10:00 Megnyitó
10:10 Bíró Csilla: Halápy Konstantin elégiáinak ars poeticája
10:35 Rédey-Keresztény János: Stephanus Agyich: Carmina quae exstant omnia
11:00 Balogh Piroska: Modern problémák hagyományos formában. Szerdahely György Alajos és a késő 18. századi latin egyetemi szónoklat
11:25 Vita

Helyszín:
ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet, Klaniczay terem
1118 Budapest, Ménesi út 11–13. (Eötvös Könyvtár)

Az előadások összefoglalói

BÍRÓ Csilla
Halápy Konstantin elégiáinak ars poeticája

A VII. Neolatin Konferencián elhangzott előadás továbbfejlesztett változata Halápy Konstantin piarista költő (1698–1752) elégiáinak első könyvét vizsgálja (Myrias versuum sine ellipsi et synaloepha editorum…, Tyrnaviae, Typis Academicis per Leopol. Berger, 1735, 1–28). A kompozíció tudatos szerkesztés eredményeképpen tíz költeményen keresztül tárja fel a költő ars poeticáját. A művek középpontjában a költő és műve, a költő és a múzsa viszonya, valamint a költészet lényegéről, az ihletről és a művészi alkotásról vallott nézetei állnak. Kiemelt figyelmet kapnak azok az elégiák, amelyekben Halápy a költőjelöltekhez intézett tanácsait fogalmazza meg, gyakorlati útmutatást adva a költészettel kacérkodók számára. Az elégiák költői képeinek részletes vizsgálatán keresztül közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogyan illeszkedik Halápy ars poeticája a neolatin hagyományba, és milyen tudatos szerkesztői elvekkel formálja meg költői önképét.

RÉDEY-KERESZTÉNY János
Stephanus Agyich: Carmina quae exstant omnia

Agyich István összes versei kritikai kiadásának munkálatai a Neolatin Költők Tára sorozat jóvoltából folyamatban vannak. A költemények kéziratokban, kisnyomtatványokban, egyéb forrásokban (például Katona István Historia criticájában) és periodikákban maradtak fenn, némely esetben több szövegváltozatban. Már ez az alapállás megkülönbözteti Szerdahely György Alajos vagy Halápy Konstantin költeményeinek kiadási munkálataitól. Agyich ugyanis nem rendezte költeményeit önálló kötetbe, ezért van ami elveszhetett közülük, Szerdahely és Halápy viszont igen, így ezek a kiadások is méltán hagyatkozhatnak a fennmaradt kötetkompozíciókra. Agyich költészetének változatos szövegforrásokban fennmaradt hagyatéka azonban nem teszi lehetővé az ultima manus törvényszerű érvényesítését. Az előadó számszerűsíti a variánsokban gazdag hagyatékot, majd az alapszöveg és főszöveg viszonyának típusa szerint csoportosítja, végül néhány textológiai példán szemlélteti az ultima manus generálta problémákat.

BALOGH Piroska
Modern problémák hagyományos formában: Szerdahely György Alajos és a késő 18. századi latin egyetemi szónoklat

A Magyar Királyságban a latin nyelv 1844-ig hivatalos államnyelvként működött, ennek következtében a Királyi Magyar Egyetem ünnepi és alkalmi szónoklatai a 18–19. század fordulóján továbbra is túlnyomórészt latinul hangzottak el és jelentek meg nyomtatásban, ami európai viszonylatban egyre inkább kuriózumnak számított. A szónoklatok sajátos retorikai kihívása abban állt, hogy miként lehetett a korszak tudományos, politikai és társadalmi problémáit a neolatin retorikai hagyomány eszköztárával megszólaltatni. Az előadás ezt a kérdést elsősorban Szerdahely György Alajos, az első magyarországi esztétikaprofesszor egyetemi beszédein keresztül vizsgálja. Szerdahely szónoklatai jól példázzák, miként válik az ünnepi latin beszéd a modern tudomány- és reformdiskurzus hordozójává. Rövid kitekintésként az előadás más kortárs latin egyetemi orációkra, valamint a későbbi akadémiai emlékbeszédekre is utal, jelezve azt az átmenetet, amelyben az élőbeszédre szánt latin retorikai forma fokozatosan modern, anyanyelvű szónoki műfajjá alakul. Szerdahely beszédei igen plasztikusan mutatják meg tehát, hogy a késő felvilágosodás egyetemi latinsága nem pusztán konzervatív maradvány, hanem rugalmas és produktív közvetítő közeg volt.