Az osztály története
A 19. századi magyar irodalom kutatására már az Intézet megalakulásakor önálló osztály szerveződött Szauder József vezetésével. Az Osztály vezetői: Lukácsy Sándor (1965–1988), Dávidházi Péter (1989–2015), Korompay H. János (2015–2017), Hites Sándor (2018–)
A korai időszakban az Osztály munkájának középpontjában Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor életművének kutatása, illetve a korszak irodalmának stílustörténeti (klasszicizmus, romantika, realizmus) vizsgálata állt. A Horváth Károly vezette Vörösmarty kritikai kiadás sorozatában 17 kötet jelent meg. A Petőfi-kutatás munkatársai az osztályról Kiss József, Lukácsy Sándor és Martinkó András voltak. Itt készült el az 1951-ben megindított kritikai kiadás 7., záró kötete (1964), majd itt indult el a munka Petőfi verseinek új, 6 kötetes kritikai kiadásán is Kiss József szerkesztésében. Kiss József halála (1992) után a munkát Kerényi Ferenc folytatta élete végéig (2008). Fontos eredmények születtek az életrajzi, eszmetörténeti és stilisztikai kutatások terén is, monográfiákkal, értekezésekkel és forráskiadásokkal gazdagítva a Petőfi- és Vörösmarty-szakirodalmat.
Az Intézetben az 1970-es évek elején több osztály munkájába is bekapcsolódó kritikatörténeti munkacsoport alakult, vezetői Szauder József és Tarnai Andor voltak. A munkacsoport önálló könyvsorozatot indított Irodalomtudomány és kritika címmel. A 18–19. századi kritikatörténet feldolgozására rendezett havi munkaértekezletek az 1970-es évek második felétől Tarnai vezetésével folytak, Csetri Lajos, Németh G. Béla, Fenyő István, valamint a fiatalabb nemzedékből Szajbély Mihály, Korompay H. János, Dávidházi Péter, Margócsy István részvételével. Az így létrejövő könyvsorozat darabjai máig alapvető szakirodalmi tételek; e sorozat keretei között jelent meg az Intézet két, legtöbb hivatkozást kapó kötete – Korompay H. Jánostól A „Jellemzetes irodalom jegyében”: Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása (1998), illetve Dávidházi Pétertől az Egy nemzeti tudomány születése: Toldy Ferenc és a magyar irodalomtörténet (2004).
1989-ben kultusztörténeti munkacsoport alakult az Intézeten belül Dávidházi Péter és Tverdota György vezetésével. A kultuszkutatás az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb hatású hazai irodalomtörténeti irányzatává nőtte ki magát, melyben meghatározó szerepe volt Dávidházi kezdeményező munkáinak: Isten másodszülöttje. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza (1989), The Romantic Cult of Shakespeare. Literary Reception in Anthropological Perspective (1998). A csoport munkássága egyaránt hatott a hazai történettudományra, folkorisztikára, szociológiára és kulturális antropológiára.
Az Osztályon 1991-ben kezdődtek meg a Kölcsey Ferenc minden munkái címet viselő kritikai kiadás munkálatai, Szabó G. Zoltán irányításával. A havi műhelyértekezletek résztvevői: Gyapay László, Kerényi Ferenc, Völgyesi Orsolya (MTA ITI), Pajkossy Gábor, Szilágyi Márton, (ELTE) Onder Csaba (Debreceni Egyetem). A vállalkozás részeként eddig tizenkét kötet jelent meg, melyek közül öt Kölcsey levelezését, egy-egy pedig a szépprózai műveit, verseit és versfordításait, Országgyűlési naplóját, országgyűlési naponkénti jegyzéseit, irodalmi kritikáit és esztétikai írásait, erkölcsi beszédeit és írásait, illetve országgyűlési dokumentumait tartalmazza. További kötetek jelenleg előkészületben vannak.
