2024. május 23‒25-én tizenötödik alkalommal, ezúttal Esztergomban rendezték meg a Magyar Ókortudományi Konferenciát, Ókor – akkor, egykor és ma címmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Klasszika-Filológia Tanszéke, a Magyar Ókortudományi Társaság és az Esztergomi Prímási Levéltár közös szervezésében.
A konferencián Molnár Annamária, az MTA–BTK Lendület Humanista Kánonok és Identitások Kutatócsoport tudományos munkatársa 16. századi magyar politikai viszonyok egy ferrarai szemével – Celio Calcagnini De concordiája című előadásával vett részt.
A konferencia programja és az előadások összefoglalói letölthetők.
Molnár Annamária előadása Celio Calcagnini ferrarai humanista magyarországi tevékenységének legfontosabb momentumait emelte ki, aki Ippolito d’Este egri püspök kíséretének tagjaként 1517-ben érkezett a Magyar Királyságba, és másfél évet töltött az országban. Ez idő alatt (és távozása után is) számos magyar humanistával levelezett, illetve a kopernikuszi világképet megelőző és megalapozó csillagászati műve, a Quod caelum stet, terra moveatur is az országban született. Az előadás központi témája a gazdag életmű egyik kiemelkedő darabja, a Szatmári Györgynek ajánlott De concordia volt, amely reflektál a magyar politikai viszonyokra, és azzal kapcsolatos aggályait fejezi ki. Calcagnini számos antik (görög és latin) irodalmi példával igyekszik meggyőzni a magyarokat a török elleni európai összefogás szükségességéről, ugyanakkor ezek révén kívánja felhívni a figyelmet arra, hogy ellenkező esetben milyen sors vár az országra. A műfaji sajátosságok mellett az előadás ismertette a mű forrásait, bemutatta jellegzetességeit, és kitért Calcagnini egyedi vonásaira is.
