A PIM – Kassák Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete 2016. október 13–15. között nemzetközi, angol és francia nyelven tartott konferenciát rendezett a Kassák Múzeumban a zürichi dada indulásának centenáriuma alkalmából. A konferencia a dada kelet-közép-európai jelenségeire, különösképpen az Osztrák–Magyar Monarchia és utódállamai területén megjelenő dada technikákra koncentrált. A kelet-közép-európai régió avantgárd művészeit az első világháború végén érte el a dada hatása, egy időben a korábbi gazdasági, politikai és identitásstratégiák válságával és átalakulásával. Ezekben az években sokféle határ virtuálissá vált: centrum és periféria, politika és antipolitika, művészszerepek, társadalmi nemek és művészi kifejezésmódok között.

A dada jellegzetes attitűdje a határátlépés, amelynek egyedülálló emancipációs szerepe is volt: a hagyományos társadalmi normák felfüggesztésével utat nyitott a korlátok nélküli művészi önmegvalósításnak. A dada háttérbe szorította a származás, a vallási háttér, a női szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák vagy akár a formális képzettség kérdését. Morális területenkívülisége lehetővé tette, hogy a művészi alkotásra, befogadásra, a művészet intézményrendszerére és a társadalom egészére, a közízlésre vonatkozóan korábban elképzelhetetlenül provokatív kérdéseket tegyen fel. A dada a régi világ széthullásának egyik szimptomatikus jelensége volt. Radikális nyelvezete azokat is megérintette, akik sosem vallották magukat dadaistának. Mire használták a dadát Kelet-Közép-Európában az avantgárd művészek a tízes, húszas években? Határsértések szisztematikus elkövetésére bizonyosan. A konferencia célja az volt, hogy a régióban a dada művészeti határsértéseit tárgyalja.

A részletes program a PIM – Kassák Múzeum honlapján elérhető.

A konferenciát az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatta.