A BTK Irodalomtudományi Intézet Közép- és kelet-európai osztálya 2021. október 1-én rendezte meg közép-európai szemináriumsorozatának újabb eseményét, ahol bemutatkozott az osztály Minka-projekt (2021–2023) című kutatási programja. Kalavszky Zsófia tartott előadást Egy közép-európai dal a napóleoni háborúk korából címmel, amelyben ismertette a kutatás főbb irányait, téziseit, hipotéziseit, és bemutatta a kutatócsoport tagjait.
A Közép-európai szeminárium című, a térségünkkel foglalkozó komparatisztikai kutatások mai helyzetéről és feladatairól szóló sorozat célja a hazai közép-európai összehasonlító kutatások felmérése, elmélyítése, a meglévő műhelyek közötti kapcsolattartás erősítése, valamint hozzájárulás a tudományos utánpótlás kineveléséhez.
A Bázis – Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában 2021. szeptember 24–25-én műfordítói szemináriumot rendez Budapesten, amelyen a BTK Irodalomtudományi Intézet három munkatársa, Balogh Magdolna, Deczki Sarolta és Kappanyos András is előadást tart.
A rendezvény helyszíne: Három Holló Kávéház (1052 Budapest, Piarista köz 1.)
Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
A Szláv Történeti és Filológiai Társaság 2021. június 26-án tartotta éves tudományos felolvasóülését. A Hagyomány és megújulás a szláv népek történelmében és kultúrájában című tanácskozássorozaton a társaság 1997-es meglapítása óta gyűlnek össze a szláv népek nyelve, irodalma, történelme és kultúrája iránt érdeklődő, illetve az ezekkel a területekkel hivatásszerűen foglalkozó tanárok, kutatók, szakemberek. Az idei tudományos előadások középpontjában a Természeti és társadalmi kataklizmák álltak.
Az előadások egy része különböző pandémiák történeti tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal az orosz és a szovjet történelem folyamán a lakosságot sújtó járványokat és azok társadalmi következményeit, illetve politikai vonatkozásait vizsgálva. Több előadás tért ki az ember gigantikus természetátalakító törekvéseinek, a természetet uraló vágyának megjelenéseire a szovjet történelemben és az ezek eredményeképpen végigvitt építkezések/rombolások ideológiai és morális vonatkozásaira, amelyek a „tökéletes természetet tönkretevő tökéletes társadalom” paradoxonának felismeréséhez vezettek a kortárs szovjet szépirodalomban. Az Orosz Birodalom válságából következő polgárháború és az első orosz forradalom történészi szempontú bemutatásait irodalomtudományi előadások követték, amelyek a város mint kiürülő, megszűnő tér kataklizmákat követő drámai tapasztalatát mutatták meg 20. századi lengyel és orosz regények világában, illetve a természeti és társadalmi katasztrófákra reagáló individuális cselekvési stratégiákra hívták fel a figyelmet, amilyenek például a traumafeldolgozás módjai, a gyász megélése, az elnémulás vagy a hallgatás választása a kortárs orosz regényekben.
A felolvasóülést ebben az évben a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, Kalavszky Zsófia nyitotta meg Irodalom és társadalom: az irodalmi anekdota és a dekabrista felkelés című előadásával, amelyben egy szóbeli műfaj, a klasszikus orosz irodalmi, más néven történelmi-életrajzi anekdota virágkoráról, társadalmi beágyazottságáról, majd a dekabrista felkelés leverését követő lassú átalakulásáról beszélt a műfaj és a művelt orosz nemesség társalgási kultúrájának szoros egymásra utaltságát hangsúlyozva.