Az Osztályon indult újra 1994-ben az Arany János Összes Művei kritikai kiadás. A sorozat a Korompay H. János vezetésével megalakult kutatócsoport munkája révén vált teljessé a 2015-ben megjelent XIX. kötettel. A textológiai felfogás megváltozása és az első kötetek megjelenése óta eltelt mintegy félévszázad ugyanakkor szükségessé tették új kritikai kiadás-sorozat elindítását, Arany János Munkái címen. A 2016-ban megindult új folyam szintén Korompay H. János irányításával készül, Hász Fehér Katalin sajtó alá rendezésében már megjelent első kötete, a Széljegyzetek I. Folyóiratok I. A sorozat munkatársai: Antal Alexandra, Csörsz Rumen István, Korompay H. János, Kovács József, Paraizs Júlia, Török Zsuzsa, (MTA BTK ITI); Rudasné Bajcsay Márta (MTA ZTI); Bolonyai Gábor, Szilágyi Márton (ELTE); Kardeván Lapis Gergely (PPKE); Rózsafalvi Zsuzsanna (OSZK); Hász-Fehér Katalin (Szegedi Tudományegyetem); Dezső Kinga, Gönczy Monika, S. Varga Pál (Debreceni Egyetem). A kiadáshoz kapcsolódó intenzív kutatómunkára alapozva az Osztály kulcsszerepet játszott a 2017-es Arany János-emlékév eseményeinek szervezésében és lebonyolításában, szakmai és tudománynépszerűsítő kiadványainak elkészítésében.
Berzsenyi Dániel Összes munkáinak kritikai kiadása Fórizs Gergely és Vaderna Gábor szerkesztésében szintén az Osztályon készül. Két kötet jelent meg eddig (Prózai munkák, 2011; Levelezés, 2014). A levelezés elektronikus kritikai kiadása online-adatbázisban is elérhető: http://deba.unideb.hu/deba/berzsenyi/
Az osztály tudományszervező szerepe és kapcsolatrendszere
2008 elején az Osztály egyik helyiségében (onnantól: Horváth János terem) helyeztük el Horváth János könyvtárát, amelyet 1961-től, a tudós halálától a család őrzött. A számos dedikált példányt és autográf bejegyzést tartalmazó gyűjteményben a szépirodalmi és irodalomtörténeti anyag mellett a verstan, a zenetudomány, a néprajz, a történettudomány, a klasszika-filológia, valamint folyóiratok és különnyomatok képezik a főbb egységeket. A könyvtár előzetes megbeszélés után a szakma valamennyi tagja számára helyben használható.
Az Osztály egykori tagjáról, Martinkó Andrásról elnevezett díjat 1997 óta az előző év legjobb 19. századi magyar irodalomról szóló tanulmányáért ítélik oda az Osztály tagjai. A kuratórium elnöke Szörényi László, titkára Korompay H. János.
Az Osztályon működő kutatócsoportok széleskörű hazai és nemzetközi szakmai hálózat részeként működnek. Külföldi és hazai egyetemek oktatói tagjai itt vezetett kutatócsoportoknak, meghívottjai felolvasásoknak és műhelyvitáknak. Az említett kutatócsoportok Osztályon kívüli tagjai: Balogh Piroska (ELTE), Bolonyai Gábor (ELTE), Szilágyi Márton (ELTE); Kardeván Lapis Gergely (PPKE); Rózsafalvi Zsuzsanna (OSZK); Hász-Fehér Katalin (Szegedi Tudományegyetem); Dezső Kinga (Debreceni Egyetem), Gönczy Monika (Debreceni Egyetem), S. Varga Pál (Debreceni Egyetem), Rudasné Bajcsay Márta (MTA ZTI); Csörsz Rumen István (MTA BTK ITI).
