Az 1772-es korszakhatár körüli elnyúló polémia nem feledtetheti el velünk, hogy nemcsak a felvilágosodás „pontos”(?) kezdetét, de még a reformáció befejezését sem látjuk. Azt viszont igen, hogy a felvilágosodás 1772-re tett kezdetének klasszikus tézisét semmi nem igazolja. Ezekből a felismerésekből kiindulva az előadás kéziratos források alapján arra tesz kísérletet, hogy az 1772-es dátumot és annak irodalomtörténeti referenciáit új kontextusban értékelje át. E rekontextualizációnak köszönhetően egy olyan 18. századot fedezhetünk fel, amelyben az úgynevezett „vallási felvilágosodásra” utaló folyamatok, szövegek és történelmi szereplők, bár részeseivé válhatnak a 18. század végére helyezett, szekulárisnak tételezett felvilágosodásnak is, elsősorban és mindenekelőtt a hosszú reformáció képviseletében jelennek meg.