A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a magyarországi és határon túli egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeivel közösen 2020. október 27-én, kedden 16:00 órakor vitaülést tartott.
Tárgy:
Kasza Péter – Petneházi Gábor
Brutus elveszett és megtalált magyar története
Gian Michele Bruto (1517–1592) Báthory István udvari történetírójaként 1574-től kezdte írni Rerum Ungaricarum libri című monumentális történeti művét, amely Mátyás király halálától (1490) Báthory trónra léptéig (1571) nemzeti szempontból volt hivatott bemutatni a magyar történelmet, eleget téve ezzel egy Bonfini krónikáját folytató és az ország három részre szakadását humanista történeti narratívában bemutató mű iránti hazai igényeknek. A mű 1584–85 tájára 25 könyvben elkészülhetett, egylapos próbanyomata is fennmaradt, a király azonban nem volt maradéktalanul elégedett a szöveggel, így kiadásra akkor elmaradt.
Báthory halála (1586. december 12.) után a szerző Ernő herceg és Rudolf császár szolgálatába állt és Pozsonyban letelepedve továbbra is azon dolgozott, hogy a nagy mű megjelenhessen, ezért a Habsburg-ház érdekeinek figyelembevételével elkezdte átdolgozni a már kész szöveget.
Brutus 1591 végén arról értesült, hogy Erdélyben a korábbi változatot kiadásra készítik elő: lóhalálában odautazott, a kiadást sikerült megakadályoznia, de megbetegedett, és 1592 májusában ugyanott meghalt. A mű kéziratai változatos utakat jártak be, a 19. századra a Monumenta Hungariae Historica Scriptores sorozatában a Rerum Ungaricarumot kiadó Toldy Ferencnek csupán két erősen sérült és megcsonkult 16. századi változat állt rendelkezésére, egy Budapesten, egy pedig Bécsben. Ezek alapján rendezte sajtó alá a jelenleg (leginkább nem) használt egyetlen kiadást, amely az eredeti műből nem egészen 14 könyv 1490–1552 közötti krónikáját tartalmazza.
2020 júliusában szerencsés véletlen folytán Trentóban, az egykori jezsuita kollégium könyvtárában a mű minden eddiginél teljesebb, húsz könyvből álló, kétezer oldalas korai kéziratát fedeztük fel, amely a magyar történelem 1490–1566 közötti leírását tartalmazza, illetve hozzá van kötve egy töredékes bevezetés is, amelyet Brutus már Báthory halála után írt. A számos autográf javítást és több későbbi kéz (többek közt Szamosközy István és feltehetően Istvánffy Miklós) marginális megjegyzését tartalmazó, rendkívül jó állapotban megőrzött kézirat igazi kincsesbánya, feldolgozása pedig alapjaiban változtatja majd meg eddigi ismereteinket a 16. századi magyarországi humanista történetírásról.
Október 27-én az eseményt online élő közvetítésen követhették az érdeklődők.
