Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2019. január 29-én 16:00 órakor tartotta legutóbbi vitaülését: 

Falvay Dávid 
Koldulórendi apácaközösségek és népnyelvű fordítások
Itáliában és Magyarországon 1500 körül 

Az előadás két-két jól dokumentált koldulórendi női közösség, az umbriai (Perugia, Foligno) és a mai Budapest területén lévő (Óbuda, Nyulak Szigete) koldulórendi apácakolostorok másolói-fordítói tevékenységét vizsgálja 1500 körül. 
Az olasz és a magyar késő-középkori vallásosság és népnyelvű irodalom összehasonlító vizsgálata nem egyszerű feladat, hiszen hatalmas mennyiségi és kronológiai eltérés van a két területen fennmaradt forrásanyag tekintetében, éppen emiatt esett a választás az 1500 körüli időszakra, amikor, részben a szerzetesi reformnak köszönhetően, már a magyar nyelvű kódexirodalom és történeti forrásanyag is lehetővé teszi a kutatás komparatív megvalósítását. Ráadásul ez a vizsgálat jó lehetőséget nyújthat arra is, hogy – hasonlóan ahhoz, ahogy a közelmúltban dél-német apácaközösségek kapcsán felmerült (Lázs Sándor, Kiss Farkas G.) – a magyar irodalom- és kultúrtörténet számára is tanulságokkal szolgáljon. Egyrészt két terület kódexállománya tipológiájának összevetésére, másrészt konkrét esettanulmányként két olyan szöveg vizsgálatára kerül sor – összevetve a latin forrásokkal –, amelyek ebből az időszakból mind olasz, mind magyar nyelven fennmaradtak.

Falvay Dávid (PhD 2006, habilitáció 2018), az ELTE Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékén tanít olasz történelmet, régi irodalmat és filológiát. Hagiográfiai kéziratokkal, női vallásossággal, valamint késő középkori vallásos irodalommal foglalkozik. Jelenleg a Meditationes Vitae Christi olasz változatának kritikai kiadásán dolgozik. 2009-ben és 2014–2015-ben a Harvard University Center for Italian Renaissance Studies, Villa i Tatti ösztöndíjasa volt.

A meghívó letölthető.