A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Összehasonlító Irodalomtudományi Tagozata – az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztálya munkatársainak közreműködésével – és a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézete október 18–19-én
Közép-Európa a komparatisztikában
címmel konferenciát rendez Budapesten, a KGRE Benda Kálmán Szakkollégiumában (Budapest, Horánszky u. 26.).
A konferencia programja letölthető.
Minden érdeklődőt szertettel várunk.
2018. augusztus 29–31-én az MTA BTK Zenetudományi Intézetének épületében került sor a Comparative Cultural Studies című nemzetközi konferenciára, amely elsősorban azt az elméleti kérdést próbálta (természetesen legtöbbször konkrét elemzések révén) megválaszolni, hogy miképpen működtethető együtt a kultúratudomány és az összehasonlító irodalomtudomány. A konferencia programjában 55 előadás szerepelt, az előadók négy földrészről érkeztek. A három plenáris előadó is három különböző földrészről jött, és három különböző diszciplína felől közelítette meg a konferencia fő kérdését. Astrid Erll (Goethe-Universität in Frankfurt am Main) az emlékezettudomány helyzetéről, Zhang Yehong (Tsinghua Egyetem, Peking) a kognitív tudományok komparatisztikai alkalmazhatóságáról, Sabine Doran (Pennsylvania State University) kultúrák vizuális jeleinek összehasonlításáról beszélt.
A két helyszínen futó szekciók olyan kérdésekkel foglalkoztak, mint a regény (itt fontos előadást tartott Andrei Terian [Lucian Blaga Egyetem, Nagyszeben] a periferiális kultúrák eredetiségtaktikáiról és a másodlagos mimetizmusról), transzkulturális Ázsia (Guo Jinghua [Belső-Mongóliai Műszaki Egyetem] például a kínai klasszikusok nyugati adaptációiról beszélt), transzkulturális Európa, a kulturális gyakorlatok, a nemzetköziség, a globális dél, komparatív modernizmusok, filozófia és kultúra.
Erős szekciók szóltak azokról a területekről is, amelyeknek eleve nagy hagyományuk van mind a kultúratudományban, mind a komparatisztikában, mint a fordítás (itt Gabriele Mueller [York University] előadását lehet kiemelni, mely azt a kérdést tárgyalta, hogy miként képzelik el a sci-fi filmek Európa jövőjét), a társadalmi nemek tanulmányozása, a populáris kultúra, színház és modernség (ahol is Ersu Ding lebilincselően fejtegette, hogy a tragédiának van olyan tág definíciója, melybe beleérthető a kínai tragédia is, és a tragédia műfaja tovább él a modernségben is).
A módszertani előadások közül kiemelkedett Thomas Beebee-é a big data komparatisztikai jelentőségéről és felhasználhatóságáról.
A konferencián a magyar komparatisztika is jelentős kontingenssel képviseltette magát, és az Irodalomtudományi Intézet kutatói közül (ábécésorrendben) Benda Mihály (Delphine de Girardin et Györgyné Bölöni, deux flâneuses parisiennes à la fin de 19e siècle”), Hajdu Péter (An Imaginary Asian Utopia Inserted into a Hungarian National Utopia), Hites Sándor (Philanthrocapitalism, Gift-patriotism, Philanthrofeudalism, or: Whose Money Are We Allowed to Take?) és Z. Varga Zoltán (Un-Homliness, Assimilation, Europeanness: East-West Cultural and Theoretical Transfer in Julia Kristeva’s and Tzvetan Todorov’s Life Writings) tartott előadást.
A konferenciát három összehasonlító irodalomtudományi folyóirat kezdeményezte, a Neohelicon, a Comparative Cultural Studies, és a Theoretical Studies in Literature and Art. Az egyes folyóiratok kiadóin, az Akadémiai Kiadón, a Pennsylvanuia State University Pressen, az East-China Noram Universityn kívül támogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Összehasonlító irodalomtudományi Tagozata is.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztálya 2019 januárjában nemzetközi konferenciát szervez – ez a negyedik a narratológiai konferenciák sorában.
A konferencia tárgya: a kezdet – az elbeszélő művek kezdése, bevezetése, első szavai, mondatai, részei; hogyan határozzák meg ezek a további szövegrészeket, az elbeszélő mű egészét, a narrációt, az időt, a teret és a művek egyéb sajátosságait – ezek lesznek a konferencia fő kérdései.
A konferencia nyelve angol és magyar.
