A Magyar Tudományos Akadémia és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia közös programjaként
2018. december 13–14-én a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Újvidéki Tagozata, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Modern Magyar Irodalmi Osztálya és a Híd folyóirat szervezésében került sor a
Modernizációs minták és kísérletek
a magyar irodalomban
című konferenciára, amely az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztálya és az Újvidéki Egyetem több évtizedes konferenciasorozatának újabb állomása volt, ezúttal a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Újvidéki Tagozatának székházában.
A konferencia a modernizációs folyamatokat életművek és alkotói szakaszok (Babits Mihály; Tamkó Sirató Károly; Karinthy Frigyes és Illyés Gyula; Fehér Kálmán), műfajok, műformák és irányzatok (marionett–übermarionett; tanyaszínház; vajdasági gyermekirodalom; haikuk, egysorosok, egyszavasok; leírás; századfordulós rövidpróza; aktivizmus; neoavantgárd), valamint az intézménytörténet (Új Symposion; Út) vonatkozásában vizsgálta. A modernizációt így nem valamely egybefüggő, határozott kezdő- és végponttal rendelkező történeti folyamatként mutatta meg az előadások sora, hanem hosszú időszakon átívelő, sokféle jelenséget felölelő, indíttatásukban mégis közös magatartásformák, felfogások összességeként. Így ívelhetett a tanácskozás az 1910-es, 1920-as évek marionett–übermarionett-elképzeléseitől Petri György vagy épp Tandori Dezső újító költészeti eljárásaiig. Ez a tudományos tanácskozás – a korábbiakhoz hasonlóan – ismét rendkívül termékeny, egymást megerősítő, illetve kiegészítő, árnyaló párbeszédet hozott létre a részt vevő szerbiai és magyar tudományos kör kétféle, mégis közös távlata jóvoltából.
A konferenciát az SZTMA Újvidéki Tagozatának vezetője, Faragó Kornélia és Kappanyos András, az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályának vezetője nyitotta meg. A rendezvény befogadásának szerbiai támogatója Várady Tibor, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiai tagja volt.
A nagy hagyományra visszatekintő közös konferenciasorozat a hetvenes évek óta fűzi össze az Irodalomtudományi Intézetet és az Újvidéki Egyetemet. Hamarosan ennek egyedülálló történetét felölelő válogatáskötet készül a régóta tartó eredményes együttműködés megünneplésére és az időközben eltávozott alapítók tiszteletére.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztálya
A kortárs próza újabb fejleményei
címmel 2018. november 29–30-án konferenciát rendezett az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Eötvös Könyvtárában.
Az eseményről készült tudósítás:
a konferencia első napja
a konferencia második napja
A konferencia célja a kortárs próza új irányainak feltérképezése, a megelőző időszakhoz és a hagyományhoz való viszonyának tisztázása, elméleti-történeti helyzetének átgondolása volt.
Az utóbbi évtizedben tematikai és poétikai átrendeződés figyelhető meg a kortárs prózában. Míg a kilencvenes években és az ezredforduló környékén az úgynevezett „szövegirodalom” dominanciája volt megfigyelhető, a legutóbbi évek fejleményei között markánsan megmutatkozik a „valóság” leírásának, feltárásának igénye, a vele való számvetés szándéka.
A valóság fogalma a posztmodernként jellemzett irodalom és a kilencvenes évekbeli irodalomértelmező iskolák számára gyanús, diszkreditált fogalommá vált, nem is minden alap nélkül, hiszen ismeretelméleti, nyelvfilozófiai megfontolások szerint is problematikus az egyébként is erős ideológiai súllyal terhelt fogalom. Mindezek fényében figyelemre méltók az utóbbi idők fejleményei, amikor is a fenti problémák mintha zárójelbe kerültek volna, vagy legalábbis veszítettek volna érdekességükből, aktualitásukból és súlyukból egyaránt, és egyre több olyan irodalmi szöveg születik, amelyekben nyoma sincs már ezeknek a problémáknak.
Aki követte az utóbbi évek prózai fejleményeit, felfigyelhetett arra, hogy számos olyan prózai mű jelent meg, amelyek esetében lehetetlen nem észrevenni azt a szándékot, hogy a szerző valamilyen elhallgatott, kibeszéletlen, a nyilvánosságban kevéssé hangot kapott jelenségre próbálja irányítani a figyelmet, vagy pedig a már ismerteket árnyalja további részletekkel. Ennek jegyében egyre markánsabb a szociográfiai elemek, a társadalmi problémák, feszültségek jelenléte, valamint a történelemmel, különösen a közelmúlt történetével való számvetés, illetve a szexualitás, a test által megélt tapasztalatok kérdése is.
Mindezek mellett azonban olyan irányok is megjelentek, melyek vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé értelmezhetők ebben a kontextusban. Viszonylag új fejlemény a regiszterek keveredése, a populáris műfajok kódjaival való játék, a hibrid szövegek megjelenése, valamint a magyar krimi újraéledésének jelensége.