Hites Sándor közreműködője a 19. századi európai kulturális nacionalizmusok vizsgálatára a Netherlands Organization for Scientific Research támogatásával létrejött nemzetközi kutatócsoportnak, míg az Osztály által szervezett nemzetközi esztétikai, valamint a nőírók megítélését tárgyaló nemzetközi konferenciáknak előadói voltak: Sandra Richter (Universität Stuttgart), Carsten Zelle (Ruhr-Universität Bochum), Tomáš Hlobil (Károly Egyetem, Prága), Varga Zsuzsanna (Glasgow-i Egyetem), Bartha Katalin Ágnes (Szabédi Ház, Kolozsvár).
Az osztály történetének meghatározó alakjai
Horváth Károly (1909–1995)
Francia-magyar szakos bölcsész, az Eötvös Collegium növendéke. Egyetemi évei után tanított reáliskolában, gimnáziumban, az 1950-es években a pesti Pedagógiai Főiskolán az irodalmi tanszéket vezette. 1955-ben került az MTA szerveződő Irodalomtörténeti Intézetébe, melynek 1975-ig volt munkatársa, miközben 1965 és 1975 között a József Attila Tudományegyetem Magyar Irodalom tanszékét is vezette. Fő kutatási területe a 19. század középső harmadának magyar irodalma és művelődéstörténete volt, azon belül elsősorban a romantika, melyet széles európai összehasonlító szemlélettel közelített meg, különös tekintettel a lengyel és az orosz irodalomra. Párhuzamosan dolgozott Vörösmarty életművének irodalomtörténeti vizsgálatán és munkáinak kritikai kiadásán; a Kisebb költemények három kötetéből az 1960-ban megjelent első kettőt, valamint a Nagyobb epikai művek 1963-ban és 1967-ben kiadott két kötetét rendezte sajtó alá, utóbbi kettőt Martinkó Andrással karöltve. Összegyűjtött tanulmányai halála után kerültek kiadására A romantika értékrendszere cím alatt.
Martinkó András (1912–1989)
A szuhogyi bányászcsaládból származó Martinkó a mezőkövesdi gimnázium elvégzése után lett magyar–francia szakos bölcsész, az Eötvös Collegium növendéke és párizsi ösztöndíjasa, majd az Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Martinkó nem csupán a 19. század kutatója volt: korszakos jelentőségű Petőfi-monográfiája és tanulmánykötetei – A prózaíró Petőfi és a magyar prózastílus fejlődése, Petőfi életútja, Költő, mű és környezet (kérdőjelek a Petőfi-irodalomhoz) – mellett az Ómagyar Mária-siralom értelmezésének is egész kötetet szentelt.Pályája korai szakaszán a Nyelvtudományi Intézetben dolgozott, s a nyelvészeti, elsősorban jelentéstani érdeklődés irodalomtörténészi működésében is meghatározó maradt. Szülőhelyén róla elnevezett közművelődési egyesület működik, ahogy a helyi iskola is az ő nevét viseli.
Kiss József (1923–1992)
A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett 1947-ben magyar–német szakos középiskolai tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet 1948-ban. Tanári és könyvtárosi állásai után 1957-ben került az MTA Irodalomtudományi Intézetébe, ahol 1988-ig dolgozott. Kezdetben a régi magyar költészettel, folklorisztikai és textológiai kérdésekkel foglalkozott, majd Pálóczi Horváth Ádám kritikai kiadásának munkálataiba kapcsolódott be, miközben a Petőfi kritikai kiadás szerkesztésében is fontos szerepet vállalt. Nevéhez fűződik a költemények első két kötetének (1973, 1983) szerkesztése mellett a költő Levelezésének kiadása (1964) is. Mindemellett alapvető kutatásokat folytatott a költő magyar és német nyelvterületen történt fogadtatásáról és a korai Petőfi-fordításokról.
