikus költészet hatása a XVIII. századi Magyarországon és Közép-Európában. HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet, Budapesti Olasz Kultúrintézet, Budapest, 2024. június 18.
Szádoczki Vera
Repetitio est mater studiorum. A repetensképzés elmélete és gyakorlata a 18. században. Jezsuita – Pray – Kódex. Jubileumi tudományos konferencia a Jézus Társasága feloszlatásának 250. és Pray György születésének 300. évfordulója alkalmából. ELTE Egyetemi Könyvtár – Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2023. szeptember 28–29.
Kőrizs Imre
Jallosics András, egy 19. századi neolatin papköltő. Ókor – Akkor, egykor és ma, XV. Magyar Ókortudományi Konferencia, PPKE BTK, Esztergom, 2024. május 23–25.
Ismeretterjesztő előadások
Balogh Piroska
„Et in Arcadia ego...”. Kert-képek a magyarországi szentimentális lírából (Szerdahely György Alajos latin verseiből). Kert & Irodalom. Az Irodalmi Magazin konferenciája. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2023. június 2.
Tudományos publikációk
Balogh Piroska
Region, Language, Nation, and Culture. The Intercultural and Aesthetic Aspects of a Latin Hodoeporicon from 1820, Camoenae Hungaricae 8 (2023): 66–78.
Anachronism or Cultural Transfer? Latin Journals in the Public Sphere of the Hungarian Kingdom in the Eighteenth and Nineteenth Centuries, Journal of European Periodical Studies, 9.1 (Summer 2024), 30–48.
Rédey-Keresztény János
István Agyich’s (1730–1789) manuscript bequest of poetry in the context of the Hungarian influence of the Academy of Arcadia in Rome, Camoenae Hungaricae 8 (2023): 82–95.
Ismeretterjesztő publikációk
Balogh Piroska
Kertkép(zet)ek a 18. század második felének magyarországi lírájában. Irodalmi Magazin 11 (2023): 13–19.
1708 Megjelenik Pápai Páriz Ferenc latin–magyar szótára. In: Laczó, Ferenc; Vadas, András; Varga, Bálint (szerk.) Magyarország globális története a kezdetektől 1868-ig, (Budapest: Corvina Kiadó, 2023) 327–332. [a magyarországi latinitás története]
1802 Budai Ézsaiás kiadja a Régi tudós világ históriája című művét. In: Laczó, Ferenc; Vadas, András; Varga, Bálint (szerk.) Magyarország globális története a kezdetektől 1868-ig (Budapest: Corvina Kiadó, 2023) 421–425. [az ókor-kép a magyarországi kultúrában]
Hírek
