A modern értelemben vett intézményesült, hivatalos háborús tömegpropaganda – összekapcsolódva a politikai, ideológiai és hadszervezeti változásokkal – Franciaországban született meg a forradalmi, majd napóleoni háborúk időszakában. A franciáktól elszenvedett sorozatos vereségeit követően a sokáig a hagyományos rendhez ragaszkodó Habsburg Birodalom is kénytelen volt legyőzőitől tanulni.

A francia minták produktív recepciója 1809-ben egy nagyívű mozgósítási kísérletben és – mint később kiderült, sikertelen – háborúban tetőzött, amelyben a hadügyi reformok összekapcsolódtak a propaganda szerepének felismerésével, az ideológiai és médiatechnológiai innovációval. Az osztrák kormányzat égisze alatt működő hivatalos propagandairányítás a korban elérhető eszközök és műfajok teljes spektrumát igénybe vette.

A speciális helyzetű Magyar Királyságban az újítások életbe léptetése József nádor feladata volt, aki a hadügyet illetően részsikereket ért el, egyúttal a magyar körülményekre alkalmazva megszervezte a mozgósítást és az ennek szolgálatába állított propaganda intézményi hátterét. Ebben többek között az akkor már népszerű író, Kisfaludy Sándor is kulcsszerepet kapott.

Az előadás arra vállalkozik, hogy bemutassa az 1809-es magyarországi hivatalos háborús propaganda intézményrendszerét, ágenseit, valamint különféle termékeit, különös tekintettel előállításuk folyamatára, anyagi hordozóikra és az alkalmi műfajok rendszerére.