Az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályán alapított
Erdődy Edit-díjat 2021-ben
Csehy Zoltán
nyerte el
Arctalanság, arcadás, arcrongálás.
Önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák kisebbségi kontextusban
című könyvéért (Reciti, Budapest, 2020).
Milyen beszédmódokban volt szokás és lehet kisebbségi, regionális, transzkulturális esztétikáról, az etnicitás hangsúlyozásán alapuló nemzeti(ségi) pedagógiáról, kisebbségi énformálásról beszélni a „szlovenszkói” magyar irodalom tükrében? Milyen diszkurzusmezőket teremt egy-egy antológia? A kötet az arctalanság metaforikus vádjából kiindulva az arcadási stratégiákon át jut el az arcrongálás posztmodern esztétikájáig, egy szinte állandó hiányként definiált paradigma kitölthetőségének egykori és mai lehetőségeiről is szólva.
Csehy Zoltán monografikus igényű tanulmánykötete egyszerre tekinthető szintetizáló összegzésnek és sok szempontból hézagpótló munkának. Szerzőjét ezúttal nem a neolatin költészet alakváltozatai, az antikvitás továbbélésének nyomai, az egyes szerzői önreprezentációk, az erotográfia kultúrtörténeti hagyományába illő poétikák vagy a humanista énformálás mikéntjei érdeklik, hanem a kisebbségi kontextusban történetiségükben is jól megragadható önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák, melyek egészen a jelenig nyúlnak, sőt innen visszatekintve válnak csak igazán érdekessé.
Az idén hetedik alkalommal odaítélt díjhoz Boka László írt laudációt.
Erdődy Edit születésének 75. évfordulója alkalmából a Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján olvasható Kappanyos András emlékező írása.
A 2021-ben díjazott kötet a reciti oldaláról letölthető.
A hagyományosan Erdődy Edit születésnapjához kapcsolódóan rendezett ünnepélyes díjátadás ebben az évben a személyes jelenlétet lehetővé tevő későbbi időpontban várható.
***
Az Erdődy Edit-díjat a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályának közössége az Erdődy és Szabics családdal egyetértésben évente ítéli oda olyan kortárs irodalmi, színházi vagy irodalomtudományi teljesítmény elismeréseként, amely a humor, az irónia, a szatíra, illetve a bevett evidenciákra való elfogulatlan rákérdezés eszközével a társadalmi megértés, a szolidaritás és humánum értékeit segíti érvényesülni.
A díj Erdődy Edit személyiségére és munkásságára emlékeztető
egyedi tárgy, amelyet Szabics Ágnes képzőművész – a névadó lánya – készít,
és amelyhez kísérő oklevél is tartozik.
A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle
2021. február 5-én (péntek) 18:00 órakor tartja Posztszekularizáció című (2020/3.) számának online bemutatóját.
A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle
Posztmodern gótika című számának online bemutatóját
2020. december 15-én tartotta a folyóirat szerkesztősége.
A beszélgetés résztvevői voltak:
Nemes Z. Márió és Virágh András (szerkesztők)
Bartha Ádám (szerző)
Moderátor: Földes Györgyi (főszerkesztő)
A 2020/2. tematikus lapszámban a kortárs (posztmodern) gótika interdiszciplináris és intermediális jelenségeiről olvashatók tanulmányok. A gótikus irodalom angolszász elsődleges kontextusában jobbára a mai napig olyan olvasatoknak ad teret, amelyekben a kísértet a temetetlen múlt, a szörnyeteg a külső fenyegető autoritás, a zombi pedig az önálló akaratától megfosztott ember allegóriájaként válhat értelmezhetővé, de az irányzat a 21. század első évtizedeire az allegorikus olvasatokon messze túlmutató ernyőfogalommá vált, ráadásul fogalomtörténeti fejleményei is nehezen követhetők. Ugyanakkor a posztmodern gótika „formátlansága” nem értelmezhető csupán „benső” hagyománytörténeti folyamat eredményeképp, valamint ide kell kapcsolnunk azokat a jelenségeket is, amelyek a gótikus hagyományhoz képest – a különbségeket és eltéréseket hangsúlyozva – próbálják megkülönböztetni magukat.
2020. szeptember 21-én Balogh Magdolna és Deczki Sarolta mutatta be Görözdi Judit Dejiny v súčasných mad’arských románoch (A történelem a kortárs magyar regényekben) című új könyvét az Írók Boltjában.
