A mimésziszt Arisztotelész Poétikája tette az irodalom, a zene és a képzőművészet alkotásainak kiindulópontjává, kimondva, hogy azok „legnagyobb része egészében véve tulajdonképpen utánzás”. De ugyanez a mű a művészeti idealizálás elméletének egyfajta alapját is lefektette, hiszen elkülönítette egymástól az utánzás fajtáit az utánzott jellemek szerint, példaként megemlítve Polügnótosz festőt, aki a „derekabbakat” és Pauszónt, aki a „hitványabbakat” utánozza. Márpedig Arisztotelész a Politikában a fiatalok neveléséről szólva a karikatúra-szerűen ábrázoló Pauszón festményeit eltiltotta tőlük, míg Polügnótosz munkáit ajánlotta nekik. Ez azt sejteti, hogy az arisztotelészi mimészisz-elmélet az utánzott tárgyakat etikai értékhierarchiába sorolja, s azt a fajta művészeti utánzást részesíti előnyben, mely a befogadó jelleméhez képest nemesítő, idealizáló hatású.