A 19. századi magyar irodalom politikai gazdaságtana Lendület-kutatócsoport 2022. március 25–26-án Poétai ökonómiák – Költészet és gazdaság az irodalomtörténetben címmel tudományos konferenciát rendez a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 

A konferencia programja és az előadások összefoglalói elérhetők a kutatócsoport honlapján.

Az eseményt a Microsoft Teams felületén online is lehet követni.

A magyar irodalomtörténetben a poétai ökonómia szókapcsolat legismertebb előfordulása Kazinczy Ferenc levelezésében található: a széphalmi mester a Lúdas Matyi szerkezetének sikerültségét dicsérte vele: „a’ poetai Oeconomia, igen jó”. E minősítés retorikai értelme arra a „felosztás[ra], rend[re]” vonatkozik, „mellyet szab az ember p. o. valamelly beszédben, theátromi játékban” (vö. Márton József, Lexicon trilingve latino-hungarico-germanicum, 1818).

A költészetnek lehet ökonómiája akkor is, ha a „gazdálkodás, gazdáskodás, gazdaság”, tehát „az embereknek vagyonszerzés, kezelés és alkalmazásra célzó állandó tevékenysége” (vö. Kautz Gyula, Nemzetgazdaság- és pénzügytan, 1863) válik költői témává vagy költői képhasználat elemévé. Ez a tematikai, vagyis gazdasági tárgyakat, jelenségeket, folyamatokat, médiumokat megjelenítő vonulat mind a klasszikus, mind a modern magyar költészetben jelen van, és bizonyos időszakokban, mint az 1840–50-es években vagy a 20. század elején különösen intenzívvé válik. A gazdaságtani témák didaktikus feldolgozása vagy szatirikus reflexiója mellett (a fertilitas Hungariae toposzának újramondásaitól és a „mezei” vagy „házi gazdálkodás” helyes irányításának ismertetésétől az iparűzés vagy a kereskedelem világához kötődő politikai mozgalmak, mint a Védegylet verses propagálásáig) jelentős költészettörténeti hagyomány adott gazdasági relevanciájú képzetek révén erkölcsi, politikai, antropológiai vagy esztétikai értelmezést az általános emberi-társadalmi viszonyokról vagy a nemzeti közösség mibenlétéről.