A BTK Irodalomtudományi Intézet kiadásában, a Bibliográfiai osztály tudományos munkatársa, Tüskés Anna sajtó alá rendezésében és utószavával megjelent Farkas András önéletrajzi visszaemlékezése Budapest – Varsó – Párizs: Az angyalföldi nejlonbortól a bordói eleganciáig címmel.
Farkas András emlékirata a hibrid önéletrajzok típusába sorolható. Egyrészt beletartozik az önéletírás klasszikus hagyományába, mivel a 20. század több nagy hatású történelmi eseményének elbeszélésével bemutatja az írói személyiség alakulásának történetét, másrészt családtörténet, társadalom- és korrajz, miközben politikai és kulturális kontextusok elemzéseit is tartalmazza.
Farkas András 1931. április 15-én született Debrecenben. Ötévesen szüleivel Budapestre költözött, ahol apja – aki korábban a debreceni Független Újság főszerkesztője volt – megalapította a Vidéki Napilapok Szindikátusát. Gyakorta a New York kávéházban étkeztek, ahol megismertek számos írót, újságírót, köztük Szép Ernőt és Heltai Jenőt. Farkas András kisebb-nagyobb kitérők után édesapja nyomdokaiba lépett, és 1950-től újságíróként dolgozott az MTI külpolitikai szerkesztőségében. Itt találkozott a Franciaországból 1952-ben két hétre hazahívott, és 1955-ig itthon élő Gara Lászlóval, akinek Szilvási Lajossal, az MTI belpolitikai tudósítójával és a fiatal filológus Hutterer Miklóssal együtt a legszűkebb baráti köréhez tartozott. Farkas András 1956. október 30-án elvállalta az Országos Nemzeti Forradalmi Bizottmány Függetlenség (később Magyar Függetlenség) című, hat számot megért politikai napilapjának főszerkesztését, majd december 8-án elhagyta Magyarországot: Csehszlovákián és Lengyelországon keresztül Párizsba ment, ahol felkereste Gara Lászlót. Féléves francia nyelvtanulás után saját kereskedelmi vállalkozásokba kezdett, főként a borászat és a fényképezés területén. 1990 óta évente Magyarországra látogat a családjával.
Emlékirata a hibrid önéletrajzok típusába sorolható. Egyrészt beletartozik az önéletírás klasszikus hagyományába, mivel a 20. század több nagy hatású történelmi eseményének – Budapest ostroma, 1956-os nyári egyiptomi és őszi magyarországi események, az 1968-as diáksztrájkok, a vasfüggöny leomlása – elbeszélésével bemutatja az írói személyiség alakulásának történetét. Másrészt családtörténet, társadalom- és korrajz, amely történelmi, politikai és kulturális kontextusok elemzéseivel reflektál az átélt eseményekre.