Az előadás a nyom nélkül elveszett kora újkori magyar nyomtatványok arányáról kísérelt meg megalapozott becslést adni. A probléma önmagában nem új: könyvtörténeti kutatások az elmúlt 90 évben többféle megközelítést javasoltak az elveszett könyvek becslésére. A jelenlegi kutatás ezen módszerek némelyikét alkalmazza a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) sorozatban megjelent bibliográfiai adatokra, elsősorban a területi hungarikumokra, vagyis az 1473 és 1685 között a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területén megjelent kiadványokra.

Az elemzés könyvtörténeti fogalmi keretét Falk Eisermann „sötét anyag” metaforájának továbbfejlesztett és kiegészített változata adja, adatait a szerzők által az RMNy alapján létrehozott RMNyStat adatbázis biztosítja, a becsléshez pedig a Mike Kestemont és Folgert Karsdorp Copia nevű Python csomagjában elérhető öt aszimptotikus algoritmust használták a kutatók. A becslések során az adatok különböző aspektusait vizsgálták, például azt, ogy hogyan változtatják a becslést a kiadványok nyelvi, formai vagy tartalmi különbségei, vagy a nyomtatványokról szóló ismereteink időbeli változásai.
Az előadók bemutattak néhány lehetséges jövőbeli forgatókönyvekre végzett szimulációt is (hogyan változna a becslés, ha előkerülne az elveszett nyomtatványok egy része), majd az előadás az algoritmusok értékelésével zárult.

Előadók: