Képek az Intézet életéből

2022. január 20-án a Farkasréti temetőben vettünk végső búcsút Szili József (1929–2021) irodalomtörténésztől, az MTA Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti osztályának korábbi vezetőjétől, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének emeritus professzorától, aki sokrétű tudományos tevékenysége mellett műfordítóként és költőként is az irodalmi élet jelentős és felejthetetlen résztvevője volt. 

Szili József temetésén az Irodalomtudományi Intézet nevében Veres András, a miskolci munkatársak nevében Kappanyos András, a tanítványok képviseletében Nyilas Atilla mondott beszédet.

„Kedves barátunk, eszmélkedésünkben társunk, köztiszteletnek örvendő kollégánk halálával lezárult egy korszak intézetünk történetében. Korántsem túlzás ez, hiszen Szili József volt az utolsó mohikán az Irodalomelméleti Osztályt megalapítók és a diszciplínát hazai földön elsőként honosítók csapatából.”

Szili József talán az utolsó képviselője volt annak az irodalmár nemzedéknek, amelynek eszmélkedése az Újholdhoz és a Fényes szelekhez egyaránt kötődött. Ez a kettősség sokakban okozott törést, de az ő tudósi és alkotói személyisége integrálni tudta ezeket az indíttatásokat. Az, hogy kezdettől az angol nyelv és kultúra szakértőjének készült, kölcsönzött neki egy kis elegáns kívülállást, de alkata ettől függetlenül is kívül-belül megtestesítette a feddhetetlen úriember figuráját, a repedésektől mentes integritást.

„Irodalmárnak lenni olyan hivatás, amelyet csak mesterektől lehet megtanulni. Szili József olyan módon vált mesterré, hogy ehhez nem a szellemi atya szerepét öltötte fel, inkább egy mindenki számára hozzáférhető, időtlen guru auráját hordozta. Volt néhány szakmai terület, különösen az angolszász modernség körében, amelyről kétségtelenül ő tudott a legtöbbet.”

„A kutatói, tanári, szerkesztői, műfordítói életmű mellé utoljára felzárkózó költői pálya azt igazolja vissza, hogy Szili József mindvégig holisztikusan tekintett az irodalomra, ahogyan egy mérnök tekinthet a házra, amelyben lakik vagy dolgozik. Az irodalom nemcsak a történeti narratíva tárgyaként érdekelte, hanem működésének minden vonatkozásában: nemcsak történésze volt az irodalomnak, hanem a kulturális mintázatok elhivatott közvetítője minden lehetséges módon: szak- és műfordítóként, szerkesztőként, tanárként, autonóm alkotóként.”