A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle
Dehumanizáció: az elkövető alakja
(az irodalomban, a filmen,
a színpadon és a filozófiában)
című számának bemutatóját
2019. szeptember 9-én tartották a Kelet Kávézó és Galériában.
Közreműködtek: Timár Andrea (irodalomtörténész, a szám szerkesztője), Borbándi János (pszichológus), Kerekes Amália (irodalomtörténész), Pető Andrea (történész), Sajó Sándor (filozófus).
A beszélgetést Földes Györgyi (főszerkesztő) vezette.
Dehumanizáción emberhez méltatlan vagy embertelen bánásmódot értünk, azt, amikor bizonyos embereket nem tekintenek „teljes mértékben” embernek, sokkal inkább állat- vagy gépszerűnek, amikor megfosztják őket méltóságuktól és/vagy individualitásuktól, és egyúttal kirekesztik őket az emberi élet fontos aspektusaiból. A Helikon legújabb száma azt a kérdést járja körül, hogy mit tudhatunk meg a dehumanizációról akkor, ha nem az áldozat(ok), hanem az elkövető(k) alakját helyezzük a középpontba. Az elkövető hangját megszólaltató vagy az elkövető nézőpontját megmutató irodalmi művek, filmek vagy színpadi alkotások ugyanis különösen éles fénnyel világíthatják meg, hogyan történik a dehumanizáció folyamata, mik ennek a (történelmi, politikai, társadalmi, pszichológiai, morális) lehetőségfeltételei. A bűnös–áldozat-binaritáson túl különösen a „szürke zóna” (Primo Levi) kerül előtérbe, ahol az elkövető és az áldozat közti határvonal bizonytalanná válik, vagy ahol a félrenézés, esetleg a tehetetlenség a (potenciális) áldozatokat is cinkosokká vagy elkövetőkké teszi.
A kerekasztal-beszélgetés keretében ezekkel a témákkal foglalkoztak néhány kapcsolódó szakterület képviselői és a szám közreműködői.
