A BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2025. április 29-én 16:00 órakor vitaülést rendez, amelyen Itt járt(?) Naso! Koholt irodalmi és tárgyi emlékek felbukkanása a kora újkori magyarországi Ovidius-recepcióban címmel Sánta Sára tart előadást.
Ovidius kultusza a kora újkorban egyre inkább megerősödött: ennek okait elsősorban az oktatás átalakulásában, a városi humanista iskolák megjelenésében kereshetjük, ahol a diákok Ovidius életművét is sűrűn olvasták és imitálták. Az antik Pannonia emlékeivel kapcsolatos megnövekedett érdeklődéssel együtt a 16. század elején olyan állítólagos pannoniai emlékek bukkantak fel, amelyek évszázadokon keresztül elválaszthatatlanul a költő recepciójához tartoztak.
Az előadás a magyarországi Ovidius-recepció és a fiktív emlékek bemutatása után azt ismerteti, hogy a 16. századtól egyre erősödő, az ókori múlt megismerésére irányuló tudós törekvések hogyan viszonyultak ezekhez, és a szerzők hogyan próbálták a témával kapcsolatos nyilvánvaló történelmi ellentmondásokat kiküszöbölni.
Antik szerzők, köztük Ovidius műveinek ismeretére már a 13. század elején is találhatunk okleveles utalásokat hazánkban. A szerző Pontusi levelei különösen közkedveltek voltak a középkorban: bizonyítja ezt a számos kézirat és kommentár, a florilegiumokban nagy számban fennmaradt, abból származó idézet, valamint azok utánzásának népszerűsége is. A költő kultusza a kora újkorban egyre inkább megerősödik: ennek okait elsősorban az oktatás nagymértékű átalakulásában, a városi humanista iskolák megjelenésében kell keresnünk, ahol – ahogy az a magyarországi tanrendekből világosan kiderül – sűrűn olvasták és imitálták a diákok Ovidius életművét is. A költő élete, különösen Rómából való kényszerű távozása és Tomiban töltött száműzetése közismert és gyakran felidézett epizódok lettek a honi értelmiség körében; útját a Fekete tenger-parti városba Pannonián keresztül képzelték el.
Mindehhez további jelenségek is hozzáadódtak. A 15. századtól egyre jobban megnőtt az érdeklődés az antik Pannonia fennmaradt emlékei iránt. Ezzel párhuzamosan figyelhető meg Itáliában az a humanista divat, hogy ókori – akár legendás – személyeknek sírfeliratot vagy ténylegesen síremléket is készítenek. Ezek eredményeként bukkantak fel a 16. század elején azok az állítólagos, Ovidiushoz köthető pannoniai emlékek – savariai sírverse, a sírban talált tárgyi „leletek”, az ezüstből készült tolla, valamint még egy helynév hozzá kapcsolódó etimológiája is –, amelyek ezt követően évszázadokon keresztül elválaszthatatlanul hozzátartoztak a költő recepciójához.
