XVIII. századi osztály

A vitaülés előtt Labádi Gergely (1975–2017), a 18–19. századi magyar irodalom és a digitális bölcsészet kutatója, a Reciti Kiadó ReTextum sorozatának alapító főszerkesztője emlékére születésének ötvenedik évfordulója alkalmából szerkesztőtársa, Hegedüs Béla mondott beszédet az Irodalomtudományi Intézet, I. emeleti tanácstermében.

A meghívó letölthető.

Háromszáz éve, 1725. október 16-án született Gvadányi József, a XVIII. század egyik legnagyobb hatású magyar költője. Katonai és országgyűlési élményei nyomán írt műveiből a korabeli magyar társadalom valóságos enciklopédiája bontakozik ki, a művelődéstörténészek máig alapvető forrásnak tartják.
Epikus témái és motívumai a 19. században is hatottak (Gaal József, Petőfi Sándor, Arany János). Könyveinek sikere ugyanakkor a bennük rögzített értékrendet is fenntartotta, verselése pedig meghosszabbította a tizenkettesek irodalmi legitimációját.

Mivel művei nem mindig reflektáltak a társadalmi és szellemi átalakulásokra, sőt gyakran idegenkedtek azoktól, Gvadányi a rendi világ írója és a provincializmus bélyegét kapta az utókortól, miközben szórakoztató olvasmányként még sokáig merítettek belőle. Szakirodalma sajnos megfogyatkozott, nem készült műveiből kritikai kiadás, így Gvadányi ma nem súlyának megfelelően látható a XVIII. századi magyar irodalomban.

Az évforduló alkalmat kínál mindezek tisztázására több szakterület képviselőinek bevonásával. A vitaindító előadást Csörsz Rumen István tartotta, emellett a szervezők hosszabb hozzászólásokat vagy írott referátumokat is vártak – azzal a céllal, hogy a készülő irodalomtörténeti kézikönyv Gvadányi-fejezete sokrétűen segítse, megalapozhassa a jövőbeli kutatásokat.