A 18. század végi magyar irodalmi élet formálásában kulcsszerepet játszott a dunántúli írók és értelmiségiek hálózata. Nem beszélhetünk egységes mozgalomról – tagjai mind felekezeti, mind irodalomszemléleti szempontból eltérők, s nem is mindig álltak közvetlen érintkezésben –, de a regionális összetartozás olyan művelődéstörténeti tanulságokat rejt, amelyek rendszeres kutatásával adós maradt az irodalomtudomány. A nyugat-magyarországi kereskedővárosok (Győr, Komárom, Szombathely stb.) Bécs és Pozsony szellemi és politikai vonzásában, az új egyházpolitikai lehetőségek kihasználásával teremtették meg saját arculatukat. A dunántúli értelmiség progresszívan élt a polgárosodás lehetőségeivel, főként a tudományszervezés (pl. pozsonyi tudós társaságok) és a kommunikáció terén, megteremtve a magyar nyelvű sajtót (Magyar Hírmondó, Mindenes Gyűjtemény, Sokféle). A sokak mintájává vált jezsuita költőn, Faludi Ferencen túl is nagy számú költő-író munkálkodott a térségben, némelyikük kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett (pl. Pálóczi Horváth Ádám levelezése Kazinczyval, Csokonaival és más kortársakkal; szabadkőművesség). Révai Miklós és Kultsár István már ekkoriban elsőrangú szervezőként segítette az irodalmi nyilvánosság formálódását.

A 18. századi dunántúli írók működésére a szakirodalom – a Kazinczy-kor kánonformáló ereje, majd a gazdagabban kutatott 19. századi klasszikusok (Berzsenyi, a Kisfaludy fivérek stb.) miatt – hajlamos volt másodvonalként tekinteni. Kutatócsoportunk ezt a képet szeretné árnyalni, részletesen megvizsgálva néhány kiemelkedő dunántúli író és értelmiségi (főként pap-tanárok) regionális kapcsolatait, működésük tárgyi és szellemi hátterét (levelezés, kéziratosság, könyvtárszervezés, könyvkiadás, mecenatúra stb.). A csoport akadémiai és egyetemi kutatóhelyek együttműködésén alapul, amely nemzetközi figyelemre is számot tarthat. Legfőbb feladataink alapkutatások: Faludi Ferenc magyar verseinek kritikai kiadása, Pálóczi Horváth Ádám kéziratainak, Révai Miklós és Agyich István latin verseinek, valamint Péteri Takács József és Nagy János köteteinek forráskiadása; a Nemzeti Dalok Gyűjteményének és Kresznerics Ferenc szótárának elektronikus kiadása. A források rendszerezését korszerű adatbázisok építése segíti: levelezés-, könyv-, ponyva- és kézírásminta-kataszterek. Az új eredményeket évenként nemzetközi konferenciákon és tanulmánykötetekben adjuk közre.