A város megjelenítésének mediális változatai ‒ Humántudományok, építészet, kommunikációelmélet címmel rendezett tudományos konferenciát 2022. október 27‒28-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Politika- és Államelméleti Kutatóintézete. A tanácskozáson a BTK Irodalomtudományi Intézet kutatói közül Széchenyi Ágnes, Újváriné Tüskés Anna és Visy Beatrix vett részt előadóként.
A konferencia programja és az előadások összefoglalói a szervező intézmény honlapján elérhetők.
A konferencia résztvevőit Hörcher Ferenc, az NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet kutatóprofesszora köszöntötte. Kiemelt előadó volt Entz Géza művészettörténész, topográfus, Moravánszky Ákos építész, teoretikus, történész és Wettstein Domonkos építész. A tanácskozáson harmincöt előadás hangzott el, a tíz szekcióból három irodalomtörténeti, kettő-kettő történettudományi és filozófiai, egy-egy építészeti, illetve antropológiai, szociológiai és kultúrkritikai szempontból vizsgálta a témát.
A második irodalomtörténeti szekcióban Széchenyi Ágnes a városiasság és falusiasság mentalitástörténetének összetevőit elemezte a 20. században néhány irodalmi mű és egy film kiemelésével. Előadásának elméleti alapját Georg Simmel és Walter Benjamin vonatkozó munkái képzeték. Hangsúllyal hivatkozott Schöpflin Aladár A város című esszéjére (1908), Molnár Ferenc Disznótor a Lipótvárosban (1908) című dramatikus jelenetére, Illyés Gyula egy avantgárd „kritikájára” (Budapest és a Budapest környékén lévő m. kir. Távbeszélő Hálózatok előfiz. és nyilv. állomásainak betűrendes névsora, 1927), Schiffer Pál Fekete vonat (1970) című filmjére, valamint Térey János és Nádas Péter munkáira.
Mint megállapította, a vidék–város ellentéte már Horatiusnál is megjelent (Beatus ille), és a 20. században az írók szembeötlő mértékben jelentkeznek olyan művekkel, amelyekben a változások és a városi lét szerkezete és lelki konfliktusai adják a legfőbb témát, vagy legalábbis a mű hátterét. A városiasság szempontját Ignotus vezette be a századelő irodalmi gondolkodásába. 1892-ben egy bírálatában A Hétben kérdőjelezte meg a nép-nemzeti irodalom korszerűségét. Ugyanott 1897-ben cikket írt A falu s a város címmel, amelyben Beöthy Zsoltnak egy fiatal költő kötetéhez írt előszavát bírálja. Beöthy ugyanis megdicsért egy valójában tehetségtelen költőt csak azért, mert fiatalos „falusiasságot” olvasott ki soraiból. Ignotusa város kulturális termékeinek esztétikumára hívja fel cikkében a figyelmet, meglehetős szarkazmussal. Iróniája épp egy olyan emberre, Beöthy Zsoltra irányul, aki maga is lelkes fogyasztója ezeknek a termékeknek (és ráadásul fiában, a színigazgató Beöthy Lászlóban az urbánus nemzedék egyik jelentős kapitalista képviselőjét látjuk 1898-tól kezdődően).
Újváriné Tüskés Anna a magányos sétáló (flâneur) attitűdöt vizsgálta Rab Gusztáv Utazás az ismeretlenbe című regényében. A főszereplő Balázs Ákos mindig kutyájával együtt sétál. A fővárosból Tiszapócsra kitelepítése után sétái során megismeri a falu és sorstársai világát. A város és a falu képe a regényben teljesen elválik egymástól: míg a város épületei vagy azok helye az emlékek és az érzések összefüggését mutatják, a kitelepítés traumája a falu és környéke terében lassanként ismeretlenből ismerőssé válik.
Míg az urbánus első könyvben a városi terek, az épületek, szobrok, illetve a belső terek leírása és az azok által felidézett emlékek dominálnak, a másodikban viszonylag sok a tájleírás. Rab szereplői többé-kevésbé igyekeznek beilleszkedni a falusi-tanyai környezetbe, belesimulni az ott lakók életébe. Baudelaire vagy Krúdy kószálójától eltérően Balázs sétáinak mindig van célja, ha más nem, a kutyája szükségleteinek kielégítése, akit többre becsül sok embertársánál. A séta további célja Budapesten a búcsúzás, Tiszapócson kezdetben a súlyos betegség utáni felerősödés, később a másokkal való találkozás.
A harmadik irodalomtörténeti szekcióban Visy Beatrix előadása a város, a fénykép és az emlékezet szerepét vizsgálta Lengyel Péter életművében. Amint megállapította, Lengyel Péter Budapest írója, prózájában a korai novelláktól kezdve kiemelt szerepet kap a város, alakjai (flâneur) benne kódorognak, utaznak. Lengyel szereplői keresik önmagukat, saját múltjukat, így a művek meghatározó eleme az emlékezet, emlékezés. Míg a korábbi regények, a Mellékszereplők és a Cseréptörés a nemzedéki emlékezethez, az identitás megtalálásához kapcsolódnak, a Macskakő a kollektív, kulturális emlékezet fogalmával közelíthető meg.
Lengyel és nemzedéke bizalmatlan a meghamisított nagytörténelem elbeszélőformáival szemben, a szerző fragmentumokból építkezik, és alakjai az amnéziára ítélt múlt helyreállítását végzik el. Az emlékezés gyakorlata Lengyel regényeiben is helyekhez, helyszínekhez kapcsolódik, így válik a tér bejárása, ábrázolása kitüntetetté a regényekben. A Cseréptörésben bírnak a legnagyobb téttel a város egyes pontjai, utcái, így ezek valóban az emlékezet helyeivé (Les lieux de Mémoires) válnak. A szereplők múltra irányuló nyomozásának fontos elemei az elbeszélés menetébe illesztett fényképek, melyeknek jelenléte fénykép és valóság, fénykép és emlékezet kérdéseit is rendre színre viszi. Lengyel Macskakő című regénye két történetszálon futó, két korszakot ütköztető Budapest-regény. A 19‒20. század fordulóján épülő és virágzó főváros egy bűnügyi nyomozásnak szolgál helyszínéül, a kollektív emlékezet által virágkorként „megőrzött” időszak az 1980-as évek elkopott, elsorvasztott Budapestjével szemben kap igen eleven, plasztikus reprezentációt, a kontrasztok megrajzolásához az ideológiai alapon megváltoztatott, lecserélt utcanevek komparatív „játékát” is beveti az elbeszélő.
Konklúziójában az előadó Lengyel utolsó közreadott műve, a Búcsú két szólamban négykezesét ismertette, amely egyrészt feltárja az életmű életrajzi vonatkozásait, másrészt közreadja a szerző édesapjának két világháború között készített fényképeit és Lengyel egy, az ötvenes években Újlakon játszódó elbeszélését. A két rész törésvonalát a második világháború adja, így város, emlékezet, fénykép már csak a két szerző, az apa és a fiú nézőpontjában, szemléletmódjában tud egyesülni.
---------
A nyitókép forrása:
Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel (1937)
