Bethlen Miklós és a kora újkori börtönirodalom európai hagyománya/
Tribute to Miklós Bethlen (1642–1716): Sources, Genres and Scribal Habits of Early Modern Prison Literature
– nemzetközi tudományos konferencia ‒
Miskolc, 2016. május 18‒20.
A címben jelzett, sikeresen végbement konferencia menete az előzetes tervek szerint alakult. Az előadások a várakozásoknak megfelelően a megkívánt tematikába illeszkedtek, és jelentős szakmai eszmecserét eredményeztek mind magyar, mind pedig angol nyelven. A régi magyar irodalom kutatóinak hagyományos, minden év májusában megrendezett reneszánsz és barokk témájú konferenciái sorába is jól illeszkedett ez a mostani rendezvény, amely immár a 47. volt az 1970 óta töretlenül folyó sorozatban. A 2012 óta sorra kerülő rendezvényekhez hasonlóan a mostani is az MTA BTK és a Refo500 között létrejött partnerségi kapcsolat és közös kutatások részét képezte. Klaniczay Tibor akadémikus és intézetigazgató halála (1992) óta, aki az intézményes reneszánsz és kora újkori kutatások megteremetője és e konferencia-sorozat elindítója volt, először került sor egy teljes egészében kétnyelvű, azaz magyar és angol munkanyelvet implikáló REBAKUCS-konferenciára. Ezt elsősorban a külföldi előadók magas száma követelte meg, akik közül említést érdemelnek a következő tekintélyek: Prof. Dr. Herman Selderhuis a REFO500 nemzetközi Tudományos Konzorcium főigazgatója, Prof. Dr. Tom Freeman korábban a Cambridge-i, jelenleg az Essex-i egyetem professzora, Dr. Vera Baronin von der Osten-Sacken, a Berlini Egyetem oktatója, illetve a Szlovák Tudományos Akadémia két kutatója, Dr. Eva Kowalska és Dr. Svorad Zavarsky. Az említetteken, és a magyarországi előadókon kívül Hollandiából és Romániából érkező kutatók járultak hozzá előadással a tudományos tanácskozáshoz.
A konferencia első napján a három plenáris előadás a konferencia tematikájának körüljárását, illetve az egyes alapkérdések élesebb megvilágítását szolgálta. Míg Jankovics József magyarul számolt be Bethlen Miklós politikai karrierjéről, Tom Freeman a mariánus mártírok köré szerveződő börtön-irodalom sajátosságairól beszélt angolul. Végül Tóth Zsombor angol nyelvű előadásában a magyar börtönirodalom kánonjait és főbb műveit tekintettet át és értékelte a magyar hagyományt részletesen nem ismerő külföldi előadók számára.
A konferencia második napján három angol nyelvű szekcióba szervezve hangzottak el az előadások. Az első szekció két nyitó előadása a kora újkori börtön és vallásos perzekúció teológiai háttereit és konfesszionális sajátosságait tárgyalta. Hyun-ah Kim impozáns illusztrációkkal kiegészített előadása a zsoltár-parafrázis és zsoltáréneklésnek a kora újkori börtöntapasztalathoz való termékeny viszonyulását szemléltette, míg Drosztmér Ágnes előadása, a magyar hagyományt is bevonva a szekció értelmezési horizontjába, a török fogságot megélt magyar rabokról és ezek irodalmi hagyatékáról beszélt. A második szekció tovább erősítette a komparatív szempont jelentőségét, mert míg Eva Kowalska a hasonló börtöntapasztalat és a szövegtípusok vizsgálata révén a persecutio decennalis magyar és szlovák áldozatait és egyszersmind írástudóit méltatta, addig Fazakas Gergely előadása Béldi Pálné Vitéz Zsuzsanna fogságát és a fogságban keletkezett zsoltárparafrázisainak irodalomtörténeti értékelését végezte el. A délutáni szekció előadásai szoros tematikus egységben és érdemben egészítve ki a korábbi tanácskozást a megtérés illetve áttérés, tehát börtön és konverzió jelentőségére mutattak rá Baricz Ágnes és Svorad Zavarsky révén, míg Maczelka Csaba a XVI. századi Gálfi János kivégzése előtt keletkezett emlékiratának fragmentumait vizsgálta eredeti módon. A szekció és az angol nyelvű tanácskozás lezárását Bernard Adams esszéje biztosította, amely az írás, fordítás és a bezártság, sőt a termékeny magány relációjára kérdezett rá.
A konferencia harmadik napján kizárólag magyar nyelvű előadások hangzottak el. A nap első szekciója Bethlen Miklós életművének és különösen önéletírásának filológiai (Simon József), eszmetörténeti (Nagy Levente), illetve magánéleti (Petrőczi Éva) vonatkozásait reflektálta. A nap második szekciója a magyar hagyomány börtönnel és börtönirodalommal kapcsolatos főbb szerzőit tekintette át a morvaországi lutheránus menekültektől (Papp Ingrid) a magyar gályarabokon át (Csorba Dávid) egészen a közköltészet releváns szöveghagyományáig (Csörsz Rumen István). Az utolsó előtti ülés két magyar rab, Bethlen Miklós (Orlovszky Géza) és Wathay Ferenc (Amedeo di Francesco) életéről és világlátásáról adott beszámolót. Az utolsó szekció előadásai előbb a neolatin hagyomány szövegeit és börtönviselt, illetve emigráns szerzőit, azaz Oláh Miklós (Szilágyi Emőke Rita) és Johannes Bocatius (Tóth Gergely) esetét vizsgálták, majd zárásképpen elhangzott az a különleges előadás (Szilágyi Márton), amely már a kora újkori börtön-irodalom XVIII‒XIX. századi recepciójának lehetőségét mérlegelte.
A résztvevők sokrétű tájékoztatása érdekében reprezentatív magyar és angol nyelvű programfüzet készült. Ebbe a két kis kiadványba a konferencia menetrendjén kívül a témához kapcsolódó illusztrációk és irodalmi szemelvények is bekerültek.
Összességében nézve a konferencia az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében készülő új irodalomtörténeti szintézis számára szükséges alapkutatások területének kiszélesítését is szolgálta, hiszen a választott téma a régi magyar próza egyik jelentős szövegkorpuszának és genezisének alapkérdéseit érintette. Hosszú évtizedek után Bethlen Miklós életművét sikerült korszerű módszertanokkal és kortárs, érvényes szakmai kontextusokba megjelenítve értékelni, melynek során nem a meg- és visszaemlékezés kötelező gesztusa és pátosza volt a meghatározó, hanem a komparatív szempontok alapján működő, a külföldi tudományosság jelentős szaktekintélyeit megszólító, sokszorosan reflektált, profi módon szervezett tudományos tanácskozás és eszmecsere. A konferencia előadásai egy magyar és egy angol nyelvű tanulmánykötetben kerülnek publikálásra. Az angol nyelvű kötet a REFO500 Academic Studies sorozatban fog megjelenni a Vandenhoeck&Ruprecht kiadónál.