Görözdi Judit irodalomtörténész, hungarológus a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének igazgatója. A kortárs magyar prózairodalommal, valamint a kulturális közvetítés, ezen belül elsősorban a műfordítás problémáival foglalkozik. Mészöly Miklós elhallgatásalakzatairól szóló magyar, illetve szlovák nyelvű kötete után, frissen megjelent munkájában a kortárs magyar posztmodern prózának azt az ágát vizsgálja, amely a történelem elbeszélhetőségének kérdéseit állítja a középpontba Dejiny v súčasných mad’arských románoch (A történelem a kortárs magyar regényekben) című kötetében.
Miként érzékeljük és hogyan írjuk le a történelmet? Hogyan befolyásolják irodalmi, történetírói, vagy éppen orális hagyományaink a történelemről alkotott képzeteinket, végső soron történeti gondolkodásunkat? Van- e egységes nemzeti történelem? Miféle ideológiai rétegei vannak történeti képzeteinknek? Mi maradt a nagy elbeszélésbe vetett hit szétfoszlása után? Hogyan jelenik meg a társadalom marginális csoportjainak történeti tapasztalata a történeti elbeszélésekben? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat kortárs magyar regényeket, Esterházy Péter, Nádas Péter, Krasznahorkai László, Márton László, Darvasi László, Rakovszky Zsuzsa és mások munkáit elemezve a szerző.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Mondern Magyar Irodalmi Osztálya 2018 októberében a Zenetudományi Intézet Bartók termében rendezte meg az első világháború „mikrotörténelmi” vizsgálatát célzó konferenciasorozatának harmadik részét Üdvözlet a győzőnek címmel.
A korábbi konferenciák is a háború egyes fázisaira reagáló Ady-verscímek iróniáját igyekeztek kreatívan továbbgondolni és kontextusba helyezni, a háború befejeztét felidézve pedig ez az irónia végképp keserűvé és reménytelenné válik. Ady verse nem nevezi meg a „győzőt”, de – az utólagos események ismerete nélkül – a vereség metafizikai természetét ragadja meg, amelyben az utókor a modern világrend csúfos lelepleződését hajlamos látni, miközben máshol már érlelődik a húszas évek sosem látott virágzása, már készülnek a modernség kulturális projektumát kiteljesítő és a század arculatát meghatározó művek, mint Az eltűnt idő nyomában, az Ulysses, A varázshegy vagy a Švejk. Ez a kettősség állt a harmadik konferencia középpontjában, ahol az irodalom, zene, képzőművészet, tánc, színház, film, folklór, a tömegkultúra, a korabeli médiumok, a köznyelv, a közgondolkodás és a kulturális intézmények történetével foglalkozó előadások hangzottak el.
A 2014 szeptemberében Emlékezés egy nyár-éjszakára címmel tartott első konferencia az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából a különféle diszciplínák (történettudomány, irodalom-, zene-, tánc-, művészet-, vallás- és társadalomtörténet) párbeszédében azokat a mechanizmusokat igyekezett láthatóvá tenni, amelyek révén a nagypolitika ellentmondásai leszivárognak a mindennapokba: azt a közhangulatot, amikor az átlagembernek nem okoz gondot, hogy az aradi tizenhármak gyászünnepéről és az uralkodó születésnapjáról egyaránt őszintén megemlékezzék, vagy amikor a Kossuth-nótával toboroznak katonákat Ferenc József zászlaja alá. Ez a sok szempontú átgondolás talán segíthet abban, hogy saját korunkat is tisztábban lássuk.
A 2016 júniusában rendezett második konferencia E nagy tivornyán címmel a háború percepciójában végbement fordulatot állíotta fókuszba: azt a – helyenként évekre elhúzódó – történelmi pillanatot, amikor a kezdeti eufória átadja helyét a fásultságnak, amelyből a művészet és kultúra területén két kiút kínálkozik: az eszképizmus és a radikális szembefordulás. A kötet tanulmányaiból kirajzolódó kép megmutatja, hogy a háború a maga (legalábbis addig) egyedülállóan borzalmas módján mennyire inspiráló volt a kultúra számára. Az európai kultúra közvetlenül, teljes nyerseségében tapasztalta meg, hogy a felvilágosodás által szabad egyénné nyilvánított emberi lény újra tárggyá, a technológia legsérülékenyebb, de legkönnyebben cserélhető alkatrészévé válhat. Miközben ezt az emberi lényt még mindig erős szálak fűzik a felvilágosodás előtti közösségi kulturális és morális értékrendhez, így ebben a rendkívüli helyzetben – története során alighanem utoljára – még autentikus folklór létrehozására is képes. A konferencia előadásai ennek az egyedülálló inspirációnak a szükségszerűen ellentmondásos lenyomatait tárták fel a korszak magas és tömegkultúrájában, az irodalom, a zene, a tánc, a képzőművészet, a sajtó, a közbeszéd, a folklór, a reklámok, a korabeli médiumok, a front és a hátország, a nagy szellemi teljesítmények és a hétköznapok történetében.
