Voinovich Géza, Arany János életrajza, második bővített kiadás, s.a r. Török Lajos, Budapest, Universitas Könyvkiadó – MTA Könyvtár és Információs Központ, 2019.

Az Arany-szakirodalom egyik legterjedelmesebb és legrészletesebben kidolgozott életrajzának új kiadásához, a tudománytörténeti szempontból is klasszikusnak számító biográfia újabb publikálásának tervbe vételéhez közvetlenül a költő születésének bicentenáriuma adott alkalmat, de a kiadással az Arany-kutatás több évtizedes hiányosságát is igyekeztünk pótolni. Voinovich Géza monográfiája megjelenése óta az Arany-szakirodalom egyik legfontosabb alapműve, ám példányai könyvtárainkban egyre nehezebben hozzáférhetők, és az antikváriumok polcain is kuriózumnak számítanak. A könyv újabb kiadására már régóta igényt tartott az irodalomtörténet-írás, ebből a szempontból hiánypótlónak nevezhető ez a kötet.

„Én kis hazám a nagy hazában” A nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum kézirattári dokumentumai, szerk. Rózsafalvi Zsuzsanna, Országos Széchényi Könyvtár – Arany János Művelődési Egyesület, Budapest – Nagyszalonta, 2018.

Az Arany János-emlékévben a nagyszalontai emlékmúzeumnak helyet adó Csonka-torony mellett az itt elhelyezett kéziratos hagyaték restaurálása és feltárásra is megvalósult. Az Arany-gyűjtemény alapjait a költő fia, Arany László adománya vetette meg: a művek és a hagyaték egy részét átengedte az akkoriban létrejövő múzeumnak, amelynek anyagát az 1882-ben alakult emlékbizottság többszöri kezdeményezését követő magánajándékok is gyarapították. Arany János fontos művei – a Murány ostroma és a Szentivánéji álom fordítása – mellett szalontai hivatalnoki működésének iratai, magán- és családi levelezésének főként szülővárosára vonatkozó darabjai, illetve irodalmi működésének és magánéletének a múzeumban őrzött dokumentumai kaptak helyet ebben a kötetben, kiegészülve a kultuszápolás számos Nagyszalontához kötődő emlékével. Az eddig csak kevesek által látott kézirategyüttes számbavételének eredményeképpen jött létre a gyűjtemény áttekintését, csoportosítását, az iratanyag jegyzékét és a fontosabb darabjainak kiváló minőségű fényképeit is közzétevő kötet. Az ismertetések és a képaláírások angol és magyar nyelvűek.

Kaszap-Asztalos Emese és Sidó Anna, „Melyik talál?": Arany János életében készült képmásai, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018.

Arany János 1853-ban, 46 éves korában „kócos szürke hajjal, sárgásbarna arccal, kalmuk szemekkel, tömpe orral, semmitmondó fizimiskával” – mutatja be önmagát Szemere Miklósnak. Vajon milyennek látta őt az első profilkép alkotója, Petőfi Sándor, és mennyiben alakult az arckép az utolsó reprezentatív festményig, Barabás Miklós alkotásáig?

Kaszap-Asztalos Emese irodalomtörténész es Sidó Anna művészettörténész könyvtárnyi irodalmat, magán- es közgyűjteményeket átfésülve számos eddig ismeretlen, meglepetést okozó képre és az azok datálásához szükséges forrásokra lelve olyan teljesebb képkorpuszt állított össze, amely új utat adhat az intermediális kutatásoknak.

Önarckép álarcokban: Kiállításkatalógus, szerk. Kalla Zsuzsa, Kaszap-Asztalos Emese, Sidó Anna, Vaderna Gábor, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. https://pim.hu/hu/kiadvany/onarckep-alarcokban

„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, / Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.” – kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ban, amikor elolvasta a Toldit. Az irodalomtörténet számára ez a kérdés azóta is nyitott feladvány. Jegyző, hivatalnok, tanár és más szerepei leplezik az önmarcangoló, érzékeny lírikust. Az életmű is összetett, változékony és sokszínű, ami ritkán szokott ilyen önmagával szembenéző formában megjelenni.

Az Arany család tárgyai: Relikviakatalógus, összeállította: Török Zsuzsa – Zeke Zsuzsanna, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. https://pim.hu/hu/kiadvany/az-arany-csalad-targyai

Mit kapott ajándékba Arany János Petőfi Sándortól? Hol vásárolt bútorokat az Arany család? Milyen színű ruhákat kedvelt a költő? Mikor kezdett el dohányozni? Ezekre a kérdésekre Arany János és családja közgyűjteményekben található tárgyi hagyatékának feldolgozása adhat választ. A katalógus annak a kulturális környezetnek a megértésére vállalkozik, amelyben a személyes tárgyak érintkezésbe kerültek használóikkal.