Dr. Szabó Tünde habil. egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Szlavisztika Intézetének vezetője, a Szláv Történeti és Filológiai Társaság elnöke zárszavában elmondta, hogy a történészeket, irodalomtörténészeket, nyelvészeket és zenetörténészeket tömörítő társaság a hagyományokhoz híven az idei tudományos ülésen elhangzott előadásokat is szerkesztett kötetben jelenteti meg.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Közép- és kelet-európai osztálya, az ELTE Szláv és Balti Filológiai Tansze, valamint a Szent Adalbert Alapítvány 2021. június 17–18-án The other Kollár / Kollár and the other one címmel kétnapos nemzetközi online konferenciát rendezett Ján Kollár (1793–1852) életművéről. A szlovák, lengyel, cseh, román és magyar kutatók részvételével folytatott tudományos értekezlet több oldalról vizsgálta a csehül és németül író szlovák költő, a pesti evangélikus gyülekezet lelkészének irodalmi és kulturális örökségét.
A konferencia címe azt a megosztó személyiséget értelmezi újra, aki Slávy dcera (Szlávia lánya) című nagy hatású művével a cseh és szlovák nemzeti újjászületés ikonikus alakja volt, a kulturális pánszlávizmus legismertebb hirdetője, és aki egyúttal a nemzetépítés eszmei kelléktárába beemelte a romantikus nacionalizmus arrogáns szólamát. A nyelvészeti, irodalom- és eszmetörténeti előadások egymást kiegészítve gazdag anyag bemutatásával dokumentálták Kollár életművének változatosságát, műfaji sokszínűségét, árnyalva a nemzeti elfogultságokkal átitatott recepció egyoldalúságait. A konferencia legfőbb tanulsága talán az, hogy a irodalomértés mai fogalmi aparátusán átszűrve a nemzetépítés egykori mítoszai lebonthatók és újraírhatók.
A konferencia szlovák, cseh és angol nyelven elhangzott előadásaiból háromnyelvű tanulmánykötet készül.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2021. március 30-án, kedden 16:00 órakor tartja következő vitaülését.
Tárgy:
A cseh barokk műveltség összképe mindmáig szorosan összefügg a történeti-ideológiai keret értelmezésével. František Palacký és követői az 1620 és 1770 közé eső korszakot úgy fogták fel, mint amely a katolizáció és a germanizáció segítségével alapjaiban rendítette meg a cseh identitást. Ez a történeti kép ugyan reális elemeket tartalmaz, de modern fogalmakat vetít vissza. A mai történetírás arra hajlik, hogy a fehérhegyi csata elsősorban a rendiség és az abszolutizmus harcát döntötte el, és a cseh nyelv hanyatlása nem volt olyan általános érvényű, mint azt korábban gondolták. A nemesség „elidegenedése” sokkal inkább a barokk korszak kozmopolita, univerzális szellemiségének és az udvari divatnak tudható be, mint valamiféle tudatos „németesítésnek”.
Az előadás a csehországi barokk műveltség vázlatát nyújtva arra fókuszál, ami a korabeli cseh írásbeliség egyedi karakterét rajzolja ki, kijelölve ennek helyét az irodalmiság közép-európai térképén.
Az élő közvetítés március 30-án az alábbi kapcsolattal érhető el:
2020. december 15-én intézetünk tudományos munkatársa, Kalavszky Zsófia (Közép- és kelet-európai Osztály) nyitotta meg előadásával Moszkvában az Orosz Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetében rendezett Читатель в русском литературном процессе XX века. К 90-летию выхода книги А.М. Топорова „Крестьяне о писателях” című nemzetközi konferenciát. A zoom-platformon keresztül zajló kétnapos tudományos eseményt a szervezők Adrian Toporov Parasztok írókról (1930) című kötetének tiszteletére rendezték, amely eredeti formájában hosszú évtizedeken keresztül hozzáférhetetlen volt. Adrian Toporov falusi tanító 1920-ban Szibériában, a Májusi Reggel kommunában 12 éven keresztül minden este az írást és olvasást éppen hogy elsajátító kommunároknak szépirodalmi műveket olvasott fel az orosz- és a világirodalomból. A felolvasásait követően gyorsírással lejegyezte hallgatói kritikáit, véleményét az aznap felolvasott művekről. Az adatközlőktől gyűjtött gazdag anyaghoz részletes módszertani tanulmányt fűzött, és mellékelte a paraszt-kommunárok rövid életrajzait is. Gyűjteménye, amely az olvasáskutatás, az irodalomszociológia és az irodalomtudomány számára a mai napig egyedülálló kutatási anyagnak bizonyul, bepillantást enged egy olyan kulturális állapotba, amelyben naiv, nem professzionális olvasók kaphattak hangot a sztálini kulturális fordulat előtti utolsó pillanatokban. Kalavszky Zsófia azokat az olvasói véleményeket elemzi előadásában, amelyeket a kommuna lakói Alekszandr Puskin műveiről fogalmaztak meg. (Az előadás címe: Крестьяне о Пушкине. Уникальные 1920-ые годы: Пушкинские страницы в наследии А. Топорова. Филология и исследование литературного культа). A konferencia programja letölthető.
