A kortárs francia színházfilozófiai szövegek közrebocsátásával a szerkesztők annak újbóli átgondolását kezdeményezik, hogy miként működik a színházcsinálás mint cselekvés- és gondolkodásforma.

A lapszám közli Hélène Cixous poétikus Aiszkhülosz-fordításait magyarul, melyek Ariane Mnouchkine Théâtre du Soleil-e számára készültek, valamint Lacoue-Labarthe a színház platóni elutasításának legjelentősebb modern újrajátszásáról, Rousseau Levél d’Alembert-nek című írásáról készített magisztrális olvasatát.
Ezekről a nyelvi, forradalmi, színházi viszonyokból szőhető szövetet a performatív eseménytörténetek mintáival színezi Jákfalvi Magdolna tanulmánya, amely a francia romantikus színházi gyakorlat és a német klasszicista színházesztétika nyelvi keveredésére hívja fel a figyelmet – a magyar nemzeti színművészet korai éveiben.
A teljes lapszám hátterében Arisztotelész Poétikája áll, így érdemes bemutatni azt is, milyen helyet foglal el a magyar színházi hagyományban ez a nagy hatású szöveg: ezért zárja a számot egy beszélgetés Bolonyai Gáborral és Karsai Györggyel, akik a Poétika kiadástörténetét tárják az olvasók elé.

A Helikon legújabb számában megjelenő szövegek azt mutatják meg, milyen, amikor a színházat érdekli saját története, saját létoka.