A BTK Irodalomtudományi Intézet XVIII. századi osztálya 2024. november 19-én vitaülést rendezett, amelyen A pietizmus nyelve. Az irodalom magára maradása mint az újjászületés következménye címmel Hegedüs Béla tartott előadást.

pietizmus eloadas

 
A pietizmus, a kora újkori kegyességi mozgalmak és a korabeli episztemológia kapcsolatát érintő legújabb kutatások eredményeit ismertető előadás a filozófiai, episztemológiai nyelvelméletek és a pietisták nyelvvel kapcsolatos megnyilvánulásait helyezte a középpontba a téma eszmetörténeti jelentőségének és irodalomtörténeti vonatkozásainak tükrében. 

A meghívó letölthető.
 
Előadásában Hegedüs Béla 2024-es hallei kutatásainak eredményeit foglalta össze. A pietizmus, sőt általában a kora újkori kegyességi mozgalmak és a korabeli episztemológia kapcsolatát érintő, néhány éve megkezdett kutatásai vezettek el az új témához, amelyben a filozófiai, episztemológiai nyelvelméletek és a pietisták nyelvvel kapcsolatos megnyilvánulásait helyezte vizsgálatának középpontjába.

A kérdés tisztázásának – eszmetörténeti jelentőségen túl – bőven vannak irodalomtörténeti vonatkozásai is. Tarnai Andor ezzel a témával kapcsolatos munkái óta szakmai közhely, hogy a pietizmus által inspirált új, XVIII. századi nyelvhasználati módok hatással és befolyással voltak a korban elkülönülő modern szépirodalom nyelvhasználatára is.

Az előadás nem a hasonlóságok keresését tűzte célul, hanem azok lehetséges elméleti alapjait értelmezte.
Fő kérdései: Amikor a pietizmus és a nyelv kapcsolatáról beszélünk, milyen jelentést kell tulajdonítanunk az utóbbinak? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit jelentett ez a kifejezés a pietizmus történetének kiemelkedő alakjai számára, amikor fontosnak tartották, hogy beszéljenek róla? A megfigyelésen és mérésen alapuló természettudományok térhódítása hatással volt-e a korabeli nyelvhasználati módokra?