A Magyar Irodalomtörténeti Társaság 2022. május 24-én Gárdonyi Géza munkásságának világirodalmi aspektusai címmel konferenciát rendezett Gárdonyi halálának 100. évfordulója alkalmából az ELTE Bölcsészettudományi Karának dísztermében. A konferenciáról Tüskés Anna, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa készített beszámolót, aki előadóként vett részt a tanácskozáson.
A helyszín választásában közrejátszott, hogy Gárdonyi nemcsak a magyar irodalom klasszikus szerzője, de tanári diplomával is rendelkezett; a témaválasztást pedig az is indokolta, hogy Gárdonyiról, noha kiemelten érdeklődött az európai kultúra jeles szerzői iránt, a világirodalmi viszonylatok ritkán jutnak az olvasók és a kutatók eszébe, pedig életművében fontos világirodalmi kötődések is kimutathatók.
-----
A konferencia elnöke, Gintli Tibor, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatója és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a Gárdonyi-emlékév eseménysorozatának részeként rendezett ülés témája, Gárdonyi világirodalmi beágyazottsága különös figyelemre tarthat számot. Gárdonyi kapcsán – noha kiemelten érdeklődött az európai kultúra jeles szerzői, például Dosztojevszkij iránt – nem a világirodalmi viszonylatok jutnak elsőként az olvasók és a kutatók eszébe, bár életművében erős világirodalmi kötődések is kimutathatók.
Az elnöki bevezető után Gárdonyi Géza dédunokája, Keller Péter köszöntötte a személyesen jelenlévő és az online élő közvetítést követő hallgatóságot. A menedzsment területén is nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező mérnök Keller, aki a mostani konferencia és az országhatáron túl terjedő teljes emlékév szervezésében jelentős közreműködői szerepet vállalt, 2008 körül kapcsolódott be aktívan Gárdonyi emlékének ápolásába, amelynek része az újabb kutatások ösztönzése is.
Az első előadást Kovács Árpád, a Pannon Egyetem nyugalmazott professzora tartotta Gárdonyi Géza világirodalmi inspirációiról, elsősorban poétikai szempontokat helyezve előtérbe. Sok szerző művei inspirálták Gárdonyi prózai tevékenységét a karakterformálás innovációjában, az elbeszélés nyelvezetében. Gárdonyi találóan fogalmazott: Tolsztoj Napóleonja érdekesebb reggeli mosakodásában, mint a csatatéren. Számára a karakter a fontos, nem a történelem. Szemléletében közel áll a korabeli életfilozófiához: a szív rendje az életakarásban jut kifejezésre, inkább tekinthető a létvágy megnyilvánulásának, mint a szereplésének. Gárdonyi bármelyik világirodalomi szerző iránti érdeklődése a kreatív olvasásban testesül meg. Nem filológusként olvasott – bár e téren is szakszerű munkát végzett –, hanem internalizálta az olvasottakat, nála tehát az irodalom az alkotói intenció ösztönzéseként működött.
Tüskés Anna, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatásra Gárdonyi Géza műveinek franciaországi fogadtatásáról beszélt. Megállapította, hogy a francia közönséghez Gárdonyinak csak a prózai művei találtak utat, versei és színművei nem. Egyetlen franciára fordított verse ismeretlen okból nem került be a Gara László szerkesztette 1962-es költészeti antológiába, színműveit pedig nem találták alkalmasnak a francia közönség számára. Novellái a 20. század első évtizedében folyóiratokban és antológiákban jelentek meg, első önálló könyve, a magyarul 1903-ban megjelent Az a hatalmas harmadik Kont Ignác fordításában kilenc évvel később, 1912-ben látott napvilágot. A Gárdonyi-művek fordítását legtöbbször magyar – francia fordítópárosok végzik, ritkábban olyan fordítók, akik a két nyelvben és kultúrában egyaránt jártasak: Jérôme Tharaud és magyar tanítványai, Fóti Lajos és Georges Délaquys, Kányádi András és francia tanítványa. A franciára adaptált novellák és önálló könyvek recepciója csekély volt, leszámítva az 1900-as plágiumbotrányt. A 20. század első felében a francia fogadtatást nagyban befolyásolta, hogy gyakran idegenségben tartja a művet a „magyar” melléknév használatával a közhasználatú „hongrois” helyett, illetve azzal, hogy a magyar személynevek eredeti alakban maradnak. A francia nyelvű recepció gyakran magyar szerzőktől származik, akik ritkán lépnek túl az életrajzi adatok és a főbb művek címeinek felsorolásán, az egyetlen kivétel Kállay Miklós, aki 1932-ben hosszan elemezte Gárdonyi munkásságát.
A harmadik előadást Mátyus Norbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense tartotta Gárdonyi Géza Dante Pokol-fordításáról. Három kérdésre kereste a választ: mi a viszony Gárdonyi verses fordítása és az 1896-os Pokol-körkép között; fordításnak tekinthető-e Gárdonyi munkája, vagyis az általa végrehajtott kulturális transzferművelet; miért nem tudott ez a fordítás kanonizálódni, miért nem lett olyan klasszikus, mint Babits Mihály Dante-fordítása, vagy az Egri csillagok. Gárdonyi fordításának célja érthetővé tenni az 1896-os Pokol-körképet – az eredeti terjedelem felére redukálva valójában alacsonyabb regiszterbe adaptálta a művet. Korábban csak Szász Károly prózafordítása létezett, amely nem volt befogadható a szélesebb közönség számára. Gárdonyi – nem tudván olaszul – nyersfordítás alapján dolgozott, ami hátrányt jelentett, ugyanakkor versben fordított, ami előnyére vált a Szász-féle magyarításhoz képest.
A következő előadó, Lengyel Gyula címzetes esperes, plébános kiemelte, hogy az önkeresés, a magára találás stációkhoz hasonlítható drámaisága jellemző Gárdonyi Géza életének első harmincöt évére. Életében gyorsan következtek a munkahelyváltások: volt úgy, hogy négy éven belül négy iskolában tanított. Nem kevesebb, mint 21 településen fordult meg. Karaktereinek története ekkor többnyire a vagyon, a lét, a gazdagodás körül mozgott. Harmincas éveiben ébredt rá, hogy ettől el kell távolodnia, ami azt eredményezte, hogy a körülötte levő világot másképp látva mintegy kozmikus templomként szemlélte a természetet. Ez főként lírai műveiben, verseiben nyilvánul meg.
A konferencia záró előadását Cs. Varga István, az ELTE BTK nyugalmazott irodalomtörténész professzora Szakralitás – átragyogás költészetünkben és Gárdonyi műveiben címmel Török Endre és Rónay László emlékének ajánlotta. Kifejtette, hogy a szakralitás számos szempontból megtalálható Gárdonyi munkáságában: számára az írás szent hivatást, testvéri szolgálatot jelentett, amikor legbensőbb, szinte gyermeki katolicizmusát például a derű, a humor és a szövegeket gyakran javító módszer eszközeivel jelenítette meg irodalmi műveiben.