2013-ban, születésének 90. évfordulóján nevét viselő díjat alapítottak gyermekei az irodalmi textológia terén tevékenykedő kiemelkedő fiatal kutatók számára. A díjat odaítélő kuratórium tagjait az MTA Textológiai Munkabizottsága, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum delegálja. A Kiss József-díj átadására minden évben a Tudomány Napján kerül sor a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Lukácsy Sándor (1923–2001)
1945-ben a Budapesti Egyetemen szerzett magyar–francia szakos oklevelet. 1946–47-ben a Szikra Könyvkiadó lektora, 1948-ban az Országos Könyvhivatalban, 1949–51 között a Népművelési Minisztériumban dolgozott, 1951 és 1956 között pedig szabadúszó író volt, majd a forradalomban való részvétele miatt 1960-ig nem publikálhatott. 1962-től 1988-ig dolgozott az MTA Irodalomtudományi Intézetében, mindvégig a XIX. századi Osztályon. Sokirányú, századokon és nyelvi-kulturális határokon átnyúló érdeklődése mellett meghatározó szövegfeltáró, szövegkiadói és szerkesztői tevékenysége is. Szövegkiadásai a szélesebb közönség számára is elérhetővé tettek művelődés- és irodalomtörténeti kuriozitásokat. Társzerkesztője volt a Hét évszázad magyar versei című 1951-ben megjelent kötetnek, majd 1955-ben Vörösmarty műveit tette közzé. Nevéhez fűződik a Magyar Robinson és egyéb irodalmi ritkaságok című 1987-es kötet kiadása is, mely olyan rádiós műsorok szövegeit tartalmazza, melyekben Lukácsy nehezen hozzáférhető alkotásokat ismertetett.
Kerényi Ferenc (1944–2008)
Az ELTE BTK magyar–történelem szakát 1963–1968 között végezte, majd 1968-tól 1976-ig középiskolai tanárként működött, miközben 1970-től már az ELTE oktatója is volt, egészen 1990-ig. 1992, azaz az MTA Irodalomtudományi Intézetébe kerülése előtt dolgozott még a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Művészeti Tár vezetőjeként (1976–1982), a Magyar Színházi Intézetben (1982–1983 munkatárs, 1983–1992 igazgató), majd 1992-től Filmművészeti Egyetemen.
A magyar színháztörténet legsokoldalúbb és legkoncepciózusabb kutatója, a 19. századi magyar irodalom egyik legjobb filológusa, a Vörösmarty-, Petőfi- és Madách-kutatás legismertebb alakja. Olyan interdiszciplináris jellegű, művelődéstörténeti alapozású irodalomtörténet képviselője volt, amely képes volt aktív együttműködésre történeti, zenetörténeti vagy néprajzi kutatásokkal. Érdeklődése széles spektrumának és ismereteinek páratlan mélységének köszönhetően a leglehetetlenebb kérdésekre, filológiai talányra, szakirodalmi adatra is kapásból válaszolt. Tudósi arcélét az tette teljessé, hogy örömmel vállalta a tudományos ismeretterjesztés misszióját.
Szabó G. Zoltán (1943–)
Az ELTE magyar–könyvtár szakán szerzett diplomát 1968-ban, majd ez évtől 1972-ig diákotthoni nevelő volt Budapesten. 1972 és 1984 között nyelvtanár a Nemzetközi Előkészítő Intézetben, és sokévi külföldi vendégtanárság – Dél-Koreában, Vietnámban, Egyiptomban, Horvátországban tanított magyar nyelvet – került az MTA Irodalomtudományi Intézetébe, ahol 1984-től 2013-ig dolgozott. Irányításával kezdődtek meg a Kölcsey Ferenc minden munkái kritikai kiadás munkálatai. A vállalkozást sorozatszerkesztőként 2009-ig vezette. Az eddig megjelent tizenkét kötetből egymaga hatot rendezett sajtó alá, az öt kötetnyi Levelezés mellett a Versek és versfordításokat; a Levelezés IV. és V. köteteit már 2013-as nyugdíjba vonulását követően, professor emeritusként. A szövegkiadások mellett természetesen számos tanulmánnyal és két monográfiával – A kézirattól a kiadásig. Kölcsey Ferenc verseinek szöveghagyománya; Kölcsey Ferenc (1790–1838) is gazdagította a Kölcsey-szakirodalmat.
