2023. március 7-én a Cseh Tudományos Akadémia Cseh Irodalmi Intézetének felolvasóülésén Papp Ingrid, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa Místo a role českých exulantů v uherské raně novověké literatuře [A cseh exulánsok helye és szerepe a kora újkori magyar irodalomtörténetben] címmel tartott előadást a Magyar Királyságban kinyomtatott 17. századi biblikus cseh nyelvű gyászbeszédek tanulságairól.
A 17. században Felső-Magyarországon és Alsó-Magyarország a Dunától északra elterülő vidékén különböző népek (magyarok, németek, szlávok) éltek egymás mellett, regionálisan változó statisztikai arányokban, gyakran pedig egyazon településen vegyesen is. A szláv népesség a cseh, a kralicei Biblia megjelenése óta a biblikus csehnek nevezett nyelvet használta irodalmi nyelvként és kulturális önreprezentációjához.
Ezt a multietnikus közösséget a fehérhegyi csatát (1620) követően az erőszakosan katolikussá átformált Cseh- és Morvaországot kényszerűségből elhagyó, nagyrészt a magyarországi lutheránus egyházba betagolódó menekültek tették még színesebbé. Nagyobb számban ott telepedtek le, ahol a helyi születésű, nyelvileg rokon szláv népesség is meghatározó arányban volt jelen. Beilleszkedésük így elég gyors és természetes folyamat, amelyben mégis világosan elkülöníthetők a hazájukban megszokott gyülekezeti élet és kulturális tradíciók fenntartására, illetve helyi meghonosítására való törekvések.
A cseh exulánsok letelepedésével olyan kivételesen izgalmas érintkezési zóna jött létre, amelyben a Magyar Királysághoz kötődő és a nem autochton kulturális elemek az összeolvadás, az egymásra való reflektálás, a befogadás átmeneti állapotát eredményezték.
