Császár Elemér 1914-ben így mérlegelte Baróti Szabó Dávid költői hagyatékát: „Termékenységére nézve Szabó nemcsak a deákosok, hanem általában összes költőink sorából kiemelkedik. Pontosan negyven esztendőre terjedő költői pályáján vagy nyolc kötetre menő verset írt, és ebből vagy két kötetnyi, körülbelül négyszáz költemény eredeti. Másrészt költészete oly heterogén elemekből alakul, hogy nem is egy, hanem két egymással, sok tekintetben ellentétes képet lehet festeni róla, melyek egyformán jogosultak és találók.”

A hosszú évekig tartó anyaggyűjtés során – látva a versvariációk nagy számát, valamint a fellelt, feldolgozandó kéziratokat (egy költeményhez néha hat változat csatlakozik!) – a következőképpen alakult összegyűjtött verseinek sorsa: külön kötet tartalmazza majd a költő alapverseit (a művek először megjelent változatát), és egy másodikban állnak a változatok, magyarázatok, esetenként az utolsó változat közlése, továbbá a fordítások.

Baróti Szabó kritikai kiadása sok kérdést vetett fel (alapvers fogalma, versvariációk egymáshoz való viszonya, a kézirat és a nyomtatott mű egymáshoz való viszonya stb.). Hogyan viszonyuljunk a folytonos versátírásokhoz, javításokhoz? Milyen szerepet játszott Baróti Szabó költővé válásában a műfordítás, az alkalmi költészet, miként ítéljük meg időskori költészetét, valamint az életmű helyét a magyar műfordítás történetében? Minderre csak összes verseinek ismeretében lehet mérlegelő választ adni. Ezért az előadó, talán kissé rendhagyó módon, kritikai szempontokat mérlegelve rendezte kötetbe Baróti Szabó Dávid verseit.