Mennyi minden még: Bartók István köszöntése
„Semmi egyéb, hanem” – amint Bartók Istvántól tudjuk, ez Sylvester Jánosnál az azonosság megfogalmazása, s ugyanő világított rá, hogy ennek ismerete fontos ahhoz, hogy megértsük azt a részt Sylvester Újszövetség-fordítás függelékében, amelyben a magyar poézisről először esik szó. (A megfogalmazás visszatér Balassi szerelem-meghatározásában, a Szép magyar comoedia előszavában. Íme, egy régi Bartók-olvasó.)
Ha az ünnepelt életművét tekintjük, és egy hasonló meghatározást adunk, alighanem a kritikatörténeti munkásság kerülne oda. A tárgyalt munkák időrendjében először a példaszerű szövegkiadásra épülő Sylvester-monográfia, amely a nemzeti nyelvek grammatikai irodalmától a magyar nyelvtani irodalom kezdeteinek áttekintésén át vezet el Sylvester Grammatica Hungarolatinája forrásainak, valamint Sylvester saját „leléseinek” tárgyalásához, illetve a fent említett, az átvitt értelmű kifejezéseket értelmező rész értelmezéséhez, s a korábban önállóan is megjelent szövegkiadás javított változatával zárul. Azután a magyar kritikatörténetben alapvető monográfia, amely az 1630–1700 közötti hazai grammatikai, poétikai, logikai, retorikai, homiletikai munkák művek áttekintésével, korábban értelmezetlen források tömegén alapuló összefoglalásával biztos támpontot ad a korszak és a téma kutatásához.
Mindez azonban csak egy része a sokszínű életműnek.
Vegyünk mindjárt egy szemmel láthatóan színes és mozgalmas területet: az animációs filmeket. Számos stáblistán olvashatjuk nevét – Bartók István, a dramaturg dicséretére említsünk itt csak egyet: azt az animációs filmet, amely Heltai Gáspár fabuláit adaptálja. Aki aztán kezébe veszi a Szűz Mária-tiszteletről írt könyvét, a Mennyek királynőjét, amelyet ő szerényen a tudományos ismeretterjesztés körébe utal, ám a témában tudós is elcsodálkozhat adatgazdagságán és színpompáján. És tekintsünk a jövőbe: az új irodalomtörténeti összefoglalás már megírt Sylvester-portréja után most készül a Kosztolányi kritikai kiadás egy része kollégánk műhelyében.
Essék szó a tanárról is. Sokan emlékezhetnek vissza erre, Szegeden, Piliscsabán, Pécsett, másutt az egyetemi világban. Nemcsak az előadások, szemináriumok, megbeszélések során kapott információkra, hanem a bartóki humorra, amely a cizellált megfogalmazásokban megcsillan – a szónoki urbanitas felejthetetlen példáira. Ebben szerencsére részesülhetett egy szélesebb kör is: a régi magyaros közösség a szakmai beszélgetések, a konferencia-előadások és a hozzászólások során. A finoman szőtt bartóki előadásmód a tudomány mellett mindig tartogat valamilyen meglepetést, attikai sót. Ez a stílus imitációra csábít: bevallva-bevallatlanul számos pályatárs próbálja utánozni.
Térjünk vissza a könyvekhez, ehhez a könyvhöz is. Bartók István barátunk kritikus olvasó, holott a nyílt polémia tudósi énjétől idegen. Ám amikor áttekinti a választott tárgykör szakirodalmát, abból kiindulva olyan összefüggéseket fedez fel, amelyek felett, amikor értesül róluk szóban, írásban, az olvasott szakmunka szerzője is örvendezik. Reméljük, hogy ezt a kötetet is így olvassa majd.
Boldog születésnapot kívánunk!
Jankovits László
A szöveg eredetileg a Bartók István 60. születésnapjára készült kötetben jelent meg: Stephanus noster: Tanulmányok Bartók István 60. születésnapjára, szerkesztette Jankovics József, Jankovits László, Szilágyi Emőke Rita és Zászkaliczky Márton, 7–8 (Budapest: Reciti, 2015).
