2018. feburár 11-én életének 78. évében elhunyt Bojtár Endre, intézetünk munkatársa, tudományos tanácsadója, a Közép-és kelet-európai Osztály alapító vezetője, a Helikon egykori szerkesztője, Széchenyi-díjas irodalomtörténész és műfordító, aki gazdag munkássága részeként könyveivel, tanulmányaival a magyar tudományosságban korábban még nem létező szakterület, a baltisztika (Baltic Studies) alapjait is megteremtette.
Búcsúztatása és temetése 2018. március 8-án volt a Rákoskeresztúri új köztemetőben.
Berkes Tamás nekrológja a Helikon 2018/1. számában jelent meg.
Itthagyott bennünket Bojtár Endre.
Kollégánkat, mesterünket, barátunkat veszítettük el. Olyasvalakit, aki az Intézet meghatározó tudósi gárdájához tartozott, és a neve szinte egybeforrt intézményünkkel: hosszú és termékeny kutatói pályáját az 1963-as kezdetektől egészen 2010-es nyugalomba vonulásáig a Ménesi úton futotta be.
Nagy formátumú tudós volt, kiemelkedő tudományos teljesítményt hozott létre az elmélet, az elmélettörténet és az irodalomtörténet-írás területén. Teoretikusként jelentős szerepet vállalt a magyar irodalomtudomány hatvanas években megindult, méltán korszakalkotónak mondható modernizálásában, mindenekelőtt a strukturalizmus és a korszerű műelemző módszerek magyarországi meghonosítása révén.
Bojtárt azonban sokkal inkább a teremtés, az új alapok lerakásának vágya mozgatta. Nem véletlen, hogy legalább két diszciplína hazai meghonosítása fűződik a nevéhez. Ő volt az, aki elérte, hogy az irodalmunkat a szomszédos nemzetek irodalmaival kölcsönhatásban szemlélő közép-európai összehasonlító irodalomtörténet önálló kutatási terület legyen intézetünkben. 1978 és 1980 között Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen tartott alapozó előadásait követően tanítványaival alapította meg és működtette – időről időre külső munkatársakat is bevonva – a Közép-és kelet-európai Irodalmi Osztályt. Alapítóként mégis talán a szívének legkedvesebb baltisztika magyarországi megteremtésében teljesedett ki, hiszen egymaga írta meg Bevezetés a baltisztikába címmel a balti régiség és kultúra történetét, és ugyanígy egyedül állította össze az első nagy Litván-magyar szótárt.
Húsz kötetnyi tanulmány, illetve monográfia mellett számos műfordításkötetet adott ki, antológiákat, könyvsorozatokat szerkesztett. Alapító szerkesztője és 25 éven át munkatársa volt a „2000” című folyóiratnak.
Nem kétséges, hogy amit elvégzett, több (kutatói) életműre is elegendő volna. Ő ezt azzal a megjegyzéssel intézte el egy interjúban: „szorgalmas voltam”.
Személyisége mozgatórugóit, meghatározó vonásait keresve talán az életességét emelném ki. Nem volt szobatudós, írásainak mindig tétjük volt, túl a szűk értelemben vett tudományosságon, mindig a világról, az életről akart valamit kideríteni. Közügyek, közügyeink is foglalkoztatták: igazi homo politicus volt. Kíváncsisága szenvedélyes igazságkereséssel párosult. Következtetéseit megfogalmazásainak kíméletlen pontossága, a gondolkodásnak a mondataiban megmutatkozó tisztasága tette vonzóvá.
Hiányzik, hiányozni fog. Emlékét megőrizzük.
