A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2024. június 25-én vitaülést rendezett, amelyen Töredékek, dallamok, kottaírások. Hangjelzett kódextöredékek a középkori Magyarországról címmel Czagány Zsuzsa tartott előadást.
A BTK Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályán 2019 óta működő Lendület kutatócsoport a középkori Magyarország ma ismert, töredékesen fennmaradt liturgikus-zenei forrásait, a mintegy 150 épen maradt kottás kódexet vette számba és vetette alá teljes körű, a rajtuk megőrződött tartalom, dallamváltozatok és kottaírásfajták vizsgálatát magába foglaló elemzésnek. Az előadás azt a folyamatot mutatta be, amelynek során a három, részben önálló kutatási terület – a töredékek, a dallamvariánsok és a notációfajták vizsgálata – egyidejű és összehangolt művelésével új kutatás-módszertani rendszert, egyfajta fragmentológiai ökoszisztémát alakítottak ki.
A középkori Magyarország ma ismert liturgikus-zenei forrásainak száma csekély. A mintegy 150 épen maradt kottás kódex alapján kell képet alkotnunk a 11–16. század hazai zenei műveltségéről, hangjegyíráskészségéről, az ország katedrálisainak, plébániatemplomainak, kolostorainak liturgikus énekgyakorlatáról, az Európa-szerte egységes, mégis számtalan helyi változatban élő gregorián dallamkultúrájáról. Természetes, hogy a hatalmas pusztulásnak kitett kódexállományban minden apró töredék jelentősége felértékelődik. A BTK Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályán 2019 óta működő Lendület kutatócsoport ezeket a töredékesen fennmaradt forrásokat veszi számba és veti alá teljes körű, a rajtuk megőrződött tartalom, dallamváltozatok és kottaírásfajták vizsgálatát magába foglaló elemzésnek. A kutatócsoport nemcsak arra tesz kísérletet, hogy eredeti környezetüket rekonstruálja, azaz köréjük képzelje az egykori anyakódexet, de arra is, hogy meghatározza az azonos kódexből, kódexcsaládból származó testvértöredékeket. Rég elfeledett kéziratos kottás források kerülhetnek így újra a tudomány látóterébe, ismert, de hiányosan fennmaradt kódexek egészülhetnek ki a belőlük származó lapokkal, és Magyarország középkori zenetörténeti térképén előtűnhetnek azok az intézmények, térségek, amelyek forrásaik pusztulása miatt vesztek homályba.
Az előadás azt a folyamatot mutatta be, amelynek során a három, részben önálló kutatási terület – a töredékek, a dallamvariánsok és a notációfajták vizsgálata – egyidejű és összehangolt művelésével új kutatás-módszertani rendszert, egyfajta fragmentológiai ökoszisztémát építettek ki. A bemutató végén az előadó azt is érzékeltette, hogy milyen messzire vezethetnek a zenei szempontú töredékkutatás főágáról legombolyodó mellékszálak, és hogy a kutatás eredményei milyen mértékben hasznosulhatnak a középkori művelődéstörténet részterületeivel foglalkozó társtudományokban.
