A XVIII. századi osztály 2018. október 16-án 16:00 órakor tartja következő vitaülését az Irodalomtudományi Intézet I. emeleti tanácstermében:
Tóth Kálmán
Kis János levelezése
Az előadás a Kis János-levelezés kritikai kiadásának munkálataiba kínál bepillantást, melynek átfogó feltérképezésére és gyűjteményes kiadására ez az első próbálkozás (az MTA Posztdoktori Kutatói Program 2013 támogatásával, az MTA−DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport keretében). A több mint fél évszázadot felölelő levelezésből jelenlegi, hiányos állapotában is kibontakozó szellemi horizont és kapcsolatháló felvázolása mellett az előadás bemutatja a levelek feltárásának és összegyűjtésének munkafázisait, kitér a korpusz jellegzetességeire, valamint a kiadás és jegyzetírás módszertani problémáira is.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Kis János (1770−1846) író, költő, műfordító, evangélikus lelkész, superintendens, királyi tanácsos, a Magyar Tudós Társaság (az MTA jogelődje) rendes tagja volt. Idős korában írt Emlékezései a korszak kutatásának megkerülhetetlen kultúrtörténeti forrása.
Sokakkal kapcsolatban állt a jelentős korabeli magyar írók, tudósok és közéleti személyiségek közül, s saját munkáin túl irodalomszervezői próbálkozásai is figyelemre méltók. Soproni diákéveitől fogva az irodalmi és tudományos élet számos intézményében játszott meghatározó szerepet. Ő kezdeményezte a Soproni Magyar Társaság megalapítását, mellyel élete végéig kapcsolatban maradt. Kulcsszerepe volt Aranka György Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társasága magyarországi kapcsolatainak kiépítésében, Aranka egyenesen arra kérte őt, hogy lépjen a bebörtönzött Kazinczy helyébe az irodalmi élet vezéreként. Érzékelve az 1790-es évek rövid életű magyar folyóiratainak jelentőségét, többször próbált maga is ilyet alapítani, próbálkozásai azonban megfelelő anyagi háttér hiányában kudarcot vallottak. A fogságból hazatért Kazinczy fontos levelezőtársa lett, a Kultsár−Prónay-féle pályázaton első díjat nyert pályaművével képviselve Kazinczy nyelvművelési törekvéseit. Tagja volt a Széchenyi 1825-ös felajánlása nyomán szerveződő Magyar Tudós Társaság alapszabályait kidolgozó bizottságnak, Széchenyi kikérte véleményét a meghívandó tagokkal kapcsolatban. Élete végén a megalakult Akadémia rendes tagjává, illetve a romantikus nemzedék által létrehozott Kisfaludy Társaság tagjává választották, elismerve irodalmi munkásságát. Művei újabb kiadására Toldy Ferenc vállalkozott. Egész pályafutása során fontosnak tartotta az ókori klasszikus görög és latin szerzők munkáinak magyarra fordítását is (pl. Horatius, Xenophón, Arisztotelész, Terentius, Quintilianus, Cicero).
