A BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2024. október 29-én vitaülést rendezett, amelyen Egy meghiúsított kiadás? Julius von Salm Báthory Zsigmondnak címzett levele Giovanni Michele Bruto Magyar történetéről címmel Tomkó Zoltán tartott előadást.
Giovanni Michele Bruto (1517–1592) Báthory István és Forgách Ferenc meghívására érkezett Erdélybe 1574-ben, hogy Antonio Bonfini Magyar történelem tizedeinek folytatását elkészítse. A mű azonban sem a Báthory Istvánhoz, sem a II. Rudolfhoz köthető alkotói korszakában nem jelent meg nyomtatásban, pedig 1584-re már bizonyosan elkészült egy befejezettnek tekintett változat. Brutus Magyar történetének a szerző halála utáni sorsa egy 1592-ből származó levél tárgya, melynek célja a fejedelem meggyőzése a szerző szándéka szerinti utolsó változat kiadásáról. Az előadás a levelet és annak tágabb kontextusát ismertette.
1574 januárjában Erdélybe érkezett Báthory István és Forgách Ferenc meghívására Giovanni Michele Bruto (1517–1592), hogy Antonio Bonfini Magyar történelem tizedeinek folytatását elkészítse. Megbízását 1576-ban, Báthory István lengyel királlyá választását követően Krakkóba áttelepülve folytatta egészen megbízója 1586-ban bekövetkezett haláláig. Ekkor Habsburg Ernő főherceg szolgálatába állt, aki a lengyel trónt próbálta elnyerni, majd 1588 júniusától 1592. évi haláláig II. Rudolf császár udvari történetírója volt. Élete fő műve, a Bonfini folytatásának szánt Magyar történet azonban sem a Báthory Istvánhoz, sem pedig a II. Rudolfhoz köthető alkotói korszakában nem jelent meg nyomtatásban, pedig 1584-re egy a szerző által befejezettnek tekintett változat már bizonyosan elkészült.
A gyulafehérvári udvarnak 1588-tól kezdve komoly törekvése volt Brutus művének megszerzése és kinyomtatása, 1591-ben végül vissza is szerezték a Magyar történet Lengyelországban maradt példányát. Hugo Blotius tudósítása szerint a szöveget nyomtatásra készítették elő, erről azonban Brutus tudomást szerezvén 1591. december 16-án Bécsből Erdélybe távozott, hogy „az elsietett kiadást megakadályozza”. A Magyar történet trentói kéziratának 2020 nyarán történt felfedezése óta a legújabb kutatások tisztázták, hogy Brutus nem a mű kiadatását meggátolandó utazott Gyulafehérvárra, hanem hogy egy az ő elképzeléseinek megfelelő változat kerüljön nyomdába. Arra, hogy ebből végül miért nem lett semmi Brutus 1592. május 16-án bekövetkezett halála után, mindeddig nem volt adat.
Tomkó Zoltán 2024 nyarán egy, az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárában őrzött levélre bukkant, melynek szerzője Julius von Salm, címzettje pedig Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem. A tizenegy és fél oldal terjedelmű levél 1592. október 21-én kelt Galgócon, tárgya pedig Brutus Magyar történetének szerzője halála utáni sorsa egy hosszú ars historica jellegű értekezéssel összekötve, melynek célja a fejedelem meggyőzése a mű szerző szándéka szerinti utolsó változatának kiadásáról. Előadásában ezt a levelet és annak tágabb kontextusát ismertette.
