2022. szeptember 23-án a tatabányai József Attila Megyei és Városi Könyvtárban rendezték meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Komárom-Esztergom megyei tagozata által szervezett „a szépség fűszere és forrása – a hiba”. A hiba esztétikája az irodalomban, a művészetekben és a kultúrában című tudományos konferenciát amelyen a BTK Irodalomtudományi Intézet Modern magyar irodalmi osztályának több kutatója is előadóként vett részt.
A konferencia keretében adták át a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 2022. évi Toldy Ferenc-díját, amelyet Szénási Zoltán, a BTK Irodalomtudományi Intézet munkatársa nyert el.
A konferencia programja letölthető.
A tanácskozás a hiba problematikáját több oldalról kísérelte meg körbejárni. A művészetek történetében ugyanis megfigyelhető egy-egy korszak esztétikai felfogására jellemző szépségfogalom vagy más normatív művészeteszmény, melyhez a műalkotás esztétikai minőségével vagy szerzője, esetleg kritikusa teoretikus reflexióival valamiképpen viszonyul. Irodalmi viták, művészeti perek kimondva vagy kimondatlanul azt célozták, hogy milyennek is kellene lennie az irodalomnak vagy általában a művészeteknek, de végső soron a kortárs kritika napi rutinja is azzal foglalkozik, hogy jó-e (mennyire, miben, miért és hogyan) az adott mű. Más irányú kérdésfeltevést jelent a műfordítás hibája, amikor az a kulturális transzfer sérül, amelyet egy-egy mű idegen nyelvről történő fordítása céloz meg. Vannak továbbá szándékolt és szándékolatlan hibák, melyek nemcsak a műalkotások keletkezési folyamatainak vizsgálatát teszik szükségessé, hanem a befogadás minőségét is befolyásolhatják.
A konferencia borítóképe Vachter János alkotása.
A konferencia nyitó előadásában Mátyus Norbert (PPKE BTK) és Szénási Zoltán (BTK ITI) a nyomdahibák által felvetett textológiai és filológiai kérdéseket vették számba Babits Mihály Nyugtalanság völgye című kötete alapján, és javaslatot tettek a vizsgált szövegkritikai jelenség fogalmi megragadására. Kappanyos András A tévedés mint a kreativitás ugrópontja című előadásában a forrásnyelvi szövegben felfedezhető szándékos és szándéktalan nyelvi hibák és tévedések fordíthatóságának kérdését, valamint a fordítás során elkövetett tévedések témáját vizsgálta, előadását számtalan megvilágító példával illusztrálta. Deczki Sarolta a kortárs magyar hibaista fotográfiai csoport rövid múltra visszatekintő történetét ismertette, a fotográfia készítése során véletlenül keletkező hibák, valamint az alkotó által szándékosan rontott képminőség problematikáját széles esztétikatörténeti kontextusba helyezve és a csoport művészeinek alkotásaival szemléltetve. Visy Beatrix az élőbeszéd (hiba)poétikájáról szóló előadásában Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényének 20. század eleji írásmódot imitáló, nyelvhelyességi szempontból hibás nyelvezetét elemezte, és érzékletesen szemléltette azt a jelenséget, ahogy a nyelvi hiba önálló esztétikai minőségként a kortárs szépirodalmi művek szerves részévé válhat.
A konferencia további előadásai jellemzően egy-egy 20. századi életműre (Hatvany Lajos, Márai Sándor, Pap Károly, Szerb János, Orbán Ottó és Borbély Szilárd) vagy az életművek egy-egy jelentős darabjára fókuszáltak. A konferencia kezdetén Szénási Zoltán átvette a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kutatók számára alapított Toldy Ferenc-díját.
