A PPKE BTK Hieronymus Fordítástudományi Kutatócsoport és a MIT Fordítástudományi tagozata szervezésében április 29-énKappanyos András tartott előadást Chatisztika: A Macskák 42-szer címmel.
A fordítástudományon belül sok belátást köszönhetünk a kvantitatív módszereknek (például a fordítási univerzálék ügyében), de eddig nemigen merült fel, hogy a szépirodalmi fordításokra is érdemes lenne ilyen tekintetet vetni, hiszen például a versfordításokat éppen a fordítói megoldások egyedisége, inspiráltsága teszi érdekessé és – szerencsés esetben – az eredetivel közel egyenrangú esztétikai tárggyá. Előfordul azonban, amikor egy archetipikus, de ideológiákkal kevéssé terhelt szöveg átültetésével sokan próbálkoznak, hogy statisztikailag is értelmezhető szövegkorpusz alakul ki. A bemutatandó (és jelenleg is folyamatban lévő) projekt során Baudelaire Les chats című szonettjének negyvenkét angol fordítását vetette össze az előadó. A megoldások konvergenciája és divergenciája, egyes helyeken a közhelyes, kézenfekvő megoldások gravitációja, másutt az önként adódó megoldások következetes elkerülése váratlan érdekességekkel szolgált. Számszerű igazolást nyert az a feltételezés, hogy az egyes nyelvpárok (például francia–angol versus francia–magyar) közötti fordítás jelentősen eltérő feltételrendszerrel jár és eltérő stratégiákat követel. Az egyes fordítók által használt eljáráskészletek a különféle fordítói attitűdöket is kirajzolják, és a kulturális transzferfolyamat szociológiai vizsgálata felé is utat nyitnak. A viszonylag elfogadható megoldási javaslatok sokfélesége pedig arra késztet, hogy a szemantikai ekvivalenciával kapcsolatos előfeltevéseinket is újragondoljuk.
Helyszín: Sophianum (Mikszáth Kálmán tér 1.)
