A kora újkori eszme- és filozófiatörténeti változások egyik következménye volt, hogy átalakult és az újonnan létrejövő tanulmányágak szempontjából fontossá vált a nyelvről való gondolkodás.

Csetri Lajos ötven évvel ezelőtt megjelent nagy tanulmányában (A magyar nyelvújítás kora irodalomszemléletének nyelvfilozófiai alapjairól) máig érvényesen foglalta össze és tipologizálta az egyes nyelvelméleti irányzatok magyar irodalomtörténetre gyakorolt hatását. Ő volt az elsők egyike, aki Kalmár György (1726–1782?) több írásában kifejtett nyelvelméletét a korabeli európai kontextusban méltatta.

Az előadás egyik kiindulópontja Csetri tanulmánya, mindenekelőtt az általa logoszmisztikának nevezett irányzat. Az előadó egyrészt ennek kereteibe helyezi Kalmár György nyelvelméletét, másrészt bevezeti a pietista ismeret- és nyelvelmélet fogalmát. A közelmúltban, németországi kutatóútján feltárt források alapján lehetőséget kínál ennek az eszmetörténeti szempontból partikuláris irányzatnak a teljesebb megértéséhez.