Szörényi László (1945–)
Tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte latin–görög–iranisztika szakon 1963 és 1968 között. Már a diplomaszerzés évében az Irodalomtudományi Intézetbe került, melynek több részlegének is volt munkatársa; a XIX. századi Osztályhoz először 1975–1991 között kötődött. 1991-től 1995-ig nagykövetként Rómában szolgált. Diplomáciai tevékenysége végeztével visszatért az Intézetbe és az Osztályra, melynek 1996-ig, igazgatóhelyettesi kinevezéséig volt tagja. 1997–2012 között az Intézet igazgatói posztját is betöltötte. 1973-tól másodállásban a JATE több tanszékén is tanított, a legtöbb időt az I. és II. számú Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken töltötte. 2017-től az MMA irodalmi tagozatának levelező tagja. Munkásságának köre a görög és a római irodalomtól a 20. századi magyar irodalomig terjed; a 19. századi irodalmat érintő vizsgálódásai közül különösen jelentősek Arany János epikájával, Vörösmarty és Petőfi költészetével foglalkozó írásai. Az Intézet professzor emeritusa; a 2017-es Arany János-emlékév eseményeihez kapcsolódva 29 tudományos és 18 tudománynépszerűsítő előadást tartott, továbbá a témában két önálló kötete is megjelent: Arany János évében: Tárcák és tanulmányok, Toldi uram dereka: Arany Jánosról.
Dávidházi Péter (1948–)
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett angol–magyar szakos tanári diplomát 1973-ban, majd az egyetem Angol Tanszékének oktatója lett, 2006-tól egyetemi tanárként. (1985 és 1992 között az ELTE 19. Századi Magyar Irodalom Tanszékén oktatott.) 1977–78-ban a Sussexi Egyetem hallgatója volt, 1985–86-ban a Kaliforniai Egyetem vendégkutatója. Az Osztálynak 1985-től munkatársa, 1989 és 2015 között vezetője. 2010-től az Akadémia I. Osztályának levelező, 2016-tól rendes tagja, valamint az I. Osztály elnökhelyettese. Kutatásai a 19. századi kritika-, kultusz- és tudománytörténetet, valamint a 18–19. századi angol irodalmat egyaránt érintik. Az európai Shakespeare-kultuszról, Arany János kritikusi tevékenységéről, illetve a magyar irodalomtudomány születéséről szóló monográfiái a szakma egészében mérve is kiemelkedő jelentőségűek. Az Intézet professzor emeritusaként fő kutatási iránya irodalom és Biblia kapcsolata. Munkásságát 2006-ban Széchenyi-díjjal jutalmazták.
Korompay H. János (1947–)
Az Eötvös Collegium tagjaként végzett az ELTE magyar–francia szakán 1972-ben. Ezt követően az ELTE Francia Tanszékén tanított, majd 1990-től lett az Osztály munkatársa. Kutatásaiban a 19. század magyar–francia irodalmi kapcsolataival, az 1840-es évek kritikatörténetével, illetve Arany János, Henszlmann Imre és Horváth János életművével foglalkozott. Az Arany János Összes Művei kritikai kiadás újraindítása és befejezése (két levelezéskötetet maga rendezett sajtó alá), illetve az Arany János Munkái nevű új folyam elindítása elsősorban az ő kutatásvezetői munkájának köszönhető. A 2017-es Arany János-emlékév az ő évtizedes előkészítő munkájára támaszkodhatott: a kapcsolódó tudományos rendezvények és kutatások jelentős részét előbb az Osztály vezetőjeként, majd professzor emeritusaként, illetve az Arany János Emlékbizottság elnökeként koordinálta. Munkásságát a Magyar Érdemrend tiszti keresztjével (2013) és Akadémiai-díjjal (2017) is jutalmazták.
RSS
