Az MTA–BTK Lendület Humanista Kánonok és Identitások Kutatócsoport és a HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet Reneszánsz osztálya 2025. december 2-án rendezte meg Textológiai-filológiai műhely című sorozata ötödik eseményét, amelyen Szénási Zoltán és Major Ágnes tartott előadást az intézet I. emeleti tanácstermében.
Babits Mihály verseinek kritikai kiadása során a hagyományos textológiai elvektől a digitális filológiai módszerek alkalmazásáig jutott a munkálatok folyamata. Az előadók az életmű sajátosságaiból és a feldolgozás eljárásainak átalakulásából adódó változásokat ismertették, gyakorlati pélákkal is szemléltetve a munkafázisok kihívásait.
A Babits-versek kritikai kiadásának munkálatai az 1980-as évek közepén Klaniczay Tibor intézetigazgató kezdeményezésére indultak el. A kutatócsoport, amely kezdetben a teljes életmű textológiai feldolgozására vállalkozott, hamarosan kettévált: az Irodalomtudományi Intézetben maradt az életmű leginkább meghatározó műfaja, a versek kritikai kiadása.
A sorozat első közlési terve az Ady kritikai kiadás mintájára a hagyományos textológiai elveket követte. Az 1910 után keletkezett versek szövegkritikai munkálatai azonban egyértelművé tették, hogy a kéziratos hagyatéknak az 1910-es évek közepén megváltozó jellege miatt ezen a közlési terven módosítani kell. Ezzel együtt jelentős metodikai váltás is történt: az 1911 után keletkezett verseket publikáló kötetek már digitális filológiai módszerrel készülnek. Szénási Zoltán előadása a váltás körülményeit és az új közlési terv meghatározó részleteit ismertette.
Major Ágnes az 1911 és 1915 között keletkezett Babits-versek kritikai kiadásának előkészítő munkálatait és a sajtó alá rendezés folyamatát mutatta be. Az előadás több példa segítségével szemléltette a kritikai kiadás módszertani kérdéseit és a filológiai-textológiai munka kihívásait.