2020. szeptember 21-én Balogh Magdolna és Deczki Sarolta mutatta be Görözdi Judit Dejiny v súčasných mad’arských románoch (A történelem a kortárs magyar regényekben) című új könyvét az Írók Boltjában.
Görözdi Judit irodalomtörténész, hungarológus a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének igazgatója. A kortárs magyar prózairodalommal, valamint a kulturális közvetítés, ezen belül elsősorban a műfordítás problémáival foglalkozik. Mészöly Miklós elhallgatásalakzatairól szóló magyar, illetve szlovák nyelvű kötete után, frissen megjelent munkájában a kortárs magyar posztmodern prózának azt az ágát vizsgálja, amely a történelem elbeszélhetőségének kérdéseit állítja a középpontba Dejiny v súčasných mad’arských románoch (A történelem a kortárs magyar regényekben) című kötetében.
Miként érzékeljük és hogyan írjuk le a történelmet? Hogyan befolyásolják irodalmi, történetírói, vagy éppen orális hagyományaink a történelemről alkotott képzeteinket, végső soron történeti gondolkodásunkat? Van- e egységes nemzeti történelem? Miféle ideológiai rétegei vannak történeti képzeteinknek? Mi maradt a nagy elbeszélésbe vetett hit szétfoszlása után? Hogyan jelenik meg a társadalom marginális csoportjainak történeti tapasztalata a történeti elbeszélésekben? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat kortárs magyar regényeket, Esterházy Péter, Nádas Péter, Krasznahorkai László, Márton László, Darvasi László, Rakovszky Zsuzsa és mások munkáit elemezve a szerző.
A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle
Térkép és irodalom című számának bemutatóját
2020. január 22-én, szerdán 18:00 órakor tartotta
a Kelet Kávézó és Galériában.
A beszélgetés résztvevői voltak:
László Laura, Smid Róbert (szerkesztők),
Keresztury Dóra, Ádám Zsófia, Ludmann Ágnes.
Moderátor: Vásári Melinda (szerkesztő)
Bár az irodalmi szövegek többségére igaz, hogy játszódnak valahol, esetleg szereplői vagy megszólalói még helyet is változtatnak, az irodalmiszöveg-olvasás érdeklődése egészen a 20. század elejéig nem fordult analitikus módon a fikció geográfiája, topográfiája és kartográfiája felé. Természetesen a központi kérdésnek először a fikciós helyszín és a valóságban létező tér közötti kapcsolatok számítottak úgy a szerző, mint az olvasó felől, tehát egyrészt a terület megalkotásához szükséges transzformációk visszakövetése, másrészt azon gyakorlatok elemzése, amelyek segítségével az olvasó összehasonlítja a két helyszínt. Később, az éppen uralkodó irodalomelméleti irányzatokhoz idomulva az irodalmi művek földrajza rendre terítékre került: vagy a lehetséges világok elméletével közelítették meg (empirikus irodalomtudomány), vagy a térkép és az irodalmi szöveg olvashatóságát egymás felől értelmezték (dekonstrukció), vagy az irodalmi térképet mint a hatalom mechanizmusait vizsgálták (posztkoloniális kritika).
6. oldal / 9