A konferencia programja és az előadások összefoglalói letölthetők.
-------------------
Illusztráció: Vachter János fotója
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet vendégeként
Günter Berghaus
International Futurism: Current and Past Research
[Nemzetközi futurizmus a kutatások fényében]
címmel tartott angol nyelvű előadást 2018. november 27-én Kappanyos András moderálásával az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Klaniczay termében.
Günter Berghaus előadásában a futurizmus hatását elemezte a nemzetközi avantgárd folyamatokban, és beszélt nemrégiben publikált Handbook of International Futurism című kötetéről, amelyben 67 neves szakember vizsgálja az olasz és az orosz futurizmust, valamint bemutatta az International Yearbook of Futurism Studies című kötetet, amely a futurizmus irodalomtudományon kívüli területeivel foglalkozik. Végül áttekintést adott a közeljövőben megjelenő Bibliographic Handbook of International Futurism című munkáról, amely a futurizmus tárgykörében született szakmai publikációkat dolgozza fel az elmúlt 73 évből.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Mondern Magyar Irodalmi Osztálya 2018. október 24–26-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében rendezte meg az első világháború „mikrotörténelmi” vizsgálatát célzó konferenciasorozatának harmadik részét Üdvözlet a győzőnek címmel.
A korábbi konferenciák is a háború egyes fázisaira reagáló Ady-verscímek iróniáját igyekeztek kreatívan továbbgondolni és kontextusba helyezni, a háború befejeztét felidézve pedig ez az irónia végképp keserűvé és reménytelenné válik. Ady verse nem nevezi meg a „győzőt”, de – az utólagos események ismerete nélkül – a vereség metafizikai természetét ragadja meg, amelyben az utókor a modern világrend csúfos lelepleződését hajlamos látni, miközben máshol már érlelődik a húszas évek sosem látott virágzása, már készülnek a modernség kulturális projektumát kiteljesítő és a század arculatát meghatározó művek, mint Az eltűnt idő nyomában, az Ulysses, A varázshegy vagy a Švejk. Ez a kettősség állt a harmadik konferencia középpontjában, ahol az irodalom, zene, képzőművészet, tánc, színház, film, folklór, a tömegkultúra, a korabeli médiumok, a köznyelv, a közgondolkodás és a kulturális intézmények történetével foglalkozó előadások hangzottak el.
A konferencia részletes programja, a 2020-ban megjelent tanulmánykötet tartalomjegyzéke és az előadások összefoglalói letölthetők.
***
Előzmények:
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztálya 2018. november 29–30-án konferenciát szervez
A kortárs próza újabb fejleményei
címmel.
Helyszín: MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Eötvös Könyvtár (Budapest, Ménesi út 11-13.)
Az utóbbi évtizedben tematikai és poétikai átrendeződés figyelhető meg a kortárs prózában. Míg a kilencvenes években és az ezredforduló környékén az úgynevezett „szövegirodalom” dominanciája volt megfigyelhető, a legutóbbi évek fejleményei között markánsan megmutatkozik a „valóság” leírásának, feltárásának igénye, a vele való számvetés szándéka.
A valóság fogalma a posztmodernként jellemzett irodalom és a kilencvenes évekbeli irodalomértelmező iskolák számára gyanús, diszkreditált fogalommá vált, nem is minden alap nélkül, hiszen ismeretelméleti, nyelvfilozófiai megfontolások szerint is problematikus az egyébként is erős ideológiai súllyal terhelt fogalom. Mindezek fényében figyelemre méltók az utóbbi idők fejleményei, amikor is a fenti problémák mintha zárójelbe kerültek volna, vagy legalábbis veszítettek volna érdekességükből, aktualitásukból és súlyukból egyaránt, és egyre több olyan irodalmi szöveg születik, amelyekben nyoma sincs már ezeknek a problémáknak.
Aki követte az utóbbi évek prózai fejleményeit, felfigyelhetett arra, hogy számos olyan prózai mű jelent meg, amelyek esetében lehetetlen nem észrevenni azt a szándékot, hogy a szerző valamilyen elhallgatott, kibeszéletlen, a nyilvánosságban kevéssé hangot kapott jelenségre próbálja irányítani a figyelmet, vagy pedig a már ismerteket árnyalja további részletekkel. Ennek jegyében egyre markánsabb a szociográfiai elemek, a társadalmi problémák, feszültségek jelenléte, valamint a történelemmel, különösen a közelmúlt történetével való számvetés, illetve a szexualitás, a test által megélt tapasztalatok kérdése is.
Mindezek mellett azonban olyan irányok is megjelentek, melyek vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé értelmezhetők ebben a kontextusban. Viszonylag új fejlemény a regiszterek keveredése, a populáris műfajok kódjaival való játék, a hibrid szövegek megjelenése, valamint a magyar krimi újraéledésének jelensége.