Az itt közölt és letölthető angol nyelvű első konferenciafelhívás figyelemfelhívó körlevél – a jelentkezéseket és a tervezett előadások rövid összefoglalóit a szervezők később várják, az időpontról újabb hírben értesülhetnek majd az érdeklődők.
2018. június 19-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett emlékkonferencia zárásaként adták át először azt a díjat, amelyet Szegedy-Maszák Mihály családja alapított, és az Irodalomtudományi Intézetben működő, az Irodalomelméleti Osztály tagjaiból álló kuratórium ítél oda.
A díjat – Jovánovics György különlegesen szép plakettjét – már nem pályakezdő, de még nem is pályájuk végén járó tudósok kapják, akik a névadó szellemében több kultúrában és nyelvben mozognak otthonosan, vagy szívesen foglalkoznak az irodalmon kívül más művészeti ágakkal is. A legfontosabb természetesen a tudományos teljesítmény magas színvonala – és az olyan tudósi erények, mint a nyitottság, vitakészség, szerénység.
Seregi Tamás két könyve (Jelen, 2016; Művészet és esztétika, 2017), valamint számos folyóirat-publikációja bizonyítja, hogy szerzőjük – tájékozottsága, rendkívül következetes és érthetőségre törekvő gondolkodói teljesítménye, a művészetek széles körében való jártassága révén – megérdemelte a díjat: az átadó Bezeczky Gábor kuratóriumi elnök és a díjazottat méltató Hajdu Péter egyaránt ezt emelték ki.
A tervek szerint a díjat kétévenként kaphatja meg egy-egy méltó jelölt.
Intézetünk munkatársa, Veres András 2018. március 13-án József Attila mint irodalomkritikus címmel tartott előadást a TIT József Attila Szabadegyetemén, a Kossuth Klubban.
A költő irodalomkritikái közül kettőnek különösen gazdag az irodalma: a Babits- és a Kosztolányi-bírálatnak. Az utóbbit méltán tartják József Attila legsikerültebb kritikájának, mivel – noha polemizál Kosztolányi világlátásával – a megértés és elismerés szándéka vezeti. A két költő baráti viszonyt ápolt egymással, és nemcsak a költői nyelvvel kapcsolatos elveikben egyeztek, hanem kései korszakuk költői gyakorlata között is meglepően sok a hasonlóság, az átvétel (az idősebb költő is tanult a fiatalabbtól). Fölmerült az értekező művek és a versek közötti átjárás lehetősége is (a Kosztolányi-bírálat nyitánya és az Eszmélet második szakasza között). Hasonlóképp vita folyik a Kassák-bírálat színvonalának és a költő Móricz Zsigmonddal való kapcsolatának megítélésében. Nem egyszerű kérdés József Attila viszonya a népi írókhoz. Sajnálatos, hogy ahhoz képest, mekkora reflektorfényt kapott az Új Szellemi Front elleni kiállása, igen szegényesnek mondható a Márciusi Frontot támogató megnyilatkozásainak recepciója. Ugyanakkor Németh Lászlót (akinek a Nincsen apám se anyám kötetről a Nyugatban megjelent lekezelő hangú kritikáját nem tudta megbocsátani) két töredékben maradt szövegében maró gúnnyal támadja, vérfagyasztó iróniával jellemzi Németh karakterét mint egocentrikus, exhibicionista, férfiatlan lélekét, aki természetesnek véli vezető szerepét nemzedékében, jóllehet nincs meg hozzá sem a bátorsága, sem a tehetsége. Babits Mihályt viszont József Attila nemcsak verssel próbálta kiengesztelni, hanem Az európai irodalom történetéről szóló recenzióját is (1935) békítő szándékkal kezdte el írni. Figyelemre méltó, hogy − bár a korábbi, 1930-as vélekedéséhez hasonlóan − ekkor is tagadja Babits „poeta doctus” voltát, ezt most erénynek látja: éppen azért nyilvánítja igazi lírikusnak, mert „lényével eszmél, nem próbálja eszméletét eszére korlátozni”.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Irodalomelméleti Osztálya 2018. január 30–31-én rendezte meg harmadik narratológiai konferenciáját A LEÍRÁS címmel.
A 2016-ban tartott első konferencián az irodalomelmélet, narratológia, szövegértelmezés általános kérdései kerültek a középpontba. A második konferencia 2017-ben a klasszikus narratológia–posztklasszikus avagy posztstrukturális narratológia mibenlétét, viszonyát és sajátos problémáit vizsgálta.
