2024. április 16-án Ronow Ágnes kalandjai a 19. században: a Hunyadi-narratíva forrásai és változatai címmel tartott előadást Kappanyos András, a BTK Irodalomtudományi Intézet Modern magyar irodalmi osztályának vezetője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.
A 19. századi Hunyadi-drámákban a valóban megtörtént eseményeket az írói kreativitás fiktív, de hihető oksági láncolatokkal fűzte össze a nemzeti klasszicizmus, a romantika és a biedermeier értékeinek megjelenítése céljából. Ronow Ágnes személyét még Mikszáth is emlegette bizonyos erények és szenvedélyek szimbolikus megtestesítőjeként. Az előadás a fiktív hagyományelemek átöröklődésének jelenségét vizsgálta.
A Hunyadiak 15. századi narratívája a 19. század első felének kedvenc történetévé vált: csak Hunyadi-drámából legalább egy tucat készült, nem szólva a balladákról és más epikus és lírai kísérletekről. A téma ideális alapanyag romantikus bosszúdrámák számára: a nándorfehérvári diadal és Mátyás trónra lépése között eltelt másfél évben négy nagy jelentőségű, váratlan haláleset követte egymást, váltakozva sújtva a két rivális oldalt: Hunyadi János, Cillei Ulrik, Hunyadi László, végül a király, V. László.
Az ennek alapján elmesélhető történet tökéletesen alkalmasnak látszott a nemzeti klasszicizmus és romantika – és persze a biedermeier – olyan értékkomplexumainak képviseletére, mint a nemzetállami értelemben vett hazafiság vagy az individuális szerelem, amelyek a 15. században valójában még nem léteztek. Ehhez arra volt szükség, hogy a valóban megtörtént eseményeket az írói kreativitás fiktív, de többé-kevésbé hihető oksági láncolatokkal fűzze össze, amelyek ideológiai, lélektani, és persze dramaturgiai értelemben megalapozzák és értelmezik az egész történeti ívet.
Ezekhez a kiegészítésekhez a szerzők örömmel használták fel a történeti hagyomány azon elemeit, amelyeket a kortárs történeti források – elsősorban Thuróczy és Bonfini – korabeli pletykák vagy saját mesélőkedvük alapján illesztettek az elbeszélésükbe. Ezeknek a fiktív hagyományelemeknek az átöröklődése, a 17. és 18. század változó ideológiai és ízléspreferenciáin való átszűrődése meglehetős pontossággal követhető. Egyik legösszetettebb közülük egy fiktív alak, Ronow Ágnes személye, akit még Mikszáth is előszeretettel emleget bizonyos erények és szenvedélyek szimbolikus megtestesítőjeként. A 21. század perspektívájából nagyra értékelhetjük ezeket a fikciós narratívákat, de a 15. század eseményeit tévedés, sőt önáltatás volna továbbra is a 19. század szemüvegén keresztül szemlélni.
---------------
A kép forrása
Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja
