Ungvárnémeti Tóth László 1818-ban többször is publikált Pindarosról: a Tudományos Gyűjtemény júniusi (VI.) kötetében tette közzé róla szóló tanulmányát, júliusban pedig megjelent kétnyelvű kötete „Ungvárnémeti Tóth László Görög versei magyar tolmácsolattal” címmel, amelynek élén négy Pindaros-imitáció áll, magyar és ógörög nyelvű párhuzamos szöveggel.

Egyik ódája kapcsán így ír: „Mert nem elég annak, a’ ki ma görögűl akar írni, szovat szóra fordítani; hanem szükség, hogy az annak megfelelő értelem, ’s képzet a’ Régiségből vétetett legyen. Egy kertből való tehát mind a’ két virág, ’s egyenlő szaga, ’s formája első visgálattal; de a’ külömbféle színelet, ’s árnyékozat által szoros öszvevetés szerint, hol egyik, hol másik kellemesebb.”

Ungvárnémeti éveken át dolgozott görög versein. Először 1814-ben Kazinczynak írt leveleiben merült fel a kötet megjelenésének terve. 1814 őszétől a pesti egyetemen orvostudományt tanult, ám közben részt vett a város értelmiségi életében, csiszolta verseit, bővítette irodalmi ismereteit.

Milyen hatások formálták gondolkodását, és milyen célok vezérelték, amikor a korszakban sem megszokott módon ógörög verskötetet publikált? Hogyan helyezhető el a kor szellemi irányzatai és költészettörténeti jelenségei között? Milyen dilemmákkal nézett szembe Pindaros-imitációi elkészítésekor, hogyan dolgozott? Milyen szempontból utánozta Pindaros költeményeit, és hogyan értékelhetjük vállalkozását?

Folyamatban lévő kutatásai nyomán az előadó ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat. Először Ungvárnémeti görög költészetének néhány általános problémájával foglalkozik, majd a Hermina főhercegnő halálára írt óda görög és magyar változatának elemzésén keresztül mutatja be, miként imitálja a Pindaros-óda műfaját, és hogyan kötődik mindeközben saját korának kifejezésmódjaihoz.