A 2018-as nemzetközi konferencia témája a leírás volt. A kétnapos rendezvény első napja magyar, a második angol nyelven zajlott az Irodalomtudományi Eötvös Könyvtárában, illetve a Zenetudományi Intézet Bartók termében.
A konferencia programja letölthető.
***
Előzmények:
Az Irodalomelméleti Osztály első narratológiai konferenciája
Az Irodalomelméleti Osztály második narratológiai konferenciája
2017. november 16-án és 17-én Leírás címmel igen gazdag programmal, magas színvonalú, érdekes konferenciát rendezett az OTKA K 112415 számú kutatócsoportja, amelynek magva Intézetünk munkatársaiból áll (Berkes Tamás, Hajdu Péter, Hites Sándor, Jeney Éva, Kálmán C. György, Z. Varga Zoltán) – ezúttal a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol a csoport pécsi tagja, Mekis D. János volt Z. Varga Zoltán társa az esemény megszervezésében.
A konferenciára a szervezők olyan komparatisztikai (összehasonlító irodalomtudományi) előadásokat vártak, amelyek nemzetközi (és/vagy művészeti ágak közötti) kontextusban tárgyalják a leírás mint elbeszéléstani kategória alakulását, jellegzetességeit, hatását. Végül olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a két nap alatt több mint ötven előadás hangzott el (leggyakrabban három párhuzamosan futó szekcióban) rendkívül változatos témákban, nagyon különböző megközelítésekben.
Az Irodalomelméleti Osztály tagjai közül hárman (Hajdu Péter, Kálmán C. György, Z. Varga Zoltán) tartottak előadást, az Irodalomtudományi Intézet más osztályainak munkatársai közül Benda Mihály, Berkes Tamás, Bucsics Katalin, Deczki Sarolta, Földes Györgyi és Major Ágnes; természetesen sokan vettek részt a szervező Pécsi Egyetemről (doktoranduszoktól professzorokig), de érkeztek előadók Kolozsvárról, Mariborból, Brnóból, Újvidékről és Bukarestből is.
Beszámoló a European Narratology Network ötödik nemzetközi konferenciájáról
Százhetven előadás három nap alatt öt párhuzamos szekcióban. Irodalmárok, kultúrakutatók, film- és drámatörténészek, kommunikációkutatók, pszichológusok harminc különböző országból. Számokban ez a mérlege a European Narratology Network ötödik nemzetközi konferenciájának, amelyet szeptember 13. és 15. között rendezett meg az ENN és a Cseh Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete Prágában. A konferencia színvonalát jellemzi, hogy egy percig sem éreztem azt a – külföldi konferenciákon olykor jelentkező – késztetést, miszerint jobb lenne a város nevezetességei közt sétálni, ahelyett, hogy tucatszám előadásokat hallgatok egy zsúfolt teremben.
Hogyan tagolható ez a tekintélyes mennyiség? A szervezők igyekeztek összetartozó csoportokat kialakítani. Részben úgy, hogy eleve egy-egy szekció szervezésére kértek fel kutatócsoportokat, doktori műhelyeket, részben pedig úgy, hogy a beérkezett absztraktok alapján alakítottak ki diszciplinárisan összetartozó, vagy pedig egy-egy korszak, mű, esetleg valamely fogalom köré rendezhető paneleket.
A helyszínből magától értetődően adódott, hogy kiemelt helyen szerepeltek a cseh irodalomtudomány hagyományai. A prágai nyelvész körhöz, a cseh és az orosz formalizmushoz kapcsolódott a legtöbb felszólalás. Eltekintve néhány ismeretterjesztő jellegű elmélettörténeti felszólalástól, az előadók többsége azt firtatta, hogy a mai narratológiában mi hasznosul Jan Mukařovský, Roman Jakobson, René Wellek, Lubomír Doležel és mások szellemi hagyatékából. Ezek közé tartozott például az egyik házigazda, a Ménesi úton, az Irodalomtudományi Intézetben a tavaly januári narratológiai konferencián is előadó Bohumil Fořt (Prága) előadása. Itt említhető Lisbeth Korthals Altes (Groningen) prezentációja, aki cáfolván azt a régi vádat, hogy a formalizmus csakis „világtól elfordult” kutakodás lehet, az irodalmi narratívák befogadásának értékelő és normatív mozzanatait elemezte Greimas és Mukařovský munkásságában, továbbá Karin Kukonnen (Oslo) előadása is, aki a prijom-fogalom kognitív poétikai felhasználhatóságáról beszélt a meglehetősen kevés kognitív tudomány felől érkező kutató egyikeként.
10. oldal / 11