A konferencia célja a kortárs próza új irányainak feltérképezése, a megelőző időszakhoz és a hagyományhoz való viszonyának tisztázása, elméleti-történeti helyzetének átgondolása. Elsősorban átfogó, összefüggésekre rámutató, általánosabb történeti és elméleti igényű előadásokat várunk tehát, már csak azért is, mert reményeink és szándékaink szerint a témának folytatása is lesz, amikor az egyes új irányzatokról esik majd szó.
A konferencián elhangzó húszperces előadások után bőségesen szánnánk időt a vitára is. A jelentkezéseket (az előadás címével és 100 szavas összefoglalójával) 2018. szeptember 15-ig várjuk a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.
A jelentkezőket szeretnénk előre tájékoztatni, hogy a konferencia önköltséges. A szervezők mindent megtesznek egyéb források felkutatásáért és felhasználásáért, ám a szűkös lehetőségek ismeretében erre sajnos aligha van esély.
-------------------
Illusztráció: Vachter János fotója
2018. június 28-án Némirovsky-délutánt rendeztek a budapesti Francia Intézetben.
Susan Robin Suleiman előadását kerekasztal-beszélgetés követte, melynek moderátora Horváth Krisztina, a kortárs francia irodalom professzora, az ELTE BTK Romanisztikai Intézetének vezetője volt, résztvevői az előadó mellett intézetünk munkatársa, Karafiáth Judit, a két háború közti francia irodalom specialistája és Sashegyi Gábor, a Suite française magyarra fordítója.
Irène Némirovskyt, a ragyogó tehetségű írónőt a Suite française 2004-es posztumusz kiadása után fedezték fel újra, noha már az 1930-as években regények és novellák elismert szerzője volt. Susan Suleiman azt javasolja, hogy Némirovsky regényeit úgy olvassuk, mint azoknak a többszörös és konfliktuózus identitásoknak a lenyomatát, melyek a XX. század folyamán a szekularizált zsidók életét alakították Európában és máshol.
A beszélgetést követően került sor a regény második felét feldolgozó Suite française (rendezte Saul Dibb, 2015) vetítésére.
Az előadás és a beszélgetés francia nyelven, magyar szinkrontolmácsolással zajlott.
Forrás: Francia Intézet
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon április 21-én mutatták be Tru'o'ng Đăng Dung Képzelt emlékek című kötetét, amely Háy János fordításában jelent meg magyarul. Az esemény vendége volt a szerző is, a Vietnami Akadémia Irodalomtudományi Intézetének (Hanoi) intézetünkkel régóta kapcsolatokat tartó munkatársa.
Tru'o'ng Đăng Dung 1955-ben született Nghe An tartományban, Közép-Vietnamban. 1972-ben érkezett Magyarországra, irodalmat tanult, majd hazatérése után a Vietnami Irodalomkutatási Intézetben dolgozott. 1981-től három évre visszatért Budapestre, a kandidátusi értekezésén dolgozott az ELTE-n. Első verseit egyetemi tanulmányai idején Magyarországon írta, a mostani kötet címadó verse Juhász Ferenc támogatásával jelent meg. Ebben az időszakban fordította le Tandori Dezsővel közösen az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Kieu története című verseskötetet. Műfordítóként hozzájárult a magyar kultúra vietnami ismertségének növeléséhez. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság tagja.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hieronymus Fordítástudományi Kutatócsoportja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fordítástudományi Tagozata és a Magyar Műfordítók Egyesülete 2018. április 16-án Formahűség címmel nyilvános ülést tartott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Nádasdy Ádám, professor emeritus, műfordító és Kappanyos András, egyetemi tanár, műfordító részvételével.
"Nádasdy Ádám kiáltványa fogalmi átrendezést javasol. Amit eddig formahű műfordításnak neveztünk, azt nevezzük mostantól átköltésnek; a szó szerinti prózaparafrázist pedig nevezzük fordításnak. A műfordítás fogalma ezáltal kiürülne, hiszen a verseket ugyanazzal a technológiával fordítanánk, mint a műszaki leírásokat; a mű- előtag legfeljebb a forrásszöveg irodalmi jellegére utalna. Ez a technológia pedig lényegében egyszerű átkódolást jelent: a morfémákat lecseréljük célnyelvi szótári ekvivalenseikre, és ezeket megfelelő szintaxisba rendezzük. Ezáltal egyrészt kordában tartanánk (mintegy rezervátumba zárnánk) a túlságosan szabados, „költői” fordításokat, másrészt egyszer s mindenkorra hozzájuttatnánk az olvasót a világirodalmi klasszikusok valódi jelentéséhez. A problémafelvetéssel és a megoldásra irányuló nemes felindulással mélyen egyetértek, a megoldási javaslatot azonban erősen vitatom." (Kappanyos András, Jelenkor, 2018. március, Vita a versfordításról)
26. oldal / 28