Megjelent Zolnai Béla Garázda Péter vallomásai című regényének kritikai kiadása. A szerző kéziratos hagyatékában fennmaradt művét Újváriné Tüskés Anna, a BTK Irodalomtudományi Intézet Bibliográfiai osztályának munkatársa rendezte sajtó alá, a kísérő tanulmányt Tüskés Gábor, a XVIII. Századi osztály vezetője írta, a tárgyi és szövegkritikai jegyzeteket közösen készítették.
A nyomtatásban most először kiadott regény figyelemre méltó hozzájárulás a 20. századi magyar regény poétikájának történetéhez, a műfaji határok felbontásának kísérleteihez és a humanista írástudó típusának ábrázolásához.
A kötet a BTK Irodalomtudományi Intézet gondozásában, az MTA Könyvtár és Információs Központtal közös kiadásban jelent meg.
A Garázda Péter vallomásai az irodalomtörténész, nyelvész Zolnai Béla 1930‒1945 között írt, a szerző kéziratos hagyatékában befejezetlenül fennmaradt regénye. Transznacionális és transzkulturális keretbe illesztett, fikcionalizált önéletrajzi elbeszélés, határozott önelemző, társadalom-, egyház-, kultúra- és politikakritikai célzattal. Az I. rész középpontjában racionalitás és metafizika, vallásos hit és kétely kérdései állnak, a II. rész a második világháború utolsó hónapjainak és a rákövetkező zavaros időszaknak kolozsvári eseményeit és konfliktusait, azok szubjektív átélését mutatja be, miközben kísérletet tesz a múlt jelen felőli és a jelen jövő számára történő értelmezésére.
Egyesíti a tudósregény, az eszmeregény, a vallomás és az emlékezés műfaji mintáit; az én-elbeszélő mint saját életének és tudati folyamatainak megfigyelője, alakítója és bírálója jelenik meg. Alapja hűvösen tárgyilagos, személytelen, dialógusokra épülő, elemző és önreflektív részekben, intellektuális asszociációkban gazdag, hajlékony próza, amely a II. részben szenvedélyessé, érzelemmel telítetté válik, és folyamatosan gondolkodásra késztet. Az irónia és az önirónia strukturáló tényezők, helyenként frivol tónus kíséretében.
A mű, amely most jelenik meg először nyomtatásban, figyelemre méltó hozzájárulás a 20. századi magyar regény identitáskonstrukcióinak és poétikájának történetéhez, az elbeszélői szerep problematizálásához, a műfaji határok felbontási kísérleteihez és a humanista írástudó típusának ábrázolásához.