A záró konferencia részletes programja, a 2020-ban megjelent harmadik tanulmánykötet tartalomjegyzéke és az előadások összefoglalói letölthetők, az első két kötet teljes anyaga pedig már szabadon elérhető:
A Magyar Irodalomtörténeti Társaság MIT füzetek sorozatában Az állandó és a változó címmel jelent meg Angyalosi Gergely tanulmányokat, kritikákat és szakrecenziókat tartalmazó új könyve.
A kötet írásainak többsége irodalomtörténeti tanulmány, főleg a 20. századi magyar irodalomtörténet tárgyköréből. Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy az irodalmi modernség sokarcú történelmi jelenség, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy ezek az arculatok néha párhuzamosan, akár egymás ellenében, néha pedig egymást követően, de egymásra utalva alakultak ki, és léteztek akár párhuzamosan is, néha hosszú évtizedekig. Ezt a bonyolult együttélési struktúrát képtelenség oly módon szakaszolni, mintha ezek az időbeli egységek nem csupán egymásutániságra vagy egymás mellettiségre, hanem valamiféle virtuális értékszint-emelkedésre is utalnának. A kötet tanulmányai ennek a felfogásnak a jegyében vizsgálnak részproblémákat.
Az itt összegyűjtött írások nemcsak jelentős egyéni kutatói teljesítményt dokumentálnak, hanem meghatározóan formálták az Irodalomtudományi Intézet irodalomtörténeti szintézisének modernségkoncepcióját is.
A kötet tartalomjegyzéke letölthető.
A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle Számítógépes irodalomtudomány című számának online bemutatóján 2020. június 24-én közreműködtek: Almási Zsolt (PPKE), Kalcsó Gyula (PIM, Eszterházy Károly Egyetem), Major Ágnes (BTK ITI), Kiss Margit (BTK ITI), Péter Róbert (SZTE). A beszélgetést Maróthy Szilvia (BTK ITI) vezette.
A bemutatót Földes Györgyi (BTK ITI), a Helikon főszerkesztője nyitotta meg, összefoglalója a Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján olvasható.
Az irodalomtudományi kutatásokban régi ismerős a számítógép, mégis újra és újra szükséges bemutatkoznia. A most megjelent folyóiratszámban a számítógépes irodalomtudomány elmúlt fél évszázadáról és a ma legújabb technológiáiról egyaránt tájékozódhat az olvasó. A tanulmányok homlokterében a számítógépes filológia elméleti és gyakorlati kérdései állnak, valamint megjelennek a számítógépes irodalomtudomány olyan területei is, mint a távoli olvasás, a stilometria és az adatbázis-építés.
A szerkesztő, Maróthy Szilvia ismertetője a Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján olvasható.
Az eseményről készült felvétel a Helikon Irodalom- és Kultúratudományi szemle Facebook-oldalán elérhető.
Az utóbbi évtizedben megújult és aktivizálódott magyarországi összehasonlító irodalomtudományi kutatások újabb eredményeként, intézetünk több munkatársának közreműködésével megjelent a Kánon és komparatisztika. A kánonok többszólamúsága kelet-közép-európai kontextusban című kötet, amely a 2019 májusában a veszprémi Pannon Egyetemen rendezett nemzetközi konferencia előadásait gyűjti egybe. A kötet a konferencia szándékát megőrizve párbeszédhelyzetbe hozza a magyar irodalomtudományt a nemzetközi komparatista kutatói közösséggel.
A könyv a két hívószóra reflektáló önálló tanulmányok mellett egyes műfajok, eszmetörténeti kategóriák vizsgálatának keretében is tárgyalja a komparatív elemzés szerepét a kánonképződés történeti és elvi folyamatainak feltárásában. A kötet tanulmányai a komparatív megközelítésmódok korszerű alkalmazását is bemutatják, hiszen a kulturális és művészeti cserefolyamatok, a többnyelvűség, az eltérő és mégis hasonló kulturális hagyományok térségi megvalósulásainak poétikai tétjeit emelik ki változatos példákkal. Az elméleti kérdésfelvetések és a különböző típusú műértelmezések között jó arányérzékkel teremtett egyensúly mellett a kötet innovatív és egyúttal továbbgondolásra ösztönző képet vázol fel a térségi kanonizációs folyamatok kelet-közép-európai kontextusának sajátosságairól.
A Kánon és komparatisztika két hívószavának kapcsolódásait nagyívű történeti-elméleti áttekintések és alapos, részletes elemzések, esettanulmányok mutatják be, és ezzel a kötet a területen az utóbbi években végzett munka szintézisét is adja.
22